Musorujsag
Élő Eredmények

Hatékony egerszegi óriás, kiemelkedő újpesti középpálya – posztonként vizsgáltuk az NB I legjobbjait

Hatékony egerszegi óriás, kiemelkedő újpesti középpálya – posztonként vizsgáltuk az NB I legjobbjait

m4sport.hu | Szerző: Sz.V.
Az OTP Bank Liga első 16 fordulójából összesített játékosadatokat posztonként vizsgáltuk, a kiadott grafikák pedig nemcsak magukról a futballistákról, de csapataikról is sokat elárultak.

Kapusok

A kapusok esetében azt vizsgáltuk, hogy melyikük hány gólt kapott az ellenfél kapura tartó lövéseinek minőségéhez (xGA) képest. Természetesen érdemes a helyzetek minőségével is csínján bánni, hiszen előfordulhat, hogy egy támadó nagy xG-t eredményező ziccerben mondjuk rosszul találja el a labdát, így a kapusnak nincs szüksége bravúrra a hárításhoz. A tendenciák alapján azonban Dibusz Dénest (FTC), Demjén Patrikot (ZTE), Nagy Gergelyt (Paks) és Kovács Dánielt (Fehérvár) lehet a bajnokság legjobb negyedébe sorolni, aki jó minőségű helyzetetekkel kapcsolatban kevés gólt kapott. A grafikonról látszik, hogy a legritkábban az m4sport.hu őszi álomcsapatába is beválasztott Varga Bence (KTE) kap gólt, míg a leggyakrabban a paksi Rácz Gergely.

Érdemes megnézni azokat a csapatokat, amelyek két kapust is delegálnak a statisztikába, a leglátványosabb eltérés a két debreceninél figyelhető: amíg Gróf Dávid átlagosan meccsenként több mint két gólt kap, addig ez a szám Megyeri Balázsnál alig 1,3. Ugyanakkor utóbbi kapujára jóval alacsonyabb minőségű helyzetekben érkeznek lövések, mint Gróf esetében. Szintén szembetűnő, hogy a két kiesőhelyen álló csapat a grafikon ellentétes oldalán helyezkedik el: amíg a Vasas és Jova Levente a góltalanság oldalán áll, addig Szappanos Péter Honvédja ellen átlagon felül alakítanak ki helyzeteket és lőnek gólokat is.

Védők

A védők esetében a megelőző szereléseket és a felszabadításokat vizsgáltuk. Előbbiben a kecskeméti Belényesi Csaba, utóbbiban a paksi Szélpál Norbert a legerősebb, Szélpál annyira, hogy kis híján kilóg a grafikonról. Értelemszerűen a jobb felső sarokban láthatjuk azokat a játékosokat, akik a legtöbb védekező interakcióval rendelkeznek meccsenként.

A többi statisztikával ellentétben itt nem jelent azonban gyengébb teljesítményt, ha egy játékos kevesebb védekező akciót mutat be, elvégre erre nincs is szüksége, ha csapata támad. A legfelső negyedben ezért nem találunk sem ferencvárosi, sem újpesti játékost, hiszen az OTP Bank Liga két legoffenzívabb csapatáról van szó, a legtöbb progresszív passzal, támadóharmadba juttatott labdával, kaput eltaláló lövéssel.

Középpályások

A középpályások esetében a támadáshoz és védekezéshez való hozzájárulást vizsgáltuk. Az átlagok behúzása után négy kategóriába sorolhatók a középpályások; 1) védekezésben és támadásban is aktívak, 2) támadásban aktívak, védekezésben kevésbé, 3) védekezésben aktívak, támadásban kevésbé, 4) védekezésben és támadásban is átlag alattiak. Fontos kihangsúlyozni, hogy az adatelemző rendszer egy posztra kategorizálja automatikusan a játékosokat, így hiába szerepel mondjuk Csongvai Áron hónapok óta a védelem tengelyében, itt középpályásként kezeljük.

Mondjuk érdekes, hogy ehhez képest a játék építésében is kiemelkedően játszik, több újpesti társával egyetemben, hiszen Luka Mack és Petrus Boumal is rendkívül aktív az NB I-es társakhoz képest – utóbbi különösen, pályán töltött perceit igyekszik kihasználni. Az Újpest tabellán elfoglalt helyezése valóban nem tükrözi a játékát, Milos Kruscsics csapata gyakorlatilag minden mérkőzésén kezdeményezően játszik, csak ez sokszor visszafele sül el.

A statisztikából kitűnik, hogy Muhamed Besics mekkora szerepet vállal a Ferencváros támadásépítéséből, a mezőnyben a legtöbb progresszív passzal. S szintén kiválóan kirajzolódik a DVSC 4-2-3-1-es felállása: amíg Varga József és Baráth Péter egyértelműen védekező interakcióival tűnik ki, addig Dzsudzsák Balázs a támadókat segíti átlagon felül.

Támadók

A támadókkal kapcsolatban a nyílt játékhelyzetből (azaz nem tizenegyesből, szabadrúgásból) szerzett gólokat, illetve az ezekhez kapcsolódó helyzetek minőségét vizsgáltuk. Röviden, tömören: ki hányszor, mekkora helyzetbe került, és ezeket milyen hatékonysággal használta ki?

Mindkét mutatóban a zalaegerszegi Eduvie Ikoba emelkedik ki, aki tíz találatnál jár az első félszezont követően, de nemcsak az ítéletvégrehajtásban, helyzetbe kerülésben is kiválóan teljesített. Szintén magas xG-vel rendelkezik a kisvárdai Mario Ilievszki és a debreceni Bárány Donát is, ám a befejezés nem annyira patent, mint Ikoba esetében. Szintén érdemes megemlíteni Adama Traorét, aki alig 0.2-es NPxG-vel rendelkezik Ikobához képest, s közel olyan hatékony. Meg kell jegyezni, hogy a Budapest Honvédon kívül minden csapat delegál támadót a felső negyedbe, igaz, a gólok számában Lukics épphogy átlagon kívülre esik – hat góljából viszont hármat is tizenegyesből szerzett.

Ebben az összehasonlításban a kevésbé jó támadóteljesítményt értelemszerűen nem a jobb alsó negyed adja ki, hanem azok a játékosok, akik magas minőségű helyzetből ritkábban találnak be. Érdekes módon két olyan támadó is található itt, aki az ősz közben kikerült csapata keretéből, Budu Zivzivadze (Fehérvár) október elején, Junior Tallo (Újpest) novemberben, utóbbival azóta már szerződést is bontottak. Mellettük Tokmac található még ebben a szeletben, a Ferencváros futballistája valóban sok helyzetet szórakozott el az ősz során, igaz, ezeket az Európa-ligában becsülettel betpótolta. A hármas mellé vélhetően Zsótér Donát is jól mutatna a koordináta-rendszerben, ám őt az adatelemző rendszer középpályásnak veszi, ezért ebben a táblázatban nem szerepel.

Borítókép: MTI, ztefc.hu

További tartalmak