Mostanában nem várt helyről érkezik a fricska, az oktatófilm a labdarúgó OTP Bank Ligába: az NB II-ből. Tavaly Szabó István és közösségalapú Kecskemét húzott egy extrát és lepett meg egy egész futballnemzetet, most a Diósgyőr az, amely egy osztállyal lejjebbről érkezve mutat valami egészen újat a magyar élvonalnak. Kuznyecov Szergej már a másodosztályban sem végzett éppenséggel rossz munkát, a miskolciak rémálmaiban élő, viharos Vukmir-kaland után a 13. helyen vette át a csapatot, másodosztályú pontrekorddal juttatta vissza a legjobbak közé.
Hogy mennyit ér a Merkantil Bank Ligás pontrekord, arra a Vasas tökéletes válasz, amely legalább akkorát bukott az élvonalban, mint amekkorát aratott egy osztállyal alább. A DVTK viszont átmentette jó formáját – és méginkább jó futballját az első vonalra is, amelynek köszönhetően vezeti a tabellát, ami még öt forduló után, a halasztások hazájában is nagy szó egy újonctól.
„Természetesen magyar játékosokat is szerettünk volna igazolni, de végül minden esetben arra jutottunk, hogy találunk jobb megoldást. Az újak valamennyien profi játékosok, akiknek annyit mondtam, csak akkor játszanak, ha jobbak a magyaroknál, illetve azt kértem, legyenek partnerek az elvárásaimhoz. Bajúsz Endre sportigazgatóval négy hónapot töltöttünk a játékosok kiválasztásával, vagyis alaposan megnéztük, elemeztük, mely labdarúgók lehetnek segítségünkre” – árulta el a Sportálnak Kuznyecov.
Jurina nem új arc Borsodban – de Miskolcon igen (fotó: dvtk.eu).Bizonyára sokan fogadták szkeptikusan a Diósgyőr nyári átigazolási politikáját, a feljutást kiharcoló alapcsapaton jelentős változtatást hajtott végre a klub – 14 légiós szerződtetésével. Gyorsan tegyük hozzá, volt már rá példa, hogy kimondottan jó külföldieket talált a piros-fehér menedzsment, egy évtizedet visszaugorva, a szurkolók bizonyára szép emlékeket őriznek a Luque, Fernando, Gallardo trojkáról, de a kiesés előtti félévben végrehajtott kamikazeakció (a horvát vezetőedző mellé légiósok tömkelege érkezett valahogy benntartani a klubot) során is láttunk egy-két fényesebb csillagot, például a kapus Malenicát vagy a védő Milovicot. Az arányok – mint Magyarországon általában – eddig mégsem voltak megfelelőek: az elmúlt 15 évben döntő fölényben érkeztek azok a légiósok, akik nem igazán hagytak pozitív nyomot (vagy egyáltalán bármilyet) Diósgyőrben. A mostani adagból is biztos lesz utóbbi, ennyi új játékost gyakorlatilag lehetetlen ebben az ütemben integrálni, de az eddig mutatott játék mégis hitelesíti a vezetőedző szavait: tényleg nem csak a búcsúban pecáztak.
Mivel relatíve rövid időn zúdultak be Miskolcra az új arcok, nehéz is volt egyesével felmérni a valódi értéküket, a magyar mezőnyből legfeljebb Marín Jurinát (Mezőkövesd), a fanatikusabbak Vladiszlav Klimovicsot (Gyirmót) és Artem Odincovot (Kisvárda) ismerhették, azon kívül pedig csupa idegen arc, változó útilapuval, irreleváns transfermarktos értékkel. Utóbbira kiváló példa, hogy a kapásból egyik legdrágábbnak becsült Julien Célestine azóta játékperc nélkül távozott is Miskolcról – miközben a bajnokságban Bright Edomwonyi, Rudi Pozeg Vancas, Stephen Bitok és a szürke eminenciás Alex Vallejo is remekel. Kiegészülve a feljutó csapat magjával – és a pozíciós játékkal, amit Kuznyecov Szergej megkövetel az övéitől.
Kapcsolódó tartalom
Kuznyecov pozíciós játéka
Amikor egy magyar csapat bejelenti új edzőjét – átlagosan úgy évente kétszer –, az esetek jelentős részében az első interjú során elhangzik, hogy „labdabirtokláson alapuló támadófutballt” szeretne megvalósítani az adott szakember, aztán a legtöbbször ebből a pályán szinte semmi nem köszön vissza, az NB I sokkal inkább kontrabajnokság, átmenetbajnokság, pontrúgásbajnokság. Ebben a rendszerben pláne örömteli, ha a nézőket egyszercsak tényleg labdabirtokláson alapuló támadófutballal lepik meg, ahogy azt Kuznyecov Szergej vezetésével a DVTK teszi. Meg is van az eredménye.
A Diósgyőr öt fordulót követően 3-1-1-es mutatóval, 10 ponttal vezeti az OTP Bank Liga tabelláját. A Puskás Akadémia elleni felhozó meccs után legyőzte a Mezőkövesdet, ikszelt a Pakssal, majd kettőt vert a Zetére és a Kisvárdára is. Persze, lehet mondani, hogy nem a bajnokság élcsapataival játszott – konkrétan az utolsó hármat verte meg –, de egyrészt ezek a riválisok a DVTK-meccs nulla pontja miatt is vannak hátrébb, másrészt a pozíciós játék nyomait, a miskolciak stílusát abszolút látni lehetett a másik két bajnokin is.
A pozíciós játék lényegében nem más, mint egy stílus, folyamatos területvadászat és előnyteremtés a labda és a játékosok mozgásainak köszönhetően. Nemcsak a labda mozog, az ellenfél is, ezáltal nyílnak meg területek a sorok között. Minden csapat a maga szája íze szerint gyúrja a futballját, de a cél mégis közös: pozíciós, számbeli, minőségi vagy dinamikai előny folyamatos keresése, az ellenfél vonalai mögötti nyomásgyakorlás – és mindennek eredményeképp helyzetek kialakítása (aztán gólszerzés, győzelem, bajnoki cím, Holdraszállás stb.). Márpedig a DVTK eddig minden mérkőzésén többet birtokolta a labdát aktuális ellenfelénél, és az előrejátékban még kissé gyámoltalan Puskás-meccs óta jóval több és minőségibb helyzetet is alakított ki – a három győzelme során egyaránt 2.0 fölé kúszott az xG-mutatója. Emellett messze a legtöbb tizenhatoson belüli labdaérintés (23,69/meccs) és szöglet (6,98/meccs), beadás (19/meccs, ennek bő egynegyede az ötösön belülre, ami kétszer annyi, mint a mögöttük következő Paksnál) a Diósgyőr neve mellett, de a támadóharmadba juttatott labdákat tekintve is második a Fehérvár mögött – úgy, hogy mindössze 80 percet játszott hátrányban a Vidi 246-jával szemben.
A Hollandiából eredő, majd – ki más – Guardiola által reformált pozíciós játékban a csapatnak vertikálisan és szélességben is megfelelő területmenedzsmenttel kell dominálnia. Természetesen nem lehet egy lapon említeni a 2009-es Barcelona vagy napjaink Manchester Cityjének szintjét a Diósgyőrével – hogy melyik a látványosabb, ki-ki döntse el maga –, de a neo-pozíciós játék trendjei igenis láthatóak a DVTK bajnoki mérkőzésein:
A harmadik emberes kombináció /third man run/, avagy az örök klasszikus, miszerint nem az a játékos játszik, akinél a labda van, hanem akinél lesz:
A mélységi felpasszok nem a támadás végpontját keresték, mindkét szituációban a cél a lendületből érkező játékosok megjátszása, s ezáltal a védelmi vonal mögé kerülés volt. Vancas visszapassza, valamint Edomwonyi lekészítése teremtette meg a lehetőséget, hogy Stephen és Gera óriási dinamikus előnyben kapjon labdát – csak a rossz beadáson múlt a vezetés megszerzése.
