Varga Bence (Kecskemét)
Na, ezen a poszton nemcsak a válogatott, de a liga is nagyon jól áll, a bőség zavarából kellett kiválogatni az álomcsapat kapusát. Megfontolandó jelentkező volt Riccardo Piscitelli (Mezőkövesd), Tóth Balázs (Puskás Akadémia) és nyilvánvalóan Dibusz Dénes (Ferencváros) is, de orrhosszal a kecskeméti Varga Bence lett a befutó.
Az MTK-tól kölcsönkapott játékos már tavaly is komoly szerepet vállalt a feljutásban, s egy ligával feljebb is foglalkoztatják: a legtöbb védés és kijövetel is az övé az NB I-ben. Varga teljesítménye akár a csapatáé, óriási bravúrokkal járul hozzá a Kecskemét szárnyalásához, augusztus hónap legszebb védését kapásból besöpörte, de emlékezetes volt a Fradi ellen bemutatott tornamutatványa is, amikor Traoré tekerését kaparta ki a felső sarokból. Nem mellesleg kettőből kettő tizenegyest kivédett, ebben mondjuk már a szezon előtt sem állt rosszul: az elmúlt öt neki lőtt büntetőt egyaránt hárította.
Az MTK sportszerűen megadta neki a lehetőséget, hogy az élvonalban is bizonyítson – nos, bizonyít.
Batik Bence (Puskás Akadémia)
Tisztelettel érdeklődnénk, az első forduló idején bárki gondolt is rá, hogy Batik Bence tagja lehet bármilyen év végi összeállításnak? A 29. életévét egy hete betöltő védő épp csapat nélkül volt, miután néhány nappal korábban a Honvéd derült égből villámcsapásként tette ki keretéből.
A korábbi kispesti csapatkapitány a következő körre már Puskás Akadémia-játékos lett, s gyakorlatilag az első perctől profin állt a csapatváltáshoz, egy pillanatig sem látszódott rajta, hogy mi történt vele Kispesten. Azaz egy pillanatig mégis, amikor az ő bombagóljával verte a Honvédot a PAFC, látványosan nem ünnepelte a találatot.
Batik kiválóan működik együtt a Stronati, Spandler párossal, látszólag jót tesz neki, hogy hosszú idő után újra a dobogóért és nem a kiesés ellen játszik. A Honvédnak lőtt gólja mellett az ő duplájával verte a Lokit is a Puskás, de megelőző szerelésekben, sikeres védekező párharcokban is a mezőny közvetlen elitjében található.
Samy Mmaee (Ferencváros)
A Ferencváros védelmében az elmúlt évek során Blazic képviselte az állandóságot, a kettős terhelés, magas hazai elvárások miatt pedig elengedhetetlen volt, hogy távozásával helyébe lépjen egy vezér. Samy Mmaee bebizonyította, hogy abszolút alkalmas a szerepre.
A bajnokság elején még kisebb sérüléssel bajlódott, első meccse kapásból az Újpest elleni 0–6 volt, majd a Kisvárda legyőzése során már be is talált. Abszolút érvényes rá a jó lovak derbi-tézise: a legfontosabb meccseken tud igazán extrát nyújtani, ez elsősorban Európa-liga-meccseken volt tapasztalható.
A Mmaee által produkált őszi teljesítmény sajnos vb-szereplést nem ért számára, sebaj, tavasszal legalább két nemzetközi tétmeccsel vigasztalódhat.
Belényesi Csaba (Kecskemét)
A szezon előtt egyetlen élvonalbeli játékperccel (!) rendelkezett a kecskeméti belső védő, még 2020-ban az éppen kiesés elől menekülő Debrecen színeiben cserélték be a Fehérvár ellen, magas játékos, hátha egyenlít. Nem egyenlített.
Korábban Fehérváron és a Puskás Akadémián is nevelkedő védő nagyrészt NB III-as csapatokon keresztül vándorolt, az ominózus NB I-es bemutatkozás után viszont már a másodosztálynál nem adta alább – a DEAC-on és Dorogon keresztül jutott el Kecskemétre. Tavasszal a DVTK az ő megszerzésével próbált gyengíteni a riválison, de a húzás nem jött be: Belényesi javarészt padozott Miskolcon, s a hoppon maradt Diósgyőrtől egy feljutó KTE-hez tért vissza nyáron.
A 28 éves játékos is azok közé tartozik Kecskeméten, akin egyáltalán nem látszik az élvonalbeli rutin hiánya: egy meccset mulasztott csupán ősszel, a csapat védelmének oszlopa, vezére. Az egész mezőnyre vetítve a legtöbb megelőző szerelés és blokkolt lövés is az ő neve mellett szerepel. Abszolút megérdemelt 1297 játékpercet tett hozzá, ahhoz az egyhez.
