A CIES kutatóintézet nemrég összesítette a legjobb utánpótlásnevelő klubokat, az alapján, hogy hány játékost adnak az európai élvonalbeli bajnokságokba. Két magyar egyesület fért fel a százas listára: az MTK és a Honvéd, de együttvéve mindössze három növendékük játszik az OTP Bank Ligán kívül. A koefficiensekkel súlyozott sorrendben – amivel az modellezhető, hogy milyen erősségű csapatokban szerepelnek a kinevelt futballistáik – a 91., illetve a 99. helyet foglalják el a legjobb hazai akadémiák.
Mindez szorosan összefügg Marco Rossi problémáival, különösen, mikor – az egyelőre körön kívüli Novothny Somával együtt – az amúgy is szerény létszámú (hat) topligás magyar közül mindössze kettőre számíthat. A világbajnoki selejtezők zárását Gulácsi Péter, Willi Orbán és Sallai Roland – valamint még Kleinheisler László és Sallói Dániel – sérülés miatt hagyja ki, és amint legutóbb Szalai Ádám hiányzásakor, megvilágító erejű, hogy a pótlásuknál az amúgy is saját korlátaival küzdő keret feltöltéséhez erős kompromisszumokra kényszerül a kapitány.
Jelenleg a San Marino és a Lengyelország elleni találkozókra négy újonc készül Telkiben, akik pontosan lefedik azt a három korosztályt, amelyekbe csoportosíthatók az olasz keze alatt debütálók. Lényegében a 24-27 éves korosztályra, amelyet rendszeresen a teljesítőképesség legoptimálisabb időszakaként jelölnek, valamint az ennél fiatalabban és idősebben bemutatkozó labdarúgókéra. Egzaktan nem különíthetőek el ennyire az egyes esetek, mégis következhet belőle egy s más.
forrás: m4sport.huPéldául, hogy többségük a középső kategóriába esik. Rossi újoncainak átlagéletkora 25 év felett van, ami eleve azt mutatja, kevesen meggyőzőek pályafutásuk kezdeti szakaszában. Erre csak ráerősít, hogy ugyanannyi 23 éves kor alattit dobott be, mint ahány 28 esztendőst vagy annál idősebbet. És akkor még nem is említettük a kvázi újoncokat, az újra felfedezetteket. Bár valóban volt már mögöttük kisebb-nagyobb válogatott tapasztalat, de Feczesin Róbertet nyolc, Vécsei Bálintot hét, Bogdán Ádámot négy év hibernálást követően rehabilitálta Rossi – kellőképp jelzésértékű, hogy nem ifjú jelöltekhez nyúlt.
Felmerülhet, hogy honfitársaihoz hasonlóan a rutint, az érettséget többre tartja a potenciálnál, ami bizonyos szinten igaz is, vegyük a bajnok Honvédját: kispesti bázisra épített, de az átlagéletkor 27 és fél év volt – a válogatottnál sem sokban marad el ettől. De jogos-e több – megelőlegezett – bizalmat kérni a fiatalabbaknak? Ugyanis a minőség kérdése nem megkerülhető, a vállalkozó szellem felvetése előtt nem hagyható figyelmen kívül.
Maradva a korosztályos bontásnál, mindbe egy-egy név kerül, ha azokat vesszük figyelembe, akik valószínűleg a kapitány személyétől függetlenül, nagyságrendileg ugyanakkor kerültek volna be, ahogy az történt is. Szoboszlai Dominik (18), Willi Orbán (25) és Nego Loïc (29) vitathatatlanul követelt magának helyet – közös bennük, hogy egyikük sem az itthoni akadémiákon pallérozódott.