Tükör szélső védő /inverted fullback/: a Bayernnél Philip Lahm, a Citynél Kyle Walker volt ezek archetípusa, akik a támadási fázisban lényegében védelem elé berángatva egy belső középpályás szerepét vették fel. Zárójel, de a magyar bajnokságban is láttunk már hasonlót a Blagojevics és a debreceni Christian Manrique révén.
A DVTK a Paks és a Kisvárda ellen is tükör szélső védőkkel játszott – érdekes módon Zalaegerszegen egy másik középpályást vontak vissza Vallejo mellé (fotó: M4 Sport).
A DVTK esetében szinte folyamatosan a jobb oldali védő (akár Farkas, akár Gera játszik) van behúzva Vallejo mellé, így erősítik a középpályás jelenlétet. A tükör szélső védőt a DVTK magasan letámadó (Paks) és teljesen visszahúzódó (Mezőkövesd, Kisvárda) ellenfelekkel szemben más-más célból alkalmazta: presszing esetén a labdakihozatalt segíti, míg a saját térfelén védekező riválisokkal szemben jóval kevésbé vesz részt az összjátékban, ugyanakkor a belső középpályásokat folyton leköti, mozgásával pedig területet nyit a jobb oldalon ide-oda mozgolódó Holdampf, Lukács párosnak.
A kapus bevonása: mivel a pozíciós játékban folyamatosan a szabad embert keresik, a támadás első fázisában magától értetődik, hogy ez a saját kapus lehet. A Diósgyőrnek fontos volt, hogy olyan kapust találjon, aki lábbal is használható az összjátékban, meg is találta Karlo Sentic személyében, aki olyannyira labdabiztos, hogy még meghökkentő szólóra is vállalkozott.
Sentic segítségével a magasan presszingelő Paks ellen is öt a három elleni labdakihozatalt tudott megvalósítani a DVTK. A két belső védő (Bárdos és Szatmári) bő ötven méterre egymástól, de középen már az előrejátékot segíti Vallejo és a tükör szélső védő Csirmaz, akik „szétszakítják” Windecker Józsefet (fotó: M4 Sport).
A hamis kilences: Bright Edomwonyi inkább a tipikus center, a befejező csatár prototípusa, de többször megfigyelhető, hogy mégsem ő a támadások célpontja, az érkezések mellett legalább ilyen fontos szerepe van a területek kiürítésében, illetve a már mutatott harmadik emberes kombinációknál a felpasszok visszakészítésében is.
Edomwonyi kiviszi magával Temesvárit, dinamikus előnyben mehet Lukács, Klimovics és Pozeg Vancas a két megmaradt paksi védőre (fotó: M4 Sport)
Ezeket a játékelemeket pedig nem önmagukban, hanem egy egész rendszer elemeiként kell értelmezni. Önálló komponensek, de mégis összefüggnek, sokszor időben is – hogy mást ne mondjunk, Sentic bevonásánál nem egyszer fordult elő, hogy Edomwonyi visszamozgása magával hozta a belső védőket, hogy a kapus indításával a gyors Lukács és Pozeg Vancas indult be az utolsó vonal mögötti területbe, ahogy a harmadik emberes kombinációknál is lehet használni a csatárt, mint köztes állomást.
Diósgyőrben olyan játékosokat kerestek – és úgy néz ki, találtak –, akik képesek azonnal reagálni arra, ami körülöttük a pályán történik. Nem feltétlenül egymás mozgását ismerik, nem feltétlenül a jó szocio-affektív kapcsolatokat keresik, sokkal inkább játékintelligencia fontos. Minden egyes játékszituációt külön-külön értékelni és a csapattársak mozgásának függvényében végrehajtani az adott feladatot. Ebben a jelenlegi Diósgyőr kifejezetten erős: okosan és bátran futballozik, a játékosok pedig képesek a csapattársaik lépéseire azonnal reagálni. Papíron erről szólna maga a futball, de itt az élő példa, hogy ezt magyar pályákon bizony lehet hova fejleszteni.
A szélső védők kiemelt szerepe
Tipikus kép egy diósgyőri jobbhátvédről: Farkas Dániel 13 másodperccel a középkezdés után már az ötösön érkezik Lukács beadására (fotó: M4 Sport).Sokszor halljuk, hogy a futballban „modern” szélső védőkre van szükség, akik segítik a támadásokat, de a modernitásuk most már túlmutat a vonal menti felrobogás, plusz beadás-sémán, mivel a futballban egyre kevésbé beszélünk kőbe vésett posztokról, a szélső védőnek is fel kell találnia magát a középpályán, az ellenfél kapuja előtt. A Diósgyőr pozíciós játékában kiemelt figyelem jut a két szárnybekknek, mégpedig azért, mert a csapat mozgása sok esetben előttük nyit területet, okoz váratlant az ellenfélnek. Az OTP Bank Liga csapatai nincsenek hozzászokva, hogy a második hullámban, félterületben és pláne az ötösön belülre pont a rivális szélső védőit várja, márpedig a Diósgyőrnél rendre megérkeznek akár ide is.
Ha a személyi elosztást nézzük, a bal szárnyon nem kell sokat gondolkodni, Godfrey Bitok Stephen mind az öt meccset végigjátszotta, igen eredményesen, hiszen egy gól és két gólpassz a mérlege, a túloldalon pedig három meccset kapott Farkas, kettőt Gera Dániel, de csereként a nemdánielek, Csirmaz István és Bokros Szilárd is lehetőséghez jutott – valamennyien fegyelmezetten végrehajtva Kuznyecov taktikai utasításait.
A szélső védők támadáshoz való hozzájárulást nézve: két gól és három gólpassz, azaz öt kanadai pont a DVTK mérlege ezen a poszton. A négy védővel játszó más NB I-es csapatok összesen kettőt mutathatnak fel ezen kívül, egy gól Christian Ramíreztől (állított labdából…) és egy gólpassz Steliano Filiptől. Gera Dániel védő létére az ötödik leggyakrabban kísérletező játékos a ligában, értelemszerűen ez a posztján kimagaslik, nincs más hátvéd a legjobb harmincban. Emlékezetes és tipikus momentum a DVTK-tól a Zalaegerszeg elleni első gól, amikor az ellenfél tizenhatosán belül az egyik szélső védő adott gólpasszt a másiknak.
Stephen és Gera lövéstérképe az első öt fordulóból. 14 kísérlet és két gól a két szélső védőtől, túlnyomó többségük a félterületből.A két játékos szerepét persze nem egymás tükörképének kell elképzelni, a Diósgyőr is aszimmetrikusan játszik, egyrészt a játékosok profiljából, másrészt a pozíciós játék által megkövetelt területmenedzsmentből adódóan. A védekezésben hiába rajzolódik ki 4-2-3-1, a pozíciós játék labdabirtoklásnál jóval nagyobb rugalmasságot igényel a futballistáktól. A bal oldalon Stephen előtt Pozeg Vancas révén tükörszélső játszik, aki a vonalak között befelé cselez, ezáltal ürítve a területet maga mögött a balhátvédnek. Ha a vertikális elosztást nézzük, Stephennek szinte kizárólag a szélességet kell biztosítania, miközben a pálya közepe felé haladva Pozeg Vancas és Klimovics változtatja a helyét az ellenfelet mozgatva. Geráéknak viszont összetettebb feladat jutott a túloldalra, mivel Lukács Dániel jobblábasként jobbszélső, a már említett tükör szélső védőként a belső területeket kell felügyelnie. Ami azt az oldalt illeti, az embernek akarva akaratlanul az Alexander-Arnold, Henderson, Szalah liverpooli hármasa jut eszébe, ahogy Gerát/Farkast, Holdampfot és Lukácsot figyeli (nyilván a maga szintjén, maga kontextusában). Bár Lukács nem tükörszélső, mégis rengetegszer mozognak keresztbe Holdampffal, hogy az amúgy belső középpályás adja meg a szélességet, Gera pedig maradjon a pálya közepén. A három játékos pedig nemcsak szélességben, de mélységben is rengetegszer változtatja a helyét, hiába van a mágnestáblán Lukács megrajzolva legelőre, a pozíciós játék révén nem egyszer fordul elő, hogy Gera vagy Holdampf révén kerül védelem mögé a DVTK.
