Musorujsag
Élő Eredmények
×

Loic Nego: Most már inkább magyarnak, mint franciának tartom magam

Loic Nego: Most már inkább magyarnak, mint franciának tartom magam

m4sport.hu | Kun Dániel
Az OTP Bank Liga 13. fordulójának rangadója, a vasárnap este 17.30-kor kezdődő Ferencváros – MOL Fehérvár mérkőzés előtt a vendégek jobbhátvédjével, Loic Negóval beszélgettünk. Természetesen szóba került a magyar válogatott is: az Izland ellen szerzett sorsfordító gólja, az Európa-bajnoki szereplés és a világbajnoki selejtezők. A fehérváriak gyengébb formáját és célkitűzéseit is megvitattuk, de kitértünk a folytatásra is, miként képzeli el karrierje következő időszakát.

Nego, a MOL Fehérvár keretének legértékesebb játékosa 2019. februárjában tette le az állampolgársági esküt, így magyar állampolgári mivolta miatt jogosan merül fel a kérdés: a nyelvtan szabályai szerint ezentúl Nego Loic-ként – csapattársai és a Vidi-szurkolók közül sokan Lajosnak hívják – kellene szólítani: „Őszintén szólva, számomra mindkettő egyformán megfelelő. Szerintem nincs különbség” – jelentette ki az m4sport.hu-nak adott interjúban.

November 15-én, hétfőn, volt egy éve az a bizonyos este, Izland ellen. Igazi érzelmi hullámvasút, melynek végén a magyar válogatott került ki győztesen. Sokan úgy emlékeznek vissza, hogy Szoboszlai Dominik kilőtte a válogatottat az Eb-re, de ha nincs Loic Nego egyenlítő gólja, lehetséges, nem beszélhetnénk magyar Eb-szereplésről: „Egyáltalán nem zavar, hogy elsősorban őt emlegetik. Dominikkel a lengyelek elleni meccs előtt beszélgettünk az egy évvel ezelőtti eseményekről, ráadásul San Marino ellen ő két gólt, én pedig egy gólpasszt jegyezhettem. Jó volt visszagondolni, még elhivatottabban vetettük bele magunkat a Lengyelország elleni meccsbe.”

„Felkészültek voltunk az Izland elleni sorsdöntő összecsapás előtt, és annak ellenére, hogy Marco Rossi személyesen nem lehetett velünk, mindannyian tudtuk, mit kell tennünk, hogy kijussunk.”

Az Európa-bajnoki eufória után – a portugálok elleni vereség és a döntetlenek ellenére – az őszi vb-selejtezők visszarántottak minket a földre és az albánok elleni kettős vereség megpecsételte a válogatott világbajnoki reményeit: „Két teljesen más versenysorozatról és helyzetről beszélünk. Minden nemzet – beleértve San Marinót is, még ha kevés esélyük is van – álmodozik a vb-szereplésről. Természetesen, mi is álmodtunk erről, vágytunk rá. Őszintének kell lennünk: fájdalmas volt, hogy elbuktuk az esélyt, még akkor is, ha erős ellenfelek ellen kellett pályára lépnünk. Volt sanszunk felvenni velük a versenyt, megharcolni a katari helyünkért, de ezúttal nem sikerült.”

„Mégis nyertünk valamit: kiestünk ugyan, de tanulhatunk a hibáinkból. A jövőben pedig ezekből építkezhetünk és remélem, építkezünk is. Akkor a dolgaink jobbra fordulhatnak a nemzeti csapatnál.”

Nego hathatós közreműködésének köszönhetően nem kell keserű szájízzel gondolnunk a selejtezők lezárására: Anglia ellen az ő harcosságának köszönhetően végezhetett el tizenegyest Sallai Roland az angolok ellen, ami döntetlent ért, San Marino ellen gólpasszt adott, de a lengyelek ellen is kitűnő teljesítményt nyújtott. Mindegyik meccset végigjátszotta.

„Számomra nincs különbség, hogy gólt szerzek vagy gólpasszt adok, a lényeg, hogy a csapat sikeres legyen. A csapat érdekeit mindig a sajátjaim elé helyezem. Amikor jól játszom, az a csapattársaimnak köszönhető. Egyedül nem lennék képes kimagasló teljesítményre, szükségem van rájuk, ahogy nekik rám. Erről szól a csapatmunka: ha gólpasszt adok, nagyon örülök neki, de San Marino ellen kiváló passzt kaptam Nagy Ádámtól, mindenki beletette a magáét.”

