„Furán érzem magam ebben. Ilyen színű még nem volt rajtam, gondoltam, valami speciálisat választok erre az estére – mutatott mosolyogva színpompás öltönyére Szoboszlai Dominik, ahogy a jótékonysági gálára érkezett. – Fontos, hogy kicsit kiszakadjunk a futballból, nagy örömmel tölt el minket, hogy segíthettünk kisgyerekeken, rászorulókon, így fogjuk folytatni.”

Egy új zenei formáció? A “Marszobval-trió” (Marics Péter, Szoboszlai Dominik, Valkusz Milán)

A magyar válogatott tízese a nemzeti csapattól ősszel elköszönő Szalai Ádámmal közösen egy budapesti gyermekotthont is meglátogatott, amelyet ötmillió forint adománnyal támogattak. Szalai és Szoboszlai a budapesti Cseppkő Gyermekotthoni Központot járta be közösen. A két futballista hamar megtalálta a közös hangot a gyerekekkel: a rövid bemutatkozás csoportos beszélgetés, relikviák aláírása, majd közös foci szerepelt a programban. Végül a teljes otthon bejárása, illetve Szalai és Szoboszlai egyes mérkőzés jeleneteinek visszanézése zárta a látogatást.

„Mi voltunk a Szalával, akik szerettük volna megnézni az egészet – mesélt Szoboszlai a látogatásról. – Amikor ott voltunk, mondták nekünk, hogy ennyi elég volt, de mi maradtunk, meg akartuk nézni, milyen szobákban laknak, hogy viselkednek egymással. Nagyon komoly dolgokat láttunk, tanultunk, tapasztaltuk, hogy így is van élet. Ott vannak együtt, kiállnak egymásért, sok testvérpárral is találkoztunk az otthonban, jó volt látni a mindennapjaikat.”

Szalai Ádám és Szoboszlai Dominik vidította fel a Cseppkő Gyermekotthon lakóit.

A válogatott újdonsült csapatkapitányaként Szoboszlai is rendkívül fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást: „Szerintem ez ilyen 50-50-es helyzet: fontos, hogy mit mutatunk magunkból, mennyit segítünk, és ugyanúgy a pályán is ki kell emelkednünk a teljesítményünkkel. Van egy elég erős közege a válogatottnak, egyébként a srácokkal egy másik kezdeményezés kapcsán szintén adományoztunk. Nagy örömmel tölt el minket, hogy rengeteg játékos van, aki ugyanígy gondolkodik és segít a rászorulóknak” – mondta Szoboszlai Dominik.

Csapatkapitányi karszalaggal a vállán, társadalmi felelősségvállalásban is aktív játékosként Szoboszlai reméli, hogy egy kicsit érettebbnek gondolják majd: „Mindig azt mondták, hogy még gyerek vagyok, remélem, a 2022-es év ezt megtöri, és nem gyerekként tekintenek már rám – nevetett. – Az év első fele nem sikerült túl jól, de a második félszezon már úgy sikerült, ahogy szerettem volna.”

Hozzátette: boldogan tér haza, mert egész évben állandó nyomás alatt kell teljesíteniük a klubcsapatukban és a válogatottnál is, így – mindannyiuk nevében mondhatja – jólesik neki a pihenés.

Ami pedig a jövőt illeti: „Egyelőre jól érzem magam a Leipzignél, bíznak bennem. De a futballban mindig minden egy nap alatt történik” – jegyezte meg mosolyogva.

Szalai Ádám mindig is fontosnak tartotta az adakozást, a rászorulók segítését, alapítója a Játékidő Alapítványnak, idén pedig ő volt a közmédia „Jónak lenni jó!”-akciójának nagykövete, s egy aláírt mezt is felajánlott a látássérülteknek. Nem mellesleg nemcsak a Cseppkő Gyermekotthon látogatásán vett részt, de az EM Sports valamennyi tagjával a Komádiban található Hajdú-Bihar Megyei Gyermekotthoni Központ lakóinak egy napját is feldobta. A Komádiban található gyermekotthon számára is adományozott ötmillió forintot az ügynökség, további 2,3 millió forintot pedig egy neve elhallgatását kérő daganatos gyermek kezelésére adtak. A Hajdú-Bihar megyei intézmény gyermekei ráadásul a sportban, a labdarúgásban is kiemelkednek: Az elmúlt években öt alkalommal nyerték meg a Kecskeméten megrendezett gyermekotthonok Európa kupáját.

„Szavakkal nehéz megfogalmazni az adakozás lényegét, ez egy belső késztetés, ennek minden embernél természetesen kellene jönni – magyarázta a jótékonysági gálán Szalai Ádám. – Vannak olyan emberek, akiknek szeretetre, segítségre van szükségük, ami nem biztos, hogy mindig anyagiakról szól. Ezért alapítottuk meg a Játékidő Alapítványt, és óriási megtiszteltetés számunkra, hogy egy ilyen eseményen is, mint partner részt vehetünk.”

