Megvolt az esküvő, indulhat a nászút, aztán az egyik fél egyszercsak a reptéri becsekk közben közli: válni szeretne. A másik meg csak áll, a lefagyást hamar üvöltésre cseréli, élőben figyeli a kettes terminál, ahogy a bimbózó házasság egyik pillanatról a másikra befuccsol. Az hagyján, de a válótárs állítólag már össze is kavart egy exbarátnőjével, akivel anno boldog volt, csak féltek komolyabb kapcsolatot kialakítani.

Ha mindezt átemeljük az ETO, Borbély Balázs, Ferencváros (szerelmi) háromszögbe, a magyar bajnok nem csak egy vezetőedzőt vesztett a szakítással. Biztos el lehet válni elegánsan még ilyen körülmények között is, de a különböző pletykák, a szurkolói reakciók és az azoknál relevánsabb ETO-közlemény sem erről árulkodik. Utóbbi például „elfelejtette” megköszönni Borbélynak a klubért végzett munkát, a bajnoki címet, miközben kihangsúlyozta, hogy „egyetlen személy sem állhat a klub fölött” és „az ETO története jóval több játékosnál, edzőnél, vezetőnél” – így egy keserű, megtört és valljuk be, ingerült intézmény kommunikál. Abból a szempontból érthető, hogy Borbély tényleg napokkal a bajnoki ünneplés után dobta le a bombát, azaz a fellegekből zuhanás a fájdalmas valóságba, a Fradihoz való visszatérése beárnyékolja a győri mézeséveket is, mintha titkon mindig is ezt szerette volna, nem beszélve arról, hogy a kisvárdai buli közepette még Borbély maga is így fogalmazott: „Nem is volt kérdés, maradok, élő szerződésem van.”

Volt.

Ha már Kisvárda, Révész Attila pár évvel ezelőtt kifejtette, szerinte egy vezetőedző maximum 20-25 százalékot ad adott csapat teljesítményéhez. Kisvárdán biztosan (kivéve, ha ő maga ül a padon is), de valójában ezt nem lehet egyértelműen meghatározni, kurzusa válogatja. Valószínűleg az MTK kidolgozott modelljében kevesebbet nyom a latba, hogy Horváth Dávid vagy Pinezits Máté meccsel-e éppen, ahogy a Ferencvárosnál sem feltétlenül azon múltak az elmúlt évek eredményei, hogy éppen Csercseszovot vagy Sztankovicsot emelték-e le a felső polcról.

Viszont – érdemei elismerése mellett – a Győr nem jutott volna tavaly nemzetközi porondra és nem nyer idén bajnokságot, ha nem Borbély Balázsnak hívják a vezetőedzőjét. A bajnoki címmel a klub tényleg egy olyan mérföldkőhöz jutott el, hogy okkal reménykedhetett a holtomiglan-holtodiglan jellegű kötelékben, Borbély motivációját, érzéseit azonban nem ismerte fel. A nyakukon lévő BL-selejtezőnek a csapat egy teljesen kész koncepcióval ment volna neki, amelyben vélhetően pontosan tudta, kiket milyen áron akar értékesíteni, milyen profilokat keres a helyükre. Pontosan tudta, milyen célokkal, játékstílussal vághat neki a nemzetközi szereplés miatt elég különleges következő idényének – hogy ezt pontosan honnan kell újragondolni, az a vezetőedző utódjának és a további távozó játékosok számának és szerepének a függvénye. A következő hetek megmutatják, hogy a bajnoki címben egy kész szakmai koncepció kicsúcsosodását láttuk, vagy Borbély Balázs hozzáadott értéke eddig előnyére torzította-e ennek az állapotát. Sajtóinformációk szerint Bernd Thijs korábbi asszisztensedző léphet elő főnöknek, ez talán annak az üzenete, hogy a klub járt utat a járatlanért nem hagyna el.

A konzumdemokráciában minden lecserélhető: a kedvenc mosópor, a gyémánttorkú énekesnő és a fociedző is. Ha Borbélyt kivesszük a képletből, az ETO hatalmasat lépett előre a Világi-érában, akár az akadémiáról, akár oldalról érkező játékosok felépítése jól működik, a klub kulturális, kommunikációs missziója is látványosat változott, ahogy a DAC-szövetségnek is inkább az előnyeiből falatozik, de a csapatkohéziót, a nagybetűs focit itt most a szakmai stáb pakolta hozzá, a vezetőedző hatása bőven a révészi negyed fölé ért. Borbély Balázs távozása azt az – egyébként hamis – illúziót foszlatja szét, hogy az ETO intézményi ereje megközelítette, akár meg is haladta volna a Ferencvárosét, az évtizedes lemaradást nem lehet két szezon alatt eltüntetni, még akkor sem, ha a klub amúgy megfelelő irányba halad.

Borbély Balázs három évet töltött el a Ferencvárosnál, és bármekkora sikerre is vitte a Győrt, úgy néz ki, az érzelmi kötődés mégis erősebb maradt a fővárosiak felé. Edzői pályájának hajnalán épp Hajnal Tamás sportigazgató, korábbi játékostársa kereste meg, hogy haveri alapon segítsen nekik játékosmegfigyelésekben, aztán amikor ezek bejöttek, szerződést is kínáltak neki, az U17-es csapatnál vezetőedzőként dolgozhatott, mellette a felnőttcsapat scoutmunkájába is segített, és elmondása szerint már akkor elképesztően megszerette a népligeti mindennapokat, a Fradi-családot, és hát minél nehezebb az elválás, annál könnyebb a visszatérés. Ahogy feljebb is beszéltük, a Fradi intézményi háttere, ambíciói jóval a Győr előtt járnak, a meglévő érzelmi kötődés mellett ez is nyomhatott Borbélynál a latba, de nem éppen most a legkiszámíthatóbb a klub közeljövője, aligha lesz a költségvetése a hazai riválisok öt-hatszorosa. A szakember Győrben egy szerényebb, de biztosabb ösvényről tért át kalandosabbra, amelyben nagyobb a potenciál, de a bukás esélye is jóval magasabb. Nem beszélve arról, hogy Borbély még mindig egy fiatal edzőnek számít, további karrierjében pedig így egyszerre lehet vonzó edzőmatéria és mégsem az: Győrben bizonyította, hogy szakmai és mentális szempontból kiemelkedik a magyar mezőnyből, de a mostani lépés kikezdte a hitelességét, hiába köt egy-egy klubbal házasságot, ha a Fradi bármikor hívhatja.

(Folytatása következik, következő cikkünkben azt mutatjuk be, milyen lehet a Borbély-féle Fradi a Keane-csapathoz képest.)