Musorujsag
Élő Eredmények
×

Stíluscsapda? Szalaival? És mi lesz, ha nélküle? – három kérdés a válogatott jövőjéről, plusz egy, ami nem is kérdés

m4sport.hu | Petykó Adrián
A világbajnoki selejtezők zárultával átmeneti év következik a magyar válogatott életében, mielőtt ráfordulna a 2024-es Európa-bajnokságra vezető szakaszra: ez ad némi időt a folytatást érintő kérdések megválaszolására.
fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Amin nincs vita: Folytassa, Mister!

Ahogy az egy olaszhoz illik: Marco Rossi teátrális, szenvedélyes ember, akit a szélsőséges megítélés hullámvasútján időről időre magával ragadnak az érzelmek, de némi távolságból tekintve sosem tűnt úgy, hogy veszélyben lenne az állása. Csányi Sándor már a vb-selejtezők zárása előtt megerősítette, a folytatást is vele képzeli az MLSZ, és a kapitány szavaiból is rendre kivehető, maga szeretne szembenézni a feladatokkal. A bizalom és az akarat metszéspontjaként Baróti Lajos, azaz a hatvanas évek dereka óta először fordul elő, hogy egymás után három nagy tornának is ugyanazzal a szakemberrel fut neki a válogatott. A kvalifikáció szempontjából az elmúlt bő évtizedben mit sem változott a helyzet, a 2010-es vb selejtezőit szintén vendégként (Dániában) elért meglepetésszámba menő, de valójában tét nélküli győzelemmel és negyedikként zárták a mieink, és az erőviszonyok befagytak. A Nemzetek Ligájában, és ennek köszönhetően az Európa-bajnokságon, amelyen egymás után másodszor is várakozáson felül teljesített a csapat, de a kijutás a létszámemelés nélkül nem jött volna létre, viszont megmutathatta Rossi, képes a különbségek csökkentésére. Ezzel némileg ellensúlyozza a hazai viszonyokból adódó rendszergondokat, és még a reményét is felcsillantja, hogy azokat alaposan felül is múlja, amennyiben a bravúrpontok mellett nem botlik túl nagyot, ami ezúttal az albánok elleni vereségek miatt nem jött össze. Ettől függetlenül a realitást felülmúlni, a rendelkezésre álló, a tízes évek elejénél sekélyebb minőségi merítéssel a kvalifikációt elvárásként megfogalmazni komolytalan, különben mind a lehetőségekről, mind a kilátásokról lekerül az egyszer egy.

(fotó: MTI)

Lehetne vonzóbban?

Nem úgy néz ki. Az ellenfél játékának elrontása hagyományos olasz iskola, ami valójában a magyar csapat legfőbb erénye. Viszont alighanem elérte a plafonját. És az éremnek két oldala van. A képességekhez és ezáltal a komfortérzethez jól passzol a reaktivitás, és ha sikerül vezetést szerezni, akkor kimondottan kedvező a helyzet.

Előnybe kerülve 22 tétmeccsen egyszer sem, csupán egyetlen felkészülés mérkőzésen kapott ki Rossi alatt a válogatott.

Eredménykényszerben azonban legalább ennyire szembetűnőek az elképzelés hátrányai. Említhetnénk, hogy a kezdeményezéshez másfajta mentális állapot szükséges, de ahogy a mély védekezési sémák, az is inkább okozat, amelyet a játékosállománybeli adottságok, a kevés elitszintben szerzett tapasztalat nagyban meghatároz – így nem derülhet ki, Rossi le tudna-e oktatni stílusváltást, vagy attraktívabb támadójátékot. Fennáll a veszélye, ami Izlandot is elérte, hogy negatív spirálba kerülve nem talál kiutat. Ezért is hangsúlyozza lépten-nyomon a fegyelmezettséget a taktikai utasításai terén és a hozzáállás fontosságát, mert más területen erősen meg van kötve a keze, végesek az eszközei. Amíg nem segíti színvonalas utánpótlásképzés, a fiatalok szerepeltetését majd értékesítését előtérbe helyező koncepció, csak a célfutball hordoz magában eredményességet. Nem véletlen ütötte a 25 évet az újoncai átlagéletkora. Az olasz tréner továbbra is nagyítóval kell keresse a fiatalokat, hiszen Szalai Ádám szóhasználatával élve, kevesen próbálják leráncigálni róla a címeres mezt. A következő Eb-re majd’ három év múlva kerül sor, és ez még aktuálisabbá teszi a csapatkapitány megkerülhetetlen szerepét.

(fotó: MTI)

Mi lesz Szalaival? És mi lesz velünk nélküle?

