Musorujsag
Élő Eredmények
×

Dibusz nem tesz mást, csak amit a Fradinál a kapustól elvárnak: beáll a kapuba, s véd

Dibusz nem tesz mást, csak amit a Fradinál a kapustól elvárnak: beáll a kapuba, s véd

m4sport.hu | Petykó Adrián
Az Európa-ligában a továbbjutás küszöbére lépő Ferencváros játékában kevés szerepet szánnak a kapusnak, de a sikerekből így is jelentős részt vállal Dibusz Dénes.

Kapus ritkán kerül szembe szabadrúgásnál az ellenfél kapusával, az meg még szokatlanabb, ha a pályán két legtávolabb helyezkedő posztrivális csak elméleti párbajt vív egymással. Az Európa-liga előző játéknapján Dibusz Dénesnek mégis ilyen szituációt kellett megoldania a Crvena zvezda elleni találkozó zárásaként. És a játékelméleti csatában megőrizte a Fradi előnyét. Milan Borjan a pontmentés reményében rendezkedett a túlsó tizenhatosnál, állított – talán a szempontjukból kissé korán – szétrebbenő kettőst a hazai sorfal mellé-elé, mivel tudta, a szó szoros értelmében hogyan hozhatja a legkilátástalanabb helyzetbe kollégáját. De Dibusz is tudta, hogy Borjan tudja, amit ő tud. És végül jól kalkulált.

Azaz újfent hozzátette a magáét ahhoz, hogy a klub számítása is bejöjjön, hiszen négy forduló elteltével egy döntetlennyire a továbbjutás az El-ben, a Konferencia-ligában pedig már most is csak matematikailag tűnik kérdésesnek a tavaszi folytatás. Holott Sztanyiszlav Csercseszov vezetésével a Ferencváros nem változtatott a stratégiáján, a korábbi nekirugaszkodásokkal összevetve nem lett kezdeményezőbb, de hatékonyabb igen – és ehhez a kiegyensúlyozottan védő Dibusz adja a tőkesúlyt.

Ezt várja a vezetés – vághatjuk rá, hiszen a labdarúgásban minden rezdülés láncreakciók sorával jár. Magasan letámadó csapatnál például elengedhetetlen, hogy kapusa ne a gólvonalon eresszen a gyökeret, különben vagy a védelem mögött marad kihasználható terület, vagy a hátsó sornak kell akkora mélységet adnia, amely a letámadásra nyomja rá a bélyegét. Ha mindenki előre mozog, szükséges egy plusz védő – foglalta össze tömören a nyilvánvalót Johan Cruijff.

Ugyanez reciprokértéken: a reaktív felfogás vonzata a visszafogottabb mértékű labdabirtoklás, így a hátulról történő támadásépítés is ritkább, ezáltal a kapust is kevésbé vonhatják be a játékba. Ez a Fradi és Dibusz esetében sincs másként, és hogy a tyúk vagy tojás analógia mentén az egyéni képességek határozták meg a játékelképzelést, vagy pont fordítva történt, az momentán teljesen mindegy. Azért támpontként szolgálhat, hogy annak idején Petry Zsolt épp amiatt nem ajánlotta a Herthánál, mert nem érezte kellően képzettnek lábbal.

Ennek elsőre ellentmondhat, vagy a fejlődés jele, hogy az El-meccseken rendre bőven meghaladja a 80 százalékot Dibusz passzpontossága, az OTP Bank Ligában a 90 százalékot is. Ugyanakkor, amíg a passzainak nagyságrendje, amely a két sorozatban egyformának tekinthető, a honi bajnokságban abszolút átlagos, az El-ben az összes eddigi játékpercet végigvédő kapusokhoz viszonyítva mindössze Alexander Nübel pátyolgathatja kevesebbet a labdát a csoportellenfél Monacóban – valószínűleg a négyes legkisebb pressziónak kitett együttesében. Dibusz itthoni számait befolyásolhatja, hogy saját térfelén egyáltalán nem kap nyomást a Fradi, ennélfogva hamar előrejut, viszont utalhat a kimunkálatlanabb építkezési fázisokra, amely főleg nemzetközi szinten ütközik ki. Ott egyszerre ér fel kényszerrel és önvédelemmel a labdakihozatalok gyér gyakorisága.

