„Ez egy jó meccs volt.”
Mondtuk már ezerszer, igen, még NB I-es meccsre is, nemcsak Bajnokok Ligájára, Premier League-re meg vízilabdára. Néha-néha még egy-egy magyarázatot is hozzáfűzünk, sok gól, sok helyzet stb. De az OTP Bank Liga hetedik fordulójában kiderült, hogy:
- a jó meccs nem feltétlenül jár együtt a minőségileg kifogásolhatatlan, magas színvonalú futballal
- jó meccs és jó meccs között óriási különbség lehet.
Jó meccs 1
A szombati „Jó meccs”-díjasunk az újjászületett keleti rangadó, három év után találkoztak a Tiszántúl barátai, Diósgyőr és Debrecen. A keleti rangadón nem Magyarország legjobb képességű játékosai csaptak össze, de olyan csapatok, amelyek nem véletlenül nyaldossák a dobogót egy évvel azután, hogy kiesés ellen mentek első vagy akár másodosztályban. Már a felvezetésben méltattuk a két vezetőedzőt, sikerkovács Kuznyecovot és Blagojevicset, akik rendkívül hasonló és hazánkban szokatlanul látványos stílusban, s szokatlan TUDATOSSÁGGAL küldik pályára csapataikat hétről hétre.
Vártuk a közös meccset, de még többet kaptunk, mint amire számítottunk. Több technikai hiba, rossz átadás, kevés fordulat és magyar fiatal a csapatokban, de mégis egy rendkívül élvezetes bajnoki, úgymond reklám az OTP Bank Ligának, amelyben mindkét csapatnak volt alkalma megmutatni erősségeit, stílusát. Mindez az első félidőben jobban sikerült a Diósgyőrnek, amely abszolút tudatos figura után szerzett vezetést, majd némi szerencsével duplázta meg előnyét.
Az első diósgyőri gól előtti szituáció abszolút tudatos támadásépítés eredménye. Egy súlypontáthelyezést követően a bal oldalon felfutó Stephen, illetve a kihúzódó Pozeg Vancas (94) és (a képről már lelógó) Vallejo segítségével kimozgatta a debreceni védekező középpályásokat (Ojedirant és Loncart (20)), így nem volt, aki felvegye Holdampfot (25). Nemcsak Stephenék, de Edomwonyi (34) mozgása is a rövidre irányul, nyitva a területet az üresen érkező csapattársnak. A 4-1-3-2-es debreceni védekező felállásban a félterületbe húzódó középpályást alapvetően Domingues (99) fedezte, aki bal szélsőként joggal gondolhatta úgy, hogy ne kísérje vissza Holdampfot a saját ötöséig, Loncar vagy Romancsuk felveszi. A diósgyőri játékosok mozgása viszont pont ezt a területet nyitotta meg. Kuznyecov-masterclass (fotó: M4 Sport).
Blagojevics két cseréje meg nyilván az eredmény is pörgetett egyet a Lokin, amely abszolút megérdemelten szépített, egy gyönyörű Bárány-góllal.
S hogy miért volt ilyen jó meccs? Mindkét csapat 1,5 fölötti xG-vel zárt (1.68–2.41), összesen 39-szer próbálkoztak kapura lövéssel az urak, amelyből 19-szer el is találták, mindkét adat messze első az OTP Bank Liga aktuális szezonjában. A jó meccshez nemcsak a jó megoldások és helyzetek, de azok a taktikai elemek is hozzátartoznak, amik ezeket előidézik, s persze hozzátesz a hangulat is. Közel tízezer néző, két erős szurkolótábor és nagyon komoly lelátói barátság – még közös főzőcskézés is volt a meccsek előtt. Nyilván egy rangadó presztízsét alapvetően emelheti, ha a lelátón is pikáns a hangulat, s az ellenfél fricskázása miatt is fontos a győzelem, de néha talán az sem baj, ha egy rangadón egyszer sem emlegetik a tiszteletre méltó édesanyákat folyamatosan negatív kontextusban.
A két csapat meccsét látva pontosan értettük, miért állnak ott a tabellán, ahol. Még úgy is, hogy a rossz passzok, luftok, gyenge lövések bőven színesítették a közös randevút.
