A 12 csapatos NB I 2015-ös bevezetése óta szinte folyton ugyanaz a feljutó csapatok sorsa az OTP Bank Ligában: az előző évi NB II-es bajnok bennmarad, a másik kiesik.

Ez alól kivétel a Kisvárda, amely a Merkantil Bank Liga másodikjából négy évvel később már az OTP-s osztály ezüstérmesévé vált, de egyrészt az ott látható fokozatos építkezést figyelve sejthető volt, hogy a Révész-birodalom nem csak átszállójegyet vált az élvonalba, másrészt így is lett búcsúzó újonc abban az évben az MTK révén.

Nyilvánvalóan az aranykategóriás elitben nem könnyű megragadni, nem véletlen, hogy az úgynevezett kiscsapatként érkező Gyirmót kétszer is visszakézből elvérzett, akárcsak a Békéscsaba, a Budafok és a Balmazújváros, kiváltképp a Kaposvár.

forrás: M4 Sport

Érdemes felidézni, az NB I-be tett villámlátogatás mibe került ezeknek a csapatoknak: a Balmaz azóta literálisan nincs, a Rákóczi épp 12. az NB III Nyugati csoportjában, a Budafok utolsó az NB II-ben, a Békéscsaba kilencedik ugyanitt, de májusban még az utolsó fordulóban is a kiesés elől menekült. A Gyirmót az egyetlen, amely megmaradt klasszikus másodosztályú élcsapatnak, de a két élvonalbeli szezonja azt sugallta: ennél többre nem hivatott.

Ha távolról nézzük a Kecskemét pályáját az NB I-be, a 2015-ös tömeges csapatmészárlás áldozatai közül az első lett, amely visszakapaszkodott a legjobbak közé, hét szezonba került. Ráadásul a lila-fehéreknek kellett legmélyebbről, a megye I-ből hegyet mászni, a visszasorolás után ráadásul a KTE névhasználati joggal rendelkező kft megszűnt. 2017-ben a HÉP (Horváth Építő kft.) szerepvállalásával kezdett el ismét mocorogni a kecskeméti foci, ami először NB III-at, majd 2021-ben egy újabb szintlépést jelentett – hatalmas szerencsével, hiszen a Dabas a Közép csoport győzteseként nem vállalta a kettes számú ligát, csak vezetőedzőjét delegálta eggyel feljebb, épp a Kecskeméttel.

Az NB II-n Kaposvár-módjára vágtatott végig a KTE, kihasználva a Diósgyőr és a Szeged tavaszi cicaharcát. Játékoskeretét tekintve két irányt lehetett megfigyelni: bizalom a harmadosztályban már bevált futballisták felé és tehetséges fiatalok, akik NB I-es csapatokból kölcsönben gyűjtögették a játékperceket. Bónuszként pedig a nevető harmadik Lukács Dániel, akinek a megszerzése hatalmas húzásnak bizonyult, a Honvédban nagyrészt csak a második csapatban villogó támadó gólkirály lett, lényegében jelenlegi klubját ütötte el a feljutástól.

Elismerésre méltó másodosztályú menetelés, Lukács eligazolása, ugyanakkor a hazai pálya valódi mivoltának megőrzése mellett a teljes magyar közvélemény instant utolsónak jósolta a csapatot erre a szezonra, nyilván az előző évek tapasztalataiból is kiindulva: amikor a Kaposvár lendületből ugrott két emeletet, az élvonalban 14 pont, mínusz 53-as gólkülönbség és természetesen tükörsima kiesés lett belőle.

Ez a Kecskemét – egyelőre(!) – más. Miben más?

A lila-fehérek labdarúgói most már hétről-hétre mantrázzák vissza a „csapategységet”, mint a kiváló rajt legfontosabb garanciáját. Nyilván, ha ennyire kiemelik, biztosan így is van, de kiváló közösséggel több NB I-es csapat is elbukott már, jó példa erre az öt évvel ezelőtti Balmazújváros, amelyet azóta magyar klubok többségénél megforduló Horváth Ferenc egyértelműen a legösszetartóbb csapataként emleget.

