Midőn idétlenségbe hajló mozgása és ügyetlennek tűnő labdakezelése okán azt firtatták Thomas Müllernél, melyik poszton igazán otthonos, (futball)intelligenciáját a pályán kívül is megvillantva vágta rá: ő egy raumdeuter. Egyszerre volt frappáns és találó, mert a traumdeuter, azaz németül álomfejtőből szimpla szójátékkal (traum→raum: álom helyett hely, tér) írta körül, miben kimagasló: a megfelelő helyek, üres területek keresésében, megtalálásában és kiaknázásában, vagyis a labda nélküli mozgásban.

Mintha csak akkorra időzítette volna a berobbanását, mikor tanulmányban került napvilágra, hogy átlagosan egy futballista meccsenként egy percnyit sem tölt a labda társaságában, és a mozgástartomány 99 százaléka labda nélkül zajlik. Mintegy alátámasztotta, amit Johan Cruijff józan ésszel fogalmazott meg, hogy ha a teljes játékidő elhanyagolható hányada jut a labdás megoldásokra, a legfontosabb, mit teszel a maradék időben, mert az határozza meg, ki a jó játékos.

Kristoffer Zachariassen és a labda ritka párosa (MTI/Szigetváry Zsolt)

Kristoffer Zachariassent gólerős fogásként harangozták be a Fradinál 2021 nyarán. Ehhez képest jövő tavaszig kellett várni, mire először betalált, végül három góllal zárta az OTP Bank Liga előző kiírását. Ezt a termést a jelen szezonban öt fellépése alatt érte el, ráadásul valamennyi első, két ízben a meccs egyetlen gólja volt. De nem csak a góljait hozta el az edzőváltás, Sztanyiszlav Csercseszovnál a Bajnokok Ligája és az Európa-liga selejtezőiben, illetve az utóbbi csoportkörében végképp alapembernek számít, mindössze sérülése idején maradt ki a kezdőből. Mégis, ha Tokmac Nguenhez vagy Adama Traoréhoz viszonyítjuk, a megmozdulásai kevésbé tűnnek meghatározónak.

Akkor miért a fix helye?

Fut. Pontosabban nem spórolja meg a futást egyszer sem. Nem csak a kapu vonzza, rendre vissza is ér. Egyensúlyt ad az átmenetekben

A felső képek a Tobol otthonában vívott BL-selejtezőn készültek: Zachariassen (jelölve) amint észlelte, hogy Tokmacról lefordul a labdát kapó ellenfél, azon nyomban reagált, és utolérte még mielőtt veszélyt okozhatott volna. Az alsók a Qarabag elleni, szintén idegenbeli BL-selejtezőn: azt követően, hogy tiszta lövőhelyzetbe került, másodpercekkel később már visszaárt a jobb oldali pozíciójába, miközben a két, nem sokkal korábban a kapu előtt érkező társa még bőven a kezdőkörön kívül (a kivágott képre rá sem férve) tartózkodik (forrás: M4 Sport)

A támadófázisokat előnyben részesítő társaival összevetve a labdaszerzéseik számában is tetten érhető a különbség, csakhogy már fordított relációval. Fegyelmezettsége tette lehetővé, hogy a Qarabag ellen kvázi szárnyvédőként zárja a jobb oldalt, vagy hogy a Trabzonspor ellen a kiállítás után a cseréig balhátvédnek vezényeljék.

De csupán a védőmunkája karcsú magyarázat az állandósuló csapattagságára. A kapu előtt is figyelemre méltó, többszörösen összetett feladatot lát el, még úgy is, hogy amiként a(z első táblázatba foglalt) számok igazolják, nem Zachariassen helyzetbe hozása a fő cél.

Mélységi befutásaival mindig a vakfoltokat, az üres területet célozza, viszont mivel a kreativitás nem az erőssége, kulcspasszok, labdás betörések nem várhatók tőle, így nem is a sorok között, hanem a bekkek közti résekben szimatol. Jellemző kép, hogy a center pozícióját foglalja el a befejezéseknél. Az Újpest kiütését elindító gólja jó példázata az egymásból következő rétegeknek: előbb támadja a védelem mögötti teret, még ha nem is kap indítást, a figyelmet megosztja, tiszta passzsávot nyit a mögötte érkezőnek, és mivel a legközelebb helyezkedik a kapuhoz, elsőként ér oda a beadásnál.