Banó-Szabó Bence (Kecskemét)
Nincs könnyű dolgunk a kecskeméti játékosok kiemelésénél, mert a középpályán is nyugodt szívvel tehetnénk be az álomcsapatba Nagy Krisztiánt, Vágót, Szuhodovszkit vagy Katona Bálintot is, nevető ötödikként azonban Banó-Szabó Bencéé az érdem.
Az említett játékosok közül talán az emeli ki, hogy ő a postás a csapat középpályája és befejezése között, a KTE gyors átmeneteiben rendre rengeteg szerepe van, nem véletlenül jár négy gólnál és hat gólpassznál a szezonban – mindezt úgy, hogy két tizenegyest is kihagyott.
Banó-Szabó átkirándult a futballisták kálváriadombján, 2020 márciusában – még kispesti játékosként – elszakadt a keresztszalagja, de a betörő koronavírus-járvány miatt bő két hónapot kellett várnia a műtétre. Nagyjából egy év kihagyás után is csak a második csapatig jutott, az NB I-ben egy szezon alatt kemény 34 percet játszott a Honvédban. Édesapja, Szabó István azonban pontosan tudta, mi rejlik a fiában, akinek az őszi teljesítményét látva mondhatjuk: nem volt elfogult.
Misztikum: pontosan 777 nap, azaz közel két és fél év telt el, hogy újra kezdő lehetett NB I-es meccsen. Csak a legerősebbek képesek ezt kivárni!
Janisz Karabeljov (Kisvárda)
Miután nyáron kulcsjátékosok sora távozott Kisvárdáról, sokan féltették a csapatot, hogy az álomszerű szezonból inkább kiesési gondok lesznek. Voltak is hullámvölgyei Török Lászlóéknak, de az összkép azért megnyugtató, a dobogó árnyékában telel a szabolcsi csapat.
A távozó vezéregyéniségeket elöl Makowski és Camaj igyekezett pótolni, de mi a csapat szürke eminenciására, az NB I egyik legstabilabb játékosának számító Karabeljovra hívnánk fel a figyelmet. A bolgár középpályás a Kisvárda mindenese, annak ellenére, hogy elsősorban a csapatvédekezés összefogása a feladata, messze ő szerezte a legtöbb labdát az ellenfél térfelén, emellett a legtöbb progresszív passzal és támadóharmadba juttatott labdával is ő rendelkezik.
Kemény, határozott játékos, akivel a Kisvárda hatékonyan tud középpályás fölényt kialakítani, legjobban sikerült meccse a paksi vendégjáték, amikor gólig és gólpasszig jutott.
Dzsudzsák Balázs (Debrecen)
Érdemes eljátszani a gondolattal: ha nincs a válogatott búcsúmeccs (és azt ezt övező hype), ha Dzsudzsák Balázs egy teljesen átlagos NB I-es játékos lenne, vajon megérdemelné a válogatott meghívót jelenlegi teljesítménye alapján?
A borzasztóan rajtoló, ám az edzőváltással abszolút egyenesbe jövő Loki egyértelmű vezére, öt gólja mellett kiosztott két gólpasszt is, de pontrúgásai rendre veszélyesek, az úgynevezett második gólpasszokban (az asszisztokat megelőző átadás – az MLS-ben például ezt is gólpassznak számítják, ezért volt bonyolult Gazdag statisztikáiból kibogarászni) ő vezet a teljes NB I-ben. Ahogyan élen xA-mutatókban (expected assits, vagyis várható gólpasszok) is – további öt olyan átadása volt, amiből a csapattársaknak illett volna gólt szerezni.
De nemcsak a számok, gólok, a puszta mentalitása is dicséretre méltó: 35 évesen már nem képes az NB I-ben kiemelkedően futballozni, ezt hatalmas alázattal egyenlíti, jelenléte pedig a Loki hangulatára, kultúrájára is pozitív hatással van. Az elmúlt hetekben pedig azért a búcsúmeccs gondolata is doppingolhatta: az Újpest, a Vasas és a Puskás is kárát látta kiváló formájának egy-egy bombagól képében.
Gergényi Bence (Zalaegerszeg)
Ricardo Moniz taktikai finomságai közt találjuk a balszárny megreformálását is egy egyszerű, de nagyszerű lépéssel: a két klasszikus bal oldali játékos közül mindeddig Bedi játszott előrébb, erre a szezonra azonban a két Bence közül Gergényi lépett egy sorral feljebb.
Az eredmény látványos: a szezon előtt 97 NB I-es meccsen szerzett két gólt, most 15 alatt hármat, megpakolva mindezt hat gólpasszal. Valamennyi játékos közül ő rendelkezik a legtöbb pontos beadással (24), ráadásul mindezt 52 kísérletből hozta össze – a 46 százalékos pontosság is kiemelkedő a mezőnyben.
