Aranykor

2013 májusát írtuk, nagy buli az ETO Parkban, szurkolók a pályán, Pintér Attilát dobálják, pezsgő, kupa, rock and roll. A csapat kereken harminc évvel a legutóbbi sikere után, egy Ferencváros elleni hazai bajnokin biztosította be hónapok óta egyértelműnek tűnő bajnoki címét, jöhetett a buli. Jó kis csapat volt: egy tehetséges magyar mag, benne – a teljesség igénye nélkül – Pátkai Mátéval, Koltai Tamással, Varga Rolanddal, Völgyi Dániellel, Lipták Zoltánnal és olyan légiósokkal, akik később maguk is futballmagyarrá váltak, itt élnek azóta is: Djordje Kamber, Szasa Sztevanovics, Nemanja Andrics. Jó kis csapat volt, ami az európai porondon is produkált egy emlékezetes továbbjutást, a Montpellier elleni Európa-liga-selejtezőt idegenben, emberhátrányban hozta a Győr, tizenegyespárbaj segítségével. Ugyan Pintér Attilát a válogatott kispadjára sorozták, a keret jelentős része együtt maradt, s a következő szezonban Horváth Ferenccel (!) is ment a bajnoki címért, össze is jöhetett volna, ha az utolsó fordulóban a Mezőkövesdet nem öt, hanem 13 góllal győzi le.

Pintér Attila és Tarsoly Csaba ünnepli a 2013-as bajnoki címet (fotó: MTI).

Zuhanás

Gyönyörű volt, de nyár után az ősz jött – a 2015-ös brókerbotrány komoly veszélybe sodorta a győri labdarúgást. Talán nem érdemes belemenni túlzottan a mocskos anyagiakba, de lényeg a lényeg, hogy az ETO-t is tulajdonló Quaestor-csoport egy tagja fiktív kötvényeket kibocsátva több ezer embertől vett fel hitelt a fizetőképessége fenntartásáért, a Magyar Nemzeti Bank pedig a súlyos szabálytalanságok miatt felfüggesztette a Quaestor Értékpapír Zrt. működési engedélyét.

A Quaestor-csoport és ezáltal a Győri ETO tulajdonosa, Tarsoly Csaba ellen eljárás indult, így lemondott többek között elnökségi pozíciójáról az MLSZ-ben, arról nem beszélve, hogy a botrány hatására az addig támogató Audi és a győri önkormányzat is kihátrált az ETO mögül, ott maradtak megfürödve. 2015 márciusában egy válogatott játékosokkal teli, újabb bajnoki címre hajtó klub nagyjából egyik pillanatról a másikra lélegeztetőgépre került, csődvédelmet kért, hogy legalább a szezon hátralevő meccseit tisztességgel lejátssza saját stadionjában. Az viszont elég hamar egyértelművé vált, hogy az újabb NB I-es szereplésnek új tulajdonos hiányában nincs realitása: 2015. május 8-án kiadták a határozatot, miszerint a Quaestor-csoport csődje miatt a csapat nem tud NB I-es licencet benyújtani.

Lang Ádám mezén már leragasztva a Quaestor- és Audi-logó (fotó: MTI).

Újraélesztő

Az ETO ezt megelőzően 55 évet töltött megállás nélkül az élvonalban, a Quaestor-csőd nemcsak ártatlan magánszemélyeket károsított, de egy egész várost sokkolt, beleértve a labdarúgó és szurkolói közösséget is. Az ETO megmaradása érdekében az MLSZ és az önkormányzat akkor közös mentőakciót indított: a mesterterv szerint a Győri ETO FC Kft. átruházta az alacsonyabb osztályú indulási jogait az ETO Futsal Kft.-nek, így a köztartozása kölcsönből való rendezése mellett elhárult az akadálya az NB III-as szereplésnek, ahol értelemszerűen nem a győri futsalosok, hanem akadémisták játszottak. Természetesen szezon végén az egész keret szabadon igazolhatóvá vált, de mivel pár hónapig tényleg úgy tűnt, behinthetik sóval az ETO Parkot, már ez a megoldás is kecsegtetett a talpraállás reményével, s bár akkor tényleg sovány vigasz lehetett, most már aztán lehet értékelni!

