„Én sem így szerettem volna befejezni. Valamilyen címmel szerettem volna lezárni a pályafutásomat” – kezdte az M4 Sportnak a kedden, a Fradi ellen búcsúzó Juhász Roland, aki szerint nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott a Vidi az újrakezdés óta, ennek köszönhető, hogy lemaradtak a kupadöntőről, pedig megvalósulhatott volna az álomforgatókönyv.

„Jó lett volna mondjuk egy MTK elleni, május 20-i győztes kupadöntő után abbahagyni, de most annak is örülnöm kell, hogy nézők előtt, a pályán köszönhetek el, és nem úgy, hogy a Puskás Akadémia ellen a szünetben lecseréltek” – utalt első magyarországi profi klubjára és arra, hogy napra pontosan 20 esztendővel korábban, 2000. május 20-án mutatkozott be az élvonalban.

Juhász hozzátette, visszavonulása időpontjának meghatározásában fontos szempont volt, hogy komolyabb maradandó sérülés nélkül szerette volna lezárni pályafutását, úgy, hogy az utolsó edzésig mindent meg tudjon csinálni, ahogy szeretné.

„Lehet, hogy még lenne – máshol, más csapatban – lehetőség folytatni, de mindig olyan csapatban játszottam, amely komoly célokért küzdött, ennél lejjebb pedig nem szerettem volna adni” – hangsúlyozta a fehérváriak csapatkapitánya, akiben három éve megfogalmazódott a visszavonulás gondolat, de csak a tavalyi kupadöntő után szánta rá magát.

Kiemelte, pozíciójából adódóan azt nem teheti meg, hogy 10-20 percekre beszálljon, mert egy védelem akkor jó, ha állandó összeállításban szerepel, azt pedig nem szerette volna, hogy a padon ücsörögjön, vagy egy fiataltól vegye el a helyet. A mai napig úgy gondolja, jó döntést hozott, és köszönettel tartozik a fehérváriaknak, hogy úgy búcsúzhat, ahogyan szeretne.

„Amikor hazaszerződtem, a Fehérvár kiállt mellettem, és első, négy hónapos szerződésem ideje alatt a körülmények meggyőztek arról, maradnom kell. A mai napig a legjobb döntésnek tartom, egy percig sem bántam meg, hogy hazajöttem” – mondta Juhász Roland, aki szerint a szurkolók az elején kicsit nehezen fogadták el, mert attól tartottak, hogy csak levezetni tért haza, de reméli, ezt sikerült megcáfolnia.

Barátja, Torghelle Sándor győzte meg, hogy érdemes hazatérnie a Vidi kedvéért (MTI Fotó: Illyés Tibor)

Elismerte, volt fél év, amikor azt hitte, a kevesebb is elég, de akkor „kapott egy pofont”, és felismerte, hogy az utolsó mérkőzésig bele kell adni apait-anyait, különben az ember nagyon gyorsan le tudja rombolni, amit egy pályafutás során felépített.

Csapatkapitányként örül, ha egy fiatal vevő a véleményére, meglátásaira, mert tudja, neki mennyit jelentett, amikor ifjoncként az MTK-ban akkori példaképe, Illés Béla, vagy Halmai Gábor, esetleg Pisont István megdicsérte akár mérkőzés közben is.

Visszatekintve is teljesnek érzi a karrierjét, és bár elképzelhető, hogy a belga Anderlechtből – melyben 2005 és 2013 között szerepelt – „lehetett volna egy lépcső felfelé”, valamiért végül így alakult az élete.

„A sérülések elkerültek, nyertem hét bajnoki címet, szereztem számos egyéb elsőséget, szerepeltem Európa-bajnokságon – ha kisgyerekként ezt felvázolják nekem, aláírtam volna” – fogalmazott Juhász Roland, aki szerencsés embernek gondolja magát amiatt, hogy majdnem 37 éves koráig azt csinálhatta, amit szeret.

Budapest, 2018. augusztus 22. Paulo Vinícius (b) és Juhász Roland a meccs után a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezőjének 4. fordulójában játszott Vidi FC – AEK Athén mérkőzés után a Groupama Arénában 2018. augusztus 22-én. Vidi FC – AEK Athén 1-2. MTI Fotó: Illyés Tibor

A Fehérvárnál töltött évei kapcsán Marko Nikolic vezetőedzőnek és a nyáron a magyar együttest elhagyó Vinícius Paulónak mondott köszönetet: előbbi irányításával meg tudott újulni, és az Európa-liga csoportkörébe jutott együttesben 35 éves kora után is közel ötven mérkőzést tudott játszani egy szezonon belül, míg utóbbit remek embernek és játékosnak tartja, akivel „mindig számíthattak egymásra”.

„Fiatalon is céltudatos voltam, minél előbb próbáltam megvalósítani, amit kitűztem magam elé. Első NB I-es gólomat épp a Ferencváros ellen szereztem, ha most nem találok be, akkor sem leszek szomorú, de örülnék, ha győzelemmel tudnék búcsúzni a csapattársaktól, szurkolóktól” – utalt a keddi, már bajnok Fradi elleni találkozóra a védő, aki keretbe foglalta pályafutását, hiszen a Vidi az ő góljával győzte le a címvédőt.

Budapest, 2016. november 15. Hajnal Tamás (b), Vanczák Vilmos (b2), Juhász Roland (j2) és Király Gábor (j) a Magyarország – Svédország barátságos labdarúgó-mérkőzés előtt, miután elbúcsúztatták őket a magyar labdarúgó-válogatottól a fővárosi a Groupama Arénában 2016. november 15-én. Király Gábor és Juhász Roland kezdőként lépett pályára; a svéd válogatott 2-0-ra győzött. MTI Fotó: Kovács Tamás

A jövővel kapcsolatban azt nyilatkozta, bár korábban kizárta, hogy edző legyen, most már nem veti el ennek a lehetőségét sem, és noha szó volt arról, hogy a fehérváriak stábjában helyezkedik el, még nincs aláírt szerződése, ugyanis mostanáig csak a sikeres zárásra szeretett volna koncentrálni.

Az esetleges 100. válogatott fellépésével kapcsolatban sokan kérdezték, de nem bánta meg, hogy a 2016-os Európa-bajnokság után, 95-szörös válogatottként visszavonult a nemzeti csapattól.

„Harminchárom évesen annyit adott az az Eb nekem, a 22 csapattársamnak és a stábnak, hogy amiatt minden buszozás, repülés, fájdalom és sérülés megérte. Nem gondoltuk volna, hogy ekkora szeretet veszi majd körül a csapatot, ezt szeretném majd a jövőben nézőként is átélni” – fogalmazott Juhász, aki az interjú végén elérzékenyülve beszélt arról, mennyire boldog, hogy családjára és gyermekeire mindig támaszkodhatott.