Amilyen az adjonisten…
Bár a tömeges játékos- és edzőváltásnak köszönhetően előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik, hogy bizonyos futballisták volt klubjaik ellen lépjenek pályára, a forduló első fele a nosztalgia jegyében telt.
Ott volt mindjárt a Bognár-család, amely szépen lefedte az MTK–Paks derbit: nem gyakran fordul elő, hogy György edző István fia ellen meccsel, az élvonalban konkrétan ez volt az első ilyen alkalom. Horváth Dávid és Bognár György előttem az utódom-kapcsolata pedig ki is oltotta egymást, a Kádár, Bobál által kézivezérelt expaksi védelem jól kontrollálta a korábbi MTK-s Könyves által vezetett paksi rohamokat. Csereként először játszott nevelőklubja ellen Mezei Szabolcs, de nem ő, hanem – naná – Böde Dániel jelentett változást a második félidőben. Nemcsak gólja miatt (oldott már meg ennél nehezebb feladatot a kapu előtt), egész egyszerűen 36 évesen is olyan kulcsszereplő volt, hogy Bobál legyen a talpán, aki szívesen beugrik egy párharcba vele.
Az igazi vendégszeretet persze Újpesten várt Katona Mátyásra és főleg Csongvai Áronra: a februárban Fehérvárra szerződött páros először tért vissza a Megyeri útra, ráadásul egy ötezer nézős, magyar szinten kőkemény hangulatú Megyeri útra. Erre Katona – paff – egy perc után gólt lőtt, ünnepelni nem akart, nem is volt rá ideje. Szegény Csongvait meg Grzelak pont erre a meccsre rakta ki a vonal mellé, kapta is a füttyszót minden labdaérintésnél. Az Újpest korábbi csékája eddig ingázott a középpálya és a védelem közepe között, ez a jobbvédő-poszt kicsit közel volt a lelátóhoz, de amikor a meccs után a vezetőedző az „éles” beadásairól beszélt, akkor érthető, mire gondolt – két centerezése után is ziccerbe került Schön, amikor pedig Kodrót találta meg, a VAR-kocsi centizésére volt szükség az egyenlítés elmaradásához:

De nemcsak Csongvai volt az egyetlen „Cso” a Szusza Ferenc Stadionban, aki volt csapatának bizonyított, ott volt Csoboth Kevin is. Igaz, ő kevesebb sót evett meg Fehérváron, Szabics Imrétől nem igazán kapott lehetőséget, Szegedre kellett igazolnia a kibontakozáshoz. A csapatsiker most az övé, az egyéni aligha, hiszen a meccs alig 34 percig tartott számára. A válogatott szélső talpa és Kasper Larsen sípcsontja által bemutatott koreográfia elhozta a szezon első komoly VAR-vitáját is, hiszen az eset után néhány perccel a kocsiból kihívták Karakó Ferencet, s a bíró is úgy látta, hogy Csoboth talpalt, így azonnali piros járt neki. Az M4 Sport nézői és olvasói már kevésbé így látták, szavazásunkon a voksok háromnegyede szerint jogtalan volt a kiállítás, s valóban úgy tűnik, bár a talpalás látványos, valójában inkább Larsen lába irányítja Csobothét, aki félig spárgázik is egyet.
Szegény Csoboth Kevinnek pedig kellemetlen déja vu-ja lehet, mintegy kilenc hónappal ezelőtt egy Puskás Akadémia elleni bajnokin kapott vitatható piros lapot, akkor egy műesésnél kapta második sárgáját, így azt az esetet a videobíró nem is vizsgálhatta (illetve a tizenegyesgyanús szituációt igen, a műesés és a sárga lap jogosságát nem). Ugyanúgy Fejér vármegyei ellenfél, csak a percekben ugrottunk egyet – 33. most pedig 34. Ezek után félteném Csobothot a Puskás elleni meccs 35. percétől, nehogy megint pirosas kalamajkába keveredjen…
S ha már Csoboth és Csongvai, azon a meccsen utóbbi még újpestiként jó 40 méterről lőtt bombagólt:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Adj egy ötöst!
A covid-járvány hívta életre az öt cserét, így ennek túl veretes krónikája nincs, valószínűleg történelmet is írt Boér Gábor a félidei “félsorcseréjével”.
Lesjak 🔃 Huszti
Szankovics 🔃 Tajti
Bedi 🔃 Gergényi
Meshack 🔃 Sajbán
Németh 🔃 Klausz
A vezetőedző az első tíz perccel elégedett volt a Kisvárda ellen, ehhez képest a vendégek már a 7.-ben vezetést szereztek, Mesanovic bizonyult a zalai rémnek. S ahogy az várható volt: az öt csere nem hozott döntő áttörést, Milos Kruscsics csapata magabiztosan őrizte meg előnyét. Érdemes egyébként megnézni NB I-es és NB II-es mezőnyben – az első fordulóban öt csapat, a ZTE, a Fehérvár, a Gyirmót, a Vasas és a Soroksár változtatott legalább kettőt a szünetben, de közülük is csak legutóbbinak sikerült ikszre mentenie a maga meccsét.