MTI/Koszticsák Szilárd

A 2022-es katari vb-t november és december között tehát Magyarország nélkül rendezik meg, a Nemzetek Ligája harmadik kiírása azonban komoly kihívásokat tartogat a következő naptári évben: az A divízióba feljutva a kontinens legerősebb csapataival kell farkasszemet nézni júniusban és szeptemberben: „Szeretnénk azon a szinten folytatni, amelyen most a vb-selejtezőket zártuk és olyan játékkal, amit az Eb-n mutattunk. Egyre több és több tapasztalatot szeretnénk gyűjteni a következő felkézülési mérkőzéseken és a Nemzetek Ligájában. Utóbbiban Európa legjobb válogatottjaival, sőt, ha mondhatom, a világ legjobbjaival nézünk farkasszemet. Meg kell mutatnunk, hogy a nemzeti tizenegyünk hónapról hónapra, évről évre fejlődik és fel tudja venni a versenyt a legjobbakkal.”

„Hogy egy nap elmondhassuk magunkról, kivívtuk a világ tiszteletét és mindenki fejében ott legyen, Magyarországnak erős futballválogatottja van.”

A Lengyelország elleni 2–1-es idegenbeli győzelem után jó volt látni a mosolygós arcokat. Bár a mérkőzésen számos hiányzója volt Marco Rossinak, egységes és tartással bíró tizenegyet láthattunk kifutni a varsói Nemzeti Stadion gyepére. A mérkőzés utáni képsorok tanúsítják, egységben az erő: Szalai Ádám vezérletével a játékosok körbeálltak és hallgatták csapatkapitányuk szavait – amit sajnos nem hallhattunk, mert az operatőrt elhessegették: „Kapitányként Ádám mindig mindenért vállalja a felelősséget. Segíti a társait, a fiatalokat, igyekszik minden tapasztalatát bedobni a közösbe, nemcsak a pályán, azon kívül is.

„A meccs után azt mondta, közösen valósítottuk meg a szövetségi kapitány elképzeléseit, nagyon büszke ránk. Szeretné, ha jövőre hasonlóan folytatnánk, ezzel természetesen mind egyetértettünk. Boldog volt a csapat hozzáállása miatt és szerette volna megerősíteni bennünk, képesek vagyunk hasonlóképpen folytatni.”

Szalai Ádám példamutatóan tölti be a csapatkapitányi tisztséget, távollétében Albánia ellen oda-vissza vereség lett az eredmény és érezhető volt, hiányzik a pályáról. Ugyanakkor decemberben már 34 éves lesz. A kapusokon kívül csak néhányan járnak 30 felett a csapatban – például Nego és klubtársa, Fiola Attila –, a középcsatárt és csapatkapitányt lassan pótolni kell : „Nehéz megmondani, ki lesz a következő vezér.”

„Kevés olyan karizmatikus személyiség van az öltözőben, mint ő. Őszintén szólva mindannyian teszünk ki egy Ádámot, csak ezt tudom mondani, mert az ő szerepe annyira különleges. Remélem, még sokáig velünk lesz.”

A magyar labdarúgó-válogatott játékosai közül Nego mellett Willi Orbán sem beszél (folyékonyan) magyarul: „Ugyan nem beszélünk folyékonyan magyarul, de nagyon sok mindent megértünk, ezért könnyű kommunikálni a pályán is. Vannak vicces helyzetek, de mindenki kedves velünk és segítenek a többiek.”

„Egy család vagyunk, amikor rosszul mondunk valamit magyarul, segítenek és javítanak, hogyan mondjuk helyesen. Egyelőre legtöbbször angolul beszélgetünk. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen csapattársak és stáb vesz körül, jó érzés a közegben lenni.”

EPA/FACUNDO ARRIZABALAGA

Nego speciális helyzetben van: 2010-ben U19-es Európa-bajnok lett a francia válogatottal – többek között Antoine Griezman és Alexandre Lacazette társaságában –, az élet mégis más vizekre, országokba sodorta, most már a magyar színekért hajt: „Nagyon boldog vagyok, hogy Magyarországot képviselhetem. Fiatalon a francia utánpótlás-válogatottakban játszottam, de az már a múlt, és jelenleg csak a Vidire és magyar válogatottra koncentrálok.”

