„Nem tudom, mit mondjak ebben a helyzetben. Mindenki láthatta, mi történt, nem találok szavakat. Azt gondolom egyértelmű tizenegyes volt – dühöngött a Honvéd edzője a lefújás után. – Nem értem, ilyen helyzeteben a játékvezető miért nem megy ki a monitorhoz, Le kellett volna ezt ellenőriznie, kötelessége lett volna. Egyértelmű volt.”
Kapcsolódó tartalom
Klafuric szerint nem ezt érdemelték a játékosai. Úgy értékelt, fiatalokkal teletűzdelt csapata a legjobbját adta – nemcsak az utolsó fordulóban, hanem a bajnokság során is felismerhető stílusuk volt.
A kispestiek kapusa, Szappanos Péter jóval borúsabban látta a történteket, és egyáltalán nem a játékvezetői ítélet miatt, amit meg sem említett.
„Nehéz okosat mondani. Főleg, hogy mint végül kiderült, a kezünkben volt a sorunk” – utalva rá, a győzelmükkel bennmaradnak, mert a Fehérvár sem nyert.
„Ezen a mérkőzésen mindenki a halaláig küzdött – bár ebben semmi pozitív nincs.”
„Nem egy mérkőzésen esik ki egy csapat, nem három mérkőzésen. Ez egy hosszú távú folyamat, amit nem nekem kell orvosolnom, és megoldanom. Én csak egy játékos vagyok, aki feladatokat teljesít és próbálja a legjobbját adni hétről hétre” – mondta elgondolkodtatóan az elmúlt két szezon lejtmenetében erősen megviselt játékos.
„Sajnáljuk a szurkolókat, ők sérülnek a legjobban. Nagyon sajnáljuk a dolgozókat – folytatta lesütött szemmel, mert testközelből tapasztalhatta az akadémián munkálkodók elhivatottságát. – Ha kicsi merítettünk volna abból az alázatból és abból a munkából, amit ott végeznek, és hogy mennyire élnek a Honvédért, ha abból példát tudtunk volna meríteni, tisztességesebben sikerült volna ez a búcsú.”
A Honvéd sorsát kaotikus hajrával megpecsételő felcsúti meccs összefoglalója: