„Sajnálom, hogy nem sikerült három pontot szerezni” – kezdte Czinger-Kocka Henriettának adott interjúját az MTK védője, miután csapata 2-2-es döntetlent játszott a 2025/26-os idény utolsó bajnoki mérkőzésén.

A találkozó előtt külön köszöntötték Kádárt, aki ezen a találkozón lépett utoljára pályára, befejezi profi karrierjét.

„Meccs előtt sokkal érzelmesebb voltam, ha bemegyek az öltözőbe a csapathoz, akkor azért szeretnék még pár szót szólni, akkor lehet, hogy kicsit érzelmesebb leszek. Nem sokat láthattak sírni az elmúlt 36 évben, de az elmúlt pár napban párszor kijött a könnycsepp.”

A 36 éves játékos nem igazán tudott kiemelni egy olyan dolgot, ami a legmeghatározóbb volt számára az elmúlt két évtizedben. Büszke arra, hogy 16 évesen debütált az élvonalban, hogy külföldön is megállta a helyét, talán a legszívesebben a 2016-os Eb-t idézi fel magában: „ez a mai napig hidegrázós, ha rágondolok”. Minden pillanatra szívesen emlékszik vissza, a negatívra és a pozitívra is és úgy véli, itt volt az ideje annak, hogy befejezze pályafutását.

„Sok mindent kaptam a focitól, igazából mindent neki köszönhetek. Ebben nyilván azért volt nagyon nagy alázat, munka, lemondás, kitartás, amit az emberek nem látnak. Sokat szenvedtem az évek alatt, 12 évig voltam külföldön, teljesen egyedül. Nem volt könnyű, de minden egyes pillanatomban azon voltam, hogy büszke legyen rám a családom, illetve Magyarország is úgy tekintsen rám, mint egy példaképre.”

A legbüszkébb arra, hogy bárhol játszott, kezdőként, alapemberként számoltak vele, megjegyezte, több mint 600 mérkőzésen lépett pályára. Kiemelte, hogy édesanyja és a párja nélkül nem jutott volna el idáig: „nekik köszönhetek mindent, valószínűleg, ha ők nem lennének, akkor most nem állnék itt”.

Elárulta, a jövőben sem távolodik el a labdarúgástól, edzőként is el tudja képzelni magát.