Dibusz Dénes (FTC)

Nemcsak képessége, de teljesítménye és jelenlegi formája alapján is kijelenthető: a magyar élvonal legjobb kapusa Dibusz Dénes. A Fradival duplázó játékos ráadásul úgy produkálja ezt a fantasztikumot, hogy legritkábban az ő kapuját veszélyeztetik lövésekkel. Szinte minden meccsen megvolt a maga bravúrja, jelentősen hozzájárult csapata újabb címvédéséhez.

Külön emlékezetes volt a Kisvárda elleni meccseken nyújtott produkciója – az ott bemutatott hat-hét emberfeletti védése nélkül, ki tudja, talán még a bajnoki versenyfutás is izgalmas lett volna.

Loic Nego (Fehérvár)

Bár a Fehérvárnak globálisan nem volt jó szezonja, a csapatból kiemelkedett Loic Nego játéka. Mindenképp imponáló, hogy az összevissza változó játékrendszerekben is el tudott igazodni, sőt – ha minden kötél szakadt – belső középpályásként is képes volt maradandót alkotni. Ráadásul akkor sem jött zavarba, amikor Bese Barnabás személyében válogatott posztriválist kapott – még nagyobb fokozatra kapcsolt.

Michael Boris jól ismerte fel, hogy a három belső védős rendszerben lehet igazán lehetősége bejátszani a komplett jobboldalt, ennek köszönhetően két gólig és tizenegy gólpasszig is eljutott, utóbbi összevetésben csak a tavaszt Cipruson töltő Bognár István előzi meg.

Miha Blazic (FTC)

Belső védők jönnek-mennek a Ferencvárosban, de van mégis egy bástya, akit fél évtizede képtelenek kiszorítani. A teljesség igénye nélkül: Leandro, Otigba, Botka, Frimpong, Dvali, Csontos, Kovacevic és Samy Mmaee is szerepelt már Blazic mellett a vetésforgóban, de a szlovén futballistát senki sem tudta kiszorítani.

Nem is véletlenül, Blazic ebben a szezonban is a bajnokcsapat legbiztosabb pontja volt, a zöld-fehér védelem abszolút vezére. Ráadásul a Fradi támadójátéka is rendszerint tőle indult, aminek köszönhetően a teljes OTP Bank Ligában ő rendelkezik a legtöbb pontos passzal. A hírek szerint külföldre, ráadásul topligába igazol – Hajnal Tamásék elsődleges feladata lesz, hogy a pótlásáról gondoskodjanak, mert nehéz olyan játékost találni, aki évekig rettegésben tartja az NB I támadóit. Márpedig Blazic ilyen.

Miha Blazic egy emelettel a támadók fölött (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd).

Herdi Prenga (Kisvárda)

Nem feltétlenül látványos, de fontos és hatékony munkát végez a kisvárda horvát születésű, de már albán állampolgár belső védője. Földön és levegőben is egyaránt nehéz megverni, ha a pályán volt, csapata átlaga nem érte el az egy kapott gólt meccsenként. 27 bajnokin volt a csapat védelmének vezére, egy gólt is szerzett, a Mezőkövesd elleni idegenbeli bajnokin, hátul pedig párharcai 70 százalékát sikerrel abszolválta. Révész Attila a hozzá hasonló megoldásokról beszélt, amikor a játékoskiválasztó rendszerüket méltatta.

Matheus Leoni (Kisvárda)

Nagy volt a harc közte és a felcsúti Nagy Zsolt között az álomcsapat balhátvédposztjáért, de végül, ahogy a Kisvárda megelőzte a PAFC-ot az ezüstért folytatott harcban, úgy egy orrhosszal Leoni is kollégája előtt végzett. Elég keményen berúgta a szezon ajtaját, az első fordulóban akkora gólt vágott bal külsővel a Groupama Arénában, amekkorát nem szégyellt, augusztus legszebbjének is megválasztották. Ugyan a folytatásban a gólszerzésből visszavett (még az utolsó fordulóban azért bekeretezte a szezonját), de bal oldali védőként nem is ez az elsődleges feladata. Nagyszerűen támogatta a Kisvárda gyors támadásait, és Prengához hasonlóan a hátsó alakzatban is megbízható teljesítményt nyújtott, szó szerint erőssége volt az Erős-csapatnak.

Yoel Van Nieff (Puskás Akadémia)

Szürke eminenciásként robotolt, legtöbbször észrevehetetlenül futballozott, mégis Hornyák Zsolt játékrendszerének legfontosabb eleme volt a holland középpályás. Mivel a Puskás többnyire kontrajátékra rendezkedett be, nagyon fontos volt a gyors átmenet, ebben is fontos szerepe volt Van Nieffnek, labda nélküli fázisban pedig kiválóan egyben tartotta a felcsúti csapatot.

Ugyanakkor az ellenfél kapuja előtt egyáltalán nem volt észrevétlen: kiváló pontrúgásai a PAFC egyik komoly fegyverei voltak, el is jutott hét gólpasszig a szezon folyamán.

Aissa Laidouni (FTC)

Az NB I talán legképzettebb játékosa Laidouni, a Fradi futballjának kulcsfigurája. Játékintelligenciája, stabilitása jelenleg példa nélküli a magyar élvonalban, támadásban és védekezésben is hasznát veszi a csapat, szinte minden akció keresztülvezet rajta.

Emellett élmény nézni azt az eleganciát, amellyel futballozik, még a mellkasához is szinte tapad a labda. A tunéziai válogatottal világbajnokságra is kijutó középpályás Esitivel, Vécseivel nagyon masszív párost alkotott, ő az a játékos, aki a nemzetközi porondon is egyértelmű minőséget jelent.

Nikola Mitrovics (Újpest)

Az Újpest feltámadásával kapcsolatban általában a Beridze, Croizet, Zivzivadze trióról zengenek ódákat, de az Újpest futballjának mégis Mitrovics a valódi esszenciája. Semmiképp sem a gyorsaságával emelkedik ki a mezőnyből, de nagyon érti ezt a játékot, a lila-fehérek labdás dominanciájának megkerülhetetlen eleme. Mindezt jól példázza, hogy a középpályások közül ő rendelkezik a legtöbb passzal a komplett NB I-es mezőnyben (1820), a kapu előtt pedig kilenc assziszttal vétette észre magát.

Ráadásul róla elmondható – a támadókkal ellentétben –, hogy nemcsak a tavaszi szezonban nyújtott remek teljesítményt. 35 évesen 2781 percet robotolt végig – és ezt még minőséggel is megtöltötte.

Mitrovics az Újpest esze (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd).

Ryan Mmaee (FTC)

A nyári átigazolási szezon egyértelműen legnagyobb dobása az ifjabbik, támadó Mmaee megszerzése volt a Fradinál. A marokkói csatár többször is sérüléssel bajlódott, s nem is tudta a befejezni a szezont, hiszen műteni kell – nagyon bíznak benne az Üllői úton, hogy a BL-selejtezőkre már visszatérhet.

Mmaee ugyanis gólszerzésre született, a bajnokság egyharmadának mulasztásával is eljutott 19-ig (minden sorozatot figyelembe véve), hozzácsapva még 11 gólpasszt. Ráadásul nemcsak 5–0-s győzelmek során gurította be pár méterről a labdákat, fontos rangadókat döntött el nagy gólokkal, erre remek példa a Fehérvár elleni parádéja, amikor nagyszerű duplával szállította a győzelmet a csapatának. A bajnoki cím ezért is volt (megint) ennyire egyértelmű: az elsőszámú riválisok nem rendelkeztek ilyen minőségű centerrel.

Ádám Martin (Paks)

Gyakorlatilag már lehetetlen róla újat mondani, a paksi szurkolókat tudnánk csak idézni: Ádám Martin a legnagyobb király. Az ő története az idei szezon legnagyobb szenzációja, a rendkívül szerény, falusi gyökereire mindig is büszke Ádám góltermése olyan elődök nyomába repítette, mint Nyilasi Tibor vagy Fazekas László.

31 gólt szerzett az OTP Bank Liga ezen kiírásában, 43 éve nem volt erre példa, ezzel önmagában is helyet követel magának az álomcsapatban. Őszintén kívánjuk neki, hogyha külföldre igazol, megtalálja a számításait, nemcsak a magyar futball, de ő is maximálisan megérdemli.

Claudiu Bumba (Kisvárda)

Télen még nem úgy tűnt, hogy a kisvárdai ezüstérem ünnepelt sztárja lesz, hiszen Révész Attila többször is utalt rá, hogy a Fehérvár keresi őt, Bumba menne is, úgyhogy ebből NB III-as száműzés lesz. Aztán sikerült valahogy megegyezni, s ennek legnagyobb haszonélvezője maga a klub lett, mert Bumba tavasszal is a hátán cipelte a Várdát.

11 gólja mellett adott öt gólpasszt, az Újpestnek lőtt csodálatos találata május hónap legszebbje lett. Kérdés, mi lesz a további sorsa, Erős Gábor csapatában remekül megtalálta a helyét, de a meglehetősen öntörvényű futballistának bizonyosan lesznek kérői.

Vezetőedző: Bognár György (Paks)

Hogyan lehet az év legjobb edzője a hatodik helyezett csapat mestere, amely ráadásul a legtöbb gólt kapta a bajnokságban? Bognár György érdemeit nem a Paks által termelt pontok mennyiségében kell vizsgálni, annál nagyobb és komplexebb értéket adott a magyar futballnak: hosszú idő után az NB I legkarakteresebb, legszerethetőbb csapatát. Egy szemléletet, amely nem foglalkozik elvárásokkal, külső tényezőkkel, riválisokkal – felesküszik a megalkuvás nélküli támadófutballra. Egy csapatot, amelyért együtt szorít fradista és újpesti.

Bognár György bebizonyította a magyar futball kritikusainak: a 3–3 többet ér, mint a 0–0. Az csak puszta apróság, hogy történetük során először kupadöntőbe juttatta a tolnaiakat.

Szombaton kiderült, hogy karrierjét az MTK-nál folytatja, vasárnap kiderült, a másodosztályban. Hiányozni fog ennek a ligának, de bízunk benne, az ő munkássága elindított egy szabadabb futballfelfogást a túlélőtúrának beillő NB I-ben is.