A rendhagyó vb-időpont miatt Tömör Professzor alakját vette fel a 2022-es ősz a klubfutball dimenziójában, furcsa belegondolni, hogy mindössze három hónapja volt, hogy a Ferencváros kapcsán a Qarabag elleni BL-selejtezős kiesés miatt keseregtünk.
Utólag jogosan mondhatjuk: így kellett lennie. Az ezt követő negyedév ugyanis álomszerűen pörgött le, kapkodtuk a fejünket hétről-hétre a Fradi szereplésével kapcsolatban, egyik héten szenzáció az El-ben, másik héten már bebiztosítandó továbbjutás, hogy nem sokkal később már tuti csoportelsőség és utána tét nélküli meccs legyen belőle.
Hát, mégha ehhez hozzávesszük, hogy a magyar bajnok eközben itthon is kacskaringós őszt repesztett: a szezon egyik legjobb meccsét játszotta a Puskás Akadémiával, miután harmadosztályú ellenféllel szemben zúgott ki a MOL Magyar Kupából, illetve Mezőkövesden szenvedett váratlan vereséget.
Summa summarum azért lehet most irigyelni a fradistákat, akik számára ez a félszezon megmutatta: álmodozni igenis legitim, ha erre rápakolunk jó adag szakmai munkát, s jól használjuk fel azokat az anyagi javakat, amelyek a csapat egyre fényesebb európai szereplésének köszönhetőek. Azaz: a csapat fejlődése konzisztens és kitartó.
A diadal pillanatában talán nem illik ilyet felidézni, de mégiscsak emlékezzünk meg: 2016-ban, vagyis mindössze hat évvel ezelőtt az albán második helyezett kapusa panenkázott gólt Dibusz Dénesnek egy büntetőpárbajban, ki is esett a Fradi az El-selejtezőből, majd a szezon végén negyedik lett az NB I-ben. 2022-ben ott tartunk, hogy a második számú európai kupasorozat csoportköre abszolút alapvetés – ne feledjük, az európai kupasorozatok átalakítása miatt ehhez konstans bajnoknak kell lenni itthon, mondjuk nem is nagyon tülekednek kihívók az FTC mögött –, ez az erőltetett, mégis csodálatos ősz újra átrendezte az elvárások-polcot. Mindezt persze már egy ideje sejtjük, az elmúlt néhány hónap leginkább ennek a feldolgozásáról szólt.
Szinte tökéletes rendszer, abszolút tökéletes rajt
A kettős terhelés még a legedzettebb, világlátott szurkolókat is kikezdi, mit mondjanak akkor a játékosok? Szeptember elején a felcsúti Tóth Balázs egyetlen hétközi forduló után már a sorozatterhelés nehézségeit ecsetelte, ehhez képest a Ferencváros szó szerint négynaponta játszotta a mérkőzéseket, hozzávéve néhány repülőutat, külföldi éjszakázást. A sikerkovácsok között gyorsan érdemes is megemlíteni azokat, akik a színfalak mögött segítették ebben a Ferencvárost, mert az utazások, szállások, hazai mérkőzések megszervezése, minden ellenfél pontos feltérképezése, hatékony edzésmunka és regeneráció, úgy, hogy közben szinte több a meccs, mint a tréning – mindehhez emberek tucatjai tették hozzá a magukét, akik nélkül nem ünnepelhetnénk most a főszereplőket, a tökéletesen megkomponált zenekar énekeseit.
Az élesre ütemezett menetrend azért is volt különösen kemény, mert a Ferencváros más-más sorozatokban, eltérő minőségű és magatartású ellenfelekkel találkozott, amelyekkel szemben más-más alapállást, taktikát kellett alkalmaznia. Amíg a hazai riválisok szinte vezényszóra borulnak sündisznóállásba az FTC elleni meccsekre (igaz, az elmúlt időszakban láttunk üdítő kivételeket), s kell a Fradinak rendszerint felállt védelemmel szemben, labdával futballoznia, addig az Európa-ligában a papíron erősebb ellenfelek ragadják magukhoz a labdát, a Ferencváros pedig saját térfelét szállja meg és a gyors támadóinak köszönhetően igyekszik gyors ellencsapásokat véghezvinni. Márpedig Csercseszov stílusához és a kialakított kerethez egyértelműen utóbbi illik.
