Ritkán látható kaotikus szezonon van túl a Paks, egészen hihetetlen hullámvasutazásban volt része a csapatnak és a szurkolóknak egyaránt, azonban a végére csak kiegyenesedtek az eredményeik és megmutatták, miért kell még mindig számolni velük a harmadik-negyedik helyért folytatott küzdelemben.
A Paks 2025/26-os NB I-es szezonját gyakorlatilag négy részre lehet bontani, amelyek egymástól élesen elkülönültek a gyengébb és jobb teljesítmény, valamint az alul- és felülteljesítés mentén.
| Várható gólkülönbség/mérkőzés | Várható gólkülönbség | Gólkülönbség | |
| 1–8. forduló | 0.82 | 6.53 | 10 |
| 9–15. forduló | -0.65 | -4.55 | -2 |
| 16–26. forduló | 0.91 | 9.98 | 1 |
| 27–32. forduló | 0.17 | 1.01 | 8 |
Az idényt remekül kezdték, az első nyolc fordulóban megközelítőleg bajnokaspiráns szintű teljesítményt nyújtottak az alapozó mutatók vonatkozásában (várható gólkülönbség mérkőzésenként: 0,82) és ezt még sikerült megfejelniük pontszerzésben.
Ezt követően azonban súlyosan visszalengett az inga és a kieső csapatok szintjére süllyedtek (várható gólkülönbség mérkőzésenként: –0,65). Ez a fejezet nagyjából december elejéig tartott, amikortól a játékuk minősége ismételten javulni kezdett.
Olyannyira, hogy még a bajnokság első nyolc fordulójában látottakat is sikerült felülmúlniuk (várható gólkülönbség mérkőzésenként: 0,91), ugyanakkor mindez nem mutatkozott meg a tabellán, köszönhetően annak az iszonyatos alulteljesítésnek, amelyet leginkább a várható és a szerzett gólok relációjával lehet jellemezni.
Kapcsolódó tartalom
E tekintetben mérkőzésenként a Paks egy góllal lőtt kevesebbet annál, ami a helyzeteik minősége és mennyisége alapján indokolt lett volna. A szezon jelentősebb részét uraló balszerencsés, negatív spirálból csak a hajrára sikerült kikecmeregniük, bementek azok a lövéseik, amelyek korábban nem, hátul pedig kevesebb gólt engedtek (várható gólkülönbség mérkőzésenként: 0,47).
A paksiak balszerencséje, alulteljesítése az ellenfél kapuja előtt mutatkozott meg. A szezon közben is több elemzésben taglaltuk Tóth Barna jelenléte és az atomvárosiak helyzetei között meghúzódó szoros korrelációt. A 198 centiméter magas center – Bárány Donáttal holtversenyben – az xG-ranglista hetedik helyén végzett úgy, hogy egyetlen tizenegyest sem rúgott, ami egészen briliáns teljesítmény.
Csakhogy erre a 13,28-as várható gólmutatóra csak 6 gólt sikerült rúgnia, ami jelentős fejtörést okozott Bognár György számára. Összességében a Paks hét és fél góllal szerzett kevesebbet a várhatónál, ennek jelentős részét több mint héttel Tóth tette ki. Ugyanakkor ha mindent egybevetünk, mégsem beszélhetünk balszerencsés idényről, hiszen kilenc és fél góllal kevesebbet kaptak a várhatónál. Így pedig nagyjából egálban van a mérlegük.
A játékukat tekintve az atomvárosiak hozták a megszokott stílusukat. Védekezésben proaktívak voltak, nagyon magasan támadtak le és kifejezetten hatékonyan szereztek labdát az ellenfél térfelén. A védelmi vonaluk nekik volt a legmagasabban meghúzva az NB I-ben és a rögzített szituációkat is egészen jól védekezték le. Mindemellett a kapusaik is megbízhatóan védtek. Gyetván Márk 2,1; Kovácsik Ádám 0,74 góltól mentette meg a Paks csapatát.
A Paksnak is hatalmas gyengesége a védekező átmenet. Alig találni olyan csapatot a magyar élvonalban, amelyik magasabb várható kapott gól mutatóval rendelkezik az ellenfél kontratámadásait követően, mint a Paks. A visszatámadásuk még egészen jól funkcionál, aránylag gyakran tudnak labdát szerezni magas letámadást követően, azonban, amikor ez nem sikerül, vagy a letámadásuk csúszik el, akkor meglehetősen könnyedén rohannak át rajtuk.
