„Köszi!”

Mindenek előtt állapítsuk meg: egy sportcsapat eredményeit, teljesítményét nem lehet egyetlen tényezőnek betudni, különösen, ha profi klubról van szó. Egy bajnoki cím, nemzetközi kupaszereplés – de akár egy nyamvadt tétmeccs receptje is sokösszetevős, edzőtől biztonsági őrig, klubfilozófiától stílusig, tulajdonostól szurkolókig, pénztől marketingig ezer megy egy apró elem, ami a pályán gólokban manifesztálódhat. Pakson sem Bognár György érkezésétől datáljuk a futballt, abszolút nem véletlenül szerepel a klub 2006 óta megszakítás nélkül az élvonalban – a (rövidesen) 18 éves sorozattal pedig képzeletbeli dobogós is, csak az Újpest és a Fehérvár büszkélkedhet hosszabbal.

Atomváros futballklubját átható közeg pedig érthetően népszerű a hazai futballisták körében. Már önmagában a kategorikus magyarosítást általános rokonszenv övezi, ezzel együtt pedig érezhető egy klubszintű szerénység is, mintha a Paks soha nem akarna túlnőni önmagán. Kisvárosi csapatka, korlátozott lehetőségekkel – amelyeket azért rendszerint maximalizál. Nem véletlen, hogy itt a legalacsonyabb a fluktuáció, a Paksnál van a legtöbb játékos legalább öt éve a keretben (Szabó János, Lenzsér, Papp, Gévay, de Balogh, Osváth és Windecker is közelít az ötödikhez), ahogyan látható, hogy számtalan futballista tér ide „haza” egy-egy kitérőt követően – csak a jelenlegi keretből Böde, Haraszti, Hahn és Könyves is ilyen tékozló fiú.

Ha a Paks jelenlegi arculatát festem le, mindig a helyi hangosbemondó srác jut eszembe, ahogy a gólszerző meg az eredmény skandáltatása után csak annyival nyugtáz a saját szurkolóinak: köszi. Semmi köszönöm szépen, nagyon köszönöm vagy köszönöm-szívesen, egy kurta, lekerekített köszi. A Bognár György által elképzelt és leoktatott foci pontosan ilyen – és ezért illik ennyire a paksi szubkultúrába. Semmi udvariaskodás, semmi cicoma, egy pőre köszi, titokzatosság és zsákbamacska nélkül.

Krónika-rovat: Bognár György 2020 szeptemberében vette át a Paksi FC irányítását, 12. helyen adta oda neki Osztermájer Gábor. A szakember 2022 nyaráig ült a csapat kispadján, hogy bő háromnegyed év múlva – egy közepesnél gyengébben sikerült MTK-s kitérő után – ő is visszatérjen. Apropó MTK, az ottani Bognár-sztori a másik oldalról támasztja alá a fenti gondolatmenetet, a saját fiataljaira építő klubfilozófia nem a kissé lebutított, köszis focit gondolta övének, ez az egyszerű sémákra épülő játék valahogy önazonosabb a Böde Dani-féle szalonnás csapatépítőkkel. A visszatéréssel pedig mindenki nyert, az MTK végül Horváth Dáviddal jutott fel, Bognár pedig visszatért Paksra, s ugyanolyan sikeres, mint előtte vele.

Bognár György elég jellegzetes karaktere abszolút összefügg a csapata stílusával, a szakvezetőt nem igazán érdekli a közvélemény, nem reflektál elvárásokra, eredménykényszerre. Ennek pozitív aspektusa, hogy a mester nem egy-egy mérkőzésben gondolkodik, nem tulajdonít a kelleténél nagyobb jelentőséget hullámvölgynek, győzelmi sorozatnak sem. A köszis foci régimódiságában nem kimondottan a számok híve, nem a statisztikákból táplálkozik – így adja magát, hogy most mégis a statisztikák segítségével fessem le a bognári futballt.

Révész Attila annak idején úgy fogalmazott, egy vezetőedző legfeljebb húsz százalékot tesz hozzá csapata teljesítményéhez, amondó vagyok, hogy bizonyos kereteken belül ez változó, s a rendkívül szigorú mederben szabályozott Kisvárdán például a skála alján, a Bognár-féle Paksban pedig a tetején van.

Stílus és eredmények – Bognár keze munkája mindkettőn látszik. Egy közel sem korszerű, ultraoffenzív rúgd és fuss!-játékot valósít meg a Pakssal, látszólag mindenfajta megerőltetés nélkül. A cél szentesíti az eszközt: minél hamarabb a kapu elé juttatni a labdát, minél gyorsabban lőni – lényeg a lényeg, gólokat szerezni, amennyit csak lehet. A Bognár György által fémjelzett Paks az elmúlt három szezonban egyaránt

• felsőházban végzett
• a gólkirályt adta
• a legtöbb gólt kapta
• a legtöbb labdát szerezte az ellenfél térfelén.