A Ferencváros úgy végzett csoportja élén, hogy a legtöbb támadási mutatóban az Európa-liga többi csapata – nem beszélve a csoportellenfelekről – abszolút megelőzi. Mindez semmi rosszat nem jelent: Csercseszov tökéletesre fejlesztette az FTC defenzív alapállását, adott egy karaktert a csapatnak, amely ezt kajálta, abszolút nem ijedt meg, ha csak kísérni tudta a labdát – a csoportkör számai mindezt alátámasztják.
A Ferencváros a teljes El-mezőnyt vizsgálva a legkevesebb labdát szerezte az ellenfél térfelén a csoportkörben.A magyar együttes nevéhez fűződik a legkevesebb labdaszerzés az ellenfél térfelén a teljes 32-es mezőnyből, de több más mutatóban is az Európa-liga hátuljában helyezkedik el. Az első három kör után végzett, az úgynevezett 14-es zónát vizsgáló elemzésünkben is megmutatkozott, hogy a csoportelső Ferencváros nem lett lényegesen veszélyesebb a tavalyi, csoportutolsó Ferencvároshoz képest, mégis annyival másabb az összkép, a hangulat, úgyszólván ég és föld.
Az Európa-liga csoportkörének kaput eltaláló lövései és támadóharmadba passzolt labdái csapatonként. Mindkét mutatóban jócskán az utolsó harmadban helyezkedik el a csoportját megnyerő Ferencváros.Mi akkor a fő különbség? Egyrészt, a már említett karakter, a stílus, ami visszaköszön a mutatókban is. A Ferencváros hat csoportmeccséből öt alkalommal is jóval kisebb százalékban birtokolta a labdát ellenfelénél, ahogyan rendszerint a várható gól-mutatója is kevesebb volt adott riválisánál. Első esetben a Zvezda elleni idegenbeli meccs (4–1 oda), másiknál pedig a Monaco elleni hazai csörte (1–1) kivétel, ám ezen találkozók jelentős részén a Ferencváros hátrányban játszott, így értelemszerűen több területet kapott az ellenféltől kísérletezésre. Semmiképp sem hátrány, hogy mondjuk Peter Stögerrel ellentétben Csercseszov már fél évvel az ominózus kupaszereplés előtt megérkezett, bőven volt ideje feltérképezni a klubot és a játékosokat, ezt hangolta össze saját elképzeléseivel. A végtermék egy olyan csapat, amelyben mindenki tudja a pontos feladatát, gyakorlatilag méterről méterre – enélkül nem lehet ezen a szinten eredményt elérni. Nagyon kevés olyan futballista van, akik rendszer nélkül képesek a pályára vinni saját bohém rapszódiájukat, ők javarészt a BL-címért küzdenek évről-évre…
Az eredményes szereplés másik fontos elemének a kiváló rajt tudható be. A Ferencváros játékstílusából, talán eddigi erejéből is adódott, hogy nemzetközi szinten nem tudott hátrányban hatékonyan játszani – sem egy meccsen belül, sem a csoportkörre vetítve. Az FTC története során eddig mindössze egyetlen pontot szerzett hátrányból BL- vagy El-főtáblán, ezt nem is olyan rég, a Monaco ellen tette meg. A Fradi taktikájának tökéletesítéséhez létfontosságú, hogy az első gólt megszerezze (illetve inkább ne kapja), a megkomponált rendszer onnantól válhat még hatékonyabbá – akár emberhátrányban is, ahogy azt a Trabzonspor elleni nyitányon láttuk.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Emellett pedig a korábban ecsetelt négynapos ütem akarva-akaratlanul is a mérkőzések közötti priorizálást igényelte, a Fradi első két sikerével teremtette meg ennek a lehetőségét, ne feledjük, csoportját végig vezetve nyerte. Ennek köszönhető, hogy a belgrádi találkozó lényegében csak egy tanulmányút volt a zöld-fehéreknek, annak minden tapasztalatával felvértezve sikerült itthon legyőzni a Crvena zvezdát, ahogyan a Trabzonspor otthonában sem kellett megszakadni, a csoportelsőség és a márciusi folytatás már csak a törököknek volt kérdés. Visszautalva a négynapos ütemre – egy ilyen terhelés során rendkívül fontos volt, hogy a csapat kulcsjátékosai ne sérüljenek meg súlyosan (hátul azért nem mindig volt ideális a védőhelyzet), ne szedjenek össze felesleges eltiltást, a csapat rotációja megfelelő maradjon, hogy az igazán fontos mérkőzéseken meg tudjon újulni. Példának okáért a csoportelsőséget közvetlenül jelentő Fradi–Monaco, amely során a gyengébb első félidő után tudott a csapat újítani, többek között a cseréinek köszönhetően.