Hovatovább még az általa kifejtett hatást is rangsorolta: teret nyit, leköti a hátvédek figyelmét és akár helyzetbe is kerülhet.

Tudatos helykeresése első szándékú kiugratás nélkül is manipulálja a védővonalat, és akár a kapu irányába, akár a szélek felé tart, mindenképp vagy létszámfölényt alakít ki, vagy ha az embere vele megy, kiüríti a teret.

A Fradi építkezése nem leoktatott, így a támadózónába sokszor direkt átadással juttatják be a labdát, ilyenkor a visszalépő csatárnak nagy segítség Zachariassen aktivitása, ahogy a befelé húzó Tokmac vagy Traoré is kihasználhatja a felszabadított területet.

Felül ismét a Tobol elleni idegenbeli összecsapásról látható jelenetsor: miközben Tokmac balról, az oldalvonaltól húz középre a labdával, Zachariassen (jelölve) a védelem mögé indul, ezáltal megjátszható terület nyílik a mögötte érkezőknek. A Monaco vendégeként aratott győzelem során szintén előfordult ez a jellemző szituáció, amit az alsó sor illusztrál (forrás: M4 Sport)

A melónak, amelyet kontratámadásoknál vagy nagy távolságból is rendre megtesz, legtöbbször nem saját maga aratja le a babérjait, de konkrét játékba avatkozás nélkül is hozzájárul a végkifejlethez. A tizenhatoson belüli felbukkanása pedig már a jelenléte miatt is terhet vesz le a többi csatárról.

A felső sorban az a 75 méteres sprint Zachariassentől, amellyel a pozsonyi visszavágón létszámfölényes helyzetet teremtett Laidouninak, aki – bár passzolhatott is volna – így tisztább lövőhelyzetből lőtt a kapuba, és mindezt a 95. percben, mikor a Ferencváros már továbbjutásra állt a BL-selejtezőjében. Alul, amint a Qarabag ellen is saját térfeléről ért az ék pozíciójába a félpályás labdaszerzést követően, ezzel létrehozva üres területet a tizenhatos előterében (forrás: M4 Sport)

Az erényeit, a játék olvasását, a betöréseit, a helyezkedését, ahogy a labda elleni játékát, vagyis az optimális szituációk elővételezését a környezete állandó pásztázásával hozza felszínre.

A Slovan elleni visszavágón a teljes repertoárját megvillantotta, valószínűleg a legkiemelkedőbb ferencvárosi teljesítményét nyújtotta. A vezetőgól előtt ékként foglalt le egy védőt, aztán egy szabadrúgás folyományaként maga is beköszönt, bár nem a megszokott módon a hosszúról, ahonnan rendszeresen veszélyeztet pontrúgásoknál (onnan felmérheti, hol csaphat le). És még mielőtt lezáráshoz a tizenhatostól tizenhatosig tartó sprinttel járult volna hozzá (a fenti képen), a továbbjutást eldöntő akcióban a letámadástól kezdve kivette a részét, majd az említett szkenneléssel pillanatok alatt képbe került, passzopciót nyújtott és az egy érintővel továbbadott labdájával megőrizte az ellencsapás ritmusát.

Az évad eddigi meccseinek akad még egy közös ismertetőjegye, amelyet aligha vonatkoztathatunk el büntetőterületen belüli feltűnéseitől. Ez nem más, mint hogy rendszeresen Zachariassen előtt adódik az első gólszerzési lehetőség. Végtére is ott téblábol, ahol a legnagyobb a sansz gólt szerezni, a kapu előtt. A hat BL-selejtezőből négyszer fűződött a nevéhez az első próbálkozás (plusz egyszer még Tokmac közvetlen az orra elől rúgta el a ziccert), és itthon az Újpest és a Vasas ellen se alakult másként, míg Kecskeméten alig pár perccel azután, hogy becserélték, blokkolták a tizenhatoson belüli lövését.

A Fradinál nem nézték be, a Rosenborgban tényleg pályafutása legeredményesebb szakaszát élte, a számai most közelítenek ahhoz a leginkább. De átlagos labdás képességeivel, már-már azok ellensúlyozására, Zachariassen szinte végletekig sarkította Cruijff szavait, és abban igyekszik a legjobb lenni, ami a leghaladóbb statisztikákkal is alig mérhető, hogy labda nélkül legyen jó játékos.

*forrás: WyScout