Ez adódik a játékosok nem megfelelő elrendezéséből, a maradékvédekezés hiányosságaiból, valamint a védőik sem feltétlenül alkalmasak arra, hogy nagy területen egy az egyben védekezzenek, hiszen a sebességük, fordulékonyságuk, robbanékonyságuk nem sorolható az elitbe.
A Paks támadásban az NB I legdirektebb csapata, a hosszú labdák aránya náluk volt a legmagasabb (17,61 százalék). Nagyban támaszkodtak a csatáraik fejjátékéra, valamint arra, hogy megtartsák a felívelt labdákat, majd onnan eljuttassák a szélességi területbe.
Nagyon nagy hangsúlyt kaptak a Paks játékában a beadások. Annak megfelelően, hogy rengeteg labdát tudtak eljuttatni a tizenhatoson belülre, nekik volt a második legmagasabb a várható gól mutatójuk, csak a Ferencváros tudott eléjük kerülni. A támadójátékuk minőségét tekintve tehát a Paks egyértelműen az FTC–ETO kettős szintjén volt.
A támadó átmeneteket illetően is a jobb csapatok közé tartoztak, jelentős szerepe volt a paksi sikerekben a gyors kontratámadásoknak. Alapvetően nagyon magas arányban kísérleteztek kontrák vezetésével, ezeket követően pedig tetemes várható gólmennyiséget generáltak.
Kiugratásokkal többet kísérleteztek, mint az optimális lenne, hiszen a támadóik sem a sebességükről híresek, ennek megfelelően hiába próbálkoztak viszonylag sok kiugratással, ezekből nagyon kevés lövés született, ráadásul ezek alacsony minőségűek is voltak.
Latba vetve az idei szezonjukat, valamint a korábbi években látottakat, a paksi modellt lehet dicsérni, sőt kell is, hiszen úgy tudnak NB I-es szinten kiemelkedően eredményesek lenni, hogy a legjobb játékosaikat folyamatosan eladják. Ebben a szezonban is távozott Ötvös Bence és Osváth Attila, a csapat két legjobb, immáron válogatott játékosa. Őket pedig roppant nehéz pótolniuk, hiszen csak magyar játékosokat igazolnak, ami egy nagyon szűk piac, ezáltal a lehetőségeik is korlátozottak.
Ugyanakkor a játékstílusuk biztosít számukra egy identitást is, ami a pályán is megjelenik, ebben elévülhetetlen érdemei vannak Bognár Györgynek. Természetesen a csapat játéka továbbra is finomhangolásra szorulna, ami évek óta nem történik meg, emiatt a védekezésük a leggyengébbek között van, csak három csapat (KBSC, DVTK, MTK) engedett több várható kapott gólt, ami nagyban köszönhető a védekező átmeneteikben tapasztalható hiányosságaiknak.
Ha már dicsérjük a modellt, mindenképpen ki kell hangsúlyozni azt is, hogy egy sportigazgatónál, klubelnöknél, menedzsmentnél az igazi értékmérő, hogy ugyanazt a sikerességet képes–e fenntartani több különböző edzővel is. Pakson erre eddig még nem láttunk példát, sőt országos szinten is csak a Ferencváros említhető, amely Hajnal Tamás vezetésével az edzőkön átívelően tudott sikeres lenni.
Mindenesetre Bognár György teljesítménye megsüvegelendő, a keretét folyamatosan slankítják – legalábbis minőségben, de ő évről évre komolyabb teljesítményt tud kipréselni a csapatából. Persze a Magyar Kupában ezúttal nem ért fel a csúcsra, a bajnokságban pedig volt már második is, de a várható gólkülönbsége most volt a Paksnak a legmagasabb, ami önmagában is komoly bravúr, hiszen az idei 0,41 a harmadik legmagasabb a Ferencváros és az ETO mögött.
| Szezon | Várható rúgott gólok/mérkőzés | Várható kapott gólok/mérkőzés | Várható gólkülönbség/mérkőzés |
| 2025/26 | 2.14 | 1.68 | 0.46 |
| 2024/25 | 1.85 | 1.6 | 0.25 |
| 2023/24 | 1.70 | 1.56 | 0.14 |
| 2022/23 | 1.59 | 1.55 | 0.04 |
Legbeszédesebb statisztika: Úgy tudták a 3. legmagasabb xG-differenciát (15,19) produkálni, hogy a keretük gyengült – most volt talán a leggyengébb a teljes Bognár György érában, ha idevesszük, hogy a keret magja nem változott és egyre csak idősödnek
Szezon pozitívuma: Helyzetkialakítás; Letámadás
Szezon negatívuma: Befejezések, védekező átmenetek, engedett helyzetek mennyisége és minősége