A Kecskemét nagyszerűen kovácsol szellemi előnyt a csapat rutintalanságából: a keret jelentős része nem rendelkezik élvonalbeli múlttal, így abszolút nem gondolják úgy a játékosok, hogy újoncnál bérelt helyük lenne a kezdőcsapatban. Szabó István pedig figyel is a rotációra, minek következtében a csapattagok abszolút egyenrangúnak érezhetik magukat – egy ilyen öltözőt jóval könnyebb mentálisan menedzselni, mint mondjuk a Vasasét, ahol többszáz élvonalbeli meccs szorul a kispadra vagy a második csapatba.

Szezon előtti NB I-es fellépések száma csapatokra bontva (forrás: M4 Sport)

Ugyanakkor a fiatalok rendkívül tanulékonyak és az eddig eltelt négy mérkőzésen nagyon erős karaktert mutattak, ráadásul a Kecskemét játéka engedélyez számukra egyfajta taktikai szabadságot, aminek köszönhetően meccsről meccsre nőhet az önbizalmuk is. Szigorúan a játékot nézve pedig a KTE bizonyította: fegyelmezettségben, harciasságban és olykor a futball minőségében is abszolút képes felvenni a tempót az élvonal második felével. Az ehhez kapcsolódó bátorság, sőt vagányság és – valljuk be – nem kevés szerencse szabja a fazont, hozza a pontokat. Példának okáért érdemes felhozni a Puskás elleni viharos meccs utolsó perceit, ahol emberhátrányban, a felcsúti ziccerek ellenére eszébe sem jutott a lila-fehéreknek a szögletzászló egy négyzetméteres körzetében futballt ölni.

A versenyképességhez természetesen elengedhetetlen a stabil háttér és a megfelelő szakmai munka is. Utóbbiért Szabó István kezeskedik – akinek szívügye a klub, s az elmúlt években ő is kecskeméti ütemben ugrotta az osztályokat –, rendkívül szimpatikus módon. A vezetőedző tisztában van a csapata erősségével, ahogyan a korábbi negatív példákkal is, mégis hisz benne, hogy a KTE-nek saját útja van, a maga filozófiájával, élvonalbeli edukációjával. A felfogás pedig két fontos elemet tartalmaz:

1. elvárásokat. Öröm volt hallgatni, hogy egy eleve lesajnált csapat trénere az első élvonalbeli siker után nem zeng ódákat a játékosokról (ahogyan az a fenti példák során vereség, gyengébb játék esetén is jellemző volt), hanem kiemeli a mérkőzés olyan időszakait, amikor nem volt elégedett a játékkal. Nem egyszeri csodának tekinti a diadalt, hanem egy rendszerszintű csapatmunka eredményének.

2. türelmet. A hosszútávú eredményesség egyik fontos eleme, hogy a vezetőedző ne végletekben gondolkodjon, helyén kezelje a sikert és a kudarcot is, s fogadja el, hogy a játékosok ekkora nyomás alatt olyan hibákat is elkövetnek, mint egy öngól vagy egy piros lap. Az eredménykényszertől bűzlő NB I-ben nem könnyű türelmesnek maradni, Szabó István azonban ragaszkodik az elveihez.

Természetesen 29 fordulóval a vége előtt még kérdés, meddig tarthat az élvonal fricskázása és ez mire lehet elég, a cél és az eszköz azonban látszik – sokkal inkább, mint a korábbi átutazó csapatoknál. A 12 csapatos NB I bevezetése óta mindössze egy újonc, a 2019-es MTK állt jobban a mostani Kecskemétnél négy fordulót követően, egy tragikomikus tavaszi szezon után mégis kiesett. Biztató lehet, ha a KTE szökni tud, de igazán élesnek a szakasz hajrájában kell lenni!

Az 5. forduló programja:

08.26, péntek, 20:00
Újpest FC–Paksi FC

08.27., szombat
15:30 Mezőkövesd Zsóry FC–Vasas FC
17:30 Kecskeméti TE–Zalaegerszegi TE FC
19:45 Debreceni VSC–Puskás Akadémia FC

08.28., vasárnap
14:30 Kisvárda Master-Good–MOL Fehérvár FC
17:30 FerencvárosiTC–Budapest Honvéd FC

Az M4 Sport/M4 Sport+ és az m4sport.hu valamennyi mérkőzést élőben közvetíti.