Halmosi: „Nézzük meg, a szeretett csapatom, a Haladás hol tart”

Halmosi Péter szerdán bejelentette visszavonulását. A 40 éves futballista több mint egy éve nem játszott már, mert abban bízott, szüksége lehet még rá szeretett csapatának, a Haladásnak. Az M4 Sport Átigazolás című műsorában elárulta, miért nem került sor a visszatérésére.

Nem gondolta volna a 35-szörös válogatott futballista, hogy 2018. november 24-i a Puskás Akadémia elleni bajnoki után tétmeccsen már nem lép pályára.

„Azóta sem tudtam, hogy akkor játszom az utolsó mérkőzésem. Tizenkilenc február tizenharmadikán raktak ki a Haladás keretéből. Azóta nem látogathattam a csapat edzését, és júniusban járt le a szerződésem, ami nem lett meghosszabbítva” – idézte fel pályafutása végső epizódját, amit mondani sem kell, nem így tervezett. És nem csak azért, mert még nem akasztotta volna szögre a stoplisát, hanem az együttes mélyrepülése miatt is, mert a Haladás az élvonalból búcsúzva a másodosztályban is a kiesés rémétől fenyegetve várja a folytatást.

Halmosi Péter (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)



„Nem szerettem volna még abbahagyni, szerettem volna még focizni, ha a Haladás számított volna még rám. Mindenki tudja, hogy milyen helyzetbe került a klub. Szó volt a tulajdonosváltásról az elmúlt időszakban. Na most, ha ez megtörtént volna, akkor több mint valószínű, hogy az én szituációm is máshogy alakul, már lehet, hogy az elmúlt félévben. Ez nem történt meg. Azért vártam eddig, hogy bejelentsem a visszavonulásom, mert abban bíztam, megtisztulás fog történni a klubnál. Hogy jó és pozitív irányba fog a helyzete alakulni és továbbmenni. Mivel ez nem történt meg, nem várhattam tovább. Elég volt nekem ebből a ha nem is megaláztatásból..., de nem ezt érdemeltem volna a klub részéről, a vezetőktől, tulajdonosoktól. De ha ezt gondolják, hogy ezt érdemlem, akkor el kell fogadnom. El is fogadtam, innentől a profi karrierem lezártam.”

Úgy érzi, annyit azért nem keresett a futballal, hogy tulajdonosként segíthesse a Haladást, de más pozícióban megtenné, ha... „Én itt vagyok, ha szüksége van rám a Haladásnak. Eddig is mindent megtettem a klubért, ezek után is meg fogok. De itt kiemelném azt a fontos tényezőt, ha szükség van rám. Ha nem keresnek, akkor nem, ha keresnek, bármikor rendelkezésre állok.”

Megvan a véleménye, hogy azok közül az edzők közül, akik február óta vezették a csapatot, miért nem állt elé egyik sem azzal, hogy térjen vissza. Ennek a tulajdonosi körrel ápolt kapcsolatában látja az okát.

„Tudom, hogy miért nem kerestek a vezetőedzők. A hangsúly a miérten van... Nem volt annyira jó a viszonyom a tulajdonosokkal. Nem összevesztem vagy vitatkoztam velük, egyszerűen csak annyi, hogy mikor úgy éreztem, a Haladás nem jó irányba megy és esetleg problémák lehetnek – amik ugye meg is valósultak–, akkor én mindig jeleztem. Kulturált módon leültünk beszélgetni, sokszor kikérték a véleményemet edzők, vezetők, tulajdonosok. Elmondtam, ha ezért ellenség lettem, azzal nem tudok mit csinálni. Ezt egyetlen vezető vagy edző sem mondta konkrétan a szemembe. Csak ugye történtek velem bizonyos dolgok. Kikerültem a keretből nem is egyszer, mondva csinált indokokkal. Vállaltam érte a felelősséget. De akkor megnézhetjük, a Halmosi Peti miket mondott. És kifelé az jött le, hogy mindig lázad. Hát erre csak azt tudom mondani, hogy az élet mégis csak engem igazolt. Sajnos nézzük meg, a szeretett csapatom, a Haladás hol tart. Nekem ezt nem egyszerű nézni. És nem volt egyszerű meghozni ezt a döntést ilyen helyzetben” – érzékenyült el.

Bevallása szerint nem magát sajnálja, hanem az fáj neki, ami Szombathelyen történik. „Büszke vagyok arra amit elértem, szégyenkeznem nem kell a karrierem miatt, amiatt sem amit a Haladásért tettem, inkább az, hogy ebből hogy lesz kiút.”

A bejelentése után sokan keresték, többek között a város másik labdarúgásban kiteljesedő szülötte, a korábbi csapattárs Király Gábor is tisztelget előtte a közösségi médiában.



Halmosi pályáját keretbe foglalta a Haladás, de legnagyobb itthoni sikereit, a két bajnoki címet a Debrecennel érte el. Angliában előbb a másodosztályú Plymouthban bizonyított, így került a Premier League-ben szereplő Hull Citybe, mielőtt 2010-ben hazaigazolt volna nevelőegyesületébe.