Musorujsag
Élő Eredmények

A Fradi beosztotta erejét, hogy ne menjen rá az EL-őszre a bajnokság, mint Fehérváron

A Fradi beosztotta erejét, hogy ne menjen rá az EL-őszre a bajnokság, mint Fehérváron

M4 Sport
Szerhij Rebrov sokkal inkább forgatta keretét az Európa Liga csoportkörével terhelt időszakban, mint tette Marko Nikolić korábban, és – bár nem ennyire egytényezős a helyzet – a Fradi nem is ragadt be a bajnokságban úgy, mint egy évvel ezelőtt a fehérvári együttes.

Amíg az akkor még MOL Vidi ötpontos hátrányba került 2018 őszén az OTP Bank Ligában, a Ferencvárost nem vetette vissza a tavalyi nemzetközi szereplése, mi több, még magabiztosabban vezeti a tabellát, mint egy évvel ezelőtt. Egy elhalasztott meccsel kevesebbet játszva is négy pont a fórja, vesztett pontok tekintetében pedig hét.

Igaz, a fehérváriaknak három bajnokival több jutott – 18, illetve 15 –, de ettől csak még szembetűnőbb, mennyivel aránytalanabbul oszlottak meg a játékpercek a csapaton belül, mint a Fradinál.

Kezdjük ott, hogy a fővárosiaknál 27-nél többször senki sem lépett pályára, szemben kilenc fehérvárival, akiknek legalább harminc fellépés jutott. Negónak és Kovács Istvánnak momentán mind a 35 találkozón volt jelenése.

Loic Nego kihagyhatatlan volt ’18 őszén a Vidiből (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

És Nikolić valóban csak keveseket tartott tűzben, kilenc választottja az összjátékidő hetven, 12 ötven százalékán kapott lehetőséget. A többiek közül már csak hárman érték el a harmincszázalékos küszöböt, és egyikük az a Danko Lazović, aki még az EL-csoportkör kezdete előtt visszavonult. Azaz lényegében szeptembertől 14 játékosban bízott a szerb edző.

Mindez a Fradinál így fest:
40 % < 15 játékos
50 % < 9 játékos
70 % < 6 játékos

De még a tartalékkapus, Gróf Dávid is játszhatott a mérkőzések negyedén. Míg az egyébként meghatározó arcok közül Varga Roland vagy Isael a rendelkezésre álló percek felét sem töltötte játékkal, jelezve, nem az egyénektől függött a hatékonyság.

Nem alapvetés, hogy minél pihentebbek a játékosok, annál kiegyensúlyozottabb a teljesítmény, és a minta is kicsi – mindössze egy-egy idény – a komolyabb konzekvenciák levonására, de mindenképp érdemes megvizsgálni, miért választottak külön utat az élcsapataink.

Rebrovnál az orosz iskola képviselőjeként erőforrások a játékosok, a gépezet fogaskerekei, így ahogyan azt még a menetelés kezdetén fejtegettük, fokozatosan formálta úgy a keretét, amelyben bárkihez nyúl, az nem fog az elvárásaival szembemenni. Lényegében ha zsákbamacskaként húzná ki a kezdőjét, akkor sem esne kétségbe, habár ennél azért jóval megalapozottabban dönt, kinek, mikor ad lehetőséget. Az orvosi stáb jelentése és a fizikai állapot legalább olyan hangsúlyos, mint a forma vagy a leendő ellenfélhez igazodás.

Szerhij Rebrov rotációja bejött (fotó: MTI/Kovács Tamás)

Nikolić harcias, a párharcokat erőltető szerb modellből építkezett, és hamar megkérdőjeleződött benne, hogy azok az egyébként még a válogatottnál is számításba jöhető igazolások, Berecz Zsombor, Hangya Szilveszter vagy Tamás Krisztián, bírják-e a gyűrődést az erőltetett menetben. Végül nem számolt velük, és erre jött Lazović bejelentése, valamint a háborgó Stefan Scepović száműzése. Azaz tényleg alig maradt, akiben hitt, a szemszögéből nézve érthető hát, miért nem variált az összeállítással.

De tulajdonképpen nem is a rotáció ténye jelenti a különbséget a két csapat bajnoki teljesítménye között, sokkal inkább az, mennyire sikerült megteremteni az esélyét, hogy rotálhassanak az edzők, méghozzá játékfelfogásuk módosítása nélkül.

Fehérváron azóta komoly fordulat állt be, Joan Carillo visszatértével a stílus is változott, zajlik az újrapozicionálás a felzárkózás reményében. A Ferencvárosnál ugye az irány adott, a következőkben a minőség javítására kell törekedni.

További tartalmak