Musorujsag
Élő Eredmények
×

A magyar futball öt kérdése a világbajnokság előtt

A magyar futball öt kérdése a világbajnokság előtt

m4sport.hu | Szepes Viktor
Félidő. Eltelt 45 perc a magyar klubfutball őszi szezonjából, kábé ugyanennyi van hátra. Az OTP Bank Liga nyolc fordulóját még a világbajnokság előtt megtoldjuk ugyanennyivel, a Fradi selejtezősorozata, majd El-csoportkörös menetelése még négy meccset számol vissza. De nem vezetőedzők vagyunk, hanem újságírók és riporterek – így nem az öltözőben adunk válaszokat az előttünk álló félidőre, hanem körülötte teszünk fel kérdéseket. Válaszok egy játékrész, azaz nagyjából másfél hónap múlva várhatóak.
  1. Tavasszal is folytatódhat a Fradi tündérmeséje?

Fradista leszek! címmel adott ki mesekönyvet nemrég a Ferencvárosi TC, amelyben egy kedves kisfiú, bizonyos Gergő jut el a gyermeki ártatlanságból a zöld-fehér lelátókig. Ami azt illeti, a Fradi labdarúgócsapata lassan egy szakmai képregényt is kiadhatna, mert egyelőre meseszerű, ami a magyar bajnokkal az Európa-liga főtábláján történik.

Mivel a csoportkör előtt nem volt olyan erőpróbája az FTC-nek, ami megmutatta volna valódi játékerejét (a Tobol, Slovan, Shamrock trojka kvázi kötelező feladat volt, a Qarabag-párharc meg félresiklott), abszolút zsákbamacskát húztak az ellenfelek Csercseszov csapatával, eddig mintha nem örülnének neki.

Az Európa-liga főtáblája, sőt annak egyik legerősebb csoportja lenne a Ferencváros aktuális emelete – az eddigi százszázalékos teljesítmény ellenére nem lehet mondani, hogy globálisan jobb csapat lenne a Trabzonspornál vagy a Monacónál, de a mese nincs tele sárkányokkal, boszorkákkal, egyszarvúkkal, ergo egyre kevésbé számít égbekiáltó csodának a zöld-fehérek eredménysora.

A végtelenbe és tovább! (fotó: EPA/SEBASTIEN NOGIER).

A Fradi hat pontjával nagyon közel került ahhoz, hogy a jelenlegi lebonyolítási rendszer első magyar csapataként élje meg az európai kupatavaszt, hiszen még a harmadik hely is Ekl-rájátszást érhet, a jelen helyzetben viszont erre gondolni sem merünk. Azt semmiképp se feledjük, hogy a Ferencváros már nem hathat a meglepetés erejével (szerb csapatokra amúgy sem jellemző, hogy alábecsüljenek bárkit is), ami ugyanakkor komoly elismerés is – a zöld-fehérek kivívták a tiszteletet az egyik legerősebb kvartettben is.

Egyelőre mindkét sorozatában százszázalékos az FTC, nem kérdés, ez az optimális alkalom, hogy az Európa-ligából továbblépjen. Hogy Szoboszlai Dominik idézzük: „Ez ne legyen nyomás! Ez egy egy lehetőség!”

  1. Vannak még egyértelmű dobogóesélyesek?

Az nem kérdés, hogy a Fradi a magyar futball padlásán lakik – hol kelet és nyugat összeér, a fény meg a sötét összefér –, nagyszerű a panoráma, fullos a tetőablak. Az viszont annál nagyobb talány, pontosan kik is birtokolják a felsőbb szinteket, hiába adnánk ki kapásból a Kisvárda, Puskás Akadémia, Fehérvár hármasnak.

Ami előbbi kettőt illeti, ott egyelőre nincs kérdés, a Várda várt hanyatlása egyelőre nem következett be, a „csodálatos Révész”* közvetlen jelenléte nélkül is gyakorlatilag ugyanazt, ugyanúgy játssza a csapat, mint a múlt szezonban. Ugyanez a Puskás, ott minek is változtatni, Hornyák Zsolt dolgozik becsülettel, hamarosan pedig a súlyosan sérült Nagy Zsolt és Szolnoki Roland is visszatérhetnek, ami lendíthet még egyet a felcsúti együttesen.

És mi a helyzet Fehérváron?

A Csinibaba Bajkon urával ellentétben Michael Borisék vonzalma a hullámvasút, annál kevésbé a buszos utazások: három hazai bajnokin száz százalék a csapat mérlege, a négy idegenbeli fellépésen nulla pont.

Érdemes megvizsgálni a mérkőzések statisztikáit, szembetűnő, hogy a Fehérvár mutatói nem rosszabbak a kudarccal végződött idegenbeli meccseken sem, egyetlenegyet, a legfontosabbat leszámítva. Persze, a helyzet ugyanaz, mint a magyar–olasz esetében: egy halom statisztika kontextus nélkül aligha releváns. Hét mérkőzésből viszont le lehet szűrni, hogy a Fehérvár nem más szellemben megy ki, egyszerűen a végtermék hibádzik.

