2 perc 39 másodperc.
Nagyjából eddig élt a fradisták reménye a Leverkusen elleni visszavágón, vérmesebbekké, optimistábbaké tán még egy félidőn át. Mármint a továbbjutás hiú ábrándja, mert a vereség elkerülése vagy legalább egy Fradi-gól és az ehhez dukáló hangrobbanás majdhogynem a lefújásig ott keringett valahol a Puskás Aréna légterében. Leszállhatott volna, az istenfáját. Mindenek előtt szögezzük le: a Bayer Leverkusen továbbjutása megérdemelt és a két mérkőzés során csak pillanatokig forgott kockán. A kimenetellel kapcsolatban nem szabad sérüléshullámra, játékvezetőre, kapufákra mutogatni, mert az a további fejlődés gátja – ráadásul egy ilyen riválissal szemben búcsúzni tisztességes. Nem kifogások kellenek, hanem további eredmény. Értik?
A kérdés csak az volt a visszavágó előtt: újabb csoda vagy újabb tisztes helytállás? Harmadik opció a Ferencvárosnak – a számára jelenleg lábvízként funkcionáló magyar bajnokságból kilépve – nem létezik. S ezért hálás lehet a Puskás/Groupama Aréna közönsége, mégha az újabb extázis ezúttal el is maradt.
-Persze, nem éppen kabócák.
(fotó: MTI/Illyés Tibor)
Kognitív disszonancia redukcióként érdemes felidézni, miként ért véget hat szezonnal ezelőtt a zöld-fehérek európai kupaszereplése: az albán második helyezett kapusa gólt panenkázott Dibusznak a Groupama Arénában, 8.756 néző előtt. 2023 márciusában közel hatszor ennyi ember figyelte, ahogy a Bundesliga egyik tradicionális élcsapatával játszik szórakoztató meccset az FTC, s volt reális esélye a döntetlen kiharcolására. Ja, meg van még egy apró különbség: előbbi meccset az El-selejtező második körében, utóbbit a sorozat nyolcaddöntőjében rendezték. Mint az közismert.
Az első mérkőzést követően azt fejtegettük, vajon az FTC képes lesz-e kimozdítani a Leverkusent komfortzónájából, példának okáért egy vezető gól formájában. 2 perc 39 másodperc alatt ez nagyjából el is szállt, de a magyar bajnok dicséretére legyen mondva: meccset csinált ebből is. Európa-liga-nyolcaddöntőhöz méltó focit és nem Macskafogót hozott.
De hát ez ugyanaz a két meccs — mutogathattunk vissza a kinti összecsapásra! A gólokat hat-hét perccel ugyan előbbre hozták a németek, de forgatókönyvét, hullámzását tekintve valóban hajazott az első meccsre (szerencsére abban is, hogy mindkettőn a magyar szurkolók bizonyultak hangosabbnak). Voltak azonban fontos különbségek, lássuk:
-A Csercseszov-információs iroda az ön rendelkezésére áll, asszonyom!
-Kétgólos hátrányban várjuk a Leverkusen elleni visszavágót, cicus!
-Ebben az esetben tolja feljebb a védekezését, s két támadóval játsszon a tengelyben!
Az orosz mester játékrendszere, stílusa között apró eltéréseket lehet tapasztalni, minden meccsre kicsit finomhangol. Nem volt ideális a helyzet, a kevés rendelkezésre álló játékos miatt ismert állományból kellett váratlant csiholni, a Ferencváros stílusának pedig eleve nem király hátrányban futballozni, főtáblán mindössze egyszer, a Monaco ellen tudott mínuszról visszajönni – ennek is volt köszönhető a „szevasz, tavasz”.
A Fradi alapállására kiválóan reagáló Leverkusennel találkozott mindkét meccsen, amely perceken belül gólig vitte. A német csapat erejét jól mutatja, hogy hamar megtalálta az ellenszert erre
és sajnos erre is.
Alapvetően a Ferencvárosnak mindkét meccsen a Leverkusen fő erősségére, a szélső védők és szélső támadók közötti kapcsolatra kellett építenie a felállását. Az első meccsen Csercseszov a félterületben játszó támadókra középpályásokat (a hátrébb vont Zachariassent és Vécseit) állított, a visszavágóra viszont már priorizált oldalak között, s a németek jobb oldalára fókuszálva aszimmetrikus emberfogást vázolt fel.
Zachariassen lassan már csak kapus nem volt a Fradiban, most az első meccsen jobb oldali középpályás, a visszavágóra balszélső lett, hogy 14 perc után visszamenjen jobbhátvédnek. A gól előtt kissé elvitte a hév, és nem zárt vissza kellően Diabyra, miközben Knoestert Azmoun addig-addig húzta feljebb, hogy a gyíkfű nélkül is bosszantóan fürge Diaby végigloholhasson a félpályán. Ettől függetlenül a Fradi elgondolása érthető volt: a két beljebb húzott támadóval már nem a Leverkusen mélységi passzait, hanem a labdajáratását igyekezett megakadályozni. Az idő sürgetett, most nem fért bele, hogy a németek labdázzanak! Traoré és Ryan Mmaee mögött Gojak és Vécsei fedezte a két hatost, így a Zachariassen, Civic párosnak jutott Diaby és Frimpong. Az asszimetriát pedig Gojak beljebb húzása okozta, ennek köszönhetően Wingo felment Bakkerig, Wirtz meg Esiti és Abena árnyékában fickándozott vergődött.
És miu-mi újság a Leverkusennel? Sajnos hamar a felesleges sárga lapok elkerülése és az idő egysíkú múlatása lett a csapat missziója, úgymond konzervvért ittak. A vendégek a visszavágón is becsülettel mentek egész pályáig, de itt a küldetés nem a labda azonnali elrúgatása, ezáltal visszaszerzése volt, hiszen abból a magyar bajnoknak sokkal jobb helyeken lett volna lehetősége rákontrázni (az első félidőben több ilyen is volt). Bár az első hármas nyomást rakott a védők labdakihozatalára, középen Azmoun nem ment rá a labdás kapusra, szinte kizárólag Esitit tartotta fedezőárnyékban. A módszer hatékonyan hatástalanította a felépített akciókat, Csercseszov csapata a középpályán (vagy akár még előrébb) szerzett labdákból jutott komoly helyzetekig az első félidőben.
Az első negyedóra végén egy nép kiáltott „szegény embert még az ág is húzzát”, Wingo pont egy futóverseny közben iratkozott fel a beteglistára. Bakker! A kényszerű cserével a rendszerben nem, csak a személyek feladataiban történt változás, így: Marquinhos ⏩ Traoré ⏩ Zachariassen ⏩ Wingo. Nem az a tipikus posztra cserélés. Ennek köszönhetően a Ferencváros legveszélyesebb támadójának, Traorénak megszaporodtak a védekező feladatai, Frimpong lett a fő kliense, s sajnos csak ritkán tudta az ellenfél kapujánál jó gengszterként álcázni magát.
Nézzük csak meg: ki az a „vérbeli védő”, aki Dibusz bravúrjánál is ott állt mögötte biztosítani?
Akárcsak a kinti meccsen, most is az első félidő közepe volt igazán a Fradié, s akárcsak Leverkusenben, a Puskás Aréna kapufája sem a magyar csapatot támogatta most. A helyszínen többen bosszankodtak Gojak ziccere miatt, de hát ilyen ez az El-nyolcaddöntő: kihűlt kapus is tud földöntúli bravúrt bemutatni. Hradeckyét sorolhatjuk ebbe a kategóriába. Mindenesetre ez az időszak megmutatta, hogy a magyar bajnok stílusa továbbra is életképes Európában, és hogy a Leverkusen védekezése még mindig nincs tökéletesre szervezve (a Fradi elleni két meccset leszámítva az elmúlt 11 fellépésén kapott gólt). A kihagyott helyzetek már nem feltétlenül a sorsdöntő-csoportba tartoztak, de a fantasztikus közönség, a klub, meg úgy az egész menetelés megérdemelt volna egy (két?) ilyen pillanatot. Ami ősszel az FTC nagy erőssége volt, az most cserben hagyta: 2.30-as aggregált xG maradt kihasználatlanul a nyolcaddöntőben.
Sajnos a párharc utolsó negyedére elfogyott az FTC, visszaütött a sok hiányzó. A globális képhez hozzátartozik, hogy az UEFA szabályzata meglehetősen szigorú, s nem is annyira találkozik a Ferencváros játékospolitikájával. Az El-keretnek ugyanis három saját nevelésű játékost is kell tartalmaznia, ennek hiányában ennyivel kevesebb labdarúgót nevezhet be a csapat az adott mérkőzésre. Az pedig a legkevésbé sem ideális, hogy az első mérkőzésen kettő cserét tudott végrehajtani Csercseszov, de egy héttel később is 17 éves fiatalokat vetett be a hajrára.
-Pissy?
-Tőlem. 🤷♀️
Manner Balázs és (az ifjabbik) Lisztes Krisztián beállása pozitív üzenet lehet a jövőre nézve, nem sok magyar tinédzser mondhatja el magáról, hogy a Puskás Arénában, Európa-liga-nyolcaddöntőben lépett pályára. Az El-be nevezett játékoskeret mélységét illető neuralgikus pont pedig az egyik aspektus, amit a Fradi a tanulság-zsebbe eltehet a menetelésből. A dicsőségbox közel a fullhoz, a szerencse viszont pont az utolsó párharcra fogyott el.
Így aztán ennyi volt a Fradi európai utazása, július elejétől március közepéig – mindenki aláírta volna előre ezt a maratont. A közeljövőben érkező részfeladatok talán már rutinnak számítanak, mondjuk ki, az FTC meg fogja nyerni a magyar bajnokságot. De anyagi javakkal, koefficienspontokkal, tapasztalattal és tanulságokkal felvértezve nyártól újra neki lehet menni a selejtezőnek, immár egy másik polcról indulva. Az eredmény persze magával hordoz elvárásokat is, ám pont az FTC az a klub, amelyik az elmúlt időszakban bizonyította, hogy ezekkel képes megbirkózni. Csercseszov mester pedig már meg is nevezte a következő célt: BL-nyolcaddöntő. Akár egy macska mikrálása, azaz töpörnyítése – nem könnyű és olcsó feladat, s valószínűleg a Fradinál sem szívesen adnák alább. Mintha most félidő lenne egy focimeccsen: reklámszünet, stúdiós (értsd menedzsmenti) értékelés, nyártól pedig ismét nemzetközi párharcokon lehet élményt szerezni a szurkolóknak.
A megtépázott Fradi nem vallott szégyent, jobb csapattal szemben esett ki, s ebben a szezonban rengeteg büszkeséget okozott a magyar futballnak. Mint az közismert.