„Sajnáljuk, hogy a szurkolóinknak ilyen szomorú estét okoztunk” – így értékelt Dibusz Dénes a félresikerült belgrádi meccset követően. Való igaz, a Szerbiába kiutazó, egyébként nagy hátrányban is koncertező Fradi-tábor megérdemelt volna egy ennél szebb élményt, de mindent egybevetve a végeredmény, még ha rosszul is néz ki, nem tragédia az FTC-nek. Vigasztalásképp érdemes a tabellára pillantani, bár tömörül a mezőny, de csak a magyar bajnok mögött, ott meg aztán azt csinál a három rivális, amit csak szeretne.

A Ferencváros csoportja féltávnál

Látszólag kicsit így is állt hozzá a mérkőzéshez Sztanyiszlav Csercseszov csapata is, a csúcsterhelésben általánosnak vett lezserséget abszolút kiérdemelte: az első két fordulóban aratott sikerrel megágyazott annak, hogy ne kelljen súlyos kiütést, sérüléseket is kockáztatva, élet-halál mérkőzést játszani a Zvezda otthonában. Zachariassen gólja becsületbeli ügy volt, de a zöld-fehérek pontosan tudták, nem a belgrádi a hétvégén kezdődött meccsmaratonjuk legfontosabb állomása.

Nem úgy a szerbeknek, akik homlokegyenest ellenkezően kezdték a csoportkört, így az esetleges tavaszi folytatáshoz létfontosságú volt az első pontok megszerzése a Ferencváros ellen. A receptet pedig precízen kidolgozta Milos Milojevics, megfűszerezve játékosai hibátlan lövőteljesítménnyel és nem kevés szerencsével.

Váratlan türelem

A Fradi alapjátéka (a nemzetközi porondon) az elmúlt hónapokban pont Marco Rossi válogatottjára hajaz, stabil védekezésben egyenlíti a hendikepet az erősebbnek vélt ellenfél oldaláról. Épp erre hívta fel a figyelmet a Red Star vezetőedzője is, aki nemcsak a sajtótájékoztatón bizonyult eszesnek: csapata játékával is a magyar bajnok ellencsapásait igyekezett leredukálni.

A defenzív alapállásnak köszönhetően hasonló hatékonyságot produkál a Fradi, mint a válogatott – papíron jóval erősebb ellenfelekkel szemben a játék működik (legyen az Monaco, Trabzonspor vagy éppen az angol és a német nemzeti csapat), de a keretértékek által ikszesnek titulált meccseken gondja van a labdás dominanciával, nem tudja a maga képére formálni a mérkőzést (Zvezda, Qarabag – Lettország, Észak-Írország).

A harmadik csoportmeccs előtt a közvélemény egyöntetűen sulykolta: a szerbeknek jönniük kell, jönni is fognak, a Fradi pedig pont erre vár. A Zvezda azonban – tudatosan és okosan – nem esett a Trabzonspor vagy a Monaco hibájába, türelmesen futballozott, az FTC pedig hiába kezdte jól a meccset, erre nem volt épkézláb válasza.

A mérkőzés xG-dinamikája, amely megmutatja, melyik csapat alakított ki nagyobb helyzetet a meccs egyes időszakaiban. A diagramról látszik, hogy a Ferencvárost (pirossal jelölve) mennyire megfogta az első gól: a biztató kezdést követően fél órán keresztül szinte helyzetbe sem kerültek a mieink. A hajrában Zachariassen gólja és Mmaee kapufája is látványos, ezen felül azonban szinte semmilyen nagyobb helyzetet nem alakított ki a Fradi hátrányban futballozva. Kanga második gólja 0.02-es xG-mutatóval bírt, azaz abból a helyzetből nagyjából minden 50. lövésből születik gól.

A lüktető start nem nézett ki rosszul, de a Ferencváros – mint klub – ugrásszerű fejlődése megmutatkozott az ellenfél magatartásán: amíg a Trabzonspor-védők olykor hanyagul legyintettek a zöld-fehérek támadóira, a szerb játékosok már készültek rájuk, fegyelmezetten és keményen léptek fel velük szemben. A meglepetés erejével itt már nem hatott a Fradi, amelyet el is ért a végzete: a hátrány.

A sokat vitatott tizenegyes láthatóan kibillentette a Fradit, egyben gyors önigazolás volt a Crvena zvezdának – megtalálták a mieink gyenge pontjait. Márpedig a történelemkönyvek szerint az FTC-nek nem szabad vesztésre állnia, mert sem BL, sem Európa-liga vagy UEFA Kupa-főtáblán nem szerzett még pontot hátrányból, de selejtezősorozatban is mindössze három alkalommal hozta legalább döntetlenre!

A játék képe az első gól hatására változott meg, a zöld-fehérek pedig nem is tudták összekapni magukat: a szünetig hátralevő húsz percben az újabb kapott gól mellett minimális veszélyt jelentettek és a második félidőben sem helyeztek kellő nyomást az ellenre. A továbbiakra ez nagyon fontos: a Fradinak kell szereznie az aktuális találkozó első gólját vagy meg kell tanulnia hátrányban is érvényesülni.

Magára hagyott balszárny

A két csapat passz-kapcsolatai, minden játékos a rá legjellemzőbb ponton van jelölve. A Fradi-játékosok jól láthatóan a jobb oldalt szállták meg, Botkát (21) szinte teljesen egyedül hagyták, Tokmac (10) nem találta a helyét. Nagy különbség Laidouni (93) és Besic (5) mélységi helyezkedése között, előbbi szinte egyvonalban volt a mélységben visszalépő Traoréval (20) és Zachariassennel (16). A Zvezda láthatóan a Fradi által elhanyagolt oldalt erőltette, Kanga (8) passz-kapcsolatai kiemelkedőek, mindenki őt kereste.

Hátrányban, nem kimondottan offenzív ellenféllel szemben a területek széles bejátszása és a támadók egyéni megvillanásai hozhattak volna több örömöt a magyar szurkolóknak, de a Zvezda elhúzta a mézesmadzagot. Civic eltiltásával, Pászka korábbi sérülésével kiadó maradt a balhátvéd-poszt, így akárcsak Monacóban, ezúttal is Botka Endre bérelte ki. Szögezzük le: a válogatott játékos nem most játszotta élete meccsét, de érdemes a körülményeket is vizsgálni – mindenek előtt nem könnyű jobblábasként az ellenkező oldalon hatékony teljesítményt nyújtani, másrészt egyedül is maradt a felnyomuló Mitrovics, Gobeljics párosra, akiket a kiválóan futballozó Kanga kényeztetett labdákkal.

A Ferencváros játéka ballábas védő híján abszolút jobbra tolódott, ezzel pedig nemhogy nem tudta a kellő szélességet biztosítani, de üres területeket kínált fel az erre bazírozó hazaiaknak. Mivel a Zvezda is szükségmegoldást választott az egyik szélső védő posztján, talán a mieink nem is szenteltek kellő figyelmet Gobeljicsnek, aki köszönte szépen a lehetőséget és halmozta a 2v1-es szituációkat Mitrovics segítségével.

A nyilak a Crvena zvezda-játékosok beadásait jelölik. Jól látható, hogy hiába erőltették a másik oldalon a támadásokat, több beadás érkezett jobbról. Ennek oka, hogy a másik szélen jóval kisebb ellenállásba ütköztek, így összjátékkal is a Fradi védelme mögé kerültek.

A passztérképeken érdemes figyelni 93-assal Laidouni helyzetét, aki a támadások során mélységben igyekezett fazont szabni az FTC támadójátékának, a távolságok azonban hatalmasak voltak Botka és közte, ráadásul jóval előrébb is játszott (Besichez képest remekül kirajzolódik), így a második hullámban sem tudott visszaérni – például Katai góljánál. Talán nem véletlen, hogy Csercseszov hamar Gojakra cserélte őt.