„Természetesen az útlevelemben az áll, kettős állampolgár vagyok, de már hét éve élek itt és őszintén szólva, ha valaki megkérdezi, akkor Magyarországot mondom otthonomnak. Jól érzem magam Magyarországon, most már inkább magyarnak, mint franciának tartom magam.”

Ami Nego idei szezonját illeti – pályafutása során eddig elkerülték a súlyos sérülések –, ősszel mérkőzéseket kellett kihagynia – klubcsapatában és a válogatottban egyaránt –, mert pozitív koronavírustesztet produkált: „Nehéz helyzet volt, mert nem voltak tüneteim, a tesztem mégis pozitív volt. De a szabály az szabály: otthon maradtam karanténban és követtem az orvosom tanácsait, majd két negatív mintát követően újra csatlakozhattam a csapathoz.”

Csak érintőlegesen visszakanyarodva a válogatotthoz: csapattársai közül Fiola Attila, míg a hétvégi ellenfélből négyen – Bogdán Ádám, Dibusz Dénes, Botka Endre és Vécsei Bálint – is a kerethez tartoznak, a lengyelek elleni meccs után már ott volt a fejükben a vasárnapi mérkőzés: „Viccelődtünk vele, hogy vasárnap újra találkozunk, bár akkor már nem egymás mellett, hanem egymás ellen fogunk küzdeni. Természetesen van rivalizálás a Fehérvár- és a Ferencváros-futballisták között, de ez rendben van így. Remélhetőleg fáradtak lesznek vasárnap” – mondta nevetve.

Szeptemberben a Fradi nyerte a két élcsapat találkozóját Fehérváron, a zöld-fehérek az idei szezonban mégis gyengébbnek tűnnek hazai pályán, mint a legutóbbi szezonban. Ugyanakkor a fehérváriak csak az utóbbi meccseken találtak rá a győzelem ösvényére – közben egy meglepő, Újpest elleni vereség –, így nem tudni, mi várható a hétvégén: „Szeretnénk úgy folytatni, ahogy a korábbi meccseinket befejeztük: győzelemmel. Nem az ellenfelek tabellán elfoglalt helyezésére, hanem a saját teljesítményünkre kell koncentrálunk.”

„Igen, ott van a fejünkben, hogy a Fradival játszunk és van köztünk rivalizálás is – ahogy említettem –, de szeretnénk a saját játékunkat játszani, kihasználni az erősségeinket és mindent megtenni a győzelemért. A legjobb, amit tehetünk: alaposan felkészülünk a meccsre és mindent kiadunk magunkból a sikerért.”

Az utóbbi években a Fehérvár, Fradi kettős bérelte a bajnokság első két helyét. A tavalyi év kivétel: a Puskás Akadémia beférkőzött a két nagy csapat közé: a Fradi utcahosszal – 20 ponttal a második Puskás és 22-vel a Vidi előtt – nyerte a pontvadászatot. A jelenleg futó idényben a székesfehérvári csapat a negyedik helyen áll a Ferencváros, Puskás Akadémia, Kisvárda hármasa mögött, előbbi kettő egy meccsel kevesebbet játszott.

MTI/Koszticsák Szilárd

A Fradi öt ponttal áll jobban vasárnapi ellenfelénél, egy vendég győzelem tovább növelné a két csapat közötti távolságot és a Puskás Akadémia is távolodhatna: „Mindenek előtt szeretném leszögezni, a Puskás Akadémia jó csapat, már mérkőzések óta nem talált legyőzőre, de még egyszer hangsúlyozom, magunkra kell koncentrálnunk. Április óta új edzőnk van, akinek saját elképzelései vannak.”

„Ha betartjuk a taktikai utasításait, működni fog. Természetesen becsúszhatnak hibák, az a futball része. Megfelelő koncentrációval visszatalálhatunk a helyes útra és újra győztesen vonulhatunk le a pályáról.”

Ha már szóba került Szabics Imre személye: Nego Fehérvárhoz szerződése óta kilenc vezetőedző adta egymásnak a stafétát – az elmúlt hat idényben –, egyedül Marko Nikolic volt több mint két évig a Vidi edzője: „Minden edző más, eltérőek az elképzeléseik. A lényeg, hogy a játékosok támogassák és a szívüket-lelküket a pályára vigyék. Számomra ez természetes. Szerencsére minden edzővel jól kijöttem.”

„Szabics Imre szilárd tervekkel és taktikával érkezett, és úgy érzem, most már jó úton vagyunk, hogy megvalósítsuk az elképzeléseit. Minden játékosára odafigyel és szeretné, hogy jól érezzük magunkat, tiszták és egyenesek az utasításai.”

Nego alapvetően jobbhátvéd, de több mérkőzésen jobbszélsőt és középpályást játszott az idei őszön: „Jobbhátvéd vagyok, az az én posztom. Voltak problémáink a szezonban – koronavírus, sérülések –, ezért kellett más posztokon is játszanom. Számomra nem jelentett gondot, profi vagyok. Alkalmazkodni kell, képesnek kell lenni más pozícióban is játszani. Ez a munkánk, nincs idő panaszkodni.”

„Különösen igaz ez egy olyan klubban, mint a Vidi. Ha felveszed ezt a mezt, mindent meg kell tenned érte, bármi legyen a helyzet.”

MTI/Vasvári Tamás

Annak ellenére, hogy hátvéd, a góllövésben és a gólpasszokban is jeleskedik, klubjában hat gólt és három gólpasszt jegyzet 2020/21-ben, a mostani idényben egyelőre gólpasszokat adott, hármat is: „Ebben az évben még nem nyitottam számlát – már ami a góllövést illeti –, remélem, a Fradi ellen elkezdem a góllövést. Inkább gólpasszokat szeretek adni, semmint gólt szerezni, és egyébként is: védő vagyok, nem csatár.”

Nego a székesfehérvári gárda egyik legnagyobb értékévé vált az évek során, 30 évesen még egy nívósabb bajnokságba is elkerülhet: „Hacsak rajtam múlna, holnaptól a Real Madridban játszanék. Komolyra fordítva a szót: nem egyszerű kérdés, mert nem csak rajtam múlik. Persze, rajtam is, jó teljesítménnyel hívhatom fel magamra a figyelmet.”

„Nagyon jól érzem magam a Vidinél, ugyanolyan szép minden, mint az első évemben. Ha még hosszú ideig itt játszhatok, az egyik legboldogabb játékos leszek az NB I-ben. De ha lenne lehetőségem feljebb lépni – az öt topliga egyikébe –, nem fogom becsukni a szemem, mert ez minden játékos álma.”

A villámléptű hátvédnek korábban voltak megkeresései, 2018/19-ben az Európa-ligában, majd egy évre rá annak selejtezős szakaszában mutatta meg: kiemelkedik a mezőnyből és helyet követelne magának magasabban rangsorolt bajnokságban is.

„2021-et írunk, lassan 2022-t. Az már a múlt, nem szeretek a múltról beszélni. Ami a múltban történt, ott is marad, ha ott élnék, nem fejlődnék, nem lépnék előre. Elnézést a szóhasználatért, de nem érdekel a múlt. A jelennel foglalkozom, abban élek és a jövőbe tekintek. Ma jól vagyok, remélhetőleg a jövőben is így lesz. A legfontosabb, hogy előre tekintsek és ne hátra. Én így gondolkozom. ”

A szimpatikus, szerény és végtelenül profi Loic Negóval készített interjú végén nem hagyhattuk ki a kérdést: a világ sportjainak összessége – beleértve a labdarúgás világát – vállvetve harcol a rasszizmus ellen. A labdarúgásban az utóbbi időben elterjedt térdelés a meccsek előtt sokak által elfogadott, mi, magyarok a respect feliratra mutatást választottuk a szolidaritás kifejezésének eszközeként. „Minden nemzetnek joga van eldönteni, hogyan szeretné kifejezni szolidaritását. Mi a respect feliratra mutatunk a mezünkön, ezt választottuk. Ennyi az egész, semmi több. Biztos vagyok benne: mindannyian egyet értünk a rasszizmus elleni küzdelemmel.”

Borítókép: m4sport.hu

További tartalmak