„Ne gondolja senki, hogy csak az óriás, gigamega nagymenő, galaktikus, olaszspanyolangol klubok törekednek a triplázás, duplázás világ jó érzésre. De nem ám! Magyarországon is találni olyan csapatokat, amelyek hasonló céllal labdáznak, így májusban. Például a 1908 SZAC Budapest és a REAC. Jó, mondjuk a mértékegység kicsit más, de akkor is. A dupla az dupla! Hiába lassabb a tempó, más a közeg, ebbe a pozícióba el is kell jutni.

A SZAC a BLSZ második vonalából iparkodik kiemelkedni, jó eséllyel, hiszen elöl állnak, minimális előnyüket kellene tartósítani, aztán irány az első liga, előtte kupadöntő.

A REAC a pokolból menetel felfelé. Az NB1-ben történt furcsaságok után a klub a purgatóriumon keresztül igyekszik mindig magasabbra. BLSZ 1-ben első hely állnak, a terv ezen része tartva, május elsején meg a Budapest Kupa döntője. A helyszín a szépre átépített budafoki pálya, lelkes, zajos közönséggel. Már a döntő elejétől érezhető volt a különbség. A SZAC játékosai hátul tartották magukat, csak hogy elöl vékonyak voltak. Három megingás okozta a Lőrinciek vesztét, a REAC egyenletesen teljesítve felőrölte ellenfelét. Különben harcos kis meccs volt, stabil palotai együttműködés, sima siker. Egy rész teljesítve tőlük, Mátyus János klubigazgató készülhet a duplázásra.

Kupagyőztes a REAC!”