A DVSC négy döntetlennel és két vereséggel, egyelőre nyeretlenül áll az OTP Bank Ligában. Az új klubvezetés által nyáron kinevezett Janeiro a hétvégén még azt teregette ki, hogy az igazolások nem igazán tesznek a kedvére. Ezúttal még mielőtt értékelte volna a 4-2-s vereséget, a Loki játékosaival kivonult a szurkolóik elé. A nyilatkozatában aztán kitért rá, a társalgás normális hangnemben zajlott, és hogy megérti a dühüket, hiszen nem ezt érdemlik.
„Kedd este hét órát utaztak, folyamatosan támogatják a csapatot, ezért mentem oda, hogy folytassák ezt a biztatást, mert szükségük van rá. Voltunk Kisvárdán, Mezőkövesden és csak debreceni szurkolóinkat hallottunk, a hazai meccseinken mindig jön a buzdítás” – hálálkodott a szakvezető, aki az előző vereségnél is elnézést kért a szimpatizánsoktól. Viszont senki másról nem beszélt az elégedettség hangján.
Nem lepte meg a ZTE játéka, de a csapata szélekre megálmodott presszingjéből semmit sem látott viszont, ezen felül bosszankodott, hogy két gólt pontrúgásból kaptak. Az első előtt, amely a hazaiak második találata volt, és ezzel vették vissza a vezetést, a pár perccel korábban beállított Farkas Tamás vesztette szem elől az emberét, aki először kapott lehetőséget az élvonalban: Janeiro nem is kárhoztatta az által nagy tehetségként jellemzett fiatal futballistát. Ebből is tanulni fog – fogalmazott.
De kissé hitehagyottan említette meg, hogy hiába próbálkoztak négy- és ötvédős formációval, változtattak kapusposzton, sorra kapják a gólokat, immár hat meccsen 13-at. „Itt az idő, hogy nagyon sok dolgon elgondolkodjak” – mondta sejtelmesen a Dzsudzsák Balázst némi meglepetésre kispadra ültető, bevallottan dühösen értékelő edző.
Talán az elkeseredettség szólt belőle, mikor az első gól megelőző szituáció miatt számonkérte a játékvezetőt. Való igaz, Vad II István továbbengedte a játékot, miközben Bárány Donátot a labdavesztésekor megrántották, ám ettől még erős túlzás azt állítani, hogy Németh Dávid azért lépett ki könnyedén, mert a Loki védői várták a sípszót. Hiszen több passz is megelőzte a kiugratást, és a debreceniek sem passzívan álldogáltak, hanem mindennemű összhang nélkül nyitottak folyosót az ellenfélnek. Utalva Janeiro szavaira, mindegy hány védős a felállás – a csapatmozgás lassan őrlő szélmalmainak Don Quijotéja, a La Mancha-i letámadással kísérletező Varga József kirontásáról nem is beszélve –, ha a visszalépő csatárt elkísérő bekk (Manzinga és Baráth) mögött nyíló területet egyesek (a Némethet magára hagyó Charlseton) lesreállítással próbálják fedezni, amit a támadójával tartó szélső társa keresztülhúz (Bévárdi), miközben a harmadik bekk, akinek a szeme előtt zajlik a jelenet, tétován a kettő közt senyved (Deslandes).
A VAR azért nem avatkozhatott közbe, mert nem közvetlen a labdaszerzésből kovácsolt előnyt a Zete: ezért bár jogos felvetés, ha a faltot lefújják, nincs a gól sem, ám ettől függetlenül, a hátsó sor rendezetlensége nem magyarázható ezzel.
FRISS: