„Az Újpest elleni” – bökött rá a fiatal támadó legkedvesebb NB I-es góljára a díj átvétele után.
Bár csak a szezon utolsó kilenc fordulójában és szinte kizárólag csereként kapott lehetőséget, szerzett öt gólt és kiosztott egy gólpasszt, átlagban nyolcvan percenként vállalt szerepet egy találatban. Tette mindezt 18 évesen a bajnokcsapatban, nem kevés teherrel a vállán, amit édesapja kiválóságának öröksége helyez rá.
Úgy véli, azért tudott epizódszereplőként is ekkora hatással lenni a mérkőzésekre, mert már hosszabb ideje az első csapattal edz, így megvan az összeszokottság. Nem izgul és mindig abban a tudatban lép pályára, hogy szeretne segíteni a csapaton és sosem volt gondja a korkülönbség miatt, úgy érzi, elfogadták és megszerették az öltözőben.
Ha kérdése van, elsősorban a magyar társakhoz fordul: Botka Endréhez, Bogdán Ádámhoz, Pászka Lórándhoz vagy Sigér Dávidhoz, a tavalyi felfedezett Baráth Péterrel pedig a kora miatt van nagyon jóban.
„Mindenkivel megvan a közös hang” – mondta.
„Mindig felmerül az emberben, hogy milyen lehet külföldön, de nagyon jó helyen vagyok a Ferencvárosban, megkapom a játéklehetőséget és fejlődni is tudok” – tekintett előre, a következő szezonra, évekre.
„A mi családunkban a Fradi-szív azért erősen jelen van, édesapámmal abban maradtunk, hogy a Fradiban felépítem magam, aztán ha úgy alakul, akkor a későbbiekben külföld is szóba jöhet.”
Úgy érzi, leginkább védekezésben kell javulnia, a további fejlődéshez pedig további és minél több mérkőzésre van szüksége.
A RangAdó-díjátadó győztesei >>>