Ó kapitány, kapitányom!
Kezdjük mindjárt a legfontosabbal. Nagyon úgy tűnik, Szoboszlai Dominik személyében sikerült megtalálni a tökéletes csapatkapitányt. Az RB Leipzig fiatal támadójából a legjobbat hozta ki a plusz felelősség, a vezéregyéniség megnevezés. Bátran lehet építeni rá a játékot, s javarészt így is tettünk, az egyéni megmozdulásaival pedig megmutatta, Európa-klasszis játékosa van a magyar válogatottnak, egy igazi ékköve. Közvetlen és közvetett módon mindhárom gólunkban oroszlánrésze volt. A vezetést jelentő találatnál Sallai Roland úgy végezte el a szögletet, hogy lövésre készítsen elő, a bolgárok erre figyeltek, így jött a figura továbbgondolása, amit Szoboszlai bátran és magabiztosan hajtott végre, cselekkel tört be a védővonal mögé, hogy aztán a kisebb kavarodás után Vécsei közelről a kapuba pofozza a labdát.
Szoboszlai Dominik legszebb megmozdulásai a Bulgária elleni Eb-selejtezőn:
A második gólnál nem is kell elemezni a csapatkapitány hozzájárulását, tökéletesen helyezve pókhálózta ki a felsőt egy remekül eltekert szabadrúgás után. Klasszis megoldás. Csak a legjobbak képesek rá. Ádám Martin találatát is Szoboszlai-cselek előzték meg, majd a mai labdarúgásban ritkán látott erényt is megcsillantott, a remek szóló után nem lőtte el a labdát, hanem hagyta azt a jobb helyzetben érkező csatártársnak, az eredmény 3-0!
A frenetikus közeg, a tét és a csapatkapitányi státusz csak a legjobbakból képes kihozni a legjobbat. Van abban valami furcsa, ha az ember a kapu mögött állva mindkét félidőben közvetlen közelről látja Szoboszlai Dominiket. Leginkább azért mert a két játékrész között van egy térfélcsere, ám a 22 esztendős támadó a pálya minden szegletét bejátszotta, középen tűnt fel a legritkábban és a széleken volt a legaktívabb. Igazi motorja volt hétfő este a magyar válogatottnak.
Szoboszlai Dominik passztérképe:
Szoboszlai Dominik a mérkőzésen 89%-os passzpontosággal operált. A sikertelen átadásai nagy része beadás vagy centerezés volt, melyek jól mutatják, hogy komoly veszélyforrás volt az egész mérkőzésen, valamint, hogy a támadásépítés minden szakaszában részt vett.Nem véletlen, hogy ilyen és ekkora teret engedtek neki Marco Rossiék, hiszen a bolgárok 3-1-5-1-es felállása rendre magában hordozta a magyar kontrák veszélyének lehetőségét, hiszen a hátsó védelmi alakzat (a rest-defence, vagyis a labdát birtokló csapat támadásépítésben nem aktív része) sebezhető maradt, ezt pedig olykor remekül lehetett megbontani egy-egyezésekkel, amikből neki több is kijutott a mérkőzésen. Erre pedig keresve sem találnánk jobb embert, mint Szoboszlai Dominik, akinek a mérkőzésen 8/6 sikeres csele volt és 12-ből 8 párharcot nyert meg. Az akciótérképét elnézve is látható, hogy a pálya bal oldalán mennyire otthonosan érezte magát.
Szoboszlai Dominik akciótérképe:
A magyar válogatott labdaérintéseinek gyakorisága, zónánként lebontva:
Ebből is látszik, a nemzeti együttes a bal oldalon vezette a legtöbb támadásait, ami a bolgárok jobb oldala volt védekezésben. Kerkez Milos és Szoboszlai Dominik ezért is lehettek a meccs legjobbjai. Milyen jó, hogy vannak ők nekünk.Ezt a két szélsőt sokáig szeretnénk még nézni
Az pedig már csak a non plus ultra volt, hogy olykor Kerkez Milossal, olykor pedig Bolla Bendegúzzal mennyire jól működtek az automatizmusok, öröm volt nézni egy-egy támadásépítésnél, milyen jól érezték egymást, az egyiknél csak sajnálhattuk, hogy Bolla lemaradt a centerezésről, ódákat zenghetnénk most arról a gólról. Ha már e két játékos neve megemlítésre került, ismét csak tovább dicséri a válogatott jól kinéző játékát, hogy mennyire hasznos tagjai lehetnek ők az elkövetkező években Marco Rossi keretének ebben a formációban.
Az AZ Alkmaarban is remek formában játszó balszélső védő 13 párharcot nyert meg, ami a legtöbb volt a mezőnyben. A 3-4-2-1-es felállás egyik legfontosabb alapelve, hogy az adott csapatnak meglegyenek a gyors, támadásokban hatékony és védekezésben is fontos szerepet vállaló szárnyvédői, a Bolka-Kerkez duó pedig ezt minden elemében igazolta a bolgárok elleni mérkőzésen.
