Musorujsag
Élő Eredmények
×

A túlélés nyomában: Márton Gábornak ragadozót kell faragnia az NB I szerethető kishalából

A túlélés nyomában: Márton Gábornak ragadozót kell faragnia az NB I szerethető kishalából

m4sport.hu | Szepes Viktor
Márton Gábornak nincs sok ideje, hogy az MTK-t kiúsztassa a halászháló közeléből. De ha hagyják dolgozni, megvan benne a potenciál, hogy a kis bohóchalból újra ragadozót faragjon, aki hosszútávon is otthonosan pancsol az NB I tengerében.

A hetedik éve szolgálatban lévő 12 csapatos OTP Bank Ligát már nem a cselek, a gólok, az értékesített vagy éppen kihagyott tizenegyesek határozzák meg, a futball felett áll a túlélés művészete, mint a konstans élvonalbeli szereplés legfőbb záloga, valamint a bajnoki cím, az európai kupaporond melegágya.

Vagyis az a klub tud leginkább érvényesülni a hazai elitben, amely (a megfelelő anyagi források mellett) állandó koncepcióval, megfelelő higgadtsággal és stabilitással rendelkezik. A játék minősége másodlagos, akár középszerű focival is el lehet jutni az NB I-es dobogó közelébe, vagy legalábbis meg lehet ragadni hosszútávon az első osztályban – ahogyan a Paks, a Mezőkövesd, a Kisvárda vagy a Puskás Akadémia tette.

A lebonyolítás, az NB I flexibilitása és a Ferencváros jelenlegi dominanciája miatt a túlélőverseny lett a magyar élvonal elsőszámú látványossága. A csapatok féltik a helyüket az OTP Bank Liga végtelen tengerében, és pánikszerűen menekülnek a rosszindulatú Merkantil-halász kieséshálójától. Ebben a csatában pedig nem feltétlenül a hajótól több kilométerre úszkálgató, EL-pontyot vadászó, ferencvárosi barrakuda sorsa a fő izgalomfaktor, hanem a veszélyzónából menekülő kishalraj – elég csak másfél évvel ezelőttről a Debrecen és a Paks összecsapására vagy a korábbi Vasas–Puskás Akadémia utolsó fordulós drámára gondolni.

Az OTP Bank Liga 10. helyezettje rendszerint olyan boldog a szezon végén, mintha minimum a bajnokság élén végzett volna – ha egy csapat nem lehet első vagy dobogós, a nyári vakációhangulat megalapozásához legjobban teszi, ha kicentizi az élvonalban maradást.

Ez nem igazán megy MTK Budapestnek, amely ilyen szempontból inkább az NB I Némója: az egyetlen olyan együttes, amely már kétszer is búcsúzott a 12 csapatos élvonaltól (és hatalmas uszonycsapásokkal úszik a harmadik felé), viszont mindkét alkalommal azonnal vissza is jutott oda. Mintha a Sándor Károly Akadémia fiataljai, illetve a klubhoz hűséges rutinosabb játékosok egyvelege kinőtte volna a másodosztály akváriumát, az első osztály tengerében lubickoláshoz szükséges stabilitást mégsem képes produkálni.

#HUNTING, #STAYHUMBLE

Az MTK bajnoki teljesítménye akár az óceán: folyamatosan hullámzik. A feljutást követő lendület mind 2018-ban, mind 2020-ban repítette a kék-fehéreket, mindkét esetben negyedik helyen fordultak a bajnokság második felére. Három évvel ezelőtt ezt egy totális csőd követte, 15 meccsen mindössze 7 pontot kapart össze a Tamások (Feczkó, majd Lucsánszky) által irányított együttes, így ismét belegabalyodott abba a bizonyos hálóba.

Michael Borisszal azonban (a klub korábbi szerepléséhez képest) meglepő egységet mutatott az elmúlt szezonban az MTK, amely hetedik helyet ért – egyetlen pillanatig sem kellett aggódnia a kiesés miatt a Hungária körút közönségének, amely ezt a felszabadultságot fél évtizede nem élhette át.

Boris irányítása mögött felsejlett egy koncepciófelhő is, amelynek kifejlődését elősegítette, hogy a német szakember a másodosztályban is már a csapat kispadján ült, így egy osztállyal lejjebb csinosíthatta csapatát az NB I-es fellépésekre. A német szakember stílusa a labdabirtoklás és a gyors átmenet köré épült, amelyhez meg is voltak a megfelelő játékosai. Edzői filozófiája tökéletesen visszaköszön Instagram-profilján, ahol a hashtagekkel nyilvánította ki a futballról alkotott gondolkodását.

Több visszatérő elem mellett a #hunting („vadászat” – ez a minél gyorsabb labdaszerzést jelentette) és a #stayhumble („maradj alázatos!” – ezt aligha kell magyarázni) szerepelt legtöbbször a képei alatt – és az általa irányított MTK csapatában is.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Michael Boris (@michael_boris_) által megosztott bejegyzés

A vezetőedző bátran bízott a Sándor Károly Akadémiáról kirepülő fiatalokban, mellettük a labdabirtoklásra alapuló játék (az előző szezonban csak a Fradinál és a Fehérvárnál volt átlagosan többet) egyik kulcsszereplője Cseke Benjámin volt, aki mélységben remekül forgatta a labdát, a hirtelen ritmusváltások eredményességét pedig Schön Szabolcs, Varga Roland és Bojan Miovszki sebessége garantálta – erre az idényre mindössze utóbbi maradt hírmondónak a Hidegkuti Nándor Stadionban.

Az új impulzus?

A bajnokság végeztével a klub felbontotta Michael Boris szerződését, amelynek hátteréről jónéhány pletyka szárnyra kapott, a hivatalos indoklás azonban csak annyit írt: a klubnak új impulzusokra van szüksége.

Ennél zajosabban nem is szerezhették volna meg a remélt lendületet: az olasz Giovanni Costantinót a magyar válogatott kispadjáról sikerült átcsábítani a csapathoz, amelyre nemcsak a hazai futballközeg kapta fel a fejét, de Marco Rossi is igen sarkalatos véleményt alakított ki róla.

Az MTK megkeresése előtt: itt még biztosan tudta Rossi, ki is az a Giovanni Costantino (fotó: MLSZ).

A váltástól minden bizonnyal a nemzeti együttesnél látott játékrendszert és olaszos mentalitást várta a menedzsment, de az MTK futballja olyan lett, akár a szén-dioxid: színtelen, szagtalan.

Ezt bizonyára a klubvezetés is érzékelte, mert nyolc fordulót követően felmentette hivatalából Costantinót. Aki csak az eredménysort látta meglepődhetett, aki a teljes mérkőzéseket is, ő aligha. Székely Dávid és Hajdú B. István is a Gurulj be lassítva is! podcastben fogalmazta meg, az MTK több pontot gyűjtött össze a 2021/2022-es szezonban, mint amennyire a játéka alapján rászolgált (adódik a kérdés, hogy egyébként hány pontra érdemes az eddigi teljesítmény).

Ez pedig jelzi Costantino munkájának egyetlen érdemét: ha olykor rossz játékkal, szerencsével is, de irányításával a csapat nyert meccseket – menesztése óta pedig nem!

A modern futball, és főleg a 12 csapatos túlélőművész-liga pedig a legkevésbé sem türelemről és kísérletezésről, hanem a három pontok darálásáról szól – ebben a megközelítésben pedig Costantino német elődjének a számait produkálta. Nem véletlenül méltatlankodott kirúgását követően: Nem tagadom, nagy meglepetés volt a számomra, hiszen eszembe sem jutott, hogy kirúghatnak. Három pontra vagyunk a dobogótól, négyre a kieső helyen álló Gyirmóttól, márpedig a cél a biztos bennmaradás volt.”

Arra azonban semmi garancia nem volt, hogy ez így is marad, az „új impulzus” helyett végül egy bevált arc : Márton Gábor.

A kreativitás a leghatásosabb fegyver

Még Costantinóval szeptember végén nyert utoljára a tétmeccset az MTK, ekkor az OTP Bank Liga 5. helyén állt. Az azóta eltelt két hónapban hét bajnokin és egy kupameccsen egyetlen döntetlent kapart össze (ironikus módon a Groupama Arénában, ahol még nyomoztatta is a labdát a Fradival), és egészen elképesztő 2–19-es gólarányt produkált.

Tegyük hozzá, hogy a külső körülmények sem feltétlenül a kék-fehérek szekerét tolták: a beugró Teoduru Vaszilisz koronavírusos lett, majd kinevezték Márton Gábort, aki szintén pozitív tesztje miatt halasztotta el bemutatkozását, eközben pedig betegség és sérülés miatt hiányzott Nikolai Alho, Sebastian Herrera, Nagy Zsombor, Marko Perkovic, Gheorghe Grozav és Bojan Miovszki – amennyiben egészségesek, valamennyiüknek megkérdőjelezhetetlen helye van az MTK kezdőcsapatában.

Márton Gábor tehát gödörben lévő együttest vett át, amely azóta már egy szakadékban pislog, Gyirmót, a Honvéd és a Kisvárda is alaposan kifilézte a kék-fehér kishalat – bár ezek az eredmények még aligha az új vezetőedző számlájára írhatóak.

(fotó: Mtk Budapest)

Az MTK legújabb dobbantása hét évvel ezelőtt bukkant fel edzőként a magyar élvonalban, a PMFC kispadján, de a legtöbben már az elmúlt két szerepvállalását tudják csak felidézni: 2020 tavaszán remek félszezont produkált a Zalaegerszeggel, amelyet egy kevésbé sikeres fehérvári nyolc hónap követett.

Márton Gábor felfogása a játékosok szabadságát helyezi előtérbe, szerinte a legfontosabb, hogy ne „kössék össze” a futballisták lábát.

Nagy probléma Magyarországon, hogy sokan rettegnek attól, hogy hibáznak, ezt a görcsöt fel kell oldani bennük. Sok munkával, gyakorlással igenis megváltoztathatók a rossz beidegződések. A legkivédhetetlenebb fegyver a kreativitás, a váratlan dolgok felbukkanása egy-egy szituációban. Van itt bőven olyan ember, akiben megvan ez a képesség és akiben benne van a gól. Az a célom, hogy ezek ne maradjanak bennük.

Ezt még a Fehérvár edzőjeként nyilatkozta, de a bajnoki címért küzdő csapatnál talán túlságosan is elbillent a túlzott fociliberalizmus, nem sikerült a kellő támadási hatékonyságot és persze pontszámot produkálni. Bezzeg a ZTE-nél! Ott pontosan arra volt szükség, hogy a kiesés ellen küzdő csapat görcsét feloldja. A Márton-féle kreativitáshoz megvoltak a megfelelő játékosok (Radó András, Bőle Lukács, Stieber Zoltán, Nikola Mitrovics, Barczi Dávid), akik új edzőjük segítségével a gyenge szezonkezdet után 43 pontig tornázták fel a csapat teljesítményét, amely friss feljutóként a legjobb a 12 csapatos NB I-ben – épp eggyel megelőzve e tekintetben a Boris-féle MTK-t.

Márton Gábor Zalaegerszege 13 bajnokin mindössze két vereséget szenvedett el, és minden meccsen betalált, egyértelmű kiesőjelöltből vált középcsapattá – pontosan ez lenne a szakember feladata az MTK-val is.

A ZTE kispadján nagyot alkotott Márton Gábor, most az MTK-n a sor (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd).

Színtelen, szagtalan

Ezek alapján a görcsoldás papíron rutinmunka Márton doktornak, de a Hungária körúti páciensével sok lesz a teendő, nem intézheti el egy gyógyszer felírásával, meg az olvashatatlan aláírás és az orvosi pecsét menetrendszerű kombinációjával. A fent említett sorozat rámutat, hogy közel sem olyan állapotban vette át az MTK-t, mint korábban a ZTE csapatát, a játékosok lelkiállapota valahol a mélytengeri árkokban bujkálhat, amit jól példáz az elmúlt két bajnokin begyűjtött, teljesen felesleges piros lap is (Harasztit fojtogatásért, Palincsárt műesésért állították ki).

A keretet talán egyébként sem sikerült megfelelően befoltozni a nyár folyamán. A távozó Cseke helyére az albán Ylber Ramadanit és az angol James Weirt igazolták, míg elöl két magyar válogatott támadót, Varga Rolandot és Schön Szabolcsot elméletileg Gheorghe Grozavnak, Kovácsréti Márknak és Haraszti Zsoltnak kellene pótolnia (emellett az utánpótlásból egyre több lehetőséget kap a 17 esztendős Vancsa Zalán is) – ha mennyiségben nem is szenvedett csorbát az együttes, a váltás, úgy néz ki, a minőség rovására ment.

Az MTK színtelenségét tökéletesen mutatják a statisztikák is, szinte valamennyi adatban az OTP Bank Liga hat-nyolcadik helyét produkálja az együttes, azaz sehol sem kiemelkedő, de kivételesen gyenge mutatója sincs.

Ez alól kivétel a lövések és a várható gólok száma, amelyben messze utolsó a csapat. Még úgy is, hogy arányaiban Miovszkiék próbálkoznak a legtöbbet a tizenhatoson kívülről, lövéseik 54 százalékát innen eresztik el. Mindez azonban nem igazán eredményes, a 71 kísérletből mindössze egyetlen találat született, ami inkább a tanácstalanságról árulkodik, illetve jelzi, hogy az MTK támadójátékának nincs vége, a büntetőterületen belülről messze a legkevesebbszer jutott lehetőséghez az együttes.

Az íztelen futball pedig Márton Gábor első bajnokiján is megfigyelhető volt – lesz dolga az új vezetőedzőnek. Az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, hogy az MTK fiatal játékosai szeretik dajkálni a labdát, az rendkívül defenzív csapatot küldött pályára, amelynek gyors megindulásaiban és a két szélső kreativitásában bízott.

A 4-4-2-es felállású védekezés folyamatosan hosszúra nyúlt, Miovszki átlagosan 40-50 méterre halászott a Varju-Ferreira belső védő-párostól, így semmilyen nyomás nem érte a Kisvárdát, és könnyedén kihasználta a csapat erősségeit – amikor váratlanul feljebb tolta a védekezését, a technikás hazai futballisták jól reagáltak, az első ilyen szituációnál született az a bizonyos Palincsár-sárga.

Miovszkival és Palincsárral szemben könnyedén alakít ki létszámfölényt a Kisvárda – az MTK csapatrészei rendkívül messze egymástól (fotó: M4 Sport).

Ebben a rendszerben két tükörszélsőjét sem tudta kamatoztatni az MTK, hiszen Grozav és az egyébként rendkívül technikás Andrija Drljo is többnyire védekezésre volt ítélve az aktívan felfutó hazai szélső hátvédekkel, a két játékosban rejlő „robbenitás” csíráját is elfojtotta a várdai dominancia.

A befelé mozgó szélsők egyrészt támogatták volna a középen erőltetett támadásokat, amellyel területet is nyitottak a Balázs Benjáminnak a jobb-, és Nagy Barnabásnak a baloldalon, de a Várda hatékonyan szűrte meg ezeket a próbálkozásokat. 90 perc alatt négy beadásig jutott el a csapat, amelyből egyik sem volt pontos, ahogyan Drljo és Grozav egy-egy próbálkozása is elég vérszegény.

Grozav és Drljo is alig harminc méterre saját kapujától – ebben a játékrendszerben nem tudta kihasználni sebességüket és rúgótechnikájukat az MTK (fotó: M4 Sport).

Az MTK felépített támadásból semmilyen veszélyt nem tudott kialakítani a Kisvárda kapujánál (egyetlen nagy helyzete egy kontra révén adódott). S bár nyilván ilyen állapotban, tíz emberrel nem is várható, hogy nekiugorjon a jelenlegi dobogósnak, láttunk már példát arra, hogy egy csapat emberhátrányban is képes legyen futballozni. Itt mégis a teljes letargia és tanácstalanság volt az MTK fő jellemzője, a korábban megszokott íztelen focihoz társulva.

Hogyan legyünk túlélőművészek?

Három forduló van hátra az OTP Bank Liga őszi szezonjából, amelyen valószínűleg nem egy olyan MTK-t láthatunk, amely tetőtől talpig levetkőzi a jellegtelenségét, Márton Gábornak biztosan szüksége lesz a teljes téli alapozásra, hogy a maga képére alakítsa a csapatot, és a megfelelő felszabadultságot játékosaiba plántálja. A vezetőedző dolga viszont jóval egyszerűbb lenne, ha a csapat ellépne az utolsó helyről még decemberben, márpedig ehhez pontok kellenek – meccsenként inkább három, mint egy.

Az MTK Budapest hátralevő 2021-es bajnokijai:

2021.12.05. MTK Budapest–Újpest (10.)
2021.12.11. MTK Budapest–MOL Fehérvár (4.)
2021.12.18. MTK Budapest–Paksi FC (6.)

Ameddig Márton Gábor a maga képére nem formálja teljesen az együttest, biztosan nem nevezhetjük meg az MTK-t az egyik kiesőként, a decemberi sikerekhez fegyelmezettség és egyéni villanások kellenek, amelyeket egy futballistának elvileg a játékrendszer állapotától függetlenül is alkalmaznia kellene. Más kérdés, a csapat jelenlegi mentális állapotában kitől várhatunk extrát, de például a két házi gólkirály (Grozav, Miovszki) betegség után most térhet vissza csúcsformájához, létfontosságú, hogy már a következő meccseken minőségi különbséget jelentsenek – Grozav az elmúlt szezonban a folyamatosan pengeélen táncoló Diósgyőrben is villogott, valószínűleg nem jön zavarba, ha aktuális csapatát a vonal alatt látja.

S azt is hozzá kell tenni, hogy az NB I-nek becézett túlélőversenyben a legnagyobb állandóság a változás, azaz néhány jó meccsel előre lehet lépni – amilyen ütemben az MTK zuhant, olyan gyorsan vissza is nyerheti helyét a középmezőnyben.

Erre jó példa a kék-fehérek következő ellenfele, az Újpest helyzete is, amelyet nemrég még az MTK helyén volt a soros lesajnált együttes. Az észak-pesti alakulat is látott már szebb napokat, de a túlélés valódi művészének nevezhető, hiszen története során még soha nem esett ki az NB I-ből.

A Megyeri úton pedig a kilencedik nyeretlen meccs után sem kapkodtak, hagyták a nem éppen vehemenciájáról híres Michael Oenninget dolgozni, az Újpest pedig elindult felfelé, a kihagyott lehetőségekből gólok, a piros lapokból emberelőnyök, a vereségekből győzelmek lettek – nincs az a gödör, amelyből az NB I heterogén mezőnye ne engedné kimászni riválisát. Az Oenning-féle sokpasszos, higgadt futballt az újpesti keret kajálja is, s már hatékonyabb is az MTK-énál: amíg a lila-fehéreknél három középpályás, Mitrovics, Mack és Antonov köré épül a játék, addig a kékek legtöbbet passzoló játékosai Varju, Ferreira és Nagy Zsombor – a középső védők.

Márpedig az MTK–Újpest párosítás aztán papíron igazán NB I-es, hiszen a 222. élvonalbeli találkozójuk következik (ezt pedig az M4 Sport és az m4sport.hu élőben közvetíti). A két, jelenleg kiesés elől menekülő együttes fővárosi derbije pedig kenterbe veri a hétvége dobogós csatáit is, hiszen az MTK és az Újpest 43 bajnoki címmel büszkélkedhet, a Fradi–Puskás és a Kisvárda–Fehérvár meccs négyese 38-cal.

Hogy hosszútávon mennyire válik be Márton Gábor az MTK-nak, és képes lesz-e ismét hosszúéletű nagyhallá dagasztani a huszonháromszoros bajnokot, az – divatosan szólva – a jövő zenéje. A vezetőedző már bizonyította, hogy jó érzékkel nyúl a futballistákhoz, és nem csak jólhangzó sablonokat zeng a kreativitás fontosságának kihangsúlyozásával.

Márton Gábor mentalitása kihozhatja a fiatal Vancsa Zalán kreativitását is? (fotó: MTK Budapest)

A Zalaegerszegnél azonban érettebb, készebb játékosokkal dolgozott együtt, Radót vagy Stiebert bizonyára jóval könnyebb volt kezelnie és elhelyeznie a csapatban, mint egy olyan 17-19 esztendős fiatalt, aki még maga is keresi az egyéniségét a felnőttfutballban. A munka pedig többfrontos, hiszen nemcsak a játékosokban rejlő lehetőséget kell kiaknáznia a vezetőedzőnek, a kerettagoknak mentális stabilitást és taktikai fegyelmezettséget is prezentálnia kell.

Nyakunkon a pecaszezon, így Márton Gábornak nincs sok ideje, hogy a remélt új impulzussal MTK-t kiúsztassa a halászháló közeléből. De ha hagyják dolgozni, megvan benne a potenciál, hogy Némóból újra nagyhalat csináljon, aki hosszútávon is otthonosan pancsol az NB I tengerében.

Borítókép: m4sport.hu

További tartalmak