A Széchenyi-hegyi Gyermekvasúton dolgozó 10-14 éves fiataloknak minden évben írásbeli vizsgán kell számot adniuk szakmai tudásukról – a sikeres teljesítésre több lehetőségük is van, maguk sáfárkodhatnak a lehetőségekkel. A Ferencváros pedig éppen úgy állt a Crvena zvezda elleni duplameccshez, mint kezdő kisvasutas az éves vizsgához: az első alkalommal felmérte a feladat nehézségét, a végeredményre csak rálegyintett, majd egy héttel később már a tanulságokkal felvértezve írta meg a tesztet. A minősítés nyilvánvaló: kiválóan megfelelt.

A belgrádi meccset követően összeszedtük a játék azon elemeit, amelyekre a Ferencvárosnak választ kellett találnia a „visszavágóra”, Sztanyiszlav Csercseszov pedig fogta magát, és felkészült szakember módjára megtalálta azokat. A magyar bajnok számára már valódi téttel bíró hazai meccs egy teljesen más hozzáállással, keménységgel és szervezettséggel futballozó Fradit, és az ennek megfelelő végeredményt hozott.

Ez a három elem – megspékelve Fradi-szívvel és -szurkolótáborral – szállította a zöld-fehérek hetedik, nyolcadik és kilencedik pontját az Európa-liga-csoportkörben, hiszen a szerb fölényt hozó labdabirtoklás, lövések vagy egyéb statisztikai mutatók ellenére látható volt: a magyarok kézben tartják a mérkőzést, a vereség veszélye gyakorlatilag egy pillanatra sem állt fent.

Bár a vezetőedző nem a rekordokkal foglalkozik, nekünk azért érdemes feljegyezni: ez a már a legjobb szereplés, amit magyar csapat a BL, El vagy UEFA-kupa csoportkörében valaha produkált. Csercseszov azt is kiemelte: a minőségi futball ezen a szinten már nem elég, kell a csapatszellem, a szurkolótábor. De fordítsuk meg – jó játékosok és tökéletesen megkomponált futball nélkül hiába predesztinál bármire a klubkultúra vagy a tábor. A Fradi pedig csütörtök este bizonyította – transfermarktos értékek vagy háromgólos vereség ide-oda –, egyszerűen jobb csapat, mint a jelen Crvena zvezdája. A szerb bajnok nyilván nem gyenge és az elmúlt években szintén felfelé tart, de a játékot tekintve az első meccsen kiadott magából mindent, megújulni nem tudott, s az is törvényszerűnek hatott, hogy ezúttal már nem lett minden lövésből zsinóros találat.

Egy héttel ezelőtt – a már említett Zvezda-hatékonyság mellett – két főbb tényező vezetett a súlyos vereséghez: az ellenfél kiváló felkészültsége, illetve a Fradi bal oldali játékának hiányossága, amely védekezésben és támadásban, azaz rendszerszinten gyengítette a csapatot. Bal lábas védő (vagy legalább szélső) nélkül a játék nem volt kerek egész, a Mitrovics-Kanga-Gobeljics tengely pedig épp a pálya azon pontján nyerte meg a meccset a Red Starnak.

Az FTC támadásainak iránya és veszélye az első meccsen – sokatmondó adat a bal oldalon. A visszavágóra teljes mértékben egyensúlyba került az FTC támadójátéka, az ötven százalékban középen vezetett támadások mellett a másik felét a két szél testvériesen osztja el.

Sztanyiszlav Csercseszov pofás kis választ talált a második meccsre, némileg kényszerből, hiszen az eltiltásból visszatérő Eldar Civic és Tokmac Nguen sem kezdett sérülés miatt, az optimális B opció a Pászka Lóránd, Amer Gojak duó lett.

Pászka története eleve egészen romantikus, egy éve még a Soroksárban NB II-es meccseket játszott 700 néző előtt, most húszezres tömeg és az Európa-liga főtáblája jutott osztályrészül, abszolút kiérdemelte. A balhátvéd jelenléte már csak ballábas mivolta miatt is rendkívül fontos eleme lett a visszavágónak, a megfelelő segítséggel tökéletesen lezárta a Zvezda ficánkoló jobbszárnyát, a kapott gól előtti hibáját pedig assziszttal és érett futballal kompenzálta.

