A Paks az OTP Bank Liga hangulatfelelőse
A Paksi FC még Waltner Róberttel vágott neki a 2022/23-as szezonnak, aztán a kapcsolat – csakúgy, mint Bognár György esetében az MTK-nál – nem az elvárt eredményeket hozta, így a régi varázsló visszatért legfőbb sikereinek helyszínére. Az atomvárosban pedig egyhamar beköszöntött a totális futball, maximumra tekerték a letámadásokat, a gólgazdag meccseket, ami Varga Barnabásból gólkirályt csinált, Böde Dániel pedig főnixszerű feltámadást produkált.
∼
A Paks szerezte toronymagasan a legtöbb labdát az ellenfelek térfelén, mögötte a Zalaegerszeg és a Ferencváros. Előbbi kettő esetében a felezővonalon túli játék és a szélek erőltetése is eredményezte ezt, míg a Fradinál jellemzően a domináns játékból fakadt ez. A sereghajtó e tekintetben is, – mint ahogyan a bajnokságban – a Vasas volt, amely betömörülő védekezéssel volt operált a meccseinek jelentős részében.
∼
Bognár György edzősködése egy csapatnál mindig kiszámíthatatlan dolgokat hoz, ez pedig a statisztikákban is visszaköszön. Ugyan toronymagasan a Paks szerezte a legtöbb labdát az ellenfelek térfelén – amely relatíve az általa filozofált futballhoz is vezet –, de a Zalaegerszeg mögött övék volt a második legtöbb labdavesztés is, amely leginkább a szezonvégi váratlan vereségeket eredményezte.
∼
A ZTE csupán tizenhárom labdával vesztett többet, mint a Paks. Az utolsó, vagyis a legjobb ebben is a Fradi volt, a Vasasnál mindez azzal magyarázható, ha keveset van nálad a labda, nem is tudod sokszor elveszíteni azt, míg a Fehérvár – mint ahogy egyébként több mutatóban is – itt is jól szerepelt.
∼
A Tolna vármegyeiek gólok tekintetében tökéletesen kiegyenlített mérleggel zártak, 57 szerzett és 57 kapott találat. 114 gól a 33 mérkőzés alatt. Egy szórakozni kívánó futballrajongónak kell ennél több? Azonban Bognár György focija kiszámíthatatlan dolgokat rejt magában. Ahogy a Paks virágzott az újbóli kinevezés után, úgy fogytak el a szezon végére, teljesen váratlan 6-1-es pofon a Mezőkövesd ellen, sorozatban négy nyeretlenül megvívott párharc, aminek következtében lemaradtak a dobogóról.
Ugyanis a gondolkodásmód, mely szerint a lényeg, hogy rúgjunk többet, mint az ellenfelünk, nem minden esetben jöhet be, így hullámzó eredményekhez vezethet. Ezt jól tükrözi a helyzetkihasználás minősége.
∼
A helyzetkihasználás minősége, vagyis a ténylegesen lőtt gólokból kivontuk a csapatok xG-értékét (várható gólok), és az ebből kapott mutatóból képeztük az alábbi rangsort. A Paks felülteljesített (3,37-tel több gólt szerzett, mint a helyzetei alapján elvárható lett volna), míg a Zalaegerszegnél és a Kisvárdánál a rossz helyzetkihasználás negatív 9-es differenciát eredményezett, tehát jóval kevesebb gólt szereztek, mint kellett volna. Viszont az is látszik, hogy az NB I jelentős része rosszul sáfárkodik a helyzeteivel.
∼
A Paks ugyan várható és a ténylegesen lőtt gólok tekintetében is a második helyen végzett a Ferencváros mögött, ám az xG-értékük alapján is leolvasható, hogy egy időszakban a termékenységükben azért jócskán volt túlteljesítés. Magyarán a váratlan és nehéz helyzetekből vagy kevés lehetőségből is sikerült gólt, gólokat szerezniük. Ilyen volt például a Honvéd vagy a Vasas legyőzése, amely mérkőzéseken előbb 2 kaput eltaláló lövésből 2, majd háromból három gólt szerzett Bognár György csapata.
Ha már Honvéd, érdemes megnézni ebben a statisztikában a kispesti együttes helyét. A harmadik legrosszabb mutató az övék, a Zalaegerszeg és a Kisvárda mögött. A már NB II-be kiesett csapat például nyolccal kevesebb gólt kapott, mint a Paks, csak hárommal lőtt kevesebbet, mint a ZTE és néggyel a MOL Fehérvárhoz képest, ám jóval több volt bennük az xG-értékük alapján.
A Honvédnak ugyanis tíz olyan mérkőzése volt a szezonban, melyen egyetlen góllal maradtak alul ellenfelükkel szemben. Az önbizalom hiánya, pech vagy rossz helyzetkihasználás. Ezek közül álljon bármely is az eredménytelenség hátterében, biztos, hogy erősen befolyásolta a Kispest kiesését, hogy több mint 7 gól „benne maradt a lábakban”.
A Zalaegerszegben jóval több volt
A MOL Magyar Kupa-győztes Zalaegerszegben is nagyon sok maradt. A már korábban látott mutatókban, mint a labdaszerzések az ellenfél térfelén, a teljes mezőnyben végrehajtott labdaszerzések és a megvívott párharcok tekintetében is az élmezőnybe tartozott a ZTE. Ez persze nagyban betudható az idény 2/3-ad részében még Ricardo Moniz irányította együttes akkori stílusának, amely Boér Gábor érkezésével sem változott meg jelentősen.
A holland tréner egy hosszútávú projekt embereként érkezett a Zalaegerszeghez, végül a 12 csapatos NB I lett a veszte. Ugyanis a liga egyik legfiatalabb keretével, jó filozófiát kialakítva menetelt előre, viszont a szezon végéhez közeledve egy hosszú góltalansági spirálba keveredtek, a kiesés veszélye is felmerült, így az ilyen esetekben már megszokott csodafegyverhez nyúlt a vezetőség: edzőt cserélt.
Kapcsolódó tartalom
A Zalaegerszeg végül magabiztosan maradt bent és a szezont sikerült megkoronázni a Magyar Kupa elhódításával, ám ha megvizsgáljuk a támadómutatókat, kiütközik, hogy egyrészt Ricardo Moniz tényleg maradhatott volna hosszabb távra is, másrészt jelentősen több volt a csapatban, mint amennyit végül meg tudott mutatni magából. Ugyanis a ZTE rendelkezett a legrosszabb helyzetkihasználási mutatóval (-9,27), holott mind lövések, mind kaput eltaláló lövések tekintetében az élbolyhoz tartozott.
Mi a helyzet élbollyal?
A Ferencváros még a gyenge szezonzárás, az idény felében vereségekkel tarkított időszak ellenére is toronymagasan az NB I csúcsán áll jelenleg.
Kapcsolódó tartalom
Gyakorlatilg minden fontos mutatóban az élen áll Sztanyiszlav Csercseszov együttese, az orosz edzővel kapcsolatban nagy kérdés, a következő szezon milyen lesz és milyen fontosságot tulajdonít majd az OTP Bank Ligának, ha a BL-csoportkör (nyolcaddöntő?) elérése a legfőbb célkitűzés.
Kapcsolódó tartalom
Ha a progresszív, domináns futball szemléletét vesszük alapul, világosan kiemelkedik, a Fradi ebben is felülmúlja az NB I-et. Ugyanis a zöld-fehérek védekeztek átlagosan legmesszebb a saját kapujuktól, ami a modern futball alapfilozófiája. Noha ebben a Puskás Akadémia FC, a Paksi FC és a ZTE FC is kiemelkedő volt, mindhárom együttes esetében érvényesült az ellenfél térfelén való affinitás a labdaszerzésekere, a mondhatni magas presszing és az ezzel jövő feltolt védelem. Ám a védekező akciók tekintetében a Ferencváros alig-alig tudták az ellenfelek kellemetlen helyzetekbe kényszeríteni.
∼
A legtöbb csapat a szélen hajtotta végre a védekező akciói nagy részét, ami nem csoda; az NBI-ben legtöbbször itt folyik a játék. A Vasas, a Kecskemét és a Mezőkövesd viszont a tizenhatosa előterében is sokat takarított. A legmélyebben a Mezőkövesd (38,63 méter) és a Vasas (38,89 méter) védekezett, míg a legmagasabban a Ferencváros (44,39 méter). (Minél vörösebb egy zóna, annál több védekező akció történt ott.)
∼
A szezon elején szinte minden szakértő a MOL Fehérvár FC-t gondolta a Ferencváros legnagyobb kihívójának, végül a Kecskemét lett a legfőbb üldöző, ámbár a hírös város csapatának teljesítménye csodaszámba ment a szezon során. Ha megvizsgáljuk a progresszív passzok számát és helyét, világosan látszik, a Fradinál vannak meg az igazi játékmesterek, a kreatív középpályások, melyek egy nagy célokra törő klub legfőbb ismérvei.
Progresszív passznak nevezzük azokat az átadásokat, melyek a saját térfélről indítva legalább 30 méter hosszúak, vagy pedig az ellenfél térfelén legalább 10 méteresek. Egyszerűbben olyan passzok ezek, melyek előrehaladást generálnak.
A középről építkező csapatok esetében a székesfehérvári együttes is igen aktív tudott lenni, és sok más támadómutatóban is igaz volt ez rájuk, de a befejezésekkel akadtak igazán gondjai a Vidinek, mint ahogyan a szezonzáró, Vasas elleni mérkőzésen is látható volt, elől nem volt meg a Fehérvár minősége.
∼
A csapatok többsége a felezővonal környékéről, a két szélről indította progresszív passzainak nagy részét. Leginkább a Paks használta a széleket. A Ferencvárosnak is elég erős volt a bal oldala, de a bajnok a pálya közepéről is képes volt előre juttatni a labdát. A Fehérvár szintén. (Minél vörösebb egy zóna, annál több progresszív passz ment onnan)
∼
Ha a minél piros zónákat vizsgáljuk, vagyis, hogy melyik csapat mennyire tudott aktív lenni ezekben a fontos mutatókban, akkor a Vasas és a Mezőkövesd lenne az a két együttes, amely a következő idényt az NB II-ben kezdené, viszont Kuttor Attila csapata megmutatta, hogy kevés helyzettel is lehet fontos meccseket nyerni (lásd: Honvéd-Mezőkövesd 2-3, melyen csupán három kaput eltaláló lövése volt a Mezőkövesdnek), illetve nem fontos hatékonyan támadni, ha a védekezés is jól működik, ugyanis tőlük csak négy csapat kapott kevesebb gólt a bajnokság során.
∼
Szürkével jelöltük a pontos progresszív passzokat, pirossal pedig a pontatlanokat. Ebből is látszik, hogy a MOL Fehérvár FC játéktudásban nem egy kiesés ellen menekülő csapat képét kellene, hogy fesse.
∼
Ugyan az OTP Bank Liga 2022/23-as szezonjának ezüst- és bronzérmese a Kecskeméti TE és a Debreceni VSC lett, ám az esetükben egy fontos mutató esetében sem találni kiugró érdekességeket. Ez is igazolja, hogy azért a labdarúgásban nem minden a mágnestáblán és az utólag értelmezett adatokban dől el, pláne, hogy mindkét együttes igen saját stílust képviselt. Továbbá amit nem tükröznek a számok, az a szív, csapategység és a mentális fölény, amely a KTE-nél az egész idény során jelen volt és a DVSC is komoly lendületet kapott el a végére, ezeket nem lehet és nem is kell mérni.
Kapcsolódó tartalom
Összességében a számok megmutatják, amit egyrészt tudunk, hogy a Fradi kiemelkedik az OTP Bank Liga mezőnyéből, valamint, amit sejteni vélünk, hogy számos csapatnál csak egy-két jó igazolás, fontos láncszem és olykor a megfelelő stílus megtalálása hiányzik az eredményességhez. Ám egy 12 csapatos, edzőkeringővel tarkított bajnokságban erre vajnyi kevés az esély, ellenben ahol bíznak a szakmai munkában (Kecskemét – Szabó István, Puskás Akadémia – Hornyák Zsolt) ott előbb-utóbb megvalósulnak a kitűzött célok.