Bár az értékeken az elmúlt idény waltneres félszezonja torzít, de a várható és ténylegesen lőtt gólok száma is mindhárom alkalommal a legjobbak között volt (kétszer első, egyszer második volt e téren), ezeket érdemes szembeállítani a csapat labdás játékával: 45 százalékot egyszer sem meghaladó, javarészt a mezőny legaljára tehető labdabirtoklás, és bőven 80 százalék alatti passzpontosság. Amit a pályán láttunk, az visszaköszön a statisztikákban: a Paks eredményét rendszerint az okozta, hogy a temérdek helyzete révén eggyel többet lőtt, mint az ellenfél. Gyakorlatilag minden meccsén esett legalább három gól, Bognár György pedig kontextustól függetlenül űzte előre az övéit a labdaszerzés és gyors befejezés érdekében. S mivel a magas letámadás egy konkrét félpályát hagy az ellenfélnek, aki sikeresen átkel a paksi blokkon, hatalmas szabad területekkel gazdálkodhat.

Bognár György (fotó: Paksi FC/Facebook).

De a múlt idő talán jogosabb lenne, erre a szezonra valami megváltozott, ám a pozitívabb irányba. A Paks most már alig-alig játszik irreális végeredményű meccseket, 13 kapott góljánál csak a Fradinak van eggyel kevesebb, gólkirályjelölt csatár helyett egy középpályás halászgat Varga Barnabások és Drazicsok között a góllövőlistán – az eredményesség mégsem sérül. A Paks nemhogy felsőházas, konkrétan második, öt pont előnnyel a dobogóra már nem férő Puskás Akadémiával szemben. Mi változott és miért?

Milyen az idei Paks?

Amikor a jelenlegi Paks játékát vizsgálom, két gondolatfonalat különítek el: a Bognár-féle csapat játékát az OTP Bank Liga más csapataihoz és korábbi önmagához is viszonyítom. Utóbbi esetében nem nyúltam vissza éveket, a mester visszatérése utáni 14 meccset és az új szezonból eltelt 11 bajnokit állítottam egymással szembe.

A csapat teljesítménye egyébként rendkívül érdekes hullámzást vett fel Bognár visszatérése óta: februártól április végéig kilenc bajnokiból nyolcat megnyert, majd a szezon végére beleállt a földbe, négy meccsen egyaránt győzelem nélkül maradt, mindössze két szerzett góllal és ponttal. A nyári felkészülés sem nézett ki jól: másodosztályú csapatok tömték ki a Paksot, a Vasas hármat, a Siófok ötöt, a Szeged pedig hetet (!) lőtt a Fehérvári úton. Erre jött a közepes kezdés – 50 százalékos teljesítmény az első négy forduló után – és onnantól a totális úthenger, hét bajnokin 6-1-0-s produkció.

A többiekhez képest

Amikor Bognár György azt mondja, hogy „egy kicsit” mást játszanak, mint korábban akkor nyilvánvalónak gondoljuk, hogy a stílusán, a filozófiáján nem változtat csak úgy. Mindezt alátámasztják a statisztikák is, a Paks pontosan azokat a jellegzetességeket vonultatja fel, mint korábban a mesterrel. Bár a Ferencváros erőből átvette a gólmanufaktúra-szerepet, a címvédő mögött 2.09-es gólátlaggal a Paks következik (az első két szezont nagyjából 2.3-assal zárta), a hozzá dukáló meccsenkénti 1.86-os xG-vel. Lövések számában pillanatnyilag csak ötödik a csapat, de a modell itt is a Fradi indokolatlan kiemelkedését, mintsem drasztikus paksi visszaesést mutat. Az FTC meccsenkénti 19.40-es próbálkozása brutálisan vezet, a mögötte következő öt csapat viszont gyakorlatilag ugyanannyit kísérletezik, 11 forduló nyolc lövésen belül járt a Fehérvár, az Újpest, a Puskás, a Paks és a Debrecen is.

A bognári futball játékot alkotó elemei továbbra is ülnek: a Paks rendelkezik a legalacsonyabb labdabirtoklással, legkevesebb passzal (meccsenként nem érik el a háromszázat a pontos átadások), ezek sikerességi rátája pedig 72.4 százalék, ami elképesztően alacsony, még a 11. Mezőkövesdnek is 78.5 százalék (az öt európai topligában sincs 76 százaléknál rosszabbul passzoló csapat). Ugyanakkor mégis a Paksé a legtöbb beadás, a Fehérvár után második legtöbb támadóharmadba juttatott labda, legtöbb labdaszerzés összességében és az ellenfél térfelén egyaránt.

Mindebből arra lehet következtetni, hogy a bognári futball nem szenvedett csorbát, a Paks rendkívül hasonló stílusban játszik, mint az elmúlt szezonokban. Ha egyetlen grafikán kéne ábrázolni ennek az esszenciáját, talán ez lenne az:

Az ábrán az NB I-es csapatok passzainak számát hasonlítom az előrefele irányuló passzok arányához. A Paksnak átlagosan mindössze 298 nyílt játékhelyzetből leadott passza van meccsenként, de ezek 43.08 százaléka előrefele irányul, előbbi a legkevesebb, utóbbi a legtöbb a mezőnyben. Ráadásul a Paks abszolút saját akaratából választja ezt a direkt futballt, míg a koordináta-rendszer bal felső