Kapcsolódó tartalom
Egymást érték a kommentek az M4 Sport közösségi felületein: minek küldték el Milos Kruscsicsot Kisvárdáról, ha a három idegenbeli bajnokin szerzett négy pont egyáltalán nem rossz rajt, Kecskeméten meg nem szégyen kikapni? A jogosan értetlen futballrajongók azonban kifelejtettek egy tényezőt: a Kisvárda-faktort. Mert az ország északkeleti csücskében egészen másképp működik a futball- és klubmenedzsment, mint más NB I-es kluboknál. Olykor sikeresebben, olykor kevésbé, a lényeg, hogy máshogy.
Bár a harmadik fordulós csere még az edzőkeringő melegágyáról ismert ligában is igen kirívó, ha látatlanban tippelnünk kéne, melyik klubnál változtatnak mégis, fixen Kisvárdára böknénk (2018-ban már volt egy második fordulós csere is), ahol a szakmai munkának nem vezetőedző az egyértelmű kapitánya. A Révész Attila által felépített focibirodalom a kiválasztáson alapul, csak olyan emberek kerülnek a rendszerbe, akiket a sportigazgató és holdudvara előtte
- adatelemző szoftverekkel, algoritmusokkal vizsgált
- videókon és személyes beszélgetésen mért
- ezek mindegyikén megfeleltek és profiljuk illik a csapathoz.
A kisvárdai mindenes nem a zsákbamacskák embere. Nem dönt hirtelen felindulásból, nem a név és a reputáció számít neki – hogy mást ne mondjunk, amikor Erős Gábor helyére a sajtó már egy emberként ültette le Adrian Mutut, Révész kitartott saját „kölyke” mellett. Révész Attila elmondta, számára a vezetőedző legfeljebb 25 százalékot tesz hozzá a csapat teljesítményéhez, az irányelveket igenis ő (mármint a sportigazgató) szabja meg, az általa kinevezett szakembernek ebben a keretben kell dolgoznia. A Milos Kruscsics előtti (és mint kiderült, utáni) tréner is olyan, akit a klub maga termelt ki, az utánpótlásban vagy a második csapatnál ugyanebben a közegben edzett és edződött, Révész Attilánál Erős Gábor, Török László és most Gerliczki Máté is becsülettel végigjárta a várdai ranglétrát az első csapatig, Pro-licenc nem számít, az a mindenesnek úgyis van, nevét tudja adni a kolléga munkájához. Az elmúlt két év kivétele Joao Janeiro, de ő sem légbőlkapott döntés nyomán érkezett: egyrészt korábban dolgozott korábban Magyarországon, másrészt a szóbeszéd szerint már a Supka-éra alatt is becsülettel látogatta a kisvárdai bajnokikat Révész oldalán.
Na, ebbe a sorba nem illett Milos Kruscsics kinevezése.
NB I-es szezon közben egyébként is rég volt szüksége drasztikus változtatásra, a hirtelen jött márciusi krízis hirtelen megoldást követelt, ne feledjük, Révész Attila egy válságkezelési tervet kért az előző stábtól, amelyet nem tartott elfogadhatónak, ezért döntött az azonnali váltás mellett. Kruscsicsot viszont alig egy hete rúgták ki Újpestről, túlzás lenne azt állítani, hogy révészi alapossággal ismerhették meg a leigazolása előtt, azt meg pláne, hogy a szerb szakember is tökéletes képet kaphatott a szabolcsi viszonyokról – magával vitte ugyan Bojan Trkulját segítőnek, de mellette egy teljes kisvárdai mag, és maga sportigazgató is ott ült a padon. A vezetőedző érkezésével nem is fordult gyökeresen a játék, arra azért jó volt a váltás, hogy a kiesés, mint olyan ne fenyegesse közvetlenül a csapatot.
Kapcsolódó tartalom
A három meccs négy pont és a kisvárdai viszonyok ismeretében lehetett sejteni, hogy nem az első három forduló eredménysora okozta Kruscsics távozását. Révész Attila ezt a Kossuth Rádiónak is megerősítette, a rá jellemző szókimondással mesélt a döntés hátteréről – nem mindennapi aspektusokra rávilágítva.
„A Kisvárdának vannak értékei, komoly játékosai. Nem tizenkét ember vesz részt a munkában, hanem húsz, mindenki egyforma. Azok a játékosok, akik nem játszanak, ugyanolyan értékei a csapatnak és a klubnak, és nem szeretnénk senkit sem elveszíteni. Itt ez a veszély most fennáll. Több korábbi meghatározó labdarúgónk nem azt az értéket képviseli most különböző okok miatt, mint korábban, és nem engedhetjük az értékromlást” – fogalmazott a klub első embere.
Kruscsics rendszer- és személybeli változtatásokat is alkalmazott az előző szezon alapcsapatához képest, kapásból a taktikai felállást illetően: május végén már próbálkozott a három belső védős rendszerrel, ami erre a szezonra állandó lett (mármint állandó három meccsre…). Ami pedig a játékosokat és az értékeiket illeti, a bajnokikra megrajzolt kezdőcsapat a ZTE és a Kecskemét ellen csontra megegyezett, az MTK ellen kettőt változtatott a mester – a klub magyar fiataljait, Körmendit és Kovácsot előkapva, vajon saját ötletéből? Ha a korábban meghatározó labdarúgókat nézzük, a klubrekorder Melnyik nem került még meccskeretbe sem, az elmúlt évek legjobbja, Camaj összesen 31 percet játszott, esetleges sérülésükről nincs hivatalos információ, így nem kizárt, hogy Révész rájuk utalt a sejtelmes nyilatkozatával. Kruscsics láthatóan a maga szakállára igyekezett formálni az együttest, a kisvárdai alapelveket, Révész Attila akaratát figyelmen kívül hagyva, ez pedig ennél a klubnál egyértelmű válóok. A sportigazgató szerint a harcosság és a szenvedély veszett ki a csapatból, amelynek számokban mérhető jelei tényleg voltak.
Nem tartott sokáig Kruscsics kisvárdai kalandja (fotó: MTI/Czeglédi Zsolt).De persze az egész edzőváltás legnagyobb kérdőjele a hogyan meg a mikor. Hiszen Révész szerint már korábban is komoly kétségei voltak a szerb szakemberben, abszolút nem hirtelen felindulásból döntött – nem is jellemző rá –, a felkészülés alatt (!) megbizonyosodott róla, hogy nem tudnak tovább együtt dolgozni, s bizonyára az sem véletlen, hogy a bejelentés után egy órával egyértelmű választ adott az utód kilétére. Vajon miért kapott még három bajnokit Kruscsics? Miért pont hármat kapott? Ezekre elég nehéz szakmai indokot találni.
Pontos megfejtést vélhetően csak klubon belül tudnak. De egyrészt, a váltást elő kellett készíteni, Gerliczki Máté pedig ugye szintén Pro-licenc híján veszi át a stafétát, a megfelelő papír megszerzéséig Révész lesz a hivatalos vezetőedző. Az MLSZ-nél dedikáltan nem szeretik ezeket a félmegoldásokat, Csányi Sándor épp az Erős-interregnum alatt nyilatkozta, hogy ez ellen szeretnének tenni, egyelőre azonban nem gátolja szabály a patrónus-kliensi megvalósítást. Másrészt a Révész által említett tényezők – a tréner hogyan rotál, motiválja-e a peremembereket, mennyire tekint egységként a keretére – mégsem derülnek ki a felkészülési időszak alatt, a bajnoki meccseken kaphatunk teljes képet, persze, ha ez így is van, az időzítést nem magyarázza. Harmadrészt pedig Révész Attila nem foglalkozik tendenciákkal, a média és a közvélemény elvárásaival, ha neki a harmadik fordulóban kell kirúgnia az edzőjét, akkor a harmadikban fogja. Kruscsicsot egyébként láhatóan meglepte az eltávolítása, az MTK-meccs utáni nyilatkozata alapján nem úgy készült, hogy másnaptól munkanélküli lesz – a Debrecen ellen ultra offenzív játékot ígért, ami persze megvalósulhat, csak már nélküle. Az biztos, hogy a harmadik fordulós változtatás kuriózum a magyar labdarúgásban, az nem kevésbé, hogy egy csapat azzal a vezetőedzővel ment neki a szezonnak, akiről tudta, hogy napjai vannak hátra a klubnál.
Kapcsolódó tartalom
A fentiek miatt kissé úgy tűnik, a kisvárdai Kruscsics-projekt halva született. Egy karakteres szerb edző és Révész (helyi mértékben) hirtelen jött együttműködése csak nagy szerencsével tarthat egy irányba, a sportigazgató pedig nem tolerálja a kilengéseket. Révész Attila gyakorlatilag egyszemélyben építette fel a kisvárdai labdarúgást a magyar élvonalba, olyan megkerülhetetlen elem a klubnál, akihez vezetőedzőnek, játékosnak, bármilyen alkalmazottnak tudnia kell alkalmazkodni. Lehet, hogy ez a modell más csapatoknál nem működne – de Kisvárdán mégis ez hoz stabilitást, eredményeket. A harmadik fordulós változtatás mintha azt sugallná, a sportigazgató még azzal a 25 százalékkal is fölé lőtt a vezetőedzők szakmai befolyását illetően…