Musorujsag
Élő Eredmények

Center vagy hamis kilences? Megoldás kerestetik a válogatott csatárkérdésében

Center vagy hamis kilences? Megoldás kerestetik a válogatott csatárkérdésében

m4sport.hu | Petykó Adrián
Merőben más helyzetben találja magát a magyar válogatott az Európa-bajnoki selejtezőcsoportjában, mint legutóbb a Nemzetek Ligájában, és még meg is kell találni a módját, miként tölthető be az eredményesség megőrzésével a középcsatár pozíciója.

Mikor máskor érdemelné ki a kerettagságot – de mindenkori paksi gólkirály vagy gólkirályjelölt (felkészül Böde?) ide vagy oda, nem valószínű, hogy Varga Barnabással tervezi betömni a Szalai Ádám alakú lyukat Marco Rossi.

A válogatott tavaly megugrotta, hogy ne csak bot legyen a küllők között, tüske a köröm alatt: a nemzetközi nívóhoz szokott futballistáink szűk halmazának realitása szabta stratégia és az ehhez illeszthető kristálytiszta taktikai elképzelések a Nemzetek Ligája elitellenfeleivel szemben emlékezetes eredményekhez és teljesítményekhez segítették a jól motivált csapatot.

A mieink mégsem csak a hibára várnak, egyértelműen igyekszenek kikényszeríteni azokat és kellemetlen helyzeteket teremteni. Virít, hogy a labdaszerzéseknek unalomig gyakorolt csapatmozgások ágyaznak meg. A tömör alakzat lehetővé teszi, hogy minél kevesebb egy az egy elleni párharcban ütközzenek ki a kvalitásbeli hátrányokírtuk a menetelés közben.

Idén azonban az Európa-bajnoki selejtezősorozatban más szereposztás elé néz a brigád, nem lesz adott a domináns félhez viszonyított alapállás – miközben megoldást kell találni arra, miként őrizhető meg a támadójáték hatékonysága anélkül, hogy a labda nélküli játék kárát szenvedné. Elég volt kétszer belelépni az albán folyóba.

A kérdés nagyjából leszűkíthető úgy is, centerrel vagy klasszikus csatár nélkül képzeli-e ezt el Rossi és a stábja?

A puszta formációhoz persze a játékterv is dukál, csak az egységük ad majd választ. Viszont a megoldásból már következtethetünk, változtak-e a preferenciák, ha igen, milyen törekvésekkel. A Mister ötvenedik meccsére készül a magyar kispadon, és a válogatott eddigi vezérfonala ezalatt, hogy tétmeccsen (felkészülési egyébként is elvétve akadt) előnyből még egyszer sem bukott, cserébe hátrányból meg csak fehér hollóként jött vissza, tehát a biztonsági alapállás. Hogy képes-e, akar-e, érdemes-e, kell-e ebből kilépni és többet kezdeményezni – valószínűleg ez már eldöntetett.

Az alakzat természetesen nem gránitszilárdságú elhatározás, könnyen megeshet, eljött az ideje, hogy Rossi ezentúl ahhoz nyúl a cilinderben, amelyik célszerűbb. Ám valahogy el kell kezdeni, és az észt próba után – a kapitányváltás óta, Mladen Krstajić keze nyomán – tükörfelállással és a válogatottunkhoz fogható, körültekintő szemlélettel érkezik Bulgária, így az indulásból legalább az kiderülhet, hol lát arra esélyt, hogy billentse a mérleg nyelvét.

A poszt-Szalai kor első szárnypróbálgatásain, a novemberi meccseken és a rendelkezésre álló potenciállal a maga előnyeivel és hátrányaival a két említett út két-két alternatívája körvonalazódik.

1) A CENTERÉ.

Az attribútumok, a külső jegyek hasonlósága nem ér fel egy karriernyi Bundesliga-rutinnal, így a mezőnyben nincs alternatívája a visszavonuló csapatkapitánynak, de a center megtartása mellett így is szólnak érvek. Az olyan bagatell indokok sem elhanyagolhatók, mint a tizenhatos környéki jelenlét, vagy ha megfeneklene a labda kihozatala, van kire felütni mentsvárként. Ahogy a lecsorgó, második, harmadik labdákhoz sem árt a célember.

De amivel igazán nagy hasznot hajthat, már amennyiben kihasználják, hogy a két másik támadó – ha nincs szigorú emberfogás rajtuk, ami válogatott szinten eléggé szofisztikált, különösen a szélen magasan helyezkedő, onnan beinduló szárnyvédők fenyegetése miatt – a fedezetekkel kiegészülve létszámfölényt hozhat létre a középpályás boxban. És valahol hozzá kell fogni a bontási munkálatoknak.

