Őszi álomcsapatunkhoz képest hat helyen változtattunk:

A hivatásos labdarúgók tizenegye is öt helyen egyezik:

Varga Bence (Kecskeméti TE)

Egészen kerek, nulla NB I-es játékperccel ment neki az idénynek, de hamar bebizonyította, a legjobbak között is lehet rá számítani. Kapásból augusztus legnagyobb védése az övé lett, de szinte nem telt el meccs nagy bravúrja nélkül, s ami talán még kihívói – Piscitelli vagy Demjén – fölé emeli, hogy az egész évet lehozta potyagól nélkül. A szezon második felében kisebb sérüléssel, betegségekkel is küszködött, de így is 25 meccsen védett, ezek több mint felén gólt sem kapott, nem mellesleg a kapujára tartó három tizenegyesből kettőt is megfogott. Nagy kérdés, mi lesz vele, hiszen anyaegyesülete, az MTK is visszatért az élvonalba. Azt 27 éves korára maximálisan bizonyította, hogy tartósan a legjobbak közé tartozik.

Meldin Dreskovics (Debreceni VSC)

A Debrecen nyári szerzeménye nagy haszonélvezője volt az edzőváltásnak: Janeirónál és Dombi Tibornál egy percet sem játszott, Blagojevics viszont hamar felismerte a lehetőséget benne. Az Újpest elleni októberi bajnoki óta minden meccsen szerepet kapott, csupán háromszor nem kezdőként. Megfordult mellette Lagator, Romancsuk, Deslandes is, de egyértelműen ő volt, aki a Blagojevics-féle védelem oszlopaként funkcionált. Mind védekezésben, mind építkezésben releváns szerepe volt, nem mellesleg két fontos gólt szerzett: a Paks elleni csodafordítást az ő fejese alapozta meg, Mezőkövesden pedig három pontot érően bólintott.

Mats Knoester (Ferencváros)

Becsülettel végigjátszotta az idényt, s rá abszolút lehet mondani, hogy felvette az FTC szintjét, itthon és a nemzetközi porondon is megbízható teljesítményt nyújtott. Az OTP Bank Ligában mindez 27 meccset jelent egy gólpasszal, de a Fradiból övé a legtöbb nyertes párharc, labdaszerzés, támadóharmadba juttatott labda, progresszív passz is. Samy Mmaee sérülésével ő lépett elő az elsőszámú Fradi-védőnek, a feladatot elvégezte, jövőre is nagy szükség lesz a játékára – itthon és idegenben is.

Belényesi Csaba (Kecskeméti TE)

Egy a sok közül azokból a kecskeméti játékosokból, akik nemcsak a teljesítményükkel, de a pályán megjelenő tekintélyükkel, rutinjukkal is nagyban segítették az egyébként fiatal csapatot. No, nem feltétlenül élvonalbeli rutinra gondolunk itt – Belényesinek a szezon előtt egyetlen NB I-es játékperce volt, de ennek hiánya egy pillanatra sem látszódott a szezon során. A 29 éves védő pont ugyanennyi meccset játszott végig a 33 fordulóból, a legtöbb megelőző szerelés és blokkolt lövés is az ő nevéhez fűződik a ligában, nagyon komoly stabilitást adott a legkevesebb gólt kapó együttesnek.

Nagy Krisztián (Kecskeméti TE)

Nagy Krisztián abba a kecskeméti csoportba tartozik, amely három éve már megjárta a legfelsőbb osztályt a Kaposvárral, de könnyűnek találtatott. Bezzeg most! A 27 éves játékos minden egyes bajnokin pályára lépett, a 3-5-2-es rendszerben a teljes jobbszélt bejátszotta, hat gól és négy gólpassz a mérlege. Valószínűleg vele kapcsolatban mindenkinek a Ferencváros elleni őszi bajnoki ugrik be, az ő duplájával győzte le a KTE a bajnokcsapatot. Emlékezetes még a Fehérvárnak lőtt külsős bombája is, de abszolút nemcsak az ellen kapuja előtt volt aktív, elnyűhetetlen, fáradhatatlan volt egész évben.

Szuhodovszki Soma (Kecskeméti TE)

Már megint egy kecskeméti? Megint. Szuhodovszki Soma szinte napra pontosan két évvel ezelőtt a Győr-Moson-Sopron megyei I. osztályban, egy Gönyű elleni bajnokin játszott az ETO második csapatában, ahhoz képest ebben a szezonban három ligával feljebb lett a mezőny egyik legjobbja. Ha nem a legjobbja. Nehéz eldönteni, mi a legnagyobb erőssége: elképesztő futóteljesítménye, remek cselezőkészsége, vagy bal lába, amellyel három bombagólt is jegyzett a szezonban – ezek mellé kilenc gólpassz is elfér, ami az egész ligában második csapattársa, Banó-Szabó mögött.

Papp Kristóf (Paksi FC)

Na, ő nem egy kecskeméti! Az álomcsapatok összeállításánál olykor igyekszünk a szürke eminenciásokat is kiemelni, akiknek a játéka nem feltétlenül látványos, de annál fontosabb. Ebbe a sorba illik a Paks középpályása is, aki már több mint 200 meccset játszott az Atomvárosban. Papp Kristófnak kulcsszerepe van a Bognár-féle őszinte futball megvalósításában, hiszen a visszatámadásoknál és a második labdák megszerzésénél nagyon komoly szerepe van – olyannyira, hogy neki van a legtöbb sikeres védekező akciója az OTP Bank Ligában. Emellett azért az ellen kapuja elé is felért: a Fradinak lőtt bombagólja kimondottan emlékezetes, mellette vágott még hármat, s kiosztott két gólpasszt is.

Adama Traoré (Ferencvárosi TC)

Valósággal berúgta az NB I ajtaját a mali támadó, aki az első öt bajnokiján öt gólt és három gólpasszt osztott ki. E tekintetben kissé visszavett utána, de azért csak eljutott húsz kanadai pontig a szezon végére – ezzel Varga Barnabás mögött második a táblázaton. A Fradi legjobb képességű játékosa, ezt számtalanszor bizonyította, még úgy is, hogy a csapat teljesítményével együtt azért az övé is esett vissza a tavasz második felére. Traoré centertől kezdve balhátvédig minden poszton helytállt, a legtöbb gólhelyzetet eredményező kulcspasszt ő osztotta ki, a jelen és a közeljövő Fradijának egyik legfontosabb eleme lehet (az mondjuk érdekes kérdés, merre járt a bajnokavató buli közben…).

Banó-Szabó Bence (Kecskeméti TE)

777 nappal súlyos sérülése után, már egy másik klubnál szerepelhetett ismét kezdőcsapat tagjaként az NB I-ben, Kecskeméten, édesapa értő kezei alatt pedig abszolút bebizonyította, hogy első osztályú játékos Banó-Szabó Bence. A KTE támadójátékának megkerülhetetlen eleme öt gólja mellett a liga asszisztkirálya lett: 12 találatot készített elő, volt, hogy egy meccsen hármat is. A még mindig csak 23 éves játékos bebizonyította, hogy egészségesen egészen kiemelkedő játékra képes, nem lennénk meglepve, ha néhány éven belül nem magyarországi csapatban találkoznánk a nevével.

Varga Barnabás (Paksi FC)

Azt hiszem, az álomcsapatoknál most már egy helyet automatikusan kiutalhatunk az aktuális paksi centernek: Hahn és Ádám Martin után most Varga Barnabás a soros gólkirály. Már tavaly a Gyirmótból is kiemelkedett, idén pedig abszolút megugorja az atomvárosi ékek lécét – 26 gól, válogatott meghívó és bemutatkozás. Varga teljesítményértékén még növelhet is, hogy nemcsak a Bognár Györgyi kattogós fociban érvényesült, amikor a centerek habzsi-dőzsölnek a beadásokban, a Waltner-féle szervezettebb rendszerben is tudott villogni. A ‘hogyan továbbról’ pedig Bognár György már el is árult részleteket – ez alapján úgy tűnik, Varga nem tölti ki a szerződését, a Paksnak pedig egy új center után kell néznie, akiből majd jövőre gólkirályt csinálhat.

Sztefan Drazics (Mezőkövesd)

A Varga melletti ék pozíciójára többen is pályáztak, de Ikoba (ZTE) tavaszra teljesen elfogyott, a Honvédot sokáig hátán cipelő Lukics épp a sorsdöntő meccseken maradt csendben, Dorian Babunszki (DVSC) teljesítményéhez pedig nagyban hozzápakoltak csapattársai is. Bár utóbbi igaz a mezőkövesdi Drazicsra is, összességében kijelenthető, hogy a csapat sikere jelentősen függ az ő szerepétől, a Kövesd góljainak több mint harmadát szerezte, s az általa megkezdett csapatvédekezésben is megvolt a maga fontos szerepe, amelyet becsülettel elvégzett. 14 góljával messze a legeredményesebb magyarországi szezonját produkálta, nem mellesleg az éles meccseken is rengeteget tett hozzá a bennmaradáshoz – az utolsó három fordulóban ötször is betalált két gólpassz mellett. Bizonyára nem véletlen, hogy a Kövesd tavaszi megtorpanása szinte egybeesik Drazics sérülésével.

A szezon edzője: Szabó István (Kecskeméti TE)

Számtalanszor szólt már neki dicsőítő ének, de még egyszer álljon itt: ó, mily’ boldogság, hogy ligánk rendelkezik ilyen szakemberrel, mint Szabó mester. Most az csak mellékes, hogy a lesajnált újoncot bevitte a második helyre, érdemes a miértekre is rápillantani. Szabó István méterről méterre megkomponálta csapata játékát, elvárásai mellé azonban kiváló kohéziót és egységet is kovácsolt, nem mellesleg hatalmas alázatot követelt meg és mutatott is – egy vereséget követően nem győzött vagy négyszer gratulálni az ellenfélnek. Szabó kiteljesedéséhez kell a kecskeméti közeg, a szakember a szülővárosában az igazi, őszintén kívánjuk, hogy a nemzetközi porondon is nyújtson csapatával elismerésre méltó teljesítményt. S bár Szabót ebben az összevetésben lehetetlenség volt legyőzni, említsük meg azért a verseny második helyezettjét, Szrdjan Blagojevicset is, aki nagyszerű csapatot formált a Lokiból. Bravó, urak!

Az OTP Bank Liga 2022/2023-as szezonjának álomcsapata az m4sport.hu szerint: