„Még ma is hiányzik a válogatott”

Szalai Ádám nem akarta megvárni, hogy mellőzötté váljon (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

A 35 éves csatár nem tagadta, nem volt könnyű búcsút intenie a nemzeti csapatnak, melynek mezét 86-szor húzhatta magára, és amelytől 2022 szeptemberében, az olaszok elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen, könnyek közt köszönt el.

„Kicsit olyan volt, mint amikor az első barátnőmmel szakítottam. Az első három-négy nap könnyen megy, aztán egyszer csak ráírsz, hogy »szia, minden oké? «. Marcót (Marco Rossi szövetségi kapitány) nem hívtam fel, hogy vegyen vissza, de nagyon megviselt az elválás.

Most is hiányzik a válogatott, de ilyen az élet, egyszer minden véget ér. Nem akartam megvárni, hogy azt mondják, már nem kellek.

Én akartam dönteni” – olvasható a Magyar Nemzet cikkében, amely kiemeli, Szalai rendkívül közvetlen és nyílt volt, életéről és tapasztalatairól mesélt a Szabó Dezső Katakombaszínházban, ahol a Fiatalok a Nemzetért Alapítvány meghívásának tett eleget.

Pálinkás bólintás a tilalommal szemben

Érdekesség gyanánt elárulta, mi volt az, amit rögtön betiltott az öltözőben, amint a válogatott csapatkapitánya lett, s hozzátette, az egyetlen kivételt picit pálinkás állapotban tette.

„Amikor csapatkapitány lettem, egyvalamit rögtön betiltottam: nem lehetett semmilyen felvételt készíteni az öltözőben a meccsek előtt, mert nem akartam, hogy az Izland elleni motivációs beszédhez hasonló dolgok kiszivárogjanak. Folyton rágták a fülemet emiatt, már azt is megígérték, hogy csak magunknak készülne, és biztos nem kerül a nyilvánosság elé. Így aztán az Izland elleni meccs előtt elkészült ez a felvétel. Miután nyertünk, odajöttek hozzám, hogy a járvány miatt az emberek otthon vannak, senki nem tud ünnepelni, mutassuk meg nekik. Bevallom, akkor Telkiben elfogyott már pár pálinka a kijutás miatt, így könnyen beadtam a derekam.”

„Csináljunk egy kis tüzet” – tízéves az elhíresült sajtótájékoztatós kritika

Szalai Ádám felejthetetlen sajtótájékoztatós beszéde 2013-ból (Fotó: MTI Fotó: Illyés Tibor)

Egy másik elhíresült beszéde tíz éve, a hollandok elleni 8–1-es vereség után volt, mikor a sajtótájékoztatón kendőzetlen őszinteséggel fogalmazott meg kritikát a magyar labdarúgás helyzetéről, majd egy időre a válogatott szereplést is lemondta. Szalai elmondta, Csány Sándor MLSZ-elnököt nem érte váratlanul a dolog.

„Köszönettel tartozom Csányi Sándor úrnak, akinek előre elmondtam, mire készülök. Nem tiltotta meg, nem is akart lebeszélni, csak annyit mondott, ha ezt meg merem tenni, csináljam, és vállaljam az esetleges következményeket. Senkit sem akartam megsérteni, de muszáj volt elmondanom a szakmai meglátásaimat.”

„Idősebb fejjel visszagondolva nem volt könnyű helyzet, mert fiatal voltam, nem tettem még le annyit az asztalra, hogy így kiálljak, de láttam, amit láttam, és dolgozott bennem a kötelességtudat, hogy valamit tenni kell. Úgy voltam vele, csináljunk egy kis tüzet.”

Orvosi pályáról álmodott

Szalai már gyerekként is elhivatott volt, a tanulást éppolyan fontosnak tartotta, mint a sportot, sőt, elárulta, nem labdarúgónak, hanem orvosnak készült.

„Édesapám vízilabdázott, édesanyám balettozott, nem volt egyértelmű, hogy futballista leszek. A foci sokáig egy jó hobbi volt számomra, miután bemagoltam a biológialeckét. Nyolcadikban megkaptam a jó tanuló, jó sportoló kitüntetést, és nekem a tanulás legalább olyan fontos volt. Az volt az álmom, az életcélom, hogy orvos legyek, nem az, hogy futballista. Fel is vettek a Teleki Blanka Gimnáziumba biológia szakra, amit imádtam, és nem csak azért, mert a 36 fős osztályban négy fiú volt… Pesterzsébeten laktunk, Zuglóban volt a suli, Újpesten voltak az edzések. Sokszor a metrón tanultam, miközben átutaztam a várost. Edzésen és az iskolában is a legjobb akartam lenni.”