Az Európa-ligát globálisan vizsgálva pedig az is látható: a Ferencváros igenis erős csoportot nyert meg. A közel azonos játékerőt képviselő riválisok abszolút betájolhatóak a második számú sorozat felső középosztályának, s nyilván egy ilyen hatmeccses sorozat végén egzakt nem lehet (nem is szabad!) kijelenteni, hogy a magyar bajnoki címvédő ezt a szintet már átugrotta, de hogy stabilan ide tartozik, ez jelenleg fix.
A progresszív (saját térfélről 15-30, ellenfél térfelén legalább tízméteres előrepasszok) átadások terén is élmezőnyben a Monaco és Trabzon, ahogy a legtöbb támadásépítésre vonatkozó statisztikában ott tobzódnak az Arsenal és Manchester United mögött.A csodálatos Fradi-őszre egyetlen apróbb kisiklás, az iváncsai kudarc vethet árnyékot, ahol kicsit sikerült eltájolni a priorizálást és egy teljes sorozatot kikukázni. De ha ez lett az ára a legjobb 16-nak, a további álmodozásnak, a „szevasz, tavasz”-nak, ám legyen! Néhány hónap múlva úgyis csak utóbbira fogunk emlékezni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kiemelkedő vezérek
Sztanyiszlav Csercseszov nyilatkozatainak több visszaköszönő eleme van, például, hogy egyfajta analizálásként válaszait rendszerint az „oke” szóval kezdi, de ami ennél jóval relevánsabb, miszerint sem pozitív, sem negatív oldalra nem emel ki játékosokat, mindig csak csapatban gondolkodik és kommunikál. Egy ilyen menetelésben nyilván nem is kell különbséget tenni futballisták között, hiszen a megfelelő nemzetközi szinthez valamennyiüknek fel kellett nőnie, öröm volt látni például Pászka Lórándot, aki egy éve még Ajkán és Tiszakécskén szántotta fel a balszárnyat, most gond nélkül megtette ezt az Európa-ligában is.
Mégis kellettek a pályára olyan egyéniségek, akik nem is feltétlenül jellemükkel, mentalitásukkal, sokkal inkább a mutatott teljesítménnyel váltak vezérré, az erős Fradi-átlagnál is európaibb futballt produkáltak.