Bár a világvégehangulat nem volt indokolatlan, voltak apró reménysugarak, amibe a klub kapaszkodni tudott. Az egyik, hogy az utánpótlása nem esett szét, az ETO Jövőjéért Alapítvány által üzemeltetett akadémia már közel egy évtizede működött, s bár akkor sok játékos elröppent a felnőtt perspektíva hiányában, alapvetően az utánpótlásbajnokságok élvonalában maradt, az akadémia intézményi működésében nem esett csorba. Így aztán hiába szenvedett a nagycsapat, a kiemeltek elit alakulatába a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémiát is bevették, ami jelentős állami támogatást jelentett, nem mellesleg később például egy Kerkez Milos is tudott itt jelentőset fejlődni. A másik reménysugár az első NB III-as meccsen megjelenő közel ötezer néző és az ott skandált „sose halunk meg”-rigmus, mintegy jelezve, a közösségnek, a városnak szüksége van a csapatra.

Téged nem

Az NB III-as csapat a helyi fiatal mag mellé beszákolt néhány rutinosabb, levezető arcot is (Vadász Viktor, Kabát Péter, Magasföldi József), ennek ellenére az első évben messze volt a feljutástól, ráadásul mindez egybeesett időben a Gyirmót NB I-es szereplésével, ami két részre osztotta az ETO-ért aggódókat: volt, aki szerint a város futballja megmenekült a sárga-kékek előretörésével, mások a hagyományok révén elfogadhatatlannak tartották, hogy Győr elsőszámú csapata ne az ETO legyen.

2017-ben összejött a feljutás az NB II-be, de az ezzel járó kesernyés öröm is hamar tovaillant: télre már akkora tartozást halmozott fel a futballklub, hogy 2017 decemberében napokra volt a megszűntetéstől. Soós Imre ügyvezető Mányi József üzletembert csábította a klubhoz, akinek a színre lépése hamar rendezte a sorokat. Mányi pénze (és az egyéb támogatások) megteremtette a stabil NB II-es szereplés lehetőségeit, de ennél vérmesebb reményei nem lehettek a csapatnak; ezeket a szezonokat (is) a tündöklő középszer jellemezte, ami a városban növelte a frusztrációt, hiszen kiemelt akadémiával, 115 éves múlttal rendelkező egyesülettől mégiscsak többet vártak. A 2019-es önkormányzati választásokon nyertes Dézsi Csaba András polgármester, illetve Petrov Iván polgármesteri biztos is keményen bírálta a klubot, sőt meg is vonták tőle az önkormányzati támogatást, Dézsit idézve: „Ha ezt munkának nevezném, amit a győri ETO színeiben futballozó emberek manapság produkálnak a pályán, az sértő lenne azokra a győri dolgozó emberekre, akik munkával keresik meg nap mint nap a kenyerüket.”

A csapat ekkor is az NB II középmezőnyben hajózott, pedig 2019-es költségvetése alapján már az NB I aljában is helye lett volna. Tegyük hozzá, hogy bár elsőre Mányi József megváltóként érkezett a klub megmentésével, a helyi közeg nem igazán fogadta el, amelyhez hozzátett, hogy városon kívülről jött, voltak igen furcsa döntései (például kinevezte ügyvezetőnek a futballban nullkilométeres unokaöcsét), s hát végtére is egy bizonyos szinten meg is ragadt a győri foci, mégha ez nem is egyszemélyben a tulajdonos felelőssége volt. A Rába-parti rögvalóság eddigre a másodosztály középmezőnye lett, néhányszáz szomorúan sóhajtozó nézővel.

 Tombol a világ

Már korábban is pletykálták, 2022 februárjában sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a DAC-ot már birtokában tudó Dr. Világi Oszkár, a MOL-csoport vezérigazgató-helyettese lesz a klub új tulajdonosa. Világi rögtön kijelentette, hogy a felnőttcsapatban sok-sok fiatalt és emellé NB I-es szereplést is akar, ezért pedig hajlandó áldozni is, de a pénzzel együtt az ésszerű szakmai munka még nem azonnal következett. Nyáron ifj. Mihalecz Istvánt sportigazgatóként, Tímár Krisztiánt pedig vezetőedzőként nevezte ki a klub, s a fiatalítással sem volt éppen probléma, olyan játékosokkal szerepeltek, akik ma már meghatározó NB I-esek, akár Győrben, akár máshol – Csinger, Vitális, Benczenleitner, Toma, Keresztes. Az eredményekkel viszont már annál kevésbé voltak kibékülve, így a klubvezetés úgy döntött, taktikát vált, egy rakás külföldivel töltötte fel a keretet.