2024-ben épp a 37 felé lesz félúton a 2010 óta Bundesligában játszó csatár. Egyelőre nem adta lejjebb a legmagasabb szintnél, és ameddig ez nem változik, aligha mond le róla Rossi. Azon túl, hogy továbbra is minden harmadik meccsén betalál, a gólszerzésnél is fontosabb a taktikai felkészültsége, karaktere, fizikuma és párharckészsége, amely Lengyelországban is kamatozott, többek között a szabadrúgáshoz vezető támadás indításában, amely megelőzte az első gólt, és a győzelmet hozó akcióban egyaránt. Az albánok elleni párharcot oda-vissza kihagyta, és túlzó egyszerűsítés ezzel párhuzamba hozni a vereségeket, de bizonyára jól jött volna, ha védőik erőforrásait amortizálja. Így azonban fontos kérdés, nekidurálja-e magát még egy Eb-ciklusnak, tervez-e egyáltalán előre három évet a karrierjéből, és ha még nincsenek kész válaszai, elgondolkodik-e alternatívákon Rossi. Minden szövetségi kapitány addig tekinthet a jövőbe, amíg az a jelenben nem okoz túl nagy áldozatot. A márciusi barátságos meccseken beleférhet a kísérletezés. Sőt talán a Nemzetek Ligájában is. De kivel? Egy az egyben eddig sem látott rá esélyt, hogy pótolja. Paramétereiben szoktak hasonló centereket emlegetni hazai élvonalból, de kvalitások tekintetében messziről, körvonalaiban sem idézik. A légiósokra is igaz ez. Hahn János más típus, és amúgy sem nevezhető meggyőzőnek, és még ha egyáltalán, akkor is támadóbb szellemű csapat kellene köré. A német bajnokságban a pályára lépési esélyért megküzdő, ezt góllal megfejelő Novothny Soma is felmerülhet, amennyiben sikerül tartósítani a helyét. A meglévő profilokhoz illeszkedő finomhangolásra pedig már láthattunk próbálkozást is.

(fotó: MTI)

Hamis kilences? Dupla tízes?

Már a fenti felvetésekből is az következik, és mivel az NL A divíziójában a tavalyi kontinenstornához fogható elitkörnyezetbe kerül, a Rossi által kimunkált, biztonságot nyújtó, szárnyvédőkkel támogatott háromvédős formációtól az inkvizíció sem tántoríthatná el a magyar együttest. Állandóságot nyújt, önbizalmat ad, elfedi az egyéni hiányosságokat, és az oldalvonalak menti kényszerposztokra is – főleg Nego Loïcban – testre szabott jelöltek bukkantak fel. Ugyanakkor nincs benne hely szélsőknek, miközben Varga Kevin, Schön Szabolcs, Sallói Dániel vagy a friss debütáns Kiss Tamás sem klasszikus csatárok. Gyengébb riválisokkal szemben, amikor kevésbé kell védekezni, és magasabb pozíciót vehetnek fel, bejátszhatják a széleket, de alkalmat adhat egyéb változásokra is. Például Szoboszlai Dominik hamis kilencesként? Hogy egyszerre kerüljön a kapuhoz közelebb és teremtsen létszámfölényt visszalépéseivel a labdakihozatalokhoz, a két oldalán meg indulásra kész, a sebességükkel a védőket sakkban tartó támadókkal, így még terület is nyílhat az ellenfél középpályásai mögött. Vagy ha arra van szükség, mint a Wembleyben, hogy passzívabb labdatartás adjon kontrollt, dupla tízessel szóba jöhet a középpálya túltöltése is. A labda elleni metódusokban egyik sem járna valódi újdonsággal, de az egy szem ék, Szalai két kimaradása közti különbség jelezte, hogy a szeptemberi hidegzuhannyal felérővel ellentétben, az októberire a csapatjáték némi korrekciójával fel lehetett készülni. Miután átmeneti esztendő elé néz a válogatott, kicsit nagyobb távlatokban gondolkodhat a stáb és feje, de a szinten tartás sem egyszerű kihívás.

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

A magyar válogatott simán nyert San Marino ellen, a lengyel siker miatt azonban nem juthat tovább
A magyar labdarúgó-válogatott 4–0-ra legyőzte San Marino legjobbjait a Puskás Arénában a világbajnoki selejtezősorozat 9. fordulójában, ám miután Lengyelország is könnyedén, 4–1-re nyert az andorraiak ellen, így biztossá vált, hogy Marco Rossi együttese már matematikailag sem juthat ki a csoportjából a 2022-es katari világbajnokságra.
Magyar válogatott