fotó: MTI/Illyés Tibor– Eldőlt, hogy ősszel az Európa-ligában folytathatja a Ferencváros, terveznek még erősítéseket a csoportkörre?
– Nagyjából elértük azt a játékosminőséget, amit szerettünk volna, minden posztra akad két közel azonos képességű futballistánk. Most a kérdés az, hogy távozik-e tőlünk valaki, mert vannak labdarúgók, akik után érdeklődnek. A Ferencvárosról ma már elmondható, hogy elég jól vásárol, most azt kell elérnünk, hogy jól is adjunk el játékosokat, mert ez lehetőséget ad arra, hogy kevesebb pénzből újabb kiváló képességű futballistákat igazoljunk.
– Hol játssza majd a csapat a csoportmérkőzéseket?
– Ez a sorsolás után dől el, akkor derül ki, hogy kik lesznek az ellenfeleink. De egyeztetnünk kell a szurkolókkal is, hogy ők hogy látják, mit szeretnének. Nem könnyű helyzet, hiszen a Puskás nem az otthonunk, viszont sokkal több néző befogadására alkalmas, ezért lényegesen több a bevétel, amit a csapatra tudunk fordítani, és ez egy újabb lépés előre.
– A BL-csoportkör idén nem sikerült, de az Európa-ligában talán több koefficiens-pont gyűjtésére lesz lehetőség, aminek hosszú távon van jelentősége.
– Igen, de mi mindig a legmagasabbra törünk, ezért azt akartuk, hogy a BL-ben folytassuk és ott gyűjtsünk sok koefficiens-pontot a győzelmekkel vagy akár a döntetlenekkel. A futballban pont az a szép, hogy minden lehetséges, csak meg kell találni az ellenfelek gyenge pontját és kihasználni azt, no meg némi szerencse sem árt. Természetesen az Európa-liga-csoportkör is siker és annak is tudunk örülni, hiszen három év alatt háromszor jutottunk be az európai futballelitbe.
– Peter Stögernek nem volt sok ideje és máris a mélyvízbe dobták. A csapat hogyan élte meg ezt a váltást?
– Edzőt váltani mindig nehéz, de ha nem tettük volna meg, akkor most könnyen lehet, hogy egy kritikus BL-selejtező előtt szembesültünk volna azzal a helyzettel, hogy nincs trénere a csapatnak. És Peter Stögernek mindössze néhány hete volt, míg Rebrov első nemzetközi meccsére gyakorlatilag egy szezonon keresztül készíthette föl a csapatot. De Stöger remek stábot gyűjtött maga köré, ideális a kapcsolata sportigazgatónkkal, Hajnal Tamással is.
– Pletykálták, hogy ez Rebrov esetében nem volt mindig igaz.
– Pletykákkal sosem foglalkozunk, a múltat pedig most már ne feszegessük. Az azonban kétségtelen, hogy Hajnal Tamással hosszú távra tervezünk a Ferencvárosnál, ezért nem lényegtelen, hogy a vezetőedzőnek milyen vele a kapcsolata.
fotó: MTI/Illyés Tibor– Azt mondta, hogy edző nélkül maradt volna a csapat. Ezek szerint biztos benne, hogy Rebrov elhagyta volna a Ferencvárost az ukrán kispadért?
– Efelől semmi kétségem nincs. A szerződésében négyhónapos kivásárlási ár szerepelt és mivel olyan kontraktust kötöttünk vele, ami egy alacsonyabb alapbérből és magas teljesítményprémiumból állt, ezért a kérdéses összeget zsebből ki tudta volna fizetni. Mi pedig itt álltunk volna edző nélkül.
– A Rebrov-éra ettől függetlenül aranykorszakként kerül a klub történelemkönyveibe. Elhangzott más csapattal kapcsolatban, hogy kinőtte a magyar bajnokságot, de az elmúlt évek teljesítménye alapján ez inkább a Fradira lehet igaz. Kinőtte az FTC a magyar bajnokságot?
– Egyáltalán nem, mi sosem mondanánk ilyet. A sportban nagyon nehéz a határozottságot és az arroganciát megfelelő egyensúlyban tartani. A Fradi egy határozott, de nem arrogáns klub, legalábbis próbálunk nem azzá válni. Nekünk mindig az a legfontosabb, hogy megnyerjük a bajnokságot. Közben persze nagy büszkeség, hogy már sorozatban harmadik éve be tudunk kerülni valamelyik nemzetközi kupa csoportkörébe. Egyszer ez még lehet véletlen, a másodiknál is lehet azt mondani, hogy na, ez kicsúszott eredmény, de a harmadik már az FTC erejét, tudását bizonyítja. Ráadásul ez az idei csoportkör akkor is meglett volna, ha az UEFA nem indít egy harmadik kupasorozatot.
– Hosszú volt idáig az út…
– De nagyon, nagyon megérte, mert a sikereinknek van egy másik fontos üzenete, mégpedig a klubon belül végzett munkán is túlmutatva az, hogy mégiscsak érdemes kitartóan, hosszú évekig tisztességgel, keményen dolgozni. Érdemes volt stadionokat építeni, edzőközpontokat létesíteni, a sportfinanszírozást és a sport körüli adózást rendbe tenni. Eljutottunk oda, hogy azok az üzletemberek, akik korábban csak nézőként voltak ott a pályánkon, ma már szponzorként is megjelennek. Ez egy öngerjesztő folyamat. Ha valamit kitartóan, becsületesen, tégláról téglára építesz, akkor abból előbb-utóbb egy bástya lesz.
– A téglák pakolása mikor kezdődhet meg a Fradiváros esetében?
– A tervek elkészültek, ki fogjuk írni a közbeszerzést és ez megint egy óriási előrelépés lesz a Fradinak. Keresgéltem a világban, de hasonlót, mint amit mi tervezünk, máshol nem nagyon találni. Egy olyan sportközpontról beszélünk, ahol 5500 gyerek tud majd edzésre járni, ahol nagyon magas színvonalon lesz minden sportág infrastruktúrája, a tudományos háttér elősegítése, ráadásul mondhatjuk, hogy mindez egy világváros belső részén valósul majd meg.
– A nemzetközi ellenfelekkel összehasonlítva hol tart most az FTC?
– Akárhova megyünk, akarva, akaratlanul is mindig összehasonlítjuk magunkat a többi klubbal. Azt figyeljük, hogy kommunikációban, infrastruktúrában, stadionban, edzőközpontban, a tudományos hátteret tekintve hogy állunk mi hozzájuk képest. Ma már nemhogy nem vallunk szégyent, de számos hasonló méretű és ambíciókkal rendelkező klubnál magasabb szinten van a Ferencváros, ami rendkívül jó érzés.
fotó: MTI/Illyés Tibor– Jelenleg a Bajnokok Ligájába jutással csak a magyar bajnok próbálkozhat, de ugyanez igaz számos más országra is. Mennyire csökkenti ez a nemzeti kupasorozatok presztízsét?
– Mindig azt mondom, hogy mi mindent meg akarunk nyerni, de az kétségtelen, hogy a bajnokság megnyerése a legfontosabb. Hiszek abban, ha az elkezdett munkát ugyanolyan keményen, alázattal folytatjuk, akkor az elkövetkező tíz évben legalább annyit fejlődhet a teljes magyar labdarúgás, mint az előző évtizedben. Ha Belgium vagy Horvátország el tudott jutni arra a szintre, ahol most van, akkor mi miért ne tudnánk odaérni? És ha ez megvalósul, akkor a magyar csapatok is több nemzetközi kupára jogosító helyet fognak elérni.
– Nézzünk előre a következő tíz évre! Mivel lenne elégedett és mire mondaná azt, hogy erre még ön sem számított?
– Most viccesen azt is mondhatnám, hogy én mindenre számítok, mindig a csillagos eget nézem, számomra az a határ. Hitte volna bárki tíz évvel ezelőtt, hogy a Ferencváros három egymást követő évben is a csoportkörbe jut a nemzetközi kupában? Vagy azt, hogy új stadionja lesz a klubnak? A mai szurkolói kultúra tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, mint ahogy az is, hogy olyan edzők dolgoznak majd nálunk, mint akiket manapság sikerült szerződtetnünk. De a sport esetében nem is feltétlenül az eredmény a lényeg, hanem hogy azt eszközként használjuk arra, hogy a gyerekeknek tudjunk segíteni, példaképeket állítani. Én azzal lennék elégedett, ha minél több gyereket tudnánk nevelni és megtanítani számukra azt, hogy mennyire fontos a bajtársiasság, hogy segítse a gyengébbet, hogy kemény munkával lehet csak sikeres. Közben persze nem szabad elfelejteni, hogy ez a Ferencváros. Itt mindig az a cél, hogy elsők legyünk. Mindenben.
– A női kézilabdacsapatnak az előző idényben ez sikerült, azonban úgy tűnik, hogy a nemzetközi kiugráshoz nem feltétlenül elegendő a jelenlegi játékospolitika. Milyen terveik vannak a kézilabdázó hölgyekkel?
– Azt tűztük ki célul, hogy a Ferencvárosnak öt éven belül Bajnokok Ligáját kell nyerni. És úgy gondolom, hogy ezt meg lehet csinálni lényegesen kevesebb pénzből is, mint amennyiből a Győr teszi. Ehhez persze azt a stratégiát, hogy nálunk döntően magyar játékosok vannak, kicsit át kell értékelnünk, de nem olyan mértékben, mint ahogy a Győrnél tették. Egyelőre maradunk annál a szisztémánál, hogy maximum négy légióst szerződtetünk.
– A magyar játékosok hiánya vissza-visszatérő téma a labdarúgóknál is. Mikor juthatunk el oda, hogy egy fiatal magyar játékos ne feltétlenül külföldre akarjon igazolni?
– Ehhez egyrészt kellenek a magyar klubcsapatok nemzetközi sikerei, a magyar labdarúgó-válogatott eredményei, de az infrastruktúra is. Ma Magyarországon egy futballista úgy érezheti magát, mint bármelyik európai klub labdarúgója. Mindenük megvan a fiataloknak, ami a körülményeket illeti. Azt gondolom, a legnagyobb lemaradásunk a futballt körülvevő sokszor pesszimista közegben található, ami döntően meghatározza a fiatalok hozzáállását. Úgy gondolom, kell még néhány év, mire a magyar emberek és a magyar sportolók is elhiszik azt, hogy van esélyünk, bárki is legyen az ellenfél. Kiváló példa erre a nemzeti válogatott Európa-bajnokságon nyújtott teljesítménye. Gondoljanak csak a franciákkal vagy a németekkel vívott hatalmas küzdelemre.
fotó: MTI/Illyés Tibor– Jövőre választások lesznek Magyarországon. A Ferencváros jövőjét mennyiben befolyásolja ennek az eredménye?
– Induljunk ki abból, amikor a baloldal volt hatalmon, a Fradinak mindig rossz volt. Ettől függetlenül próbáltuk úgy felépíteni a Ferencvárost, hogy a külső tényezők a legkevésbé befolyásolják, de a politikától anyagilag nem lehet teljesen függetlenedni. Elég, ha elveszik a sportklubok kedvező adózását vagy országos szinten teremtenek olyan körülményeket, mint számos, 2019. évi önkormányzati választások óta a baloldal által vezetett városban, ahol szinte azonnal tönkrement a sportélet. Nekem a hazám a legfontosabb, de a választási kampányban kettőzött erővel dolgozom, hogy a Ferencvárost is meg tudjam védeni attól a helyzettől, amit egy baloldali kormányzás jelentene. Ahányszor a baloldal volt hatalmon, akkor a Fradira nehéz idők jártak, ezt én sem és úgy gondolom a több mint kétmillió Fradi szurkoló se szívesen látná ismét.
A Kubatov Gáborral készült interjúnk második, a hirado.hu-n megjelent részében a politikáról beszélgetünk a Fidesz pártigazgatójával és alelnökével.