Az Újpestnek még a felsőházat sem sikerült elérnie, és tabellán túl az alapozó mutatók sem festenek túlzottan hízelgő képet. Komoly vérfrissítésen estek át télen a lila-fehérek, Dárdai Pál személyében új sportigazgató került kinevezésre, Damir Krznart Szélesi Zoltán váltotta, miközben jónéhány új játékos érkezett – a teljesség igénye nélkül: Fenyő Noah, Patrizio Stronati, Arne Maier, Nejc Gradisar, Bodnár Gergő és Krajcsovics Ábel. Most mégis arról szólnak a hírek, illetve a szurkolók is azt követelik, hogy építsék újra sokadjára a IV. kerületiek játékoskeretét, mivel a jelenlegi nem igazán versenyképes. Nézzük, miként nyilvánult ez meg a 2025/2026-os szezonban!
Az Újpest védekezése a várható kapott gólokat tekintve a hetedik legjobb volt. A ténylegesen bekapott gólokat illetően viszont csak a nyolcadik, holtversenyben a Nyíregyházával. Közel öttel kaptak többet a várhatónál, ebben pedig nagy szerepe van a kapusaiknak. Banai Dávid 2,19 góllal kapott többet annál, amit a kapujára tartó lövések minősége indokolttá tett, míg Riccardo Piscitelli 3,3-mal.
Az újpestiek védekezésének bal oldala jóval sebezhetőbb volt, mint a jobb oldala. Az ellenfelek leginkább onnan alakítottak ki veszélyes helyzeteket.
Újpest ellenfeleinek várható veszély (xT) hőtérképe az NB I 2025/2026-os szezonjában (Forrás: Cube)Ami a védekezési stílusukat illeti, meglehetősen mélyen húzták meg a védelmi vonalukat, a letámadás nem volt jellemző rájuk, hiányzott e tekintetben a proaktivitás.
Köszönhetően az Újpest ilyen típusú védekezés-szemléletének, roppant hatékonyak voltak az ellenfelek kontratámadásainak megszűrésében. Nagyon kevés várható gólt és nagyon alacsony minőségű lövéseket engedtek kontratámadásokat követően. A kiugratások számát is viszonylag alacsonyan tudták tartani.
Amikben viszont bőven elmaradtak az NB I-es átlagtól, azok a visszatámadások voltak, ilyen esetekben jóval kisebb arányban tudtak labdát szerezni.
Az Újpest támadó karakterisztikája az NB I 2025/2026-os idényében (Forrás: Cube)Az Újpest támadójátéka csak a kilencedik helyre volt elég a várható gólokat illetően. Csak a Kisvárda, Kazincbarcika és a DVSC trió generált kevesebb xG-t. A lőtt gólokat tekintve két fokkal jobban állnak, a hetedik helyen. Összességében viszont sem alul- sem túlteljesítés nem figyelhető meg. A probléma tehát nem a befejezések minőségében mutatkozott meg, hanem abban, hogy túlságosan kevésszer tudtak helyzetbe kerülni, pláne igazán minőségi helyzetbe. Ez azért is furcsa, mert náluk volt a harmadik legtöbbet a labda (53,1 százalék), tehát lett volna lehetőségük helyzeteket kialakítani, mégsem sikerült.
A labda előre juttatása sem okozott még feltétlenül problémát, sokkal több értintésük és passzuk volt a támadóharmadban, mint az ellenfeleiknek az ő védekező harmadukban. Amivel szenvedtek, az ténylegesen a helyzetkialakítás volt. Ennek egyik, ha nem legfőbb oka, a csapat féloldalasságágban keresendő. Jobb oldalról gyakorlatilag nem tudtak veszélyt teremteni, a kulcspasszok drámaian túlnyomó része a bal oldalról érkezett.
Az Újpestre jellemző kulcspasszok az NB 2025/2026-os idényében (Forrás: Cube)A kapuskérdés mellett tehát jobbhátvéd és jobbszélső kérdés is van. Aljosa Matko egyértelműen csapat húzóembere, olyan futballista, akire egyértelműen lehet építeni, amennyiben nyáron sikerül megtartani. Ez azonban olyan döntési helyzetet is elő idéz, amelyre sem tavaly nyáron, sem télen nem sikerült a csapat vezetésének megfelelő választ adnia. Amennyiben Matko marad és jobbszélsőként terveznek vele, akkor szükség van egy olyan jobbhátvédre, aki rengeteget fut fel, képes egy az egyben levenni embereket, valamint komoly volumenben alakít ki helyzeteket.
Különben minden marad a régiben, és teljesen a bal szárnyon fog múlni, mennyi és milyen helyzetet alakít ki az Újpest. Nyilvánvalóan limitáltak a lehetőségeik, hiszen az ellenfeleiknek is egyszerűbb dolguk van letolódni, kivédekezni a lilák támadásait, mivel egy esetleges oldalváltás esetén nincs olyan játékos, aki cselezésben és helyzetkialakításban kiemelt jelentőséggel bírna.
Nem vezetett túl sok kontratámadást az Újpest, sokkal inkább jellemezte őket a hátulról történő építkezés, lassabb, szisztematikusabb támadásvezetések, de ezzel együtt is kiugratásokkal előszeretettel próbálkoztak, elsősorban Matkót igyekeztek szöktetni. Ezen szituációkat követően szereztek is gólokat szép számmal. Tehát összességében a korábbi években látott Újpestekből megmaradtak a veszélyes támadói átmenetek.
A Megyeri úton az edzőváltás sem hozott áttörést. Hiába erősítették télen még tovább az Újpest keretét, Szélesi Zoltán alatt a csapat meccsenkénti várható gólkülönbsége elmaradt a korábbi szinttől, s az aktuális gólkülönbség is csak nagyon minimálisan lett jobb.
| Várható gólkülönbség / mérkőzés | Gólkülönbség / mérkőzés | |
| Szélesi Zoltán előtt | 0,13 | –0,28 |
| Szélesi Zoltánnal | –0,45 | –0,26 |
Mindet egybevetve kisebb alulteljesítés figyelhető meg. Nagyjából 1 góllal kaptak többet a várhatónál, és így is közel két góllal többet rúgtak, mint ami várható lett volna.
| Várható rúgott gólok | Rúgott gólok | Várható kapott gólok | Kapott gólok | |
| Szélesi Zoltán előtt | 28,76 | 27 | 26,35 | 32 |
| Szélesi Zoltánnal | 19,29 | 21 | 26,01 | 25 |
Legbeszédesebb statisztika: Újpest várható gólkülönbsége csak a 7. legjobb / a labdát legtöbbet birtokló csapatok közül harmadikok, mégis csak 9. helyen állnak a várható gólranglistán.
Szezon pozitívuma: a védekezés alapvetően rendben volt, különösen a védekező átmenetek / Aljosa Matko és Horváth Krisztofer kimagasló egyéni teljesítménye (Matko remek vétel volt).
Szezon negatívuma: a keret kialakítása (ad hoc, nem látni a stratégiát benne, minőségben sem megfelelő játékosokat szerződtettek) / helyzetkialakítások / 7. legjobb várható gólkülönbség / kapusteljesítmények (Banai + Piscitelli).