S ne feledkezzünk el örök fegyveréről sem: nagy bedobásai hosszú ideje a Zalaegerszeg unikumának bizonyulnak, a szezon legelső gólját is ebből szerezte Moniz csapata. Akárhogy is: Gergényi megérett arra, hogy az ellenfél kapujához közelebb futballozzon, csapata pedig szépen profitál belőle.
A Milan elleni edzőmeccs után az NB I-ben is remekelt Gergényi Bence (fotó: MTI/Varga György).Eduvie Ikoba (Zalaegerszeg)
Végülis lehet párhuzamot is vonni közte és Dzsudzsák Balázs között, Ikoba is futballozott már az NB I-ben, majd egy külföldi kitérő után tért vissza korábbi csapatához. Nyilván a két sztori maximum ennyiben hasonlít, de valóban, Ikoba 2020-ban már összetákolt nyolc gólt Zete-játékosként, hogy aztán két évben a szlovák első osztályban futballozzon, s végül újra itt állapodjon meg.
Visszajövetele aranyat ért Zalaegerszegen, rövid bemelegítés után gólt szerzett a Kecskemét ellen, majd hármat vágott a Mezőkövesdnek, azóta pedig képtelen leállni. Tíz góljából ötöt szerzett fejjel, további ötöt lábbal – kiváló testfelépítését remekül használja ki, mert magassága a pontrúgásoknál, fizikai erejét a rá felrugdosott labdák megtartásánál, gyorsaságát pedig letámadásoknál és kontráknál is tudja alkalmazni. Márpedig ő ezekkel mind-mind rendelkezik, modern, univerzális támadó. Nem véletlenül választották októberben az NB I legjobbjának.
(Jelen sorok írója pedig a szezon előtt őt jósolta az NB I gólkirályának egy tippjátékban, szóval most dörzsöli a tenyerét ezerrel!)
Varga Barnabás (Paks)
A „magyar Ikoba”-ként is lehetne hivatkozni rá, ha a lőlapokra nézünk, tíz gól, ebből öt fejes Varga Barnabás mérlege is, akárcsak zalaegerszegi kollégájáé. A Gyirmótról nyáron Paksra szerződő támadó abszolút bebizonyította, hogy helye van az NB I-ben, mi az hogy, már tavaly is tíz fölött termel, most is szinte elképzelhetetlen, hogy itt megálljon.
Az OTP Bank Liga egyébként is hozzászokott a paksi gólkirályokhoz, két szezonnal ezelőtt Hahn János, legutóbb Ádám Martin, az utód pedig már munkában, ha nem is ádámi mértékben, de kiemelkedő teljesítménnyel termel Varga. Külön öröm, hogy mindez egy színmagyar csapatnál fordul elő: gólkirályok csak úgy jönnek-mennek, egymásnak adogatják a stafétát.
Elődjeivel ellentétben Varga Barnabásnak még várnia kell a válogatott meghívóra, ha tavasszal is ilyen minőséget produkál a kapu előtt, Rossi válogatási elvei alapján nem kizárt, hogy egyszer a címeres mezt is láthatjuk rajta.
Varga Barnabás kiváló őszt produkált (Fotó: Paksi FC)Adama Traoré (Ferencváros)
Piszok jó vételnek bizonyult a Ferencváros számára Adama Traoré, aki minden kétséget kizáróan az NB I legjobb képességű támadója jelenleg. A mali játékos első félszezonjában 15 gólig jutott zöld-fehérben, ebből nyolcat adagolt magyar bajnokikra. Kedvenc ellenfelének egyelőre a Honvéd bizonyult, amelynek négyet is vágott – nagy szerepe volt ebben az augusztus végi mesterhármasnak–, de emlékezeteset játszott a Puskás elleni 4–2-es győzelem során is. Nem mellesleg, már most annyi találatnál jár, mint eddigi legeredményesebb szezonjában, a Fradinál tavasszal tovább virágozhat.
Minőségével pedig csapattársai is jól járnak: nem egy mérkőzésen látszódott, hogy az ellenfelek már külön készülnek rá, többszörös védőőrizettel kísérik, ilyenkor fontos, hogy legyenek az FTC-ben olyan játékosok, akik a helyébe lépnek, s ugyanúgy jelentenek minőséget a kapu előtt. Vannak.
Álomcsapatunk csatársora kiemelkedő a helyzetkihasználásban, Ikoba (6.), Traoré (1.) és Varga (2.) is a legjobbak között van: az OTP Bank Liga őszi felvonásában mindhárman jóval több gólt szereztek, mint amennyi a helyzeteik alapján elvárható (xG) lett volna – olvasható ki a fenti infógrafikából. Középpályásaink közül Dzsudzsák Balázs és Gergényi Bence is befért a top 10-be.
Az M4sport.hu őszi álomcsapata
Az őszi szezon legemlékezetesebb nyilatkozatai az NB I-ből >>