Luxemburg négyes lánccal védekezett, így a középpályán is más formát vett fel, de amikor három belső középpályással áll fel az ellenfél (például a fekete körök helyén), a magyar válogatott, miközben a startra kész szárnyvédőivel fejtörést okoznak az ellenfél bekksorának, a visszalépő szélső támadók és a védekező középpályások révén négy a háromban építkezhet (forrás: M4 Sport)

A kézenfekvő jelöltek közül Ádám Martin igazi erőmű, merőben atipikus jelenség a modern futballban. Olykor-olykor tényleg fejtörést okozhat a túloldalon, de statikussága egyben kiszámíthatósággal is jár.

A góllal debütáló Németh András elmozgóbb, több folyosót nyit a mélységből érkezőknek, ugyanakkor tapasztalatlan, felnőtt pályafutása során még egyetlen egy teljes egészében végigjátszott meccse sincs.

(forrás: M4 Sport)

Valószínűleg az összetétel legfontosabb aspektusa, hogy hol nyernénk teret. Mert amíg a klasszikus center mélyebbre tolja a védvonalat és a sorok közt hagy helyet, addig alternatív megoldással épp ezt a részt lehetne túltölteni, amely máshol adhatja ki a bónuszt.

(forrás: M4 Sport)

És az egyéni minőséget vizsgálva talán kevesebb a kompromisszum, ha a kombinatív páros, Szoboszlai Dominik és Sallai Roland közelebb kerül egymáshoz, és utóbbi

2) HAMIS KILENCES.

Ezzel a védősor mögötti zóna válna kiaknázhatóvá, mivel a pozíciójukat elhagyó, vagy azt váltogató támadóink összekuszálhatnák a labda köré vonzott védelmet, réseket nyitva, pláne a hosszún. Csoboth Kevin gyorsaságát Rossi külön kiemelte, és a profiljába vág, hogy olyan szituban, mint amelyikben Dzsudzsák Balázs lábra kérte a keresztlabdát, kapura törve iramodik meg. (Ahogy Könyves Norbert is ellátta a rárótt feladatot az Izland elleni pótselejtezőn, azaz nem az első beugrós lenne.)

(forrás: M4 Sport)

Nehezebben szervezhető, bátrabb opció, ha egy szélső típus helyett még egy támadó középpályás jellegű (Gazdag Dániel, Kalmár Zsolt) tenné teljessé a triót. Az összjátékuk erőltetése végképp ugyanarra az oldalra terelhetné az ellen három belső védőjét (novemberben négyes láncokon kellett áttörni, de a lényeg így is bemutatható), és a vak oldaluk befuthatóvá válna a tengelyből a túlsó hatosnak. A görög meccsen Nagy Ádámmal már előfordult vertikális próbálkozás, de ez szólhatott a sebességét vesztő rekorder búcsújának is. Az ötlet amúgy centerrel is megvalósítható, csak a tízeseink ritkábban sodródnak egymás mellé.

Az átrendeződés, a személyi választások éppúgy megváltoztathatják a csapatdinamikákat, mint a nem feltétlen domináns ellenfelek attitűdje, és ez okozhat még új dilemmákat. Azaz a képlet sem annyira tiszta, mint a közelmúlt eredményeiből kalkuláló számításokból következik, mert már csak a Janus-arcúsága miatt is fordítottan arányos a válogatott legfőbb erénye és a riválisok játékereje.

A válogatottunk sajátos ökoszisztémában fejlődik, mint egy kis sziget, de azért függetlenedni nem tud a tápláló szárazföld erőforrásaitól. Jobb híján folyamatos egyensúlyozásra kárhoztatott. Hiába tízéves lassan Szalai kifakadása, újra és újra beleütközünk, hogy még mindig nincs a haladás útját kijelölő futballkoncepció. Az elszalasztott időt így most épp Szalai kiesése jelképezi: hogy a szövetségi kapitány megbízatása továbbra sem egy idillibb állapot kiaknázásáról szól, hanem hogy reggeltől estig a kiválasztottjai fejébe verje a sikerrel kecsegtető taktikai húzásokat, ez pedig továbbra is szűk mezsgye.

 

A magyar válogatott márciusi programja:
március 23., 19:30, Puskás Aréna (felkészülési mérkőzés)
Magyarország – Észtország (M4 Sport & m4sport.hu)
március 27., 20:45, Puskás Aréna (Eb-selejtező)
Magyarország – Bulgária (M4 Sport & m4sport.hu)

Borítókép: (forrás: M4 Sport/MTI)

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Négy fontos kérdés a magyar válogatott márciusi mérkőzései előtt
A remekül sikerült Nemzetek Ligája-szereplés után a magyar labdarúgó-válogatottra 2023-ban újabb fontos feladat vár: Marco Rossi csapata kiharcolhatja az egyenes ági kijutást a 2024-es Európa-bajnokságra. A válogatott idei első két mérkőzése előtt megnéztük, milyen kérdésekre kell választ találnia a szakmai stábnak elsősorban az Észtország elleni felkészülési találkozón, hogy a Bulgária elleni Eb-selejtező nyitányon már minden a várakozásoknak megfelelően alakuljon a Puskás Arénában.
Labdarúgás