Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Szoboszlai: Remélem, egy szabadrúgásommal jutunk ki az Eb-re, ezt érzem

Szoboszlai: Remélem, egy szabadrúgásommal jutunk ki az Eb-re, ezt érzem

m4sport.hu/France Football
Nem akármilyen megtiszteltetésben volt része Szoboszlai Dominiknek, a magyar labdarúgás jelenlegi legnagyobb ígéretének, miután France Football közölt vele egy hosszú interjút. Magyar labdarúgótól már-már szokatlan magabiztossággal nyilatkozott a sportág talán legnagyobb magazinjának.

A lap kiemeli, hogy a magyar középpályás óriási tehetség, akinek a stílusa elegáns, játékintelligenciája szembetűnő, de mindenekelőtt nagy a munkabírása. A szezon folyamán 12 gólt lőtt és 18 gólpasszt osztott ki az osztrák Red Bull Salzburg színeiben, Európa legnagyobb csapatai ellen higgadt tud maradni a pályán, ahol végig nyitott szemmel közlekedik és azt figyeli, mi legyen a következő lépése. Nem véletlen, hogy Ausztriában a Bundesliga legjobbjának választották.

Érdekes és tartalmas beszélgetés, amelynek köszönhetően mi magyarok is jobban megismerhetjük a 19 éves tehetséget, de legalább ennyire fontos, hogy Európában is felkaphatják a fejüket a futballt szerető társadalom tagjai. Nem akármilyen magabiztosság árad szavaiból.

Az újrakezdés után 8 gólt szereztél, 11 gólpasszt osztottál ki. Hogy magyarázod ezt a kirobbanó formát?

A koronavírus-járvány után tényleg egy kicsit őrült módjára tértem vissza, mert végig nagyon keményen dolgoztam. A focisták kilencven százalékának talán pocsék volt ez az időszak, de nekem tökéletesen sikerült. Sokszor elmentem futni, a lakásomban átalakítottam egy szobát edzőteremmé, hogy otthon is dolgozhassak, amellett, hogy egy személyi edző is segített, szóval egy pillanatra sem álltam le és ez kifizetődő volt.

Ebben a szezonban szinte mindenhol játszottál (a 8 és 10 pozícióban meg a baloldalon), melyiket szereted a legjobban?

Az utolsó időszakban Salzburgban a 4-2-2-2-es felállásban játszottunk, amelyben én az egyik tízes voltam, aki a baloldalon játszik. Ezt a pozíciót szeretem, mert onnan elindulhatok befelé és jobb lábbal lőhetek. A jobb lábam az én igazi erősségem. De ettől még sokat kell dolgozni ahhoz, hogy ezt be is bizonyíthassam. Például az edzések után én mindig kint maradok és 50 szabadrúgást lövök. Számomra ez nagyon fontos, mert a szabadrúgás egy esély arra, hogy gólt szerezhessek. Nem mellesleg, nem is lövöm őket annyira rosszul.

Egy szabadrúgást elvállalni olykor kockázatos…

Nem lehet úgy futballozni, hogy nem vállalsz kockázatot. Olyan típusú játékos vagyok, aki szereti bevállalni a kockázatot, ezzel az mutathatom meg, hogy nem félek semmitől. Ha hibázol, az azt is jelenti, hogy megpróbáltad. Ha nem próbálkozol, akkor igazán nem is csinálsz semmit.

Mennyire fejleszti a taktikai tudatosságodat, hogy több pozícióban játszol?

Mi sok felállásban játszunk: 4-2-3-1, 4-2-2-2, 4-4-2, gyémántban, de mindegyikben tudom a feladatomat. Nagyon fontos tudni, hogy mi a teendőd, mert ha például a baloldalon játszol, nem ugyanúgy teszed a dolgod, mintha a jobbon lennél. Ugyanez a helyzet a 8-as és a 10-es pozícióval. Amikor az edző azt mondja nekem, hogy pozíciót kell váltanom, akkor a fejemben nekem is azonnal váltanom kell, hogy úgy végezzem el a feladatomat, ahogyan azt a taktika megköveteli.

Akkor ez azt is jelenti, hogy neked mindig nyitott szemmel kell közlekedned a pályán.

Mindig fent van a fejem, mert állandóan kontrollálnom kell, hogy mi zajlik mögöttem és előttem, jobbra és balra egyaránt. Ha ezzel nem vagy tisztában, nem tudod megtervezni a következő lépésedet. Mielőtt még megkapnám a labdát, körbenézek, így már előre tudom, mit csinálhatok. Hova passzolhatok, ki van üresen, ki szakadhat el védőjétől… Szóval, még mielőtt nálam lenne a labda, általában már tudom, mit fogok tenni.

Ez a filozófia a Red Bull-iskola öröksége?

Nem, ez inkább személyes dolog. Vannak játékosok, akik képesek erre és nagyon jók, vannak, akik ezt meg szeretnék tanulni, de nem annyira jók. Ez inkább a személyiségből fakad. Talán egy természetéből fakadóan gyorsabb játékos jobb lesz ebben. Talán ez magyarázza meg, miért természetes nekem, hogy mindig fent a fejem, hogy elegáns a stílusom, hogy mindig tudom, mi történik a pályán.

A labdával a lábadon, mi a legfontosabb a számodra?

Az első dolog, amit a fejedbe kell verni, hogy játssz előre, előre, előre. Ha gólt akarsz szerezni, akkor jobb előre játszani. Ha hátrafelé játszol, akkor abból nem lesz gól. Az edzőm mindig arra kér, úgy mozogjak, hogy szűkítsem le a területet és szerezzem vissza a labdát.

Az sem mellékes, hogy az edződ, Jesse Marsch egy nagyon emberséges menedzser.

Nagyon jó a kapcsolatom Jesse Marsch-sal. Mindig és mindenről tudunk beszélni. Ha problémám volt, akkor odamehettem hozzá, megbeszéltük a dolgot és segített. Ha valami eszébe jut, akkor rögtön elmondja nekem. Például abban, hogy jobb játékossá váltam, azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy az edző szabadon tudjon beszélni velünk, játékosokkal. Amikor valami nem működik, megbeszéljük, hogy megoldhassuk.

Az egyik ilyen probléma a sérülésed lehetett 2018-ban. Hogy élted meg?

Már az A csapatban játszottam, akkor sérültem meg (bokaszalagszakadás). Mindig pozitívan kell gondolkozni, bármi is történjen veled. Lásd meg a napos oldalt, mert egyszer úgyis visszatérsz. Ha önsajnálatba süllyedsz, attól nem lesz jobb. Azt kell mondanod magadnak, hogy ’oké, ezután erősebben térek vissza, csak dolgoznom kell érte’. A bokám már két éve rendben van, bár nem erősítem kifejezetten csak azt. Minden sérülést, még a legkisebbet is jobb elkerülni, ezért semmit sem szabad elhanyagolni. Ha valamilyen gondod van, akkor megeshet, hogy valaki más közben jobb lesz, elveszi a helyedet, amit így elveszíthetsz.

Édesapádtól örökölted ezt a mentalitást?

Hároméves voltam, amikor először láttam őt játszani. A magyar első osztályban játszott. Nem volt egy olyan nagy játékos, mint Erling Haaland apja, de rengeteget segített, hogy egy olyan apám van, mint ő. Nélküle nem lennék itt. Két barátjával egy akadémiát indított el 2007-ben. Egy kicsi klub volt, de minden hónapban jöttek újabb és újabb játékosok, így egész jó kis csapat alakult ki. Kétszer meg is nyertük a helyi kupát. A játékomban fellelhetőek az ott tanultak. Kicsi pályákon edzettünk, mintha futsaloznánk, de úgy, hogy voltak ütközések. Fontos volt nekünk, hogy elsajátítsuk ezt a technikát kis területen.

Ő is beléd ültette ezt a típusú munkakedvet?

Amikor fiatalabb voltam, nem nagyon volt szabadidőm. Megállás nélkül edzettem, napi négy alkalommal. Apámmal, a kicsikkel, az idősebbekkel, mindegy, milyen korosztállyal. Később a Salzburg hívott, hogy megnézzenek, hogy edzem, én pedig elmentem és megmutattam, mire vagyok képes, ők meg azt mondták, hogy maradjak náluk. Akkor még nem beszéltem németül, angolul is csak egy kicsit, így természetesen elég nehéz volt. Ilyen a futball. Ha nem teszem meg ezt a lépést, akkor nem jutok el idáig.

Az sem zavart meg különösebben, hogy a téli időszakban alaposan felforgatták a csapatot!

Nagyon szeretem Erling Haalandot és Takumi Minaminót, nagyon jó volt velük játszani. Megérdemlik, hogy elmentek a Dortmundba és a Liverpoolba. Én viszont inkább magamra koncentrálok és nem a többiekkel törődöm. A csapatra gondolok és magamra, ez a legfontosabb. Szeretek passzolni és látni, hogy ettől a többiek boldogok lesznek. De ebben az egészben is a legfontosabb a passz. Nem szomorodtam el attól, hogy elmentek. Mert persze, nagyon jók voltak, segítették a csapatot, de nélkülük is képesek voltunk ugyanolyan szinten teljesíteni. Arról nem beszélve, hogy egy az egyben szerintem jobb vagyok, mint Erling. Nyilván, ha őt kérdezed, tuti az ellenkezőjét mondja (nevet). Egy nap biztos szembekerülünk egymással. Remélem…

Ilyen, amikor a magyar középpályás örömet okoz egy csapattársnak:

Ez a vezérekre jellemző felfogás segítheti Magyarországot, hogy kijusson az Európa-bajnokságra…

Remélem, hogy a magyar válogatott vezére lehetek egyszer. Az a célom, hogy magasabb szintre vezessem a csapatot. Alig tudják, hogy hol is vagyunk, milyen is ott játszani, én azt akarom, hogy az emberek lássák a magyar válogatottat játszani. Talán pont én leszek az az ember, akivel ez elérhető, vagy legalább vezethetem úgy a csapattársaimat a megfelelő irányba. Ha nem hiszel abban, hogy ott lehetsz az Eb-n, akkor esélyed nincs, hogy eljuss oda. Nagy dolog lenne számomra, ha egy szabadrúgásommal kvalifikálnánk magunkat. Remélem, ez meg is fog történni. Érzem!

Borítókép: Szoboszlai Dominik (Forrás: France Football)

További tartalmak