2023 nyarán egy világválogatott állt fel a Rába-parton, nyolc különböző nemzet légiósai kerültek immár Köteles László sportigazgató segítségével immár Antonio Munoz vezetőedző keze alá, amivel ugye le is mondtak az MLSZ normatív támogatásáról a nagyobb jó – értsd: azonnali feljutás – érdekében. Az all-in azért finoman szólva sem volt annyira hatékony, mint azt előre elképzelték, bármennyire is furcsa, az egyszerre érkező légiósok öltözőjét nem volt könnyű kezelni, és bár az őszi szezont feljutó helyen zárta a csapat, a Vasas otthonában kapott hatos jelezte, nincs minden rendben.

2024 februárjában Munozt a Diósgyőrtől frissen elküldött Szergej Kuznyecov váltotta, de ez egyáltalán nem jött be, jöttek sorra a kínos vereségek, így hiába a kiemelkedő minőségű játékoskeret, az ETO ott billegett a feljutás határán. Április végén a Szeged látogatott az ETO Parkba, s mivel mindhárom pontot el is vitte onnan, ő is beelőzte a Győrt, a légióscsomag visszaesett negyediknek, Kuznyecovnak két hónap után mennie kellett.

Itt kell közbeszúrni, hogy Világi Oszkár szerepvállalásának egyik nagy előnye – a csörgő forintok mellett – a DAC-cal való együttműködés, mégha a szlovákiai csapat tavaly nyáron a nemzetközi kupaindulását el is bukta emiatt. Kuznyecov elküldésénél és a feljutás igencsak kétséges kategóriába sorolásánál kéznél volt a Dunaszerdahely szakmai stábjában Borbély Balázs, akit gyorsan át lehetett ejtőernyőzni a győri kispadra vezetőedzőnek; de játékosokat sem félnek ide-oda rakosgatni – abban a szezonban például Vitális és Csinger is a DAC-ban gyűjtött élvonalbeli tapasztalatot, s ezen a tengelyen mozgott Ouro vagy Gavrics is.

Borbély Balázsnak öt bajnokija volt hátra a szezonból, mivel neki személy szerint nem volt mit vesztenie, belevágott élete első felnőtt vezetőedzői projektjébe. Kinevezésekor sokan kételkedtek, elvégre nem bizonyított még a felnőttfutballban igazán, de a feljutáshoz szükséges ötből ötöt megnyerte vele az ETO, így a 2015-ös pokol után kilenc évvel visszakerült az első osztályba! Itt kell külön kiemelni a Vasas elleni mérkőzést, ahol egyrészt nyolcezren voltak, másrészt úgy nyert a csapat, hogy kétszer is hátrányban volt, az iksz pedig a fővárosiaknak kedvezett volna. Az ajkai utolsó forduló már fieszta, jöhetett egy alaposan kiböjtölt buli – a fenti sztorikból talán átjön, milyen göröngyös út vezetett vissza az élvonalba.

Az Ajka otthonában alaposan megünnepelték a feljutást (fotó: MTI).

Ne keresd az igazit, az én voltam

Egy osztályváltás sosem könnyű, főleg, ha fölfelé történik, a 2024-es nyarat viszont alaposan elmérték Győrben. Borbély úgy jött vissza a szabadságról, hogy egy teljesen új sportigazgató, Steven Vanharen került fölé, a váltással pedig a keret kialakítása, ezáltal a csapatjáték beindítása is késett pár hónapot. Biztos mindenki emlékszik, mennyire kilátástalanul is kezdte a csapat a bajnokságot, az első öt bajnokiján egy pontot szerzett. Az átigazolási időszak utolsó hetében aztán szinte percenként jelentettek be új játékosokat, s mint kiderült, köztük rejtették el az igazi minőséget: Benbouali, Stefulj, Bitri, Ouro, stb. Ősz közepén egy rövid átmeneti időszak volt, amikor még kicsit reaktívabb játékkal, de már stabilabb eredménysorral zenélt a csapat, hogy aztán tavaly téltől komoly NB I-es mészárlásba kezdjen. Első hallásra ez így nagyon organikusnak meg idillinek tűnik, de nem egyszerű folyamat egy feljutó csapatot okosba’ lecserélni, az NB I-et kiharcoló játékosok – Diarra, Skvarka, Vera, Lukics, stb. – az újak érkezésével mentek is a levesbe. Télen még visszajött Vitális Milán, érkezett egy új erőnléti edző, a Borbély által megálmodott kezdeményező, nagyon szép sablonokon alapuló, rugalmas pozíciós játékot pedig egyre jobban elsajátította a csapat. Az eredmény mindössze egyetlen vereség tavasszal és a Konferencia-liga-selejtezőt érő negyedik hely a bajnokságban – ki hitte volna előző augusztusban?

Helló, modern dizájn

Bár Borbély Balázs még óva intette tőle a csapatot, a nemzetközi kupaszereplés összejött, s ha valaki esetleg aggódott volna, hogy az NB I-es szereplés nem kellően reprezentatív, a Konferencia-liga-selejtező megmutatta: ez a csapat nagyon rendben van. A bécsi Rapid ellen végül nem jött össze a főtábla, amiért egyrészt kár, másrészt már akkor látszott egy lehetséges bajnokcsapat csírája, így a korábbi felcsúti ambícióknál is jobban lehetett bízni egy valódi kihívóban a Ferencváros mellett.

A szakmai felemelkedéssel együtt egy kulturális átalakuláson is átment a csapat, ami láthatóan jót tett az egész közegnek. Kezdődött egy név- és címerváltással, és folytatódott egy egészen laza, olykor önironikus, néha pedig a sportszerűség határán táncoló, csibész klubkommunikációval, ami a például az öltözőből kiszálló hattyút is piedesztálra emeli. Ez a hozzáállás egyébként kívülről is sokat elárul egy klub belső működéséről: ha képes szórakozni és szórakoztatni, vélhetően a közegen belül is mosolyogva élik meg a mindennapokat – ez pedig letámadási sémáknál és pontrúgásvariációknál is fontosabb.

Bár már a novembert is tapostuk, mire igazán formába lendült a csapat, hogy a tavasszal mutatott játékstílus továbbra is eredményes, ennek megfelelően a téli szünetre átvette a vezetést az ETO. Kellett persze ehhez a Ferencváros hazai bukdácsolása is, a kettő pedig a januári bajnokijukon ért össze, amikor az ETO a Groupamában nyert 3–1-re, s nagyjából ekkor kezdett el mindenki realitásként beszélni a bajnoki címről, mégha a közvéleményt óvatosságra intette a Fradi egyeduralma: már korábban is előfordult, hogy az FTC nemzetközi tempója miatt egy-egy csapat februárig tudta vele tartani a lépést, aztán a címvédő rendszerint robbantott. De az is hamar egyértelművé vált, hogy a győriek trónfosztási kísérlete jóval komolyabb a korábbiaknál. Az előző szezonhoz képest már tartósan Csingeresedő, Vitálisodó csapat simán elbírta, hogy őszi legjobbja (Anton) és legtehetségesebb fiatalja (Vingler) hosszú sérülés miatt kiessen, mégha nem is Fradihoz hasonló keretmélységgel dolgozott, eljutott oda, hogy a Borbélyék által megkövetelt játékot egy 17-18 játékos összeállítástól függetlenül is eljátszotta.

Ahogy az várható volt, az FTC európai búcsúja után veretes hajrára kapcsolt, de a két csapat győri meccse mindent megváltoztatott: az ETO megszerezte az előzéshez szükséges három pontot, onnantól pedig csak arra kellett figyelnie, hogy Debrecenben ne kapjon ki. Hiába a Fradi 10–0-s teljesítménye az utolsó három bajnokin, a Győr ezt a terhet is elbírta, és a bajnoki cím kapujában sem remegett meg. Biztosan sok szurkoló agyában átfutott szombat este, min ment keresztül ez a klub, város a legutóbbi ünneplés, azaz 2013 óta, de a sok-sok szenvedésre most teljesen jogos örömmámor jöhetett: a Kisvárda legyőzésével eldőlt, a Fizz Liga 2026-os győztese…

Csodaidő

Fizz Liga, 33. forduló:
szombat
Kisvárda Master Good – ETO FC 0–1
Ferencvárosi TC – Zalaegerszegi TE FC 3–0
Diósgyőri VTK – Paksi FC 1–3
Debreceni VSC – Újpest FC 2–1

péntek
Nyíregyháza Spartacus FC – Kolorcity Kazincbarcika SC 2-2
Puskás Akadémia FC – MTK Budapest 2-2