A Diósgyőr progresszív passzainak hőtérképe. Az építkezésben elsősorban a jobb szélt és a jobb oldali félterületet használják.A gólok és gólpasszok egyik receptje, hogy Kuznyecov nem fékezi le szélső védőit, ha területet látnak maguk előtt, nyugodtan befuthatják, sőt, a csapat egyik elsőszámú halálosztója, hogy be is futják. Mivel mindkét oldalon akad a helyükre visszazáró játékos – Vallejo és Holdampf személyében –, a félterületben instant veszélyt jelentenek, de a góljaikon túl számtalan példát találunk a tizenhatoson belüli jelenlétre is – Edomwonyi mellett ők is érkezhetnek az ötösnél a centerezésekre. Így lesznek a szélső védők a Diósgyőr pozíciós játékának egyik leghatékonyabb fegyverei.
Stephen és Gera labdás akcióinak hőtérképe. Jól megfigyelhető, hogy utóbbi jelenléte sokkal jelentősebb a félterületben, míg Stephen a szélen egészen az ellenfél alapvonaláig ér.Kuznyecov Szergej filozófiájáról mindeddig azért keveset tudhattunk – a Diósgyőr az első klub, ahol vezetőedzőként villog, korábban a Szpartak Moszkva és a Panathinaikosz stábjában is megfordult, utóbbinál Bölöni László segítőjeként is. A 42. életévét csütörtökön betöltő szakember az NB II-ben egy letisztult, de eredményes játékot hozott a DVTK-val, kár, hogy valóban rivaldafénybe csak a kezdőrúgásos Senkó-üggyel kapcsolatban került. Egy osztállyal feljebb viszont könnyebb látványosabbat, maradandóbbat alkotni, s anélkül, hogy öt meccs után óriási szavakat használnánk, elmondhatjuk, hogy Kuznyecov Szergej (is) hozott egy új impulzust a magyar élvonalba.
Kuznyecov egyik nagy erényei közé tartozik, hogy nem elégszik meg a jóval, a győzelmek után sem felejti el kritizálni a csapatát az esetleges gyengébb periódusok miatt. Az pedig látszik a DVTK-n, hogy a magas szintű pozíciós játékot még nem tudja 90 perceken át megvalósítani, vannak gyengébb periódusai, amikor az ellenfél előtt adódik esély a visszakapaszkodásra. Ugyanakkor okkal bízhatunk benne, hogy a Diósgyőr játéka az idő előrehaladtával egyre tartósabb lesz és az innovációkból sem veszít, izgatottan várjuk, mire mennek a Ferencváros, a Kecskemét vagy más csapatokkal a táblázat elejéről.
S ne lepődjünk meg, hogyha Kuznyecov Szergej egyszer egy szép napon, jó sok pénz fejében hagyja el a várost – úgy néz ki, Miskolc kinevelt egy jó szakembert.
Az MTK–Diósgyőr mérkőzést az M4 Sport szombaton élőben közvetíti.
A cikkben felhasznált adatok és grafikák forrása: Wyscout.