Persze a humánerőforrás-menedzsmentnek most különös jelentősége van, hiszen csütörtök-csütörtök ritmusban nyomja az Ekl-selejtezőket a ZTE, ehhez társult a magyar futball legnagyobb túrája, a kisvárdai és az egerszegi aréna között autópálya-matricával is 536 km és jó hat óra az út. Révész Attiláék pedig becsülettel rányomtak a sportszerűség-gombra, beleegyeztek a pályaválasztói jog felcserélésébe, megkímélve ezzel ellenfelüket egy jó 1100 km-es utazástól a két nemzetközi meccs között. Lám, elnyerték méltó ajándékukat, egy győzelem formájában. A Zete-fieszta meg majd reméljük, csütörtökön esedékes.
Kapcsolódó tartalom
Nem megy a lábadba!
„Loncsár” – megmondom őszintén, az elmúlt húsz évben Dargay Attila – egyébként zseniális – Szaffi című (Jókai Mór Cigánybáró c. regénye alapján készült) rajzfilmje jutott eszembe, amikor ezt a nevet hallottam, s ezen még a Ferencváros légiósa sem tudott változtatni. Loncsár a Botsinkay-birtok szomszédja, Arzéna kisasszony édesapja, utóbbit pedig a főhős Botsinkay Jónás, illetve a helyi kormányzó is szeretne feleségül venni, tekintve, hogy ő az egyetlen eladó lány a környéken. Ám amikor Jónás megérkezik Loncsárékhoz, az úr kijelenti, „Loncsár papánál vedelni kell!”, így a háztűznéző kissé koordinálatlan irányt vesz.
„Ezt az én egészségemre, ezt a barátságra” – ahogy a rajzfilmben a pálinkákat, olyan ütemben fogyasztja mostanában az ellenfeleket is Stefan Loncar, a DVSC középpályása, akinek a személyében új gólfelelőst talált a DVSC. A montenegrói középpályás csütörtökön egy pontos lövéssel eldöntötte az Alashkert elleni Ekl-selejtezőt, hétfőn pedig már a Mezőkövesdet szomorította két góllal: az első rögtön be is jelentkezett a hónap legszebbjének, jó 22-ről csavart pontosan a bal felsőbe.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Loki újdonsült sikerességének egyik fő eleme, hogy papíron nem túl értékes, de jó mentalitású és képességű légiósokat talált, akiket Blagojevics jól illeszt a maga rendszerébe. Ott van példának Loncar, aki védekező középpályásként fontos eleme a Loki játéképítésének, de – mint a mellékelt ábra mutatja – az ellenfél kapujához is felér, sőt, van egy jobb lába, amit nem fél használni. Említhetjük példaként még Lagatort, Manriquét, Dreskovicsot is, ugyan egyikük sem földesúr Botsinkayék környékén, de a DVSC lokálpatrióta magját (Dzsudzsák, Varga, Bódi, akik egyfajta Botsinkay Gáspárként tértek haza néhány éve Debrecenbe) tökéletesen kiegészítik.
Érdemes rájuk odafigyelni: a debreceni légiósokra, és magára a csapatra is, mert egyelőre nem mutatja gyengülés jeleit.
Miskolci fogadjisten
Két év NB II után tért vissza a DVTK az OTP Bank Ligába, egy Puskás Akadémia elleni vereséggel. Kuznyecov csapatát nehéz volt megítélni, nem volt kimondottan gyenge, de azt sem lehet mondani, hogy non-stop törte volna a háló a felcsúti védők hátát hátrányban. Az biztos, hogy becsülettel próbálkoztak a miskolci fiúk, eljutottak a támadóharmadig, de a tizenhatoson belül nem nagyon volt mérhető jelenlétük.

Az pedig aligha meglepő, hogy a diósgyőri szurkolók több mint nyolcezren biztatták övéiket az első meccsen, de egyébként is reményteli első forduló volt – még úgy is kiváló hangulatú meccseink voltak (Debrecenben és Újpesten is), hogy a Fradi hazai mérkőzése elmaradt. Így tovább, drukkerek!
OTP Bank Liga, 1. forduló:
MTK Budapest–Paksi FC 1–1
Diósgyőri VTK–Puskás Akadémia FC 0–1
Újpest FC–Fehérvár FC 2–1
Zalaegerszegi TE FC–Kisvárda Master-Good 0–2
Debreceni VSC–Mezőkövesd Zsóry FC 3–1
A Ferencváros–Kecskemét mérkőzést szeptember 27-én rendezik.
A 2. forduló programja:
augusztus 4., péntek
20.00 Puskás Akadémia FC–Újpest FC
augusztus 5., szombat
17.45 Mezőkövesd Zsóry FC–Diósgyőri VTK
augusztus 6., vasárnap
17.45 Fehérvár FC–Ferencvárosi TC
20.00 Zalaegerszegi TE FC–MTK Budapest
augusztus 7., hétfő
20.00 Kecskeméti TE–Kisvárda Master-Good
szeptember 27., szerda
19.00 Paksi FC–Debreceni VSC