Kangát pedig abszolút jogosan jelölték a játéknap legjobb játékosának is, nemcsak két góljával, de hatalmas mezőnymunkájával is kiemelkedett – 13 passzt adott a támadóharmadba, a második helyen végző Gobeljics négyet. Pont ez a játékkapcsolat lett a Ferencváros elsődleges gyilkosa, de bízhatunk benne, hogy Csercseszov „zvezdás” választ talál a visszavágóra – egy Eldar Civic ebben biztosan segítségére lesz.

Támadók kiszorítása, de mélyebb védelmi vonal

Védekezésben két fő küldetése volt a szerb csapatnak: a gyors támadók távol tartása a kaputól és folyamatos lekettőzésük. A passztérképre visszatekintve látszik, hogy Tokmac elöl mennyire elszigetelten játszott, míg Traoré labdás interakciói rendre a kaputól távol történtek, Borjan ketrecére lényegében semmilyen veszélyt jelentett. A Fradi mali klasszisa konkrétan nem ért labdába a tizenhatoson belül, amelyre magyarországi pályafutása során még soha nem volt példa, de szintén először fordult elő, hogy kezdőként kapura lövés nélkül zárjon egy találkozót Fradi-mezben. Nem az ő napja volt, de ebben „segítségére” volt a folyamatos szerb kíséret.

A Zvezda sikeresen megtalálta a sárgaköves utat: nem védekezett túl magasan, mert a mögöttük nyíló terület így fradista aranybánya lehetett volna, de a támadókat mélységben mégis kijjebb szorította, így nem tudták lendületből vinni a labdát az utolsó vonalra.

A hozzáállás és forma pedig nem engedte a pontos és veszélyes letámadások kivitelezését, hiába kezdte meg a védekezését jóval feljebb a magyar bajnok, a csereként beálló Vécsei kis híján annyi labdát szerzett a szerb térfélen, mint a többi Fradi-játékos együttvéve. Pedig a Fradi az NB I-ben kiugróan sok labdát csen a támadóharmadban, itt látszik, hogy a magyar riválisok pozíciós játéka kimondottan fejletlen mondjuk a Crvena zvezdához képest. A csapatrészek közötti távolságok és az agresszivitás hiánya megkönnyítette a rivális dolgát, pedig a szervezett hazai védekezés szinte kiáltott a labdaszerzésekért.

Az ötlettelen, egy oldalra húzódó Fradi és a fegyelmezett, taktikáját szinte tökéletesen megvalósító Crvena zvezda ellen a belső védők belépése volt az egyik kis pisztolyka, amit az FTC-nek úgyahogy sikerült is elsütnie, Samy Mmaee progresszív passzából született a szépítő gól.

A Ferencváros progresszív passzai, élen a belső védőkkel, Vécsei csereként is tíz fölött (progresszívnek tituláljuk a saját térfélről indítva 15-30 méteres, az ellenfél térfeléről indítva legalább 10 méteres előrepasszt).

A Crvena zvezda felkészültségben és a kidolgozott taktika megvalósításában és a futball tanulmányozhatatlan elemében, például a szerencsében is jobban funkcionált, mint a korábbi El-ellenfelek – az életlen Csercseszov-csapat ezeket nem bírta el. Ugyanakkor a mieink a súlyos vereség tanulságaival a tarsolyban viszonozhatják a vendégséget jövő csütörtökön, amikor már a Fradinak is küzdenie kell a bravúrosan kivívott csoportelsőség megőrzésén.

A tanulságokat levonni, hibákat kijavítani – hiába ismétlik vakulásig, a közhelyek valójában még mindig fontos igazságokat rejtenek.

forrás: Labdata, Wyscout