Szalai Ádám fiatalabb játékosok számára nagyszerű példa lehet.

Szalai Ádám hosszú évek óta jótékonykodik, így pontosan meg tudta fogalmazni, miért is fontos és jó másokon segíteni: „Amikor az ember látja, hogy mennyi hátrányos helyzetű ember van akinek valamilyen segítségre van szüksége, és mosolyt tud csalni az arcára vagy segíteni tud, az egy olyan pozitív érzés, amire az én saját életemben a nehéz pillanatokban egy löketet tud adni” – mondta Szalai.

Márpedig ebben az évben több nehéz pillanatban is része volt a válogatott exkapitányának: szeptemberben – mint játékos – elköszönt a nemzeti csapattól, majd klubcsapatában a Baselben került kereten kívülre. Persze ettől függetlenül Szalai is kiváló évet tudhat maga mögött: a válogatott sikerek mellett megszületett első gyermeke.

„Ez egy komplett év volt, hiszen tavaly decemberben volt egy fejműtétem, idén megszületett az első gyermekem, visszavonultam a válogatottól – idézte fel a labdarúgó. – Voltak negatív élményeim is, de azok sem lehetnek olyan negatívok, mint amik jelenleg történnek a világban, abból is látni lehet, mennyi segítségre van szükség a világban. Ezért is örülök, hogy egy ilyen rendezvényen itt lehetek. Más ember, erősebb lettem abban biztos vagyok. A jövőmmel kapcsolatban sincsenek álmatlan éjszakáim, tudom jól, hogy rövid időn belül rendeződni fog. Ugyanúgy csinálom tovább a feladatom, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.”

A gálán egyetlen kivétellel az EM Sports valamennyi labdarúgója részt vett, így több válogatott játékossal is találkozhattunk a vörös szőnyegen. S volt olyan futballista is, aki nem mint EM Sports-játékos, hanem mint meghívott barát érkezett: Sallói Dániel az Egyesült Államokból tért haza, egy olyan országból, ahol nagyon komoly hagyományokkal bír a hátrányos helyzetűek segítése.

Sallói Dániel (balra) is meghívást kapott a gálára.

„Az ilyen események figyelemfelkeltő hatásúak, remélem, segít az adományozás terjedésében. Kint ez valóban nagy divat, meg is lepődtem először, hogy bizonyos alapítványnak adományozunk, kórházakat látogathatunk – mesélte lelkesen Sallói. – Az ilyen akciók segítenek, hogy az adományozás minél több emberhez eljusson, remélem, eléri a célját.”

Egyesült Államok pedig nemcsak szolidaritásban, de a labdarúgásban is egyre erősebb a támadó is megtalálta a számításait a tengerentúlon: „Nagyon szeretek kint játszani. Idén voltak lehetőségeim a hazatérésre, hiszen lejáróban volt a szerződésem, de végül maradtam, és úgy gondolom, ez a legjobb döntés a karrierem szempontjából. Fejlődik a bajnokság, nagyon komoly játékosok mozognak a ligában és örülök, hogy ennek én is részese lehetek” – mosolygott.

A válogatott adományozásának kommunikációs koordinátora Schäfer András, aki Szoboszlaihoz hasonlóan látványos öltönyben érkezett. A középpályás elmondta: egyre jobban érzi magát ilyen elegáns öltözetben is. Schäfer számára is kimondottan jól alakult az év, hiszen januárban szerződött Németországba, s tavalyi bemutatkozása óta abszolút kirobbanthatatlan a válogatottból is.

Schäfer András és Szoboszlai Dominik nemcsak a pályán, a dj-pult mögött is jó párost alkot.

Talán még kicsit meseszerűbb is, mint vártam – reagált a mögöttünk hagyott esztendőt firtató kérdésre Schäfer. – Olyan mintha az álmaimat élném már egy éve, nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki ezt lehetővé tette. Tudom, hogy nem én vagyok a következő Neymar vagy Messi, egyszerűen élvezem, hogy hétről hétre ilyen társak között készülhetek, képviselhetem a hazámat és a Union Berlinben futballozhatok, ez elegendő motivációt ad a mindennapokra. Remélem, következő év is ilyen lesz.”

A válogatottban egész évben kiemelkedőt nyújtott Schäfer András, akinek nem kellett sokat gondolkodnia, amikor a kedvenc emlékeit kellett felidéznie: „Az angolok és a németek elleni győzelmeket. Az angliai 0–4 egy történelmi siker volt, a németek ellen pedig egy komoly téttel bíró találkozón sikerült nyernünk. Pár napja a németországi meccset mondtam, maradok most is annál.”

A válogatott középpályása elárulta, jól halad a rehabilitációja bokatörését követően, az edzőtáborban – január 7-8. környékén – már szeretne is csatlakozni csapattársaihoz: „Ha már teljesen egészséges vagyok, megmutatom a többieknek, hogy visszatért az új Seriff!” – nevetett.

Ha már sérülés, Kalmár Zsolt rendkívül hosszú, másfél éves kihagyást követően tért vissza a pályára ősszel. A görögöknek lőtt szabadrúgásgólja azért jelezte: a lába újra a régi.

„Az első félév nehéz volt, hiszen a térdem nem volt száz százalékos, nem tudtam a csapattal edzeni, de júniustól tudtam csatlakozni a többiekhez, egyre több játékpercet kaptam. A DAC-ba lőttem hat gólt, visszakerültem a válogatottba, ráadásul az utolsó meccsen a gólommal tudtunk nyerni” – mesélt a lépésekről Kalmár Zsolt, aki elárulta: jólesik neki a bizalom a DAC-nál, hiába voltak megkeresései, az elkövetkező időszakban nem szeretne klubot váltani.

Kalmár Zsolt feleségével érkezett a gálára.

„Örülök, hogy ez a rendezvény létrejött, mi focisták mindig szeretnénk segíteni ahol tudunk, és öröm, hogy az árvaháznak ilyen jellegű támogatást tudtunk adni – mesélt az adományozásról a középpályás. – Én is tudom, honnan jöttem, mit értem el, és szeretnék olyan ember lenni, aki próbál segíteni. Szeretnék példakép lenni.”

A válogatott futballisták névsorát Bolla Bendegúz is gyarapította, aki Svájcból hazatérve szinte „beesett” a gálára: „Néhány órája is edzettem még, de most próbálom kicsi félre tenni a munkát egy-napig napig. Egy nagyon különleges estről van szó, az elmúlt napokban is voltak jótékonysági programok, mindenképpen itt akartam lenni” – hangsúlyozta.

Természetesen Bollát is megkérdeztük a jövőjéről, amelyre bizakodva elmondta, nyáron már szeretné a Wolverhamptonnál elkezdeni a felkészülést (jelenleg a Grasshoppers kölcsönjátékosa), s a válogatottnak is szerves része lenne az Eb-selejtezőkön.

„Nagyon örülök, hogy egy játékosunk kivételével mindenki it van, és részt vesz az eseményen. Szórakozni jöttünk ide, és szeretnénk magunkat jól érezni – kezdte Esterházy Mátyás, az EM Sports tulajdonosa, a gála, illetve a jótékonysági akció főszervezője. – Az ügynökségem a körítést adja és azt a lehetőséget, hogy együtt legyünk a játékosaimmal. Illetve azt a kezdeményezést a Játékidő Alapítvánnyal, hogy a játékosok kicsit visszaadjanak abból a szerencsés helyzetből, amiben élnek. Büszke vagyok arra a jelenlétre amivel a gyermekotthon-látogatások zajlottak. Külön hálás vagyok Szalai Ádámnak, aki az első perctől kezdve teljes nyitottsággal és aktív jelenléttel támogatta az EM Sports Jótékonysági Karácsonyi Gálát és a Játékidő Alapítvánnyal közös akciónkat.”

Jó hangulatban telt az est, a futballisták egy hosszú év végén lazíthattak.

Esterházy szerint az ehhez hasonló megmozdulásokkal a labdarúgás megítélésén is lehet javítani, illetve minél több sportolónak lehetőséget adni, hogy ilyen fontos ügyekben is álljanak élre, vállaljanak szolidaritást.

„Szerettük volna megmutatni a labdarúgás emberi arcát és kicsit formálni azt, ebben vagyok leginkább érdekelt – mesélte. – Hogy a játékosaink ne csak sportszakmailag, hanem emberként is tanuljanak, amihez a fiatal játékosaink és a szüleik is pozitívan álltak hozzá. Ezért hoztuk létre ezt a rendezvényt, erőfeszítéseim komoly támogatást kaptak a játékosok oldaláról.”

A játékosügynök egy személyes aspektusba is beavatott minket: „Elsősorban a fiamnak szeretnék példát mutatni, és jól érzem magam, itt vannak a szüleim a testvéreim az összes játékosom, és a családjaik. Ez az üzlet nélkül nem jöhetett volna létre, de az üzleten túl is van élet. Ha az üzletben sikeresek vagyunk, akkor ez már a kötelességünkké válik” – zárta szavait Esterházy Mátyás.

Fotók: EM Sports