Több mint egygólos átlagot hozni kilencven percre bontva, imponáló. Mondjuk úgy, harmincgólos szezont ígérő, azaz itthon negyven éve nem látott termést. Amennyiben Ádám Martin nem lassít, Nyilasi Tibor ezüstcipőt érő címe óta elsőként érheti el a harmincas határt a magyar gólkirály.

Miért kérdés akkor, hogy segíthetne-e a krónikus csatárhiányban tengődő válogatotton? Ha sorra vesszük a felhozott érveket, kiderül, mégsem annyira egyértelmű az a meghívó, vagy legalábbis nem kardinális.

A hazai gólkirályi cím értékére az elmúlt évtizedek győztesei ráakasztották már az árcédulát. De miért is lenne ez másként? A helyi gólfelelősökhöz képest meghatározóbb a legmagasabb szinthez viszonyított közelség, mert mit számít, ki a horvát, osztrák, belga gólkirály, amíg nem bizonyít a Bajnokok Ligájában vagy a topbajnokságokban? Akárcsak az átigazolásnál, amikor egy-egy játékos erősebb ligába lép, a legfőbb bökkenő, mennyire releváns az alacsonyabb polcon számon tartott bajnokságban nyújtott remeklés, mint az OTP Bank Liga, a nemzetközi elithez képest.

A közelmúlt néhány példája nem tévesen belőtt árfolyamról árulkodik. Elegendő lehetne csupán a napokban leköszönő Davide Lanzafeméra hivatkozni: a honi viszonylatban kiugróan veszedelmes olasz utolsó tíz szezonján végigtekintve a határainkon túli bajnokságokban hét, a magyarországi három és fél évében 61 gólt hozott össze. Legutóbb, akárcsak Ádám, a paksi színekben tüsténkedő Hahn János zárt az élen, a DAC-nál viszont már kevésbé produktív – nagyjából három meccsnyi idő szükségeltetik egy gólöröméhez. Mivel korábban Radó András 13 egész hálózörgetéssel is elöl végzett, (ha már Radó, azzal a Feczesin Róberttel együtt választotta a másodosztályú Vasast, aki nem sokkal előtte jobb híján a válogatottba is visszakerült mint az élvonal őszi góllövőlista-vezetője), Hahn húszplusszos szezonja kuriózumként hatott, azóta is súlytalan kerettag Rossinál.

fotó: dac1904.sk

Valaminek viszont lennie kell az atomvárosi levegőben, mert mégiscsak megtáltosodnak a korábban kevésbé eredményes támadók. Ez azóta van így, hogy Bognár György ledobta a bombát az NB I-re. Már Hahn is megközelítette, Ádám pedig pontosan az élvonalbeli góljai felét érte el ezen időszakban. Mindezt a nagy számok törvényének köszönhetően.

Ádám Martin nemcsak a góllövőlistát vezeti magabiztosan, majdnem hússzal többször próbálkozott is a kapuk bevételével, mint bárki más. Egyszerűen ő a befejező ember a totális támadásban utazó csapatban. Ám ebben ékként lubickolni nem ugyanaz a műfaj – nem ugyanaz a játék, nem ugyanaz a sportág–, mint a válogatottban, háttal a kapunak, célemberként a támadásépítés origójaként minden centiméterért megküzdeni.

Nincs ki megközelítse Ádám Martint az OTP Bank Liga góllövőlistáján (MTI/Vasvári Tamás)

Ne feledjük, Sámsont is elhagyta az ereje a hajkoronája nélkül. Marco Rossi racionalitást tükröző díszletei közt nem számíthat meccsenként öt tizenhatoson belüli labdaérintésre, vagy négynél is több kapura lövésre, két gólnál is többet ígérő támadójátékra. Márpedig Szalai Ádámnak címeres mezben az elmúlt években fellépésenként másfélszer sem adatott meg, hogy célba vegye a kaput, és háromnál is kevesebbszer avatkozhatott játékba a büntetőterületen. A válogatott ugyanis a paksiakhoz képest még San Marinóval súlyozott tavalyi esztendőben is átlagosan harminc-negyven százalékkal kevesebbszer vezet támadást, jut el a támadó harmadba, lő kapura, vív párbajt, dolgoz ki alacsonyabb értékű helyzeteket és talál be mérkőzésenként. Hatékonyságban arányaiban véve nagyságrendileg így sincs különbség Ádám és Szalai között, de a környezet, amelyben teljesíteniük kell, és a feladatköreik közti különbség zárójelbe teszik a paraméterek, a testi adottságok és a mezőnybeli mutatóik közt vont párhuzamot.

Szalai Ádám (MTI/Szigetváry Zsolt)

A Bundesligában lehúzott bő dekád, a közös munka Thomas Tuchel, Julian Nagelsmann és Bo Svensson kaliberű edzőkkel, tanúsítják és egyszersmind alapozzák meg a megfelelő adottságokat, készségeket és tapasztalatot ahhoz, hogy Szalai a labda megtartásában és a labda elleni játékban jelentősebb részt vállaljon a párharcokból, a faltok kiharcolásából, a hátsó sor tehermentesítéséből, mint ami bármelyik posztriválisától várható. Ráadásul mindezt leginkább a talajon, szervezett és tudatosabb módon, mert a topfutballban kevésbé effektív a levegőben vívott, esetlegesebb párbajokra apellálni, mint amihez Ádám a direkten meglóduló Paksnál hozzászokhatott.

Tartja magát a nézet, ha valami hápog, és totyog is, akár egy kacsa, akkor az bizony kacsa. De nem mindegy ám, hogy a baromfiudvarban totyog-e és hápog, vagy a vadonban teszi. Abszurd hasonlat, de talán érzékelteti,  Rossi miért tartja megkerülhetetlennek a csapatkapitányát, ha a meglévő szűkös erőforrásaiból ki akarja hozni a legtöbbet, és miért nem lát megfelelő alternatívát Ádámban. Végtére is egy 27 éves futballistáról van szó, akinek határainkon túlmutató előéletét mindössze néhány korosztályos válogatott meccs jelenti.

Ettől függetlenül valószínűleg a kiugró formája és ezzel egyenes arányosan duzzadó önbizalma miatt, amelyről meggyőződhettünk a Ferencváros otthonában becsapódó lövésekor, no meg amiért állítása szerint megfogadta a szövetségi kapitány tanácsait, érdemes lesz a postást lesnie a márciusi Szerbia és Észak-Írország elleni felkészülési mérkőzések előtt. De jelentősen rá kellene cáfolnia a realitásokra, hogy ez ne csupán ihletett hónapjai jutalma, hanem a válogatott szempontjából is meghatározó pillanat legyen.