Ahogy Szalai Attila sem. A Fenerbahçe védője fejlődött a legnagyobbat beválogatása óta. Ha nem is olyan távlatok, mint a topszintről kerülgetett társuk előtt, de a hazai utánpótlásképzéshez inkább köthető és szintén 23 éves kora előtt lehetőséget kapó Schäfer András, Bolla Bendegúz és Schön Szabolcs előtt is nyílhat további előrelépési esély. De felületesen közelítenénk meg a témát, ha ebben túlhangsúlyoznánk a válogatottban való szereplésüket, hiszen manapság, mikor egyetlen tehetség sem repül radar alatt, nem nyom annyit a latba, még ha jól is jöhet, mint Szalainál a törökök elleni Nemzetek Ligája-győzelmek.
Ám a kortársaik között nem nagyon akad meghívót hasonlóan megalapozó teljesítmény. Korábban Szőke Adrián, pillanatnyilag Balogh Botond és Kiss Tamás sem ellenállhatatlan berobbanásával vonta magára a figyelmet. A közelmúltban sérüléstől is hátráltatott Balogh a Parma védőjeként az olasz élvonalba is belekóstolhatott, de a kiesést követően a másodosztályban az első fordulót leszámítva egyetlen percre sem állt be. Kiss Tamás pedig hiába tette le névjegyét korán az NB I-ben és jutott el száz meccsig húsz éves korára, a holland SC Cambuurnél még nem jött el az áttörés. És ugyanez középső korosztályt képviselő Spandler Csaba, vagy a harmadik ikszen túliak táborát bővítő Szappanos Péter feltűnésére is igaz: előbbinek néhány Európa Liga- és Konferencialiga-selejtezős rossz emlék az össz nemzetközi tapasztalata, utóbbinak ennyi sem. Ha kapva kapnak az alkalmon és bizonyítják rátermettségüket, megragadhatnak. Ettől még ez inkább szükségszerű, mintsem optimális forgatókönyv, ami jogos reményeket kelthetne.
Rossi 37 meccsén 21-en öltötték magukra először a címeres mezt, ezzel az elmúlt tíz kapitányt vizsgálva egyáltalán nem számít különösen kísérletezőnek. Arányaiban véve Várhidi Péter kétszer, Lothar Matthäus háromszor, Pintér Attila ötször ennyi újoncban látta meg a válogatott potenciált. Összesen 53 futballistát küldött eddig pályára, ennek közel negyven százalékát elsőként. Ebben a tekintetben az irreális, öt találkozón 14 újoncot avató pintéri hónapokat is előzi, ám mindössze három egyszeres válogatott szegélyezi próbálkozásait. És persze akadtak ideiglenesen felbukkanó arcok is, elég felidézni Könyves Norbert tavalyi őszét, a szerbek elleni győztes gólt vagy az Európa-bajnokságot érő Szoboszlai-szólóhoz szükséges elfutást, de jellemzően olyan karaktereket választott, hogy egyértelműen a saját képére formálhassa a csapatát.
Az alapemberek hiánya minden válogatottnak gondokat okozhat, a helyettesítésük nehézsége viszont arról tanúskodik, milyen tartalékokkal bír a rendszer. A kétszer annyi topligással rendelkező albánok ellen oda-vissza a saját bőrünkön érezhettük, mennyit ér, ha Premier League-es támadó kapható elő a talonból.
Rossi a szélsőséges megítélések viharában nem győzi hajtogatni, a valósággal kéne szembenézni. És amíg elvétve jutott Serie B-s percek, holland újoncnál kapott félidők és a döntően légiósokra épített Ferencváros által a kontinens bajnokságainak erősorrendjében 28. helyen tartott OTP Bank Liga jelenti a hátországot, addig csupán délibáb egyszerre várni fiatalítást, attraktivitást és versenyképességet a válogatottól. Rossi felmérte már a terepet, és az erőn felüli eredményekhez a racionális helyzetértékelés vezetett. A logikus elvekhez logikus stratégiát és taktikai elképzeléseket társított, és ehhez foghatóan logikus kiválasztást is. A kontinens piacára szánt nevelés nélkül a szövetségi kapitány keze mindig meg lesz kötve.