Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Kijutás elnapolva: ellentmondásos négy ponttal közelebb az Eb-hez

Kijutás elnapolva: ellentmondásos négy ponttal közelebb az Eb-hez

m4sport.hu | Szerző: Petykó Adrián
Az Európa-bajnoki részvételét még nem szavatolta, de négy ponttal, bravúrral és egyenlítéssel, szerencsével vagy sem, tehát ellentmondások közepette is közelebb hozta a magyar válogatott.

Adjuk meg a perspektívát!

Két meccsel a vége előtt veretlenül a csoport éléről remek kilátás nyílik az Eb-re. Mi kell még? Egyetlen pont. Amennyit egy lesajnált balti döntetlen ér.

A nagytotálban nem számít, mikor gyűlt, gyűlik össze a kellő mennyiségű pont a selejtezők során. Hihettük, a válogatott megérkezett az örök októberi nyárba, és az idillből rosszul esett a hirtelen lefagyás, de Marco Rossi-éra egyik rendkívüli tette, hogy nincs győzelmi kényszerben. Szerbia megverése és a Litvániában kikapart iksz elegye higgadt, ám ellentmondásos fejtegetésekre és következtetésekre ad alkalmat – attól függően, kinél min a fókusz – akár a taktika, akár az egyéni teljesítmények, vagy épp a szerencse terén, amelyek egymással szimbiózisban, kölcsönös erővel kerítik hatalmukba a meccsek alakulást.

Az első hullámot a szerb kapitány vetette, amelyre Marco Rossi is (lehet kénytelen-kelletlen?) felült, mivel mindkét találkozón a kezdeményezőbbnek várt látogató, tehát Budapesten Dragan Stojković csapata, Kaunasban meg a magyar fél rukkolt elő újjal – majd tért vissza a megszokottabbhoz.

Felvetett némi számháborút, de maradjunk annyiban, a szerbek csapatjátéka négy védővel öltött testet (mindegy is, hogy ezt torz alakzatként definiáljuk, amelyben a három középső védő jobbra tolódott, hogy a jobb oldali szárnyvédő tarthassa elöl a szélességet, míg a balon a közeli támadó középpályás, bár ha egy kacsa négy védővel totyog és hápog, akkor az valószínűleg négyvédős kacsa), mert mind támadásban, mind védekezésben ez következett a feladatkörökből. Az ezzel járó előnyöket azonban nem használták ki, sőt a mieink tudatos elemekre épülő hatékonyságát sem gátolták.

Szerbia alakzata a labdakihozataloknál, az eredendően középső védő Strahinja Erakovićcsal a jobb, Aleksa Terzićcsel a balbekk helyén. A piros nyilak azt jelölik, a magyar válogatott leginkább azzal reagált, hogy Szoboszlai Dominik visszazárt, míg Loïc Nego igyekezett kiugrani.

(forrás: M4 Sport)

Nemanja Gudelj visszalépései a védővonalig egyúttal jelet is adtak: a két szélső bekk feljebb léphetett, a szélsők révén lekötött magyar szárnyvédőktől távol támogathatták meg az elmozgó támadókat.

(forrás: M4 Sport)

Az első félidő legnagyobb szerb helyzetének is volt ehhez köze: a fenti jelenetben balról belülre sodródó Mijat Gaćinović lehetett volna az elképzelés nagy nyertese, de a később a társát is leütköző, bedobásra tüzelő futballista a 15. percben, amikor Nego nem ért ki tökéletes ütemben Terzićre, és Fiola Attiláról lefordulva a kapuig nyargalhatott, szintén rossz megoldást választott.

(forrás: M4 Sport)

Stojković arra jutott, nem erőlteti tovább, a bő kínálat ellenére talán nem is nagyon találhatott volna alkalmas delikvenseket, akik bevégzik a terveit, például a kapu elé csapódó labdáival Filip Kostić nem mezei balhátvéd. Három védőre vissza váltva belül fokozták a nyomást, mert Dušan Tadićék középen fölényt tudtak kialakítani. Azonban így sem tettek ki többet, mint tizenegy egyén összessége, amit felülmúlt az összecsiszolt ellenfél, amely több volt alkotóelemei hatékonyságának összegénél.

Rossi Litvániában döntött úgy, csavar a szereposztáson, és Szoboszlai Dominik lesz Callum Styles és Gazdag Dániel lesz Szoboszlai. Vajon ha Kalmár Zsolt nem ragadja el a hév a szombati hosszabbításban, másként alakul az összeállítás? Még ha érthető is, miért látja bele a hatost Rossi a válogatott klasszisába: mert bármikor levesz egy embert és felcipeli labdákat, borítva ezzel a berendezkedő elhárítás első dominóját.

Felmerülhetett, nem egetverő a módosítás, mivel eddig is nagyban hozzájárult a nyitó fázisokhoz; esetleg a litván sémák feltérképezése adhatta az ötletet, hogy ennyivel el is intézhető a labdakihozatal, fölösleges még egy visszalépő. Az automatizmusok folyékony gördülékenysége mégis tovaszállt, hozományaként rögtönzött megoldásokat, értetlenségeket szült.

Kerkez, aki nem a legemlékezetesebb meccseit játszotta, az idegenbeli mérkőzésen többször is középen bukkant fel, hogy a belső négyest egészítse ki, ilyenkor Sallai maradt a szélén.

(forrás: M4 Sport)

Kerkez a félterületek befutása helyett a támadásszövésben vett részt, hogy tiszta opciót nyújthasson, de az összehangoltság hiányzott: egyből az elején Varga Barnabással ugyanott fogadták volna a labdát, miközben egyetlen más csapattársuk sem volt megjátszható szögben.

A szokatlan formulák, a különbözően értelmezett szituációk is zavarodottabbá tették a labdakihozatalokat.

(forrás: M4 Sport)

Ráadásul megszűnt a szerbek előtt is adódó dilemma, amivel el is érkeztünk, a kihozni-kirúgni kérdéshez, és hogy abban mi Szoboszlai reszortja, és miért.

Legutóbb még a lényegre utaló költői túlzásnak tűnt a Szoboszlai-kirúgások címke, ezúttal már szó szerint a megyeik előrepüfölő mezőnyjátékosait idézték meg.

A lényeg, amikor Szoboszlai ennyire mélyen visszamegy, az ellenfelet is manipulálja, hogy lekövessék-e, ugyanis ha fedezet elkíséri, amint átküldik a feje felett a labdát, azzal feladja helyzeti előnyét a kifejelt, légicsaták maradékából lecsorgóknál, míg az ellenkező esetben a labdakihozatalokra nyílik nagyobb tér.

Litvániában Szoboszlaival a hátsó négyes és előtte strázsáló forgató állapota nem rajzolódott ki, amihez egyébként a plusszt adhatja hozzá. Hogy felölti-e a hamis hatos gúnyáját, a belátására bízza a Miszter, mert nélküle is (mi több, ha nem is azonos polcon, mint a jelenlétében, de Willi Orbán nélkül is) működik a séma, ami szerbek elleni első gólt is megelőzte. A hosszú indítás is megtérülhet, de Sallai bombájában, bármily látványos is, több a véletlenszerűség, vagy legalábbis a kontroll illúziója.

Szoboszlai azonnali hosszú indítások perceiben jelezte a szerbeknek, jobb, ha a biztosat választják, és Gudelj nem követi a tizenhatosig. A furcsának tetsző földről kirúgása pedig logikus volt, korábban Dibusz Dénes a háta mögül gurított elé, így egy lépésből kellett a távolodó labda mellé lépnie, állítottból, rákészülve pontosabban és messzebb célozhatott.

(forrás: M4 Sport)

Gudelj inkább hagyta, Szoboszlai hadd kérje el üresen a labdát a kapustól.

Aminek előnyéből egy villámgyors mintatámadás is végigfutott a jobb oldalt, ahol azt is kiemelhetjük, szemből csatlakozva a Sallait szöktető Szoboszlai a támadás következő szakaszának is mozgatórugója.

(forrás: M4 Sport)

A litván meccsen a szünetben beküldött Callum Stylesszal állt helyre a rend, noha a mindennapjait egyelőre az angol háromban megélő középpályás ezen a két meccsen gyengébben, nagyobb hibaszázalékkal teljesített, mint szeptemberben, a válogatott hatékonyabban tört előre.

Szoboszlai veszélyfaktora a kapuhoz közelebb érvényesült, a sorok közül ostromolta is a fáradó, eredményőrzésre váltó hazaiakat.

(forrás: M4 Sport)

Szoboszlai támadó harmadban társat találó passzainak feladó pozícióiból is szembeszökő, hogy a litvánok beszorítása együtt járt azzal, hogy a megszokott szerepkörébe bújt.

(forrás: Wyscout)

A pontmentéshez kellett még egy csere, hogy Sallai – miként a hazai litván meccsen már az első perctől – a jobb szárnyról bemozogva találhatott folyosókat védelem mögé. A kombinációkból kialakult egy tizenegyes, két ziccer (nem, Csoboth Kevin nem volt lesen) és még a Styles lövésével végződő csihi-puhi is erre eredeztethető vissza.

Rossi sosem légből kapott módon variál, de cseréivel nem volt rest beismerni azt sem, hogy ez most nem ült. Ezúttal az ellenfél akarata érvényesült. A futball már csak ilyen, ott az ellenfél is, meg a lélektan, amit a momentum megragadása vagy elszalasztása megacéloz vagy megzavar. Rosszul fest a mindkét alkalommal szögletből kapott gól, de nem jellemző a válogatottra, a tendenciákat hosszabb távon vonjuk le. Viszont itthon, mintha mi sem történt volna, rögvest jött a válasz, a litvánokat ugyanakkor felszabadította, hogy sikerrel kecsegtet kontra- és párharcfutballjuk. A válogattunk a szerbek helyzetébe került, az ellenfélnek sült minden.

Régi dilemma, de új köntösben: a gyengébbnek vélt ellenfél elleni érdekérvényesítés nehézségei, a rossz első félidő mellett is, immár a játék képéből következett az egyenlítés, a fölény érett ponttá.

A fordítás is benne volt, akkor ez most balszerencse? Mert a szerb meccsen a leíró számok oda billentek, említésre is került a szerencse. Holott az tette különlegessé a győzelmet, hogy nem a kényelmességük ütött vissza, beleálltak az első pillanattól fogva. Abszolút fifti-fifti meccsen a szó nemes értelmében meg kellett verni a szerbeket.

És amit a litvánok nem tudtak megtenni pár nappal később ellene: a válogatott rendre rá is hozta a frászt a hiábavaló próbálkozásaiban őrlődő ellenfelére. A szorításból kiszabadulva nagyobb veszélyt hordoztak a magyar támadások, mint a két gólt hozó elsőben.

Ahol a taktikai és a szerencse korrelál, ott a jó egyéni teljesítmények feszegethetik a határokat. Az egek ura – a Puskás Aréna légterének tuti – Varga Barnabás a maga 181 centis magasságával és 74 kilójával, két, egyenként 195 centis, kilencvenkilós monstrummal a nyakában 13 fejpárbajt vívott, több mint a felét megnyerve, aminél az adott fordulóban a teljes Eb-selejtezős mezőnyben nem akadt pompásabb mutató.

Aztán Litvániában is hozzátette a magáét, egy szöglethez a földre zuhanva kaparta ki a gesztenyét, hogy abból egyenlítést érőt bólinthasson.

(forrás: M4 Sport)

Eb-t viszont még nem ért. Ahhoz újabb döntőt kell vívni, és a válogatottnál, bár a magyar a stábjával együtt kluberényeket csillogtat, a klubokhoz képest könnyebb elérni, hogy folyamatosan döntőhöz illő mentális, fizikai és taktikai felkészültséggel hangoljon minden alkalommal. Az összes döntőt nem lehet behúzni, de ebben a sorozatban még egy se veszett el, márpedig a folytatásban már egy vereség elkerülése is győzelemmel ér fel.

Az igazság tényleg az, hogy nincs mit temetni: novemberben kijutással is kezdetét veszi a németországi nyár.

További tartalmak