„-Mekkora a baj a Vasasnál?
-Pontok tekintetében természetesen nem kezdtük jól a bajnokságot, de nem éreztem annyira tragikusnak az eddig eltelt mérkőzéseket. Természetesen nagyon várjuk már, hogy sikeres mérkőzésen legyünk túl, bízunk benne, hogy a mai mérkőzésen jobb teljesítményt nyújtunk, mind egyénileg, mind csapatszinten, és akkor megjön a várva várt siker.”

Ezt Mészöly Géza mondta 2009-ben, a Vasas vezetőedzőjeként, a harmadik forduló előtt. A piros-kékek ezt a meccset a frissen igazolt Remili Mohamed duplájával megnyerték.

„Miért ne végezhetnénk nemzetközi kupaindulást jelentő helyen?” – ezt Novothny Somától, a Vasas újonnan szerződtetett támadójától idéztük, 13 évvel később, 2022 nyaráról.

„Ez gyenge volt, el kell gondolkozni néhány embernek, hogyan akarja ezt a labdarúgást művelni. Ezt a lezser, bátortalan játékot nem kell kivinni a pályára, erre senki nem vevő” – ő pedig már Kondás Elemér, 2022 október 8-án, a Kisvárdán elszenvedett vereséget követően.

Szóval visszatértünk a 13 évvel ezelőtti kérdésre: mekkora a baj a Vasasnál? Pontok tekintetében nem kezdte jól a bajnokságot, mégha nem is lehetett tragikusnak érezni az eddig eltelt mérkőzéseket. Minden bizonnyal nagyon várják már, hogy sikeres mérkőzésen legyenek túl. A 12 csapatos NB I lebonyolítása különösen piedesztálra emeli a győzelmeket, nemcsak a pontok valódi értékében van lényeges különbség, hiszen pontazonosság esetén is a több siker rangsorol – minden bizonnyal ezt a Fáy utcában tudják legjobban, ahol egy évvel ezelőtt ennek a szabálynak köszönhetően bukták el a feljutást.

Pedig a csapat múltja és jelenlegi infrastrukturális, anyagi lehetőségei egyértelműen az élvonalra alkalmasak, Angyalföldön frusztrálta is már a négy év NB II a sportigazgatót, játékosokat, nem kevésbé a szurkolókat.

A pontrekorddal nyert másodosztály, önfeledt pezsgőzés jellemezte a májust, öt hónappal később viszont újra frusztráció a Vasas oroszlánrésze: a hőn áhított visszajutás után tíz meccsel sem jött össze még az első diadal.

A Vasas utoljára 2018. május 27-én nyert NB I-es meccset, Jevgenyij Pavlov góljával, aki a piros-kékeket követően öttel több klubnál játszott, mint ahány élvonalbeli meccset nyert volt csapata azóta.

Berecz Zsomborék tragikus rajtja azért is néz ki különösen rosszul, mert a közvélemény inkább a novothnys vonalat képviselte, s sokkal jobb teljesítményt várt a Vasastól, mint mondjuk a komplett NB I-et fricskázó Kecskeméttől. Igaz, Nagy Miklós sportigazgató vezérletével a csapat jelentős részének a kommunikációja a biztos bennmaradásról szólt, de egyelőre ez is billeg, pláne győzelmek hiányában.

A frusztráció pedig kézzel fogható: a kisvárdai kirándulás során Szivacski Donát teljesen érthetetlen megmozdulása vagy éppen Baráth Botond hibája is erről árulkodott – nem ő az első angyalföldi futballista, aki ki nem kényszerített helyzetben rontott. A piros-kékek négy vereségük során a Fradit leszámítva mélyen lévő csapatokat támasztottak fel – a Honvéd és az Újpest az adott meccs előtt még nyeretlen volt, a Kisvárda három vereség után verte simán a Vasast.

Így aztán nem is feltétlenül a hat pont és a mutatott játék, sokkal inkább a három pontok hiánya aggasztó a Fáy utcában. A sikerekhez mondjuk elsődlegesen gólok kellenének – a szerzett zsákban nyolc darab édeskevés, a 8.55-ös xG (várható gólok száma) messze a legalacsonyabb a mezőnyben.

Az NB I átszervezése óta hiába járt már az élvonalban eleve kiesésre rendeltetett csapat, nem volt olyan a Vasas előtt, amely a 11. fordulóra nyeretlenül fordult rá. Tavaly az Újpest nem állt messze tőle, de a tizedik körben tíz emberrel is legyőzte a MOL Fehérvárt. Nos, piros lapig eljutott most a Vasas is, de a Fehérvár még csak most következik számára. A szomszédok példája mindenképp reménysugarat kínálhat Angyalföldön, hiszen a borzasztó rajt után a lila-fehérek ötödikként csaptak célba.

Az elmúlt húsz évet vizsgálva azért volt már rá precedens, hogy győzelem nélkül álljon csapat egy dekánál, az összkép azonban meglehetősen siralmas képet fest a Vasas számára:

Győzelem nélkül tíz forduló után (elmúlt húsz év):

2004 – Nyíregyháza, 5 pont – kiesett
2005 – Lombard Pápa, 4 pont – kiesett
2007 – Diósgyőr, 6 pont – bennmaradt (13. hely)
2007 – Tatabánya, 1 pont – kiesett
2010 – Haladás, 4 pont – bennmaradt (8. hely)
2011 – Zalaegerszeg, 2 pont – kiesett
2012 – Siófok, 3 pont – kiesett
2014 – Dunaújváros, 3 pont – kiesett

Biztosan siralmasat? A felsorolt csapatok közül a Diósgyőr kapart össze szintén hat döntetlent, a szezont a vonal fölött zárta. Érdemes kiemelni a Haladást is, amely 2010-ben a középmezőnyig jött fel, ehhez leginkább egy edzőváltás (Csertői -> Aczél) kellett. Ezzel együtt a tendencia nem a piros-kékek mellett szól.

A 12 csapatos NB I azért alapvetően átszabja a jelentőségeket, így Kondás Elemér csapata sokkal inkább a kevés szerzett gól, satnya támadójáték és a vezetőedző által említett lezser hozzáállás miatt aggódhat. A statisztika csupán riogat. A Vasas játékát nézve mindegy az ellenfél (ugyanakkora távolságra állt a győzelemtől az élmezőny tagjai, mint a közvetlen riválisok ellen), de a matek szempontjából – úgy néz ki – extrán fontos lehet a világbajnokság előtti három meccs: Debrecen otthon, Honvéd idegenben, Mezőkövesd otthon.

Aztán majd újra feltesszük a kérdést: mekkora a baj a Vasasnál?