Waltner nem leplezte csalódottságát, a jó bajnoki rajt után eszébe sem jutott, hogy olyan teljesítményt nyújtanak majd, mint az elmúlt két mérkőzésen. Remélte, tanulnak a Kisvárda ellen elkövetett hétközi hibájukból, „mégis a Kecskemét mutatta meg, hogy akarattal, alázattal és sok futással milyen eredményt és milyen szereplést lehet elérni.” Pedig kiemelte, ahol eddig munkát vállalt, mindig elérte, hogy ezek a csapatai jellemezzék. „Nem az a típusú edző vagyok, aki feladja, és nem is fogom feladni. És azt sem fogom hagyni, hogy a játékosok feladják – szögezte le, hogy függetlenül a játék minőségétől, a megfelelő mentalitás a minimum. – Nálunk ez ma nem volt meg, ennek is köszönhetjük a vereséget.”

„Megpróbálok higgadt maradni, bár nem vagyok az” – fogta vissza magát a paksi tréner, hogy személyi kérdésekről felelőtlenül, elhamarkodottan ne mondjon semmit. De megjegyezte, keveset fog aludni, aztán amint alaposan átgondolta, meg fogja hozni a megfelelő döntést.

Kollégája, Szabó István a kecskemétiek heti stratégiáját dicsérte. Szerencsésnek nevezte a sorsolást, hiszen két hazai mérkőzés fogta közre a szerdai fehérvári meccset, amelyen az utolsó pillanatokban csúszott ki a kezükből a pontszerzés. Ennek fényében nem is kell magyarázni, hogy nem engedték el azt sem, attól még, hogy több, addig kevesebb lehetőséghez jutó labdarúgójuk játszott, mert ezúttal épp azt érezte döntőnek, hogy többen is frissen léptek pályára.

Ráadásul két cseréje is eredményesnek bizonyult, így a kispadról beszállókat is méltatta. Hangsúlyozta, nincs titok az újonc figyelemre méltó szezonkezdete mögött, hacsak az nem, hogy a tulajdonos, a stáb és a csapat másfél éve egyféleképpen gondolkodik. „Nem akarunk a fellegekben járni, ha kikapunk akkor is tudjuk, hol a helyünk, ha nyerünk, mint most, akkor is” – összegzett a számukra kedvező fordulópontokat is megemlítő szakvezető.

A KTE otthon továbbra is veretlen, három győzelem és egy döntetlen a mutatója, összességében 12 ponttal áll, a Paks viszont maradt 8 pontos.