Az idő viszont leginkább ide dolgozik, hiszen a piros-kékek kerete is az utolsó pillanatokban változott drasztikusat: Schön, Kastrati és Larsen is érkezett, Petrjak vagy Rus pedig relatíve későn távoztak.

Fúrhatunk tehát polcot a magyar klubfutball szekrényében a Fradi és a többi csapat közé, rátehetjük a Kisvárdát, a Puskás Akadémiát és a Fehérvárt is? Egyelőre erősen billeg, az elkövetkező nyolc forduló belenyomhat még egy-két csavart.

  1. Hova vezetnek az edzőváltások?

Nem kellett sokat várni, hogy bekapcsolják az edződarálót, mindössze hat forduló után lemondott Joao Janeiro (DVSC), majd az Attilák sötét napján néhány órán belül Kuttornak (Vasas) és Supkának (Mezőkövesd) is távoznia kellett. A három csapat meglehetősen eltérő megoldásokat választott az utód érkezésénél: Debrecenben három, Mezőkövesden egy hét telt el vezetőedző nélkül, a Vasasnál bő másfél óra.

A Debrecenbe érkező Szrdjan Blagojevics abszolút lutri, bár a DVSC honlapja kiemeli, hogy „jellemzően hosszabb ideig dolgozik egy-egy klubnál és jók a győzelmi mutatói is”. Előbbinek némileg ellentmond, hogy a Loki 14 éven belül pont a 14. klubja lesz, igaz, hárommal ezelőtt az FK Indijánál 75 meccs jutott neki, ez jóval több, amennyit a magyar edzők átlagosan eltöltenek egy kispadon.

Érdekesség: Blagojevics menedzserirodájának másik edzője az a Nikola Trajkovics, aki játékosként bajnoki címet is nyert az ETO-val, öt éven át futballozott Magyarországon.

Hogy milyen lesz Blagojeviccsel a Loki? Elmondása szerint szervezett, domináns. A rövidke Dombi-interregnum során három darab 1–0-s meccset játszott a DVSC (kettőt ide, egyet oda), a szerb tréner ezeknek a felvételét bújta a repülőn is. Nyilván az elsődleges szempont Debrecenben az eredmény, de egyelőre nincs nagyon olyan eleme a játéknak, amelyben ne kellene fejlődnie a csapatnak. Első blikkre meglepő lenne, ha Blagojevics lenne az új csodadoktor, emberes feladat lesz leakasztani a „kiesőjelölt”-jelzőt a hétszeres bajnokról.

Srdjan Blagojevic (fotó: dvsc.hu)

Mezőkövesden a Zalaegerszeg elleni 0–5 után fogyott el a türelem Supka Attilával szemben, bár mind a vezetőedző, mind segédje, Híres Gábor elhamarkodottnak ítélte meg a döntést, mondván egyéni hibák vezettek a pofonig, sérült játékosról kapták a gólokat az irány egyébként jó volt. A Mezőkövesd kieső helyről várja az ősz második felét, régi ismerőssel, hiszen az a Kuttor Attila tért vissza, akivel korábban a csapat legsikeresebb szezonját produkálta, igaz, fél évvel később már 12. volt – a mesternek távoznia is kellett.

Mivel a Vasas és a Mezőkövesd meglehetősen közel helyezkedik el egymáshoz, Kuttor pedig lényegében egy még langyos kispadra ült le, ez a váltás tökéletesen megmutathatja, hogy a vezetőedzőnek mekkora befolyása van a csapat játékában, eredményeiben. Főleg úgy, hogy Kuttor filozófiája az újoncnál abszolút visszatükröződött: legtöbb passz, legtöbb passz a saját térfélen, viszont legkevesebb kialakított helyzet és gól. Ennek jobban működő nagytestvérét már figyelhettük Mezőkövesden, akkor sem a lőtt gólok számával, sokkal inkább a stabilitással emelkedett ki a csapat addigi komfortjából.

Na, ehhez képest Kuttor Attila visszatérése utáni első két meccsen hétnél jár a Kövesd, igaz, egy kupa- és egy edzőmeccs volt ez. Ha a naptárt nézzük, ez egy különleges kísérlet lesz: az elmúlt 15 évben mindössze két alkalom volt, hogy a bajnokság közben (tehát nem a téli vagy nyári leállás során) egy NB I-es vezetőedző közvetlen riválishoz távozott volna, 2014-ben Mátyus János Pápáról Nyíregyházára tartott, 2011-ben Prukner László lemondott a Fradinál, három héttel később már a ZTE vezetőedzője lett. Most egy forduló kihagyással figyelhetjük ugyanazt a trénert más csapatnál – csak az NB II-ből emlékszünk hasonlóra, de az elég csúnya ügy lett.

