Honvéd, Vasas: muszáj visszajutni?

Egyszerre van hasonló, de mégis elég különböző szituációban a két nagymúltú fővárosi klub.

A Honvédnál teljes hátraarcot tettek a kiesést követően: távozott sportigazgató, vezetőedző, tanácsadó (aki a pletykák szerint homeoffice-ból adta a jobbnál jobb tanácsokat és be sem tette a lábát Kispestre), több stábtag és persze egy rakat játékos is. A Magyar Futball Akadémia fejlődési csúcsán csücsülő klubnál értelemszerű volt, hogy a saját fiataljaikra támaszkodnak, mind a kispadon Pinezits Máté mélyvízbe hajításával, mind a keret kialakításánál. A csikósor mellé igyekeztek a megfelelő rutint biztosítani, Tujvel és Lovric szerződést hosszabbított, visszatért Kálnoki-Kis Dávid, jött Holman Dávid (akinek a képességeit ismerjük, de az elmúlt két évben alig játszott, fel kell építenie magát) és Adorján Krisztián, de a harmincpluszos mélyrutin és a lendületes fiatalok közötti átmenetet nevek alapján nem sikerült még igazán áthidalni, ide egyelőre csak Kovács Nikolaszt és a már említett Holman, Adorján párost lehet sorolni. A pályán persze ettől még mutathat jó közösséget és karaktert ez a Kispest, de a másodosztály egészen másfajta nyomásához talán több olyan játékosra van szükség, aki a nehéz szituációkban átlökheti a csapatot a jedi-oldalra.

A Vasasnál egészen más volt a humánerőforrás-menedzsment: sportigazgató, vezetőedző és a csont nélkül kieső csapat magja is maradt Angyalföldön, ami elsőre egy kamikaze akciónak tűnik és a magyar futballban igen ritka. Itt azért elsősorban az anyagi szempontok diktáltak, legalábbis eléggé kihangsúlyozták a fizetéscsökkentéseket, a létszám metszéséről már nem is beszélve. Emellett nagyon érdekes lehet, hogy az angyalföldiek miként nyúlnak a saját akadémiájukhoz, ne feledjük, egy 2004-es játékosnak folyamatosan pályán kell lennie a bajnokságban. A Kubala Akadémia pedig hiába kiemelt, szinte napra pontosan két éve nem mutatkozott be saját nevelésű játékos a Vasas felnőttcsapatában, a fiatalszabályt az elmúlt két évben legtöbbször a Fraditól kölcsönvett Patrick Iyinborral sikerült abszolválni. A Vasas legnagyobb erősítése a gyengülése volt: Nagy Miklós sportigazgató szerint a túl bő keret és a nem elég erős kohézió volt a borzalmas élvonalbeli szereplés elsődleges oka – ezt elég látványosan sikerült letörni, a 11 távozó helyére eddig az egyszem Bakti Balázs jött kölcsönbe (illetve Papp Csongor a második csapathoz, de nem lennénk meglepve, ha feljebb is szerepet kapna), mégsem néz ki kabriósnak a piros-kék keret a rajt előtt.

A Vasas és a Honvéd sorsa sok szempontból hasonlít: a dicső múlt, a magyar futballban betöltött egzisztencia nem a másodosztályra predesztinálja őket, a közelmúltban ugyanakkor a válság bekopogtatott Kispesten és Angyalföldön is, bizonyára nem véletlenül adták vissza az államnak stadionjaik működtetését. A lehetőségekhez képest mindkét csapat igyekezett ésszerűsíteni a költségvetését, megtalálni az arany középutat az eredmény és gazdaságosság erdejében. A helyzet mintha Angyalföldön lenne stabilabb.

A kissé szürke és káoszos Merkantil Bank Ligában tavaly kivételesen jött a papír – a Diósgyőr és az MTK jósolt feljutásával nem maradt éhes cápa, akinek az utolsó pillanatokban énekelték volna ki a heringet a szájából, legalábbis a harmadik helyezett Ajka bajosan hívható egyértelmű élvonalvadásznak. Mindez a Honvéd és a Vasas malmára hajthatja a vizet, de valahogy az ember mégis ódzkodik egyértelmű favoritnak kikiáltani a két kiesőt: az elmúlt évtizedben egyszer sem fordult elő, hogy 1-2-n végezzen a két alászálló klub. Valahogy az túl egyszerű lenne – a Merkantil Bank Liga meg mostanában nem bizonyult ennyire egyszerűnek.

De akkor Honvéd vagy Vasas? Ha a jelenlegi játékoskeretet nézzük, a Vasasé tűnik combosabbnak, Berecz, Urblík vagy éppen Holender is méterekkel kilóghat az NB II-es térképről. Persze csak a játékosok értékét vizsgálva, az angyalföldieknek tavaly nem négyet kellett volna a 33 bajnokijukból nyerni, szóval önmagában ez még sokat nem jelent, alapnak viszont ideális. Ha erre sikerül egy közösségcentrikus, inspiráló környezetet alkotni, megmozgatni a szurkolókat, a Vasas lehet a labdarúgó NB II legnagyobb esélyese.

Játékoskeretében nem, a háttér erejében viszont a Honvéd felülmúlja a városi riválist – gondolok itt infrastruktúrára, közönségre. A kispestiek mögött felsorakozó szurkolótábor vélhetően a diósgyőri szintet fogja súrolni az NB II-ben, ez pedig aranyat érhet, az olyan fogcsikorgatós idegenbeli meccseken, mint a csákvári, mosonmagyaróvári. A Honvédnál óriási kérdés, hogy a fiatalok miként tudják kezelni a rájuk nehezedő terhet, de a háttérország erősebb, mint a jelenlegi Vasasnál. Kérdés, melyik bizonyul döntő szempontnak, mert egyáltalán nem kizárt, hogy csak az egyik örülhet a végén.

Viszont végignézve a mezőnyön, óriási meglepetés lenne, ha a Honvéd ÉS a Vasas is hoppon maradna a szezon végén.

Győr, Nyíregyháza: teljes fordulat?

Az ország két végében, de rendkívül hasonló életúttal és jelenlegi egzisztenciával rendelkezik az ETO FC Győr és a Nyíregyháza Spartacus. Mindkét csapat számára pocsékul alakult az előző szezon, előbbi 13. lett, utóbbinak még osztályozót is kellett játszania a bennmaradásért, de a nyarat nézve, mindkét csapat minimum megfordítaná a tabellát, sőt, úgy néz ki, a 2015-ös csoportos leépítés után kilenc évvel vissza is kerülnének az élvonalba.

Egészen érdekes ámokfutást hajt végig a játékospiacon az ETO FC Győr, amely bennhagyta a kasszában a kizárólag magyar játékosok foglalkoztatásáért járó 145 milliós MLSZ-támogatást. Nem is bízták a véletlenre: montenegrói, mali, argentin, osztrák szlovák és román labdarúgót is, olyan régi ismerősökkel, mint Michal Skvarka és Claudiu Bumba.

Egyre világosabban kitűnik: a tíz évvel ezelőtti bajnoknak komoly célja visszajutni a legjobbak közé. Mindezt sejteti Világi Oszkár, DAC-tulajdonos színre lépése, illetve azok a pletykák is, amelyek a Fehérvárból kiszálló MOL szerepvállalását prognosztizálják. A 145 millió forint kategorikus visszautasítása, illetve a nagykereskedelmi játékosvásárlás azt sugallja, momentán nem az anyagi szempontok a legfontosabbak a Rába-parton. A kérdés természetesen adott: össze lehet-e gyúrni ezt a sokszínű keretet egy konstruktív közösséggé, és szakmai szempontból is kifizetődő-e az a befektetés, ami ezen a nyáron a győrieket jellemezte.

A Nyíregyháza nyár elején még az NB III-tól retteghetett, majd a tulajdonos, Révész Bálint egy elég emlékezetes interjúval bökött oda a szurkolóinak. Innentől viszont már kinyílt a mosoly a szabolcsi fővárosban, a tavaly leszerepelt keretén ugyanis elég komolyat alakított a klub – az érkezők között találjuk a tízszeres válogatott Nagy Dominikot, a nemzeti csapatban korábban szintén bemutatkozó Géresi Krisztiánt vagy a Kecskeméttel NB I-es ezüstérmes Rjaskó Mihajlót is, a hírek szerint nem éppen másodosztályú bérért írtak alá. Edzőnek Tímár Krisztián érkezett, akinek a korosztályos válogatottaknál és a másodosztályban is van már combosnak mondható rutinja, igaz, kiemelkedő eredménye egyelőre nem. A stadion ráadásul még nincs olyan közel az átadáshoz, így hiába a komoly erősítések, az hatalmas bravúr lenne, ha a tavalyi 18. hely után, otthonától távol is a feljutásért küzdene a Szpari. A felkészülési szezon mindenesetre elég biztató, a főpróbán például a Mezőkövesdet verték 3–1-re.

A két klub helyzete kicsit hasonlít a 2020-as Vasaséra: váratlanul hatalmas invesztíciót tettek a játékoskeret fejlesztésébe. Az akkori Vasas nem volt ilyen mélyen, mégis két és fél évbe telt a feljutás számára, a tendencia alapján meglepő lenne, ha ez a szezon egyből a Győré és a Nyíregyházáé lenne. De persze az is, ha a tavalyihoz hasonló buktát produkálnának.

További kihívók

Nagy kérdés, ki lehet még tényező az élmezőnyben, első körben talán az Ajka, Gyirmót, Szeged, a Haladás és a Pécs sorolható ide, de ne feledjük a Siófokot sem, amely egészen bomba tavaszi szezont produkált. Vagy a Soroksárt, amelyre rendre csak a Fradi fiókcsapataként szoktunk legyinteni, de egyrészt egy ideje már nemcsak a magyar bajnok passzolgatja lefelé a játékosokat, de Lipcseiék exportot is termeltek, az elmúlt szezonban pedig ötödik helyen csaptak be.

A Szegednél egyébként kiemelte Adem Kapics, hogy ezúttal már egyértelmű cél a feljutás, pénz, paripa adott, kérdés mennyire erős a fegyverük? Szintén komoly kérdőjel lehet a Pécs szereplése, amely tavaly egészen elképesztő őszt, majd annál pocsékabb tavaszt produkált. És akkor az edzőváltásokon átesett csapatokról még nem is beszéltünk: a kupadöntős Budafok Erős Gáborral és az örök helyesély Gyirmót Csizmadia Csabával is közel végezhet.

De ahogy az elmúlt szezonban, úgy talán most is a kiesés elleni harc befolyásolhatja a feljutásért küzdők teljesítményét: a 18 csapatosra redukált mezőnyből négy csapat is csont nélkül visszaesik a harmadosztályba! A bajnokság pedig egyébként is a fizikai harcra, pontrúgásokra van szabva, általában kevés gól és hatalmas küzdelem jellemzi. A túlélőharc már-már olyan méreteket ölthet, amit egy ligával feljebb szoktunk meg, ennek fényében a favoritok is elvérezhetnek kiesőjelöltekkel szemben. Sőt, a tippünk az, hogy nincs tippünk: a szokásosnál is több meglepetés várható az elmúlt évek legélesebb NB II-jében.

1. FORDULÓ (július 30., vasárnap)
17.30: Nyíregyháza Spartacus FC–BFC Siófok
17.30: BVSC-Zugló–Szombathelyi Haladás (élőben az M4 Sporton)
17.30: Gyirmót FC Győr–ETO FC Győr
19.00: HR-Rent Kozármisleny–Tiszakécskei LC
19.00: Aqvital FC Csákvár–Budapest Honvéd
19.00: FC Ajka–Soroksár SC
19.00: Vasas FC–Budafoki MTE
19.00: Kolorcity Kazincbarcika SC–Szeged-Csanád Grosics Akadémia
19.00: Pécsi MFC–Credobus Mosonmagyaróvár