„Nem volt előjele. Egy cél vezérelt bennünket, hogy biztosan bent tartsuk a csapatot” – szögezte le a szezon edzője, nem álmodoztak a feljutóként várt rajt előtt. A nyári felkészülés alatt már érezték, jó úton járnak: bár szándékosan nem játszottak élvonalbeli ellenféllel a bajnokság előtt, látszott, hogy kezd gördülékeny lenni a játék, és ha az új igazolásaik megfelelő erőállapotba kerülnek, akkor beválhatnak.
A kiválasztási kritériumok fő számpontjai – fizikai, technikai, taktikai és a mentális – közül Szabó mester számára a mentalitás a legfontosabb – egyéni és csapat szinten is. „Hogy akarnak-e a játékosok sokat dolgozni, szeretnének-e magas intenzitással játszani – a pálya bármelyik harmadában –, ezeket figyeljük.” Nem is sajnálja az időt a beszélgetésekre, a háttér információk begyűjtésére, mielőtt Tóth Ákos szakmai igazgatóval meghozzák a döntést a kiszemeltekről.
Egy példát el is mondott arra, hogy előttük is adott volt a lehetőség élvonalban tapasztalt játékosokat megszerezni, hogy aztán mégse közülük válasszanak. Bartha László és Szuhodovszki Soma közül azért döntött az utóbbi mellett, mert bár Barthát ismeri, dolgozott is vele, jó futballistának tartja, nem érezte, hogy olyan teljesítményt nyújthat, amit Szuhodovszki ígért – és amit igazolt is. (Nálunk momentán a szezon álomtizeneggyébe is befért.)
„Már ősszel is mosolyogtam rajta, mikor azt mondták, a Kecskemét csak védekezik. Az első időszak valóban így telt el, de idővel a statisztikákat figyelve láttuk, ebben több van” – emlékezett vissza a forduló pontra, a Ferencváros legyőzésére, amikor valóban rendületlen védekeztek hazai pályán, de végig tapasztalta a kellő mentalitást. „A fizikai mutatóink nagyon fontosak, hétről hétre elemezzük, nagyszerű erőnléti edzőnk van, és láttuk, hogy nemzetközi szinten is soknak számító sprintet végeznek a játékosaink. Talán ez fordított meg bennünket, hogy a támadózónában is többet merjünk játszani.”
Ha már Ferencváros, az Európa-ligában a tavaszt megélő bajnokkal szemben veretlenek maradtak (Kecskeméten mindkétszer nyertek, idegenben ikszeltek), amely biztató a nyári Konferencia-liga-selejtezők előtt. De Szabó továbbra is két lábbal áll a földön, elismerte, legfeljebb az utolsó meccsen voltak jobbak a Fradinál. „Más kávéház a két csapat. Még kevesebbet beszéltünk a tulajdonossal és a szakmai igazgatóval, hogy mi lesz a priortitás” – ismerte el, hogy az igazolásoktól, az edzőtárbortól, a nemzetközi ellenfelekkel vívott meccsektől függ majd, milyen célokkal vághatnak neki a kettős terhelésnek, a bajnokságnak. Meghatározó lesz a keret ereje és mélysége, a rotációs lehetőségek, amelyek eddig azért hiányoztak.
Hozzátette, élt már meg nagy sikert Kecskeméten, a 2011-es Magyar Kupa-győzelmet pályaedzőként, és akkor is hasonlóan remek atmoszféra lengte körül a csapatot, mint jelenleg, amikor a klub 112 éves históriájának legjobb helyezését – egyben a magyar bajnokság történetében legelőkelőbb újonceredményét – érték el. „A szurkolók és a csapat között remek a kémia. Hihetetlen az öröm a köreikben, telt házasak a mérkőzéseink, óriási az eufória. Nagyon jó érzés most kecskemétinek lenni.”
„Kollégáim nélkül ez nem mehetett volna. Saját területükön jobbak, mint én. Nyilván mint vezetőedző, nekem kell irányítanom az egész csapatot. De nélkülük nagyon nehéz lenne. Ez teammunka” – hangoztatta edzői pályafutása legrangosabb elismerése kapcsán, azzal kiegészítve, hogy nem is érti, hogyan történhetett ez ilyen gyorsan. „Egy év alatt fordult nagyot a világ.”
Mindez Pro-licenc nélkül, de a KTE edzője nem ódzkodik a megszerzésétől. „Mindig is tanuláspárti voltam, ha indul a tanfolyam és felvesznek, természetesen ott leszek.”
Távol áll tőle a kifejezés, hogy leoktatták volna a mezőnyt. Tiszteli a kollégáit, tudja, veszélyes pálya az edzői. „Egyik nap még fönt van az ember, másik nap meg lehet, munkája sincs.”
Szabó István és stábja munkáját viszont a Hivatásos Labdarúgók Szervezete is A legjobb edző címmel ismerte el.