2 perc 39 másodperc.

Nagyjából eddig élt a fradisták reménye a Leverkusen elleni visszavágón, vérmesebbekké, optimistábbaké tán még egy félidőn át. Mármint a továbbjutás hiú ábrándja, mert a vereség elkerülése vagy legalább egy Fradi-gól és az ehhez dukáló hangrobbanás majdhogynem a lefújásig ott keringett valahol a Puskás Aréna légterében. Leszállhatott volna, az istenfáját. Mindenek előtt szögezzük le: a Bayer Leverkusen továbbjutása megérdemelt és a két mérkőzés során csak pillanatokig forgott kockán. A kimenetellel kapcsolatban nem szabad sérüléshullámra, játékvezetőre, kapufákra mutogatni, mert az a további fejlődés gátja – ráadásul egy ilyen riválissal szemben búcsúzni tisztességes. Nem kifogások kellenek, hanem további eredmény. Értik?

A kérdés csak az volt a visszavágó előtt: újabb csoda vagy újabb tisztes helytállás? Harmadik opció a Ferencvárosnak – a számára jelenleg lábvízként funkcionáló magyar bajnokságból kilépve – nem létezik. S ezért hálás lehet a Puskás/Groupama Aréna közönsége, mégha az újabb extázis ezúttal el is maradt.

-Hallod őket?
-Persze, nem éppen kabócák.
(fotó: MTI/Illyés Tibor)

Kognitív disszonancia redukcióként érdemes felidézni, miként ért véget hat szezonnal ezelőtt a zöld-fehérek európai kupaszereplése: az albán második helyezett kapusa gólt panenkázott Dibusznak a Groupama Arénában, 8.756 néző előtt. 2023 márciusában közel hatszor ennyi ember figyelte, ahogy a Bundesliga egyik tradicionális élcsapatával játszik szórakoztató meccset az FTC, s volt reális esélye a döntetlen kiharcolására. Ja, meg van még egy apró különbség: előbbi meccset az El-selejtező második körében, utóbbit a sorozat nyolcaddöntőjében rendezték. Mint az közismert.

Az első mérkőzést követően azt fejtegettük, vajon az FTC képes lesz-e kimozdítani a Leverkusent komfortzónájából, példának okáért egy vezető gól formájában. 2 perc 39 másodperc alatt ez nagyjából el is szállt, de a magyar bajnok dicséretére legyen mondva: meccset csinált ebből is. Európa-liga-nyolcaddöntőhöz méltó focit és nem Macskafogót hozott.

De hát ez ugyanaz a két meccs — mutogathattunk vissza a kinti összecsapásra! A gólokat hat-hét perccel ugyan előbbre hozták a németek, de forgatókönyvét, hullámzását tekintve valóban hajazott az első meccsre (szerencsére abban is, hogy mindkettőn a magyar szurkolók bizonyultak hangosabbnak). Voltak azonban fontos különbségek, lássuk:

-A Csercseszov-információs iroda az ön rendelkezésére áll, asszonyom!
-Kétgólos hátrányban várjuk a Leverkusen elleni visszavágót, cicus!
-Ebben az esetben tolja feljebb a védekezését, s két támadóval játsszon a tengelyben!

Az orosz mester játékrendszere, stílusa között apró eltéréseket lehet tapasztalni, minden meccsre kicsit finomhangol. Nem volt ideális a helyzet, a kevés rendelkezésre álló játékos miatt ismert állományból kellett váratlant csiholni, a Ferencváros stílusának pedig eleve nem király hátrányban futballozni, főtáblán mindössze egyszer, a Monaco ellen tudott mínuszról visszajönni – ennek is volt köszönhető a „szevasz, tavasz”.

A Fradi alapállására kiválóan reagáló Leverkusennel találkozott mindkét meccsen, amely perceken belül gólig vitte. A német csapat erejét jól mutatja, hogy hamar megtalálta az ellenszert erre

és sajnos erre is.

A felső képen a Fradi (az első meccsről) saját térfelére visszaállt védekezése látható, amelyben a szélességet Zachariassen és Vécsei biztosította, ők védekeztek a félterületbe bemutatkozó Diabyn vagy Wirtzen. Az alsón a végzetes indítás előtti állapot: ugyanúgy a harmadik percben járunk, de a Fradi már tíz emberrel presszionálja az ellenfelet a térfelén. Több helyezkedési hiba is kellett, hogy Diaby begyújthassa a rakétákat, de a támadó és Tapsoba is extrán használta ki a pillanatnyi rést, a lehetőséget. Megint azok az átkozott egérlyukak!

Alapvetően a Ferencvárosnak mindkét meccsen a Leverkusen fő erősségére, a szélső védők és szélső támadók közötti kapcsolatra kellett építenie a felállását. Az első meccsen Csercseszov a félterületben játszó támadókra középpályásokat (a hátrébb vont Zachariassent és Vécseit) állított, a visszavágóra viszont már priorizált oldalak között, s a németek jobb oldalára fókuszálva aszimmetrikus emberfogást vázolt fel.

Zachariassen lassan már csak kapus nem volt a Fradiban, most az első meccsen jobb oldali középpályás, a visszavágóra balszélső lett, hogy 14 perc után visszamenjen jobbhátvédnek. A gól előtt kissé elvitte a hév, és nem zárt vissza kellően Diabyra, miközben Knoestert Azmoun addig-addig húzta feljebb, hogy a gyíkfű nélkül is bosszantóan fürge Diaby végigloholhasson a félpályán. Ettől függetlenül a Fradi elgondolása érthető volt: a két beljebb húzott támadóval már nem a Leverkusen mélységi passzait, hanem a labdajáratását igyekezett megakadályozni. Az idő sürgetett, most nem fért bele, hogy a németek labdázzanak! Traoré és Ryan Mmaee mögött Gojak és Vécsei fedezte a két hatost, így a Zachariassen, Civic párosnak jutott Diaby és Frimpong. Az asszimetriát pedig Gojak beljebb húzása okozta, ennek köszönhetően Wingo felment Bakkerig, Wirtz meg Esiti és Abena árnyékában fickándozott vergődött.

És miu-mi újság a Leverkusennel? Sajnos hamar a felesleges sárga lapok elkerülése és az idő egysíkú múlatása lett a csapat missziója, úgymond konzervvért ittak. A vendégek a visszavágón is becsülettel mentek egész pályáig, de itt a küldetés nem a labda azonnali elrúgatása, ezáltal visszaszerzése volt, hiszen abból a magyar bajnoknak sokkal jobb helyeken lett volna lehetősége rákontrázni (az első félidőben több ilyen is volt). Bár az első hármas nyomást rakott a védők labdakihozatalára, középen Azmoun nem ment rá a labdás kapusra, szinte kizárólag Esitit tartotta fedezőárnyékban. A módszer hatékonyan hatástalanította a felépített akciókat, Csercseszov csapata a középpályán (vagy akár még előrébb) szerzett labdákból jutott komoly helyzetekig az első félidőben.

Dibusz Dénes passztérképe az első mérkőzésen és a visszavágón. Az indítások hosszán látszik, mennyivel kisebb nyomást helyeztek rá a második találkozón, amikor a kigurításokkal Knoestert kereste.

Az első negyedóra végén egy nép kiáltott „szegény embert még az ág is húzzát”, Wingo pont egy futóverseny közben iratkozott fel a beteglistára. Bakker! A kényszerű cserével a rendszerben nem, csak a személyek feladataiban történt változás, így: Marquinhos ⏩ Traoré ⏩ Zachariassen ⏩ Wingo. Nem az a tipikus posztra cserélés. Ennek köszönhetően a Ferencváros legveszélyesebb támadójának, Traorénak megszaporodtak a védekező feladatai, Frimpong lett a fő kliense, s sajnos csak ritkán tudta az ellenfél kapujánál jó gengszterként álcázni magát.

Adama Traoré akciótérképe a visszavágón. Hiába kezdte a pálya közepén a meccset Mmaee párjaként, Wingo lecserélése után visszarendelték Frimpong mellett. Ennek köszönhetően az ellenfél kapujától hátrébb szorult, mindössze eggyel több akciója volt a Leverkusen tizenhatosán belül, mint a Fradiéban.

Nézzük csak meg: ki az a „vérbeli védő”, aki Dibusz bravúrjánál is ott állt mögötte biztosítani?

Adama Traoré személyesen.