S azért az sem semmi, hogy nyolc fordulót követően a két újonc áll a tabella élén. Persze, a pótolandó meccsek ezen az állapoton változtathatnak, de a Kecskemét után itt az újabb pozitív példa, amely példát mutat feljutóknak, egyben a „szoknunk kell még az élvonal ritmusát”-mantrákat kissé okafogyottá teszik.
Jó meccs 2
A Fehérvár és a ZTE a vasárnapi „Jó meccs”-díj büszke tulajdonosa. Semleges szurkolóként – ugye mint tudjuk, volt ilyen a MOL Aréna Sóstóban is – a második félidő maga volt kánaán: gyors gól, vitatható piros lap, videózás után befújt büntető, újrarugatás, fordítás, kapushiba, 99. perces gól. Na, ez is lehet jó meccs, pedig ez a két csapat finoman szólva sem a tabella elejében helyezkedik!
Kapcsolódó tartalom
A meccs kulcsszereplői közül elsőként Senkó Zsombort kell megemlíteni, aki szegény eddig nem élete teljesítményét nyújtja a Zetében, Sallói István már korábban ki is állt mellette. A 20 éves Juventus-nevelés most valahogy rutintalanságát támasztotta alá: nem explicit potyagólokat kapott, de mégis hiányzott az elsöprő magabiztosság, a tartás, ami a csapat jelenlegi helyzetében nagyon jól jönne a kapuból. Persze az már óriási pech, hogy a Fehérvár pont abból a szögletből szerzett vezetést, amelyiket ajándékba kapta, ahogy egy kibokszolás sem egyenes út a kapott gólhoz, de mégis ezek vezettek a szituációhoz.
A sztori másik része viszont, hogy a magyar élvonalban nem szokás ennyire fiatal kapusokat erőltetni, a tavaly bevezetett támogatási rendszer és a Kisvárda kezdte el, de ha visszaemlékszünk, a múlt szezonban Hindrich Ottótól is hiányzott az egyenletes teljesítmény. Valószínűleg Senkónál sem a képességeivel van baj, csak a mostanában kipróbált fiatal kapusok pont azt a mentális stabilitást nem tudják adni, ami hátul nagyon kéne, és amit egyébként a legfiatalabb játékosoktól más poszton nem is nagyon várnak. Bizonyára nem véletlen, hogy Senkót követően a magyarok közül a 25 éves Demjén Patrik a legfiatalabb kezdőkapus az OTP Bank Ligában.
Kapcsolódó tartalom
Persze hibázni emberi dolog, s olvasóink szerint nemcsak Senkó hibázott, hanem bizony Vad II István is. A játékvezető az utolsó félóra kezdetén állította ki Fiola Attilát, aki a visszajátszások alapján nem tett maradandó kárt Szendrei Norbertben – az m4sport.hu-n közzétett szavazásunkban a résztvevők 92 százaléka gondolta úgy, hogy a válogatott védőnek pályán kellett volna maradnia.
Rossz passzban van a két csapat, játszott már ennél jobban talán még a közelmúltban is – de a dráma, a thriller és *egyéb hangzatos műfajok helye* nem maradt el, ergo ez is egy nagyon jó meccs volt!
Nemcsak lábtenisz van Gyurinál
Kapcsolódó tartalom
„Sok lábtenisz van a Gyurinál” – reagált némi humorral góljára Könyves Norbert, aki úgy félollózott a Puskás Akadémia kapujába, hogy közben Gruber Zsombor még le is húzta őt a földre. Nyilván a Paks mindennapos edzésmunkáját nem látjuk, a végtermék viszont mostanában eltérő, mint amit a Bognár-féle csapattól megszoktunk. A vezetőedző ezt egyrészt a keret átalakulásának is betudja, Varga Barnabások és Ádám Martinok helyett sokkal több elmozgó támadójuk van, más jellegű játékra van szükségük. Az elmúlt meccseken viszont kiveszni látszik a Paksból Bognár-mester „inkább 5–4-re nyerjünk, mint 1–0-ra”-elmélete, a Paks a Fradi ellen 45 perc alatt benyelt hatos óta, azaz most már (kupameccsel együtt) hét félideje egyetlen egy gólt sem kapott.
Ilyen azért nem ritkán esik meg a Bognár-csapattal: konkrétan a vezetőedző első és másodosztályú edzői karrierjében még sohasem produkált ilyen sorozatot, 2013-ban a Csákvár, 2011-ben pedig a Baja trénereként volt legutóbb három-három meccses kapott gól nélküli sorozata, mindkét csapatot az NB III-ban irányította. Ez az új Paks más, de az Üllői úti pofont leszámítva egészen jól néz ki, úgyszólván stabil. Nyilván hiányoznának a Bognár-féle 4–3-ak, ha ez tartósan így maradna, de érdekes kísérlet lenne a magyar futballban. Eddig abban reménykedtünk, a bognári filozófiához közelít a normalitás, most épp az ellenkezője figyelhető meg.
Elsőre nem rossz
Nem túl gyakori, hogy szezon közben mindkét kispadon (bajnokin) debütáló vezetőedző üljön, a Fradi–Kisvárdának ez volt a különlegessége. Kupameccs már Sztankovicsnak és Mátyusnak is volt, előbbi még egy Konferencia-liga-összecsapást is hozzácsapott az NB I-es bemutatkozás előtt. Ez az 1–0-s Fradi-győzelem tipikusan az az eset, aminek mindkét csapat szurkolói örülhetnek: a zöld-fehérek a győzelemnek és a sok helyzetnek – azért a 3.08-as várható gól-szám mátéi időket idéz –, várdán pedig a helytállásnak, az elmúlt hetekhez képest mutatott tartalmasabb játéknak, s bizony ha nincs Dibusz elképesztő bravúrja, a pontszerzés is meg lehetett volna.
A Fradi megérdemelten nyert, de a Kisvárdának sem volt messze az egyenlítés (forrás: Wyscout).Mivel négy napon belül kétszer is figyelhettük a Fradi hazai modelljét és persze az ellenfeleket, érdemes összehasonlításokat tenni a két vizsgált elem között. Elsőként – bár nyilván csak egy-egy alkalmat vizsgálva – megállapítható, hogy a Kisvárda semmivel sem tette kevésbé versenyképes csapat benyomását, mint a szerbek egyik legjobbja, a Csukaricski. A másik a védelembe visszavezényelt Makreckisről szól: bár a középpálya közepén is elmocorgott a kupameccsen, érdemes ránézni a Fradi progresszív passzaira, amint visszavitték a jobb oldalra:
A Ferencváros progresszív passzainak hőtérképe a Kisvárda ellen (forrás: Wyscout).A király?
Nem, nem Zámbó Jimmy. Stefan Drazsics! Mezőkövesd Istvánja elképesztő mentsvár a csapatnak, pénteken gyakorlatilag egymaga szállította az első győzelmet, Kuttorék hét bajnoki góljából hatot ő szerzett. A kecskeméti 1.55-ös xG-je magasabb, mint amit a teljes KTE, MTK, Paks vagy Kisvárda elért a hétvégi fordulóban, a duplája meg mestermunka volt, szó se róla. Az NB I legjobb támadója jelenleg?
1,55-ös várható gólra jött a dupla Drazsicstól (forrás: Wyscout).OTP Bank Liga, 7. forduló:
Kecskeméti TE–Mezőkövesd Zsóry FC 0–2
Puskás Akadémia FC–Paksi FC 0–2
Diósgyőri VTK–Debreceni VSC 3–1
Újpest FC–MTK Budapest 0–2
Fehérvár FC–ZTE FC 3–3
Ferencvárosi TC–Kisvárda Master Good 1–0
M4 SportA 8. forduló programja:
szeptember 29., péntek
Zalaegerszegi TE FC–Puskás Akadémia FC
szeptember 30., szombat
14.30 Paksi FC–Mezőkövesd Zsóry FC
17.00 MTK Budapest–Ferencvárosi TC
19.30 Debreceni VSC–Újpest FC
október 1., vasárnap
15.00 Fehérvár FC–Kisvárda Master-Good
17.30 Diósgyőri VTK–Kecskeméti TE