Pászka Lóránd akciótérképe a Zvezda elleni hazai meccsen. 🟠: passz, 🔴: párharc, ⚫: labdavezetés, 🟡: lövés. Az igazi modern belső védő: párharcainak jelentős részét az ellenfél térfelén vívta meg, aktívan segítette a támadókat – az egyik jobb felső narancs pötty Zachariassen gólja előtti progresszív passza. (Valamennyi grafikán a támadás iránya: balról -> jobbra.)

Itt az első fontos reakció: Csercseszov rátromfolt az első meccs spílerjeire. Gobeljics már semmilyen veszélyt nem jelentett, Kangát hiába találták meg ugyanúgy, az árnyékában lihegő Gojaknak, vagy a fegyelmezetten odazáró Vécsei, Besic párosnak köszönhetően sokkal ártatlanabb helyzetekben kapta a labdát, a hazai térfél közepétől nem volt érdemi választása, az egyébként kiváló képességű Mitrovics elől pedig úgy szívta el a levegőt a mi Lórándunk, hogy a szünet után inkább átküldték a túloldalra.

Gojak is megér egy misét, különösen úgy, hogy először volt kezdő nemzetközi meccsen a Fradiban – a posztriválisok helyében aggódnék is a pozíciómért. A bosnyák középpályás játéka minden téren kiemelkedő volt, de elsősorban a labda elleni futballban adott nagyon sokat az FTC stabilitásához. Egész egyszerűen egy jóval biztosabb, konzisztensebb futballista, mint Tokmac, márpedig Kangával szemben most leginkább erre, sokkal kevésbé a norvég váratlan húzásaira volt szükség. A már-már zachariasseni labda nélküli munka mellett a legtöbb támadás is átfolyt Gojakon, de ugyanúgy feltűnt a saját tizenhatosa környékén is, ha az érdek azt kívánta. Gojak 24 párharcot vívott az egész meccsen, nála többet csak az a Ryan Mmaee, aki 25 perccel többet játszott és végig a két belső védővel hadakozott.

Amer Gojak kapott átadásai a Zvezda elleni hazai meccsen. A nyíltérképen jól látszik, kvázi a Fradi Kangájaként a pálya minden részén feltűnt, a támadásokhoz viszont elsősorban a Pászka által megtámogatott bal oldali besegítéssel tudott hozzátenni. Így történt az első gólnál is.

Pászka adta a szélességet, Besic és Gojak (vagy épp Zachariassen) besegített Kanga és Mitrovics levédekezésében, uralta a félterületet (az angol half-space kifejezés tükörfordítása, mélységben a pálya közepe és széle közötti átmeneti területet hívjuk így), utóbbi Traoréval kiegészülve pedig a veszélyt is megteremtette a kapu előtt. Így néz ki egy jól működő csapatrész.

A Fradi veszélyt teremtő akcióinak kiindulópontjai (hőtérkép, a sötétebb szín jelzi a nagyobb értéket). Az első meccsel ellentétben nemcsak a balos védekezést sikerült rendberakni, de a Pászka-Traoré (vagy Gojak) játék volt az FTC legveszélyesebb fegyvere is.

A balszárny reparálására azért is volt nagy szükség, mert a Fradi csapatvédekezése volt a legfontosabb javítandó tényező – ez biztosította ugyanis a megfelelő meccsforgatókönyvet. Emlékezhetünk, Belgrádban is a váratlan tizenegyes bolygatta meg az FTC addig elégségesen funkcionáló csapatjátékát, a zöld-fehérek az újkori európai kupaporond főtábláin még soha nem jutottak ponthoz hátrányból.

A fenti kép a mérkőzés xT-mutatóit (xT – expected threat, az ellenfél kapujára veszélyt jelentő akciók) mutatja meg, ebben az összevetésben kétszer akkora értéket produkált a Crvena zvezda. Az alsó lövéstérkép és az xG-mutatók (várható gólok száma) viszont azt jelzik, direkt lövésből a Fradi veszélyesebb volt – azaz hiába nyomott hátrányban a szerb csapat, fölényüket nevezhetjük meddőnek, a gólokhoz továbbra is a Fradi állt közelebb.