Akárcsak a kinti meccsen, most is az első félidő közepe volt igazán a Fradié, s akárcsak Leverkusenben, a Puskás Aréna kapufája sem a magyar csapatot támogatta most. A helyszínen többen bosszankodtak Gojak ziccere miatt, de hát ilyen ez az El-nyolcaddöntő: kihűlt kapus is tud földöntúli bravúrt bemutatni. Hradeckyét sorolhatjuk ebbe a kategóriába. Mindenesetre ez az időszak megmutatta, hogy a magyar bajnok stílusa továbbra is életképes Európában, és hogy a Leverkusen védekezése még mindig nincs tökéletesre szervezve (a Fradi elleni két meccset leszámítva az elmúlt 11 fellépésén kapott gólt). A kihagyott helyzetek már nem feltétlenül a sorsdöntő-csoportba tartoztak, de a fantasztikus közönség, a klub, meg úgy az egész menetelés megérdemelt volna egy (két?) ilyen pillanatot. Ami ősszel az FTC nagy erőssége volt, az most cserben hagyta: 2.30-as aggregált xG maradt kihasználatlanul a nyolcaddöntőben.

A két csapat lövéstérképe, minden mutatóban Leverkusen-fölény. Elsősorban a kaput eltalált lövések száma égbekiáltó, a Fradi kilenc kísérletből mindössze egyszer tesztelte Hradeckyt, igaz, ez annak is köszönhető, hogy a zöld-fehérek amint lövőhelyzetbe kerültek, bumm. A második félidőben végigvitt egyritmusú kontráknak köszönhetően 17-ből 13-szor is a boxon belülről próbálkoztak.

Sajnos a párharc utolsó negyedére elfogyott az FTC, visszaütött a sok hiányzó. A globális képhez hozzátartozik, hogy az UEFA szabályzata meglehetősen szigorú, s nem is annyira találkozik a Ferencváros játékospolitikájával. Az El-keretnek ugyanis három saját nevelésű játékost is kell tartalmaznia, ennek hiányában ennyivel kevesebb labdarúgót nevezhet be a csapat az adott mérkőzésre. Az pedig a legkevésbé sem ideális, hogy az első mérkőzésen kettő cserét tudott végrehajtani Csercseszov, de egy héttel később is 17 éves fiatalokat vetett be a hajrára.

-Pissy? 
-Tőlem. 🤷‍♀️

Manner Balázs és (az ifjabbik) Lisztes Krisztián beállása pozitív üzenet lehet a jövőre nézve, nem sok magyar tinédzser mondhatja el magáról, hogy a Puskás Arénában, Európa-liga-nyolcaddöntőben lépett pályára. Az El-be nevezett játékoskeret mélységét illető neuralgikus pont pedig az egyik aspektus, amit a Fradi a tanulság-zsebbe eltehet a menetelésből. A dicsőségbox közel a fullhoz, a szerencse viszont pont az utolsó párharcra fogyott el.

Így aztán ennyi volt a Fradi európai utazása, július elejétől március közepéig – mindenki aláírta volna előre ezt a maratont. A közeljövőben érkező részfeladatok talán már rutinnak számítanak, mondjuk ki, az FTC meg fogja nyerni a magyar bajnokságot. De anyagi javakkal, koefficienspontokkal, tapasztalattal és tanulságokkal felvértezve nyártól újra neki lehet menni a selejtezőnek, immár egy másik polcról indulva. Az eredmény persze magával hordoz elvárásokat is, ám pont az FTC az a klub, amelyik az elmúlt időszakban bizonyította, hogy ezekkel képes megbirkózni. Csercseszov mester pedig már meg is nevezte a következő célt: BL-nyolcaddöntő.  Akár egy macska mikrálása, azaz töpörnyítése – nem könnyű és olcsó feladat, s valószínűleg a Fradinál sem szívesen adnák alább. Mintha most félidő lenne egy focimeccsen: reklámszünet, stúdiós (értsd menedzsmenti) értékelés, nyártól pedig ismét nemzetközi párharcokon lehet élményt szerezni a szurkolóknak.

A megtépázott Fradi nem vallott szégyent, jobb csapattal szemben esett ki, s ebben a szezonban rengeteg büszkeséget okozott a magyar futballnak. Mint az közismert.