Kuttor Attilával produkálta legjobb szezonját a Mezőkövesd az NB I-ben (MTI Fotó: Czeglédi Zsolt).

A harmadik új arc Kondás Elemér, akinek debütálása nem sikerült, a 12. helyről kell felráznia a Vasast. Nagy Miklós sportigazgató pedig a Csakfocinak adott interjújában a mikéntet is elárulta: bátor és eredményes támadó célfutball megvalósítása, az időben elvégzett cserék végrehajtása, a kevesebbet játszók tűzben tartása, a keret forgatása, az erőnlét javítása.

Ebben a néhány mondatban azért megbújik, mit is hiányoltak Angyalföldön Kuttor Attila munkásságából, miért nem sikerült nyolc forduló alatt meccset nyerni. Kondás Elemér feladatai közé azért fel lehet vésni a félidei motivációs beszédek javítását is, hiszen a Vasas eddigi hét gólja nem annyira arányosan oszlik el – ez pedig visszavezethető az erőnléti problémákra, cserék végrehajtására.

S hiába vége a válogatott szünetnek, az edzők kisördöge továbbra sem alszik, járja az NB I-es stadionokat, és ahol vezetői elégedetlenség, vereségsorozat felüti a fejét, kérlelhetetlenül lecsap.

  1. Tavasszal is folytatódhat Kecskemét tündérmeséje?

Vitathatatlanul az új évad legkellemesebb meglepetése a Kecskemét, amely hátat fordított a korábbi tendenciáknak, kukába dobta az esélytelenek nyugalmát, és a bajnokság egynegyedénél nemhogy a kiesőzónát elkerüli, egyenesen dobogós.

Bő egy hónappal ezelőtt már vizsgáltuk a csapat repülőrajtjának okait, azóta egy vállalható, utolsóperces vereség Fehérváron, egy Paks elleni hazai siker és egy kispesti remi a mérleg, abszolút vállalható, az anyagi lehetőségeket, játékoskeretet figyelembe véve pedig továbbra is hősies.

Eddig rendben van (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd).

Ahogy a szezon előtt mindenki instant kiesőnek jósolta Szabó István csapatát, úgy a riválisok most is a lufi kipukkadását várják. Sorsdöntő nyolc forduló vár az újoncra: meg tud kapaszkodni valóban az NB I élmezőnyében vagy visszacsúszik a Transfermarkt-értékhez illő pozícióba.

A KTE szereplése több szempontból is párhuzamba vonható a Ferencváros El-csoportkörös menetelésével, leginkább azért, mert várakozáson felüli. Viszont a diadalmenetek mentális kezelése fontos itt is, ott is fontos feladat – pláne, hogy az ellenfelek magatartása is megváltozik, a váratlan varázslattal már aligha lehet őket meglepni.

Arról nem is beszélve, hogy a jó eredmények folyamatos érkezésével a csodák szép lassan elvárássá zsugorodnak – félreértés ne essék, ez egy rendkívül pozitív folyamat, röviden fejlődésnek nevezzük.

A Kecskemét eddigi retorikája szerint minden meccs ajándék, a bennmaradás kiharcolása a legfontosabb feladat. Egy ilyen kezdés után csalódás lenne, ha az NB II szele megérintené őket? S hogy a fradis párhuzamnak tökéletes kerete legyen: vasárnap épp a bajnoki címvédő látogat a Széktói Stadionba, itt lehet aztán igazán bizonyítani, hogy a Kecskemét csapata érett férfi!

  1. Szalai Ádám pótlása mikor aktuális?

Ezek a napok még a köszönetről, búcsúzkodásról, sörcsapolásról szóltak Szalai Ádámmal kapcsolatban, de a nosztalgián túl tovább kell tekintenünk – főleg Marco Rossiéknak, akiknek pályán és azon kívül is meg kell találnia a csapatkapitány pótlását. Ádám Martinból válhat a válogatott elsőszámú centere? Honosítsuk Zivzivadzét? Kell-e egyáltalán erőcsatár a válogatottnak?

A válogatott felkészülési mérkőzései ezáltal nemcsak Dzsudzsák Balázs rekorddöntése miatt lehetnek fontosak, az Európa-bajnoki selejtezők előtt adekvát választ kell találnia a Misternek és stábjának – nehogy aktuális legyen a félelmünk: Szalai Ádám valódi értéke hiányában mutatkozik majd meg még inkább.

MTI Fotó: Illyés Tibor

*: a “csodálatos Révész”-kifejezés a Padlás színdarabból származik.

Borítókép: MTI

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Kulisszatitkok: Kamerák kereszttüzében – így dolgoznak a videoelemzők
Kulisszatitkok sorozatunk legújabb részében a MOL Fehérvár FC videoelemzőinek mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. A videóból kiderül, milyen út vezet ehhez a munkához, milyen napirendet követnek az elemzők és arra is választ kapunk, mennyire volt segítőkész az Atlético Madrid szakembere, amikor a magyar kollégájától kapott kérdést.
Magyar futball