Bár amikor társat keres, az El-ben kénytelen messzebb tekinteni, azonban az átadások átlagos távolságán megmutatkozik, a törekvésekben nincs változás: nemcsak a magyar bajnokságban igyekszik a mezőnybe vágott felívelések helyett a védőket bevonni. A jó három méterrel hosszabb passzok különbsége abból adódhat, hogy ez a magyar élvonalban csekélyebb akadályba ütközik. A konkrét kirúgásoknál, amelyben már az El-ben is elit, hasonlóan tetten érhető a címvédő szándéka, ami nem más, mint alkalomadtán – egyúttal a tempót is szabályozva – megbecsülni a labdát.

Az alábbi ábrákon kirívó, hogy az imént taglalt elvárás az Európa-ligában általános, az OTP Bank Ligában kuriózum. A zónákra osztott pályán minél vörösebb egy-egy szektor, Dibusz annál nagyobb arányban talált passzcélpontot abban a mezőben az adott sorozatbeli kapustársaihoz képest. Az NB I-es térképe a felezőig bíborban úszik, míg a másik jóval szürkébb, feketébb: vagyis amivel itthon kiemelkedik, a második számú európai porondon semmi extra, sőt.

A kezdőkör környékének jobb oldali félterülete valahogy rááll Dibusz lábára, mert jól láthatóan ellenfelektől függetlenül kedvelt célpontja. A hátulütője, hogy fel lehet rá figyelni. A hétvégén a Puskás Akadémia már az első percben ebben a zónában fülelte le a labdáját a vezetést érő büntetőjét megelőzően.

De ameddig a játékkoncepcióba illeszkedik, hogy a kapus visszafogottabban ténykedik lábbal, érdemes arra fókuszálni, amivel leginkább emeli a csapata fényét: a hárításaira. Hiába emlegették az aranycsapat második söprögetőjének Grosics Gyulát, öröksége a tradicionális magyar futballéval együtt halt el. A hagyományos kapuserények viszont mindig is megragadták a szurkolók fantáziáját, a hősies vetődések legendáriuma, mint Zsák Károlyé, aki inkább amputáltatta törött ujját, mintsem hogy zavarja a védésben, a bravúrok és potyák körforgásába zárta a vonalon kimagasló, attól távolodva gyámoltalanodó kapusainkat. Felénk a mai napig abszolútum, tessék csak a lelátói reakciókat figyelni, hogy bevenni őket a játékba olyan, mint az ördöggel cimborálni, a kapus szorítkozzon szigorúan arra, ami a munkaköri leírása.

Persze a sportág alapvetései, kvázi a labdarúgás népi megfigyelései igazságokat fogalmaznak meg, de érdemes a jelentésüket átgondolni. A ’rövidbe nem illik gólt kapni’ köztudottan egyike a közhelyeknek. Végtére is kapusok célja, megvédeni a kapujukat, és nem az, hogy meghatározzák, hova ne kapjanak gólt. Valójában a helyezkedésükkel a gól esélyét minimalizálják: mivel a szögből érkező befejezéseknél a kapu rövidebb sarka ad nagyobb felületet, a lövések nagyobb százaléka érkezik ide, ergo a veszély itt jelentősebb. Az alapvonalról belőtt labdánál már nem feltétlen ideális a rövid kapufát fogni. Puszta mérlegelés kérdése a megfelelő döntés, egyfajta valószínűségszámítás a számok törvénye és a szituációban rejlő kockázat felismeréséből.

A bevezetőben emlegetett szabadrúgásnál hasonló elvek segítségével csökkentette a gólszerzés esélyét Dibusz. Kings Kangwa szinte a tizenhatos vonaláról tüzelhetett, onnan, hogy kihasználja a sorfal takarta felületet, a kapu közelsége okán elsőrangú rúgótechnika kell. Ráadásul a teret nyert szokás rendje és módja szerint a sorfal mögött keresztbe feküdt Kristoffer Zachariassen, ezzel alkalmat adva csapattársainak a felugrásra, tovább nehezítve a rúgó dolgát, amennyiben fölöttük igyekezne tekerni. Jó kivitelezéssel egyébként ezzel lett volna a legnagyobb sansza Kangwának, ám a komplikáltsága miatt végül úgy határozott, ahogy Borjan tanácsolta – és amire Dibusz számított.

A PSxG a kapura tartó lövés minőségét méri, azt hogy történelmi minta alapján mekkora az esélye gólnak. Két paraméter határozza meg az érékét: a lövés xG-je (vagyis a lövés helyének veszélyességi mutatója) és az, hogy a kapu mely részébe vágódik a labda. Nos Kangwa szabadrúgásának pozíciójából nagyjából minden harmadik próbálkozás hoz gólt (az xG-je 0,29). A lehetséges célkeresztjei közül a sorfal alattit (ez amúgy mérsékelte volna a kilátásait, mivel a PSxG-je 0,27, tehát alacsonyabb a szabadrúgás helyéből fakadó esélynél) a lefekvő Zachariassen eleve blokkolta; a sorfal feletti nyesést nem kockáztatta meg, noha amennyiben bejön, a kapusnak az esetek kétharmadában nincs sansza. A megvalósuló lövés minden második alkalommal köt ki a hálóban (a PSxG-je 0,51-es), de Dibuszon nem fogott ki.

A lefújás után adott gyorselemzésében is azt emelte ki a 22-szeres válogatott labdarúgó, oda várta a lövést, ahová érkezett, ezért nem is nevezte túl nagy védésnek. Látszólag tényleg nem csúcskategóriás, de csak azért, mert előtte fejben elvégezte a nehezét. Egyébiránt a legnagyobb gólszerzési eséllyel kecsegtető próbálkozás volt, aminél mentenie sikerült a csoportkörben.

Az sem elhanyagolható, hogy az öt legnagyobb bravúrja közül négy is meccset meghatározó volt, Kangwáét kiveséztük, a többi meg döntetlen állásnál történt, és nem lehet eleget hangsúlyozni, ha a zsinórban negyedszer európai főtáblás Ferencváros ezekben a kiírásokban hátrányba került, egy kivételtől eltekintve nem szerzett még pontot.

Dibusznak a védésekkel amúgy sincs gondja. Az El-ben az első négy körben 25-ször találták el a kapuját, ami a negyedik legmagasabb adat, és a 18 védése a harmadik legtöbb az egész mezőnyben.

Amíg a Fradi taktikai elgondolásai nem indulnak el a dominánsabb futball irányába (ez aligha történhet meg úgy, hogy közben engednek az eredményesség nézetéből), amelyben már muszáj a mind a tizenegy játékosnak részt vennie a csapatjátékban, adottságaival és teljesítményével Dibusz pontosan kielégíti az elvárásokat. És a ferencvárosiaknak a továbbjutáshoz jelenleg semmire sincs nagyobb szüksége a kapusától, mint a védéseire.

A cikk adatai a WyScout alapján.

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Tényleg sok a légiós a Fradiban? Másban jelentősebb a különbség – összemértük a Ferencváros modelljét az európai riválisokkal
A Ferencváros nemzetközi szereplését az utóbbi években nem érhette panasz, hogy ezt túlnyomórészt légiósokkal érte el, az a körülményekből adódó klubmodell – amelynek a játékospolitikához kötődő vetületeit hasonlítottuk össze a régiós riválisokkal és nyugati példákkal, megpróbálva felmérni, fenntartható-e a jelenlegi koncepció, illetve, hogy milyen irányba változhat.
Magyar futball
Labda nélkül futballozni? A Fradinál van, aki ebben a legjobb
Traoré a kezdetektől szállítja a gólokat, Tokmac immár a negyedik csoportkörben kulcsembere a Ferencvárosnak, Csercseszovnak mégis az a játékos a legsokoldalúbb taktikai fegyvere, aki a labdával is ritkán találkozik: a Zachariassen-kérdésre keressük a választ.
Magyar futball
Háromgólos vereségből tökéletes forgatókönyv: így lett a Fradiból kilencpontos kisvasutas
A Crvena zvezda elleni 4–1-es vereséget követően csupán annyi volt a kérdés, egy hét alatt tudja-e orvosolni valamennyi belgrádi hibáját a Fradi, és hazai pályán ki tud alakítani olyan mérkőzésképet, amely abszolút neki kedvez? A válasz az eredményjelzőn és a csoport tabelláján – taktikai fegyelmezettség, szív és a megfelelő mentalitás hozta az itthoni sikert és a történelmi csoportkörös szereplését.
Magyar futball
Ferencváros-Barcelona az Európa-liga nyolcaddöntőjéért? Akár ez a párharc is összejöhet – mutatjuk, hogyan
Szerda este a Barcelona BL-, csütörtökön a Ferencváros El-mérkőzését közvetíti élőben az M4 Sport. A két együttes jelenleg még különböző nemzetközi kupasorozatban harcol a továbbjutásért, ám könnyen előfordulhat, hogy a csoportkörök után az Európa-liga sorsolásán egymás útját keresztezik majd. Cikkünkben megvizsgáljuk, mi is pontosan a tétje eheti BL- és El-mérkőzésünknek, milyen lebonyolítás követi a nemzetközi kupasorozatok csoportkörét és fél szemmel már kieséses szakasz sorsolására is figyelünk.
Külföldi futball