A szezon felülteljesítője címre jogosan pályázhat a DVSC, amely eredménysora és alapozó mutatói között szinte példátlan eltérés húzódik meg. A harmadik legrosszabb támadójátékkal és a hatodik legrosszabb védekezéssel nem gyakran érnek oda csapatok még a felsőházba sem, nemhogy a nemzetközi kupaindulást érő helyek egyikére. A Loki viszont negyedik lett, nézzük, mindezt milyen mutatott játékkal érték el.

A DVSC közepes blokkban védekezett 4–4–2-es formációban, ennek köszönhetően a védelmi vonala egészen magasra volt tolva, ugyanakkor aktívan nem támadtak le, nem próbáltak meg direkten labdát szerezni az ellenfél kapujához közel, ebből kifolyólag nem is tudták hatékonyan megzavarni az ellenfeleik labdakihozatalát.

Közel tizenkettő góllal kapott kevesebbet a Loki a várhatónál, ebben pedig a kapusaik is komoly szerepet vállaltak. Az őszt kölcsönben Debrecenben töltő Varga Ádám öt és fél góltól mentette meg a hajdúságiakat, míg Erdélyi Benedek másféltől.

A támadásból védekezésbe való átmeneteknél a visszatámadásaik révén átlag feletti a labdaszerzési arányuk, azonban összességében így is szenvedtek ezekben a szituációkban. Az ellenfelek kontratámadásainak megfékezésében sem jeleskedtek. Többnyire magas minőségű helyzeteket engedtek, ebből következik a magas várható kapott gól mutató is.

Nagyon sok kiugratással is próbálkoztak ellenük, aminek hátterében a nem teljesen jól funkcionáló közepes blokk húzódik meg. A labdára nem mindig sikerült kellő nyomást gyakorolni, így a magasra tolt védelmi vonal mögé előszeretettel játszották be a labdát.

A támadójátékukat nem feltétlenül jellemezte a mély építkezés, a hátulról lapos passzokkal történő szisztematikus labdakihozatalok, illetve amikor ezekkel kísérleteztek, akkor gyakran labdavesztésekbe torkollott. Erre jó példa volt a szezonbeli utolsó Ferencváros elleni mérkőzésük is. A játékukat inkább a direktség jellemezte, hosszú labdák és nagyjából átlagos mennyiségű labdabirtoklás (50,7%).

A labdát egészen hatékonyan juttatták előre, a fő problémájuk inkább a helyzetkialakításban keresendő, a Lokiénál csak a Kazincbarcika és a Kisvárda xG-mutatója alacsonyabb. Mégis ők szerezték holtversenyben az ötödik legtöbb gólt. Ehhez nem kis felül teljesítésre volt szükségük, közel kilenc góllal rúgtak többet a várhatónál, ami egyáltalán nem tekinthető fenntarthatónak.

Az összes támadásukhoz képest a kontratámadásaik száma elenyésző volt. Ráadásul a hatékonyságuk is alacsony volt, így nagyon alacsony mennyiségben tudtak veszélyt teremteni. Ellenben nagyon sok kiugratással próbálkoztak, javarészt Dzsudzsák Balázsnak köszönhetően, aki e tekintetben vezeti az NB I-es rangsort – kilencven percenként 2,08 kiugratási kísérlete volt. Ezen szituációkat követően szép számmal érkeztek lövések, amelyek minősége is kifejezetten magas volt. Ki kell mondani, a csapatkapitány az élvonal egyik, ha nem a legjobb 10-ese, xT rangsorban is ötödik volt. Amellett se menjünk el szó nélkül, hogy 39 évesen több mint 2600 percet játszott az idényben, ami egészen elképesztő.

DVSC várható veszély (xT) hőtérkép (NB I – 2025/26)

A Loki a veszélyes helyzetei nagyrészét a jobb oldalról alakította ki, amiben óriási szerepe volt Kocsis Dominiknak. A 22 éves szélső cseleivel, előkészítéseivel és labdavezetéseivel folyamatos veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Ehhez képest a bal szélen sem ilyen profilú, sem ilyen minőségű szélső nem volt.

Gyakran olyan támadó középpályással oldották meg a pozíció feltöltését, aki folyamatosan befelé húzódott, a szélességet pedig a felfutó szélsővédő tartotta. Adrian Guerreiro pedig egyáltalán nem sorolható a jól cselező, sok helyzetet kialakító bekkek közé.

DVSC ellenfeleinek várható veszély (xT) hőtérképe (NB I – 2025/26)

Védekezésben viszont inkább a csapat jobb oldala volt sebezhető, innen alakították ki ellenfeleik a legtöbb veszélyes helyzetet.

Összességében a DVSC szezonja nagyon csalóka, a legkisebb mértékben sem szabad kiindulni a bajnoki helyezésükből és pontszámukból. Ez a fajta túlteljesítés olyan léptékű, amely egyáltalán nem tartható fenn és nagyon sokszor szignifikáns visszaesés szokta követni.

Legbeszédesebb statisztika: xG-differencia: –10,28 (3. Legrosszabb)

Szezon pozitívuma: Fiatalok felépítése (sok játélehetőséghez jutottak fiatal magyar játékosok: Szűcs Tamás, Cibla Flórián, Erdélyi Benedek)

Szezon negatívuma: Sok helyzetet engedtek az ellenfeleknek és kevés lehetőséget dolgoztak ki