Zachariassen gólja kulcsfontosságú volt: ezt követően játszhatta a csapat igazán azt, amit tud és szeret. Segítségére volt mondjuk (a hazai pálya valódi előnye mellett), hogy már a döntetlen is kedvezett, az eredményért a Zvezdának kellett jönnie. Erre várt a magyar csapat, amely a második félidő elején Mmaee kapufájánál vagy Borjan védésénél is közel állt a másodikhoz. Ez az alapállás vezetett eredményre Monacóban és Trabzon ellen is, a Traoré, Zachariassen, Mmaee trió egészen effektív az egyritmusú kontrák végrehajtásában. Hiába játszott előnyben a meccs jelentős részében, az FTC többet lőtt kapura és közel kétszer annyiszor ért labdába az ellenfél tizenhatosán belül, mint egy héttel korábban, a villámgyors átmenetek hozták ezúttal is a legnagyobb lehetőségeket.

De mennyit kellett ezekhez hátul melózni? Hétközben külön anyagban foglalkoztunk a Ferencváros és a 14-es zóna viszonyával (ez az ellenfél büntetőterületét határoló középső rész, abban a térfeleket kilenc, tehát az egész pályát 18 cellára felosztó nézetben, a pálya legelőnyösebb területe a veszélyteremtéshez), a terület uralása pedig nemcsak egy adott csapat támadójátékáról, de védekezéséről is rengeteget elárul. Belgrádban éppen ebből a 14-es zónából szorította ki egészen hatékonyan a Zvezda a mieinket, a Fradi most hasonlóan terelte szélre a vendég offenzívákat. Belső védők és védekező középpályások hatalmas dicsérete: a büntetőterület előtti középső zónából egyetlen passz sem érkezett a tizenhatoson belülre!

A Crvena zvezda-játékosok 14-es zónából indított átadásai. Jól látható, hogy a tizenhatoson belülre egy sem ment, jellemzően oldalra vagy hátra tudtak csak játszani arról a területről, amely egyébként a veszélyteremtés fő régiója lenne.

Ha az első meccs emlékén felbátorodott vendégjátékosok nem az átlövést választották, a rendre felnyomuló szélső védők segítségével próbáltak oldalt létszámfölényt kialakítani, a Ferencváros egységes védekezése, precíz tolódása miatt ez szinte soha nem valósult meg, több mint kétszer annyi beadásra kényszerítették ellenfelüket a zöld-fehérek, amelyek rendre pontatlanok voltak, a Samy Mmaee, Knoester páros egyébként is a büntetőterület légiforgalmi irányítójaként funkcionált. A labdát remekül fedező Pesic vagy éppen Katai középről nem jutottak indításokhoz, utóbbi a második félidőre szinte szélsővé is avanzsált – teljesen feleslegesen.

A Ferencváros tehát újfent megmutatta értékeit, nem sok csapat van, még a nemzetközi porondon sem, amely ennyire erősen jön ki egy 4–1-es vereségből. A masszív meccsmaraton továbbra sem engedi, hogy minden meccsén vért köpjön, ennek áldozatául esett például a Shamrock elleni visszavágó, a kecskeméti bajnoki és a belgrádi első meccs is. A visszavágón a Fradi érett, taktikailag felkészített csapatként funkcionált, amely az első meccs tapasztalatiból építkezett: ugyanúgy orvosolta saját hibáit, mint semlegesítette az ellenfél erősségeit. Random együttállásnak tűnik, de valójában az sem véletlen, hogy az első meccsen a Zvezdának, itthon a mieinknek volt nagyobb szerencséje.

S most már nemcsak a mentális erő, de a szervezettség és olykor a játék minősége is abszolút versenyképes az európai középmezőnyben, nagyon úgy néz ki, hogy ez tavasszal is folytatódhat. Az FTC teljesítménye példával szolgál a régió más klubjainak, hazai riválisoknak és rutintalan kisvasutasoknak is.