Az elmúlt években a Fradi belső védő-posztján ugyanaz volt a felállás: Blazic és valaki. Kovacevic, Dvali, Samy Mmaee, Botka, Csontos, Otigba, Leandro és sorolhatnánk. A szlovén bekk távozásával elengedhetetlen volt, hogy valaki felvegye azt a vezér szerepet a posztján, a hátsó alakzatot összefogja, irányítsa, nem mellesleg – a Fradi-játék jellegéből adódóan – az előrejátékot is megfelelően szolgálja. Ráadásul Kovacevic, Thelander és Knoester is bajlódott sérüléssel az ősz folyamán, így eleve nem volt könnyű dolga Csercseszovnak a védelem összerakásánál, nagyon kellett egy biztos pont, Samy Mmaee személyében ráadásul minőségi megoldás, aki egyszerre fogta össze a csapat védekezését, hatástalanította literszámra az ellenfél beadásait, miközben progresszív passzokkal és a pontrúgásoknál kézzelfogható veszéllyel segítette a támadójátékot. A marokkói vb-keretből sajnos kimaradó Mmaee az erőltetett menetből alaposan kivette a részét – a csoportkör nyitánya óta egyetlen félidőt mulasztott, azt is a bicskei Magyar Kupa-meccsen. Már maga a sorozat is megsüvegelendő, hát még ilyen teljesítménnyel spékelve!
Samy Mmaee kiemelkedett a Fradiból – a legtöbb labdaszerzés és a legtöbb támadóharmadba eljuttatott labda is az ő neve mellé írható, ami annak ellenére kiemelkedő, hogy mind a hat meccset végigjátszotta.Szintén kiemelendő a „világ legfegyelmezettebb futballistája”-cím egyik jogos pályázója, Zachariassen, akinél láthatunk szervi rendellenességre utaló jeleket – mintha minden meccsen tíz szívet tenne ki a pályára. A norvég játékos legfőbb hasznát elsősorban a labda nélküli mozgásaiban veszi a csapat, de az sem véletlen, hogy a legtöbb gól, helyzet is a neve mellé íródik az FTC menetelésében, miközben a védekező statisztikákban is sokszor a szűrők teljesítményét produkálja.
Zachariassen észrevétlenül is a támadójáték kulcsfigurája.A két játékos eddigi útja pedig rendkívül hasonló ívet ír le a IX. kerületben: 2021-ben kerültek a Ferencvároshoz, el kellett telnie egy teljes szezonnak, hogy valóban legjobbjukat nyújtsák, s a csapat ennyit profitáljon belőlük. Kellett hozzá Csercseszov év eleji érkezése, aki megtalálta a nekik való szerepet – pályán és öltözőben egyaránt –, talán nem lehet véletlen, hogy hiába rúgta be Traoré a zöld-fehérek ajtaját, az igazán fontos gólokat nem ő, hanem Zachariassen szállította. Ahogy a presztízsmeccseken sem a kiváló képességekkel megáldott Knoester volt a védelem vezére.
De természetesen nem szabad elmenni Dibusz Dénes világraszóló teljesítménye mellett sem, aki a csoportkör harmadik legjobb kapusának bizonyult a számok alapján – amik, mint tudjuk, torzítanak. Az említett jó rajt, amely megalapozta a csoportelsőséget, a felépített rendszer és karakter nélkül sem jöhetett volna létre Dibusz bravúrjai nélkül.
A Ferencváros tehát lényegében egy szempillantás alatt csodálatos őszt varázsolt a magyar futballnak – hozzátéve, hogy a fent felsorolt elemekhez nyugodtan hozzá lehet tenni további összetevőként az FTC elképesztő szurkolótáborát. Ennél már csak a tavasz lehet csodálatosabb. Intenzív hetek voltak ezek, most elviszik a show-t a világbajnokság sztárjai, hogy aztán néhány hónap pihenő után megnézzünk egy magyar csapatot a nemzetközi kupatavaszon. Szürreális, de nagyszerű élmény lesz!
A Ferencváros Európa-liga csoportkörében nyújtott teljesítménye:
Ferencváros–Trabzonspor 3–2
Monaco–Ferencváros 0–1
Crvena zvezda–Ferencváros 4–1
Ferencváros–Crvena zvezda 2–1
Ferencváros–Monaco 1–1
Trabzonspor–Ferencváros 1–0
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A nyolcaddöntők sorsolása – 2023. február 24.
A nyolcaddöntők – 2023. március 9. és 16.