Mladen Krstajics csapata már a Montenegróval vívott mérkőzésen (melyet 1-0-ra elveszítettek hazai pályán) is jól birtokolta a labdát és magasra tolta a védekezését, ám ez csak egy passzív presszingre volt elegendő. Az első selejtező meccsükön 63%-ban volt náluk a labda, azonban tényleges veszélyt nem tudtak ebből kidolgozni, 0,6 körül volt az xG-jük, míg a magyarok elleni találkozón közel 50%-os volt a labdabirtoklásuk, ám a helyzetkialakítással itt is akadtak gondjaik. A feltolt védekezés meginvitálása pedig tudatos volt Marco Rossi részéről, hiszen a bolgárok játékosai nem tudták ezt ténylegesen jól alkalmazni, így Szalai Attila vagy Willi Orbán révén könnyedén sikerült átpasszolni az első vonalukat, melyekből több jó kontratámadást is tudott vezetni a nemzeti együttes.
A magyar labdarúgó-válogatott kezdő tizenegy játékosának passztérképe:
Látható, hogy a védővonal és Szalai Attila, valamint a középpályások között fordult elő leggyakrabban passzkísérlet. Kerkez is szépen besegített sokszor a labdakihozatalokban, ez pedig több esetben kulcsdöntésnek bizonyult.Egyszerűség, nagyszerűség
A magyar labdarúgó-válogatott Marco Rossi irányítása alatt sosem játszotta a Bognár György féle paksi mintát, vagyis, hogy a támadók fent várakoznak és rajtra készen állnak, amikor védekezésből támadásba csap át a játék. Emiatt is tartottunk annyira a Szalai Ádám után keletkező űr betöltésétől a centerposzton, ugyanis a 86-szoros ex-válogatott tökéletesítette azt a munkát ebben a formációban, amit a Mister kért tőle. A labdák megtartása, a védők lekötése és mint egy target-man (célpont) az ellenfél középpályásai és védői között lavírozni. Ádám Martint még a Szalai-érában is többször láttuk a csatártárs helyére beszállni, ám a kezdeti időkben még csak harminc perceket kapott. A korábbi csapatkapitány elköszönése után viszont nem maradt más lehetőség, a korábbi paksi gólkirályt be kellett illeszteni a rendszerbe, mind az észtek, mind pedig a bolgárok elleni találkozón már jó 60 percet kapott és mindkét alkalommal góllal hálálta meg a bizalmat. Már a fenti passztérképen is látható, hogy Ádám Martin Szalai Attilától kapta a legtöbb labdát, ami tökéletesen mutatja, hogy mi is volt a kért feladat. A gyors kontratámadások érdekében hozzá eljuttatni a labdát, majd a villámléptű, technikás szélsőinkkel megbontani a bolgárok védekezését.
Ádám Martin hőtérképe a bolgárok elleni találkozón:
Ádám Martin akciótérképe:
Ádám Martin hő- és akciótérképe. Előbbin is jól látszik, hogy a középső harmadban tűnt fel a legtöbbször, és az akcióiból is látható, hogy a tizenhatoson belül mindössze négy “eseménye” volt, ami a paksi múltra visszatekintve hatalmas kontraszt azokhoz az időkhöz képest. 9 párharc és 8 passz 2 lövés mellett. Igazi melós mezőnymunka.Nagyon úgy fest tehát, hogy a legkardinálisabb kérdést sikerült megoldani a válogatott életében és Ádám Martin is tud a Szalai Ádám féle stílusban játszani és hasznára lenni a válogatottnak. Egyszerű feladatnak tűnik, de a munka jó elvégzéséhez teljesen más meccsfizikumra van szükség, mint amit ő megszokott, ám az alázatosságából adódóan minden bizonnyal mint a jó diák, úgy végezte el a kiadott házit. Ez pedig ebben a rendszerben nagy erény és egy nagyszerű szerepkör, kíváncsian várjuk a további meccseken mit láttunk még tőle.
Marco Rossi csapata tehát letette a névjegyét Európában. Bulgária ellen osztálykülönbség volt, és jó volt látni, hogy vannak olyan futballistáink, akik meccseket képesek eldönteni, az új csapatkapitányunk pedig nemhogy igazi vezére a válogatottnak, de ha kell a hátán is képes lenne vinni azt. Ezt az élvezetes, támadásorientált, egyéni teljesítményekkel megfűszerezett látványos futballt már nagyon vártuk és nagyon sokáig szeretnénk még nézni. Legközelebb júniusban tehetjük meg ismét, amikor a magyar válogatott Montenegróban vendégeskedik majd, ahol mindemellett megmutathatja azt is, tényleg a csoportja favoritja-e.
Ám végül legyünk elsők vagy másodikak, ilyen játékkal helye lesz az Európa-bajnokságon Marco Rossi együttesének.