Egy füttykoncert, ami több, mint kudarc

Mikor 16 évesen befutott érte a Stuttgart ajánlata, megváltoztak a céljai. A futball került az első helyre, ám az első fél éve rettentő nehéz volt Németországban. Egy percet sem játszott, a nyelvet sem beszélte, a szülei már hazahívták volna. Könnyű lett volna feladni, mégsem tette.

„Sokszor futottam zsákutcába életemben. Ilyenkor viszont úgy érzem, ha visszafordulnék, és más utat keresnék, az olyan lenne, mintha megfutamodnék. Ha valamit elvállalok, mindig a végsőkig kitartok, mert ha nem így tennék, rossz lenne a szám íze. Sokan csak a sikereket látják. Milyen jó lehet a válogatott csapatkapitányának lenni, közel tizenhárom évig a Bundesligában játszani, kijutni két Európa-bajnokságra. De bátran ki merem jelenteni, sokkal több kudarcom volt, mint sikerem. Csak azért tudtam annyi ideig a legmagasabb szinten maradni, mert a kudarcaim ösztönöztek, hogy jobb legyek. És ha három-négy kudarc után jött egy siker, az annál értékesebb volt.”

Nemcsak légiósként voltak nehéz pillanatai, a válogatottban is kijutott belőlük. 2016-ban a horvátok elleni hazai válogatott meccsen kifütyülte őt a közönség, majd

„A válogatottban játszva azt érezni, hogy nem szeretnek, hogy kifütyülnek, az több, mint kudarc, mert a családodnak át kell ezt élnie a teljesítményed miatt. De ha az ember az ilyen nehéz időszakokban is kitart, az élet előbb-utóbb megajándékozza egy kis sikerélménnyel” – így Szalai, akit a 2016-os Eb-n már éltettek a drukkerek, miután az Ausztria elleni első csoportmeccsen ő szerezte a csapat első gólját.

A „fő állású apa” jövőbeni tervei

Szalai Ádám még nem végzett a focival (Fotó: Twitter/FC Basel 1893)

„A terv az volt, hogy idén nyáron befejezem a játékot.

Eredetileg a Bundesligában akartam abbahagyni, de amikor megkeresett a Basel, egy ilyen nagy múltú csapat, amely a nyártól edzőként is számított volna rám, belevágtam a kalandba. Most, hogy az év elején munkanélküli lettem, felborultak a tervek.

Hangsúlyozom, még nem vonultam vissza, és bár azt nehezen tudom elképzelni, hogy itthon pályára lépjek még aktív játékosként, a külföldi folytatás nincs kizárva. Hosszabb távon szeretnék a futballban maradni, még nem tudom, milyen formában, de sok mindent vissza akarok adni a hazai labdarúgásnak.

Szalai az esetleges folytatás miatt is sokat sportol, formában tartja magát, közben pedig élvezi a családi életet, hiszen tavaly augusztusban édesapa lett.

„A munkanélküliség előnye, hogy a nap huszonnégy órájában a családommal lehetek. Semmit nem alszom, de nekem óriási élmény, hogy ilyen szinten részese lehetek a gyermekem életének. Tulajdonképpen főállású apa vagyok.”

Három dolog, amire futballistaként a legbüszkébb

Elmondása szerint a több mint tíz Bundesligában töltött év, melyet négy különböző csapat színeiben ért el, egyértelműen dobogós. A válogatottal megjárt két Európa-bajnokság és a csapatkapitányság is óriási kiváltság volt számára, no meg ott a Játékidő Alapítvány, amelyet a családtagjaival és a barátaival gyakorlatilag hobbiból működtet, hogy hátrányos helyzetű embereknek, gyerekeknek segítsen.

„Fontos, hogy jó példákkal ösztönözzük egymást. A segítség nem csak anyagi lehet, a hétköznapi gesztusokra ugyanolyan nagy szükség van: felsegíteni a lépcsőn egy babakocsis anyukát, vagy átadni a helyedet a tömegközlekedésen. A másikról való gondoskodás a lényeg, ami jó érzéssel tölt el.”