Az alulról építkezést értelmező szótári formájában megvalósító Kecskemét feltűnésén túl az elmúlt bajnokság legüdítőbb jelensége az volt, hogy milyen játékelgondolás és csapatjáték mentén hasított a tavasz legjobbja. A Debrecen letámad, a Debrecen visszatámad, a Debrecen az ellenfél térdfelén is területet szűkít. És mindezt nem amolyan légből pottyant módon, hanem a pozíciós játékkal szőtt támadásaikkal alkotott egységben – Srđan Blagojević keze alatt a honi mezőnyben párját ritkító következetességgel és minőséggel.
Ezért amikor az egyik letámadás elcsúszott, és az ezt kihasználó (a felesleges felívelgetéseket kerülő) Mezőkövesd vezetést szerzett a szezonnyitón, akkor sem határolódtak el önmaguktól. Bár a lassan kibontakozó akciók, valamint az alkalmazott formáció nem sok jóval kecsegtettek, mígnem Stefan Lončar remek lövése talán a gyors egyenlítésnél is többet ért.
Ám még mielőtt rátérnénk, miért hathattak megvilágító erővel a nagyszerű befejezést megelőző momentumok, vegyük át a meccset formáló dinamikákat.
A labdás fázisnál felemás feladatot láttak el a DVSC szélső védői. Egyikük, jelesül a bal oldali, Christian Manrique középre húzódott, Kusnyír Erik pedig a háromfős hátsó sort egészítette ki. A hazaiak elöl így elfoglalhatták a négyes védőlánc előtti üres zónákat. Klasszikus, trendi alakzat.
(kép: M4 Sport)Ugyanez kövesdi szempontból vizsgálva – és máris kiderül, miért maradt meddő a komótosan adogató Loki. A térfelüket megszálló vendégeknél a mindig meglódulni kész Stefan Dražić és a szűken helyezkedő szélsők a labdajáratással tolódva le tudták fedni a debreceni tengelyt és a labdához közeli belső védőt, miközben a középső hármasuk könnyedén árnyékolta le a pozícióikban lévő támadókat. Sőt Marko Brtan szabad emberként kisegíthette Dražićot is, vagy jobbra-balra azt a társát, amelyik ezt megtette. Mert a hátukban még mindig ott őrködött a két középső védő.
(kép: M4 Sport)A második félidőben aztán Manrique már nem a kezdőkör felé húzott, hanem Kusnyírral egyetemben a széleken léptek feljebb. Ennek következtében a kövesdi szélsők, Nyikolaj Prudnyikov és David Babunski kénytelen-kelletlen mélyre estek, és az egész csapat szerkezete átalakult, 4-3-3-ról a jóval kiszolgáltatottabb 4-5-1-re. Manrique és Lončar helycseréi tovább bonyolították a dolgot: utóbbi elszakadhatott őrzőjétől, hogy felvegye a labdákat, ezzel egyszerre a befutó spanyol megmozgatta a statikus védőket, és felszabadította a szélességre ügyelő Bódi Ádámot.
(kép: M4 Sport)Félidőnkénti bontásban Manrique labdaérintései pontosan visszaadják, hogy a szünetig a pálya belső részére szólította a kötelesség, a folytatásban viszont változott a szerepe, a vonal mellől az összekötőt vette irányába.
Manrique első (felül), illetve második félidei (alul) labdaérintései a DVSC Mezőkövesd ellen 1. fordulóban játszott bajnokiján (forrás: WyScout)Az alábbi két folyamatábra általánosságban jelzi, milyen csapatmozgásokkal járt a debreceniek építkezése a kezdeti formájában, illetve a finomhangolást követően.
(forrás: tactical-board.com)A váltás a meddő dominancia veszélytelen labdajáratásából és türelmetlen indításaiból valós fölényt kreált és áttörési pontokat hozott létre: Olekszandr Romancsukék zavartalanul, a kapuhoz közelebb, ezáltal a kontrára is kevesebb lehetőséget adva tehették meg az első lépéseket; és Manrique felbukkanásával Kállai Kevin, a kövesdiek jobbhátvédjének figyelme is megoszlott (a túlszélen is volt rotáció), így mire az 54. percben Bódi előkészítette Lončar második gólját, már négyszer kerültek általa a vendégvédelem mögé, és még több idő is állt rendelkezésére, hogy éljen legfőbb erényével, a rúgótechnikájával.
(forrás: tactical-board.com)És akkor: mégis mi köze mindehhez Lončar bombájának, ami bőven a szünet előtt vágódott a léc alá?! Nos előtte úgy alakult, hogy Manrique kint maradt a szélen, így Bódi és a Konferencialiga-selejtezőn is előnyt érően lecsapó montenegrói középpályás egyaránt a bal összekötő helyét támadhatta, az akadálytalanul fellépő Romancsuk pedig megtalálta a hozzá vezető passzsávot. Minta lett volna?
(kép: M4 Sport)Ami tuti, Blagojevićék úgy nyúltak bele a meccsbe, hogy a Debrecen nem változtatott a játékelképzelésein. A rendszer apró igazításával érlelt győzelem kontrasztja, hogy az egyéniségekre támaszkodó Ferencváros hasonló meccsképnél májusban mennyire szenvedett (vereséget) a Mezőkövesd ellen, még ha a bajnok címvédéssel a tarsolyban tartalékosan és/vagy motivációs deficittel is küzdött. Sztanyiszlav Csercseszov menesztése persze új helyzetet teremtett, ugyanakkor a Kl-selejtező miatt a Loki sem teljes harci díszben vonult fel, és a hajrá sima lezárása Dzsudzsák Balázs és Dorian Babunski beküldésével nyilvánvalóvá tette, a legutóbbi bronzérmesben van tartalék.