Musorujsag
Élő Eredmények
×

A Celtic húzásaira a hazai mezőny nem nyújt segítséget a Fradinak

A Celtic húzásaira a hazai mezőny nem nyújt segítséget a Fradinak

m4sport.hu | Petykó Adrián
A Ferencváros a harmadik mérkőzését is elveszítette az Európa-liga csoportkörében, mert az előzetesen a leginkább foghatónak tartott Celtic olyan eszközökkel kényszerítette térdre, amelyekre nem készít fel a hazai mezőny.

Zsinórban harmadik éve főtáblás Európában a Ferencváros, ennyire kiszámítható jó szereplést még csak meg sem közelített magyar csapat, mióta az UEFA átszabta a kiírásokat. És közben az OTP Bank Ligában is szállította a bajnoki címeket.

Ugyanakkor az is állandósult, hogy itthon konstans fölényben telnek a hetek, néhány kivételtől eltekintve mélyen és passzívan védekező ellenfelekkel, míg a nemzetközi színtéren maradnak a kontrák és a második szándék.

Természetesen logikus nem kard ki kard szembenézni a topligákból érkezőkkel, de hogy a tavaszi folytatás is felmerüljön mint reális lehetőség – akár a Bajnokok Ligájából az El-be, vagy az El-ből az Európai-konferencialigába továbbjutva –, ahhoz talán egyszer-egyszer kockázatosabb utat kell választani. Szerhij Rebrovval, ha végül nem is jött össze a továbbjutás, a Ludogorec vagy tavaly a BL-ben a Dinamo Kijev otthonában tanújelét adta a Fradi, a kontinensen is képes dominánsan fellépni.

Az egyéniséget háttérbe szorító, fegyelmezettséget és gépies munkabírást követelő orosz futballiskola helyére a nyári edzőváltás szabadabb levegőt hozott – és egyelőre kevesebb hatékonyságot. De attól még, hogy a bajnokságban már két hazai vereség is becsúszott, és a BL-rájátszásban adódó kecsegtető szituáció elillanását is sajnálhatja Peter Stöger, a horizonton nem látszik kibontakozni markáns változás a status quóban. Éppen emiatt – meg a tavalyi szép, bár tagadhatatlanul szerencsés emlék okán is – kerülhetett a Celtic elleni párharc abba a kategóriába, amelyen áll vagy bukik a csoport Ekl egyenes kieséses szakaszát érő harmadik helye.

Ehhez képest bántóan egyoldalúan alakult az első összecsapás. Végig a Celtic akarata érvényesült, és Ryan Mmaee korai lehetőségét leszámítva nem is akadt, ami más irányba vihette volna. Az előzetesen kiegyenlítettnek, a Leverkusenhez és a Betishez képest mindenképp kiegyenlítettebbnek ítélt erőviszonyokat sem játékban, sem agresszivitásban nem igazolta a magyar bajnok, amelyben komoly szerepet játszhatott, hogy például az unortodox módon használt szélső védőkhöz, vagy a konstans magas letámadáshoz fogható taktikai elemmel sem találkozik a megszokott mintákhoz igazodó NB I-ben.

Előbbi abban testesült meg, hogy hazai támadásépítéseknél a két fiatal skót bekk, Anthony Ralston és Adam Montgomery a hátsó sor két széléről a középpálya közepére lépett be. Egyúttal teremtve létszámfölényt a biztonságos labdakihozatalokhoz, és passzsávot nyitva a szélekre a Fradi támadóinak középre rántásával. A bal oldalon ilyenkor ez Fonténak rögtön egy az egy elleni lehetőséget ért, a jobb oldalon meg Roglic használta ki, hogy tere nyílt a kapu felé fordulni, mert Tokmac figyelme megoszlott, míg Laidouni a középpályás hármas egységéből csak későn érhetett ki.

A Celtic jellemző támadásépítéseit a fenti képsorra kattintva mutatjuk be

Ahogy a közvetítés szünetében jogosan hangzott el az értékeléskor, amennyiben labdát csennének, a kapuig gyalogolhatnának a ferencvárosi támadók, csakhogy a mérkőzés kétharmadáig kellett várni, hogy erre először adódjon példa.

Közben nem ítélhető kedvezőnek az sem, hogy a hazaiak váratlant nélkülöző, meddő, de tartós fölényével szemben a félidőig mindössze 34 átadásra futotta az ellenfél térfelén, ami árulkodó színekben mutatkozott meg a csapatok által lefedett területeket megmutató hőtérképen, a végéről nem is beszélve.

Az első félidő hőtréképe (forrás: whoscored.com)

A Fradinak persze 0-0-ig, ha nem is volt ínyére, de ellenére sem a meccs képe, a Celtic letámadása viszont már addig sem ízlett.A kompakt felállás ugyanis a presszingbe való átmenetet is megkönnyíti, a házigazda pedig nem volt rest a lefújásig élni ezzel a fegyverrel. Számtalanszor akadályozták meg már a kezdeti fázisban vagy kirúgásnál a vendégek adogatását, amely jó esetben labdaszerzéssel zárult, vagy amikor nem, akkor is sokszor csupán előrevágták a védők a labdát.

A Celtic vissza- és letámadását a fenti képsorra kattintva mutatjuk be

Sztereotípiák ide vagy oda, nem a skót fél ívelt kábé kétszer annyit, és nem a magyar passzolt közel hétszázszor. A mezőnyből kiemelkedő Jota pedig a kreativitást is becsempészte a Celtic játékába. A gólpassza előtt az is nyilvánvalóan szemet szúrt, hogy a Fradi – alapvetően is – ritka visszatámadásához nem párosul megfelelő intenzitás és határozottság.

A Ferencváros meddő visszatámadását a vezető gól előtti képsorra kattintva mutatjuk be

A glasgow-i együttes valóban nem döbbenetes minőséggel, de következetesen igyekezett megvalósítani az elképzelését, amellyel kezébe vette az irányítást. A döntés, akárcsak az FTC korábbi csoportmeccsein, a második félidőre maradt, de meggyőzőbb fölényt eredményezett azoknál*:

Európa-liga, G csoport xG
(helyzetek minősége alapján várható gólok):
PSxG
(lövések minősége alapján várható gólok)
Leverkusen–FTC 2-1 (1-1) 2,23 – 1,22 3,19 – 1,2
FTC–Betis 1-3 (1-1) 0,88 – 1,56 0,41 – 1,92
Celtic–FTC 2-0 (0-0) 3,78 – 1,11 2,64 – 0,17

Az újabb szintugrást az jelentheti a Ferencvárosnál, ha kialakít egy arculatot, mellyel képes változtatni kedvezőtlen állásnál, ehhez azonban az a környezet sem árt, amely hétről hétre kihívások elé állítja, mint amilyen a Salzburgnak jut Ausztriában, vagy a Slavia Prahának a cseh élvonalban.

A kérdés, mely érinti a válogatott problémáit is, adott: kikkel? Jobb, drágább légiósokkal? Mert azt már többször leszögezték, hazai nevelésekre támaszkodva az eddigi fejlődés sem jött volna össze.

*fotmob.com
Borítókép: MTI

További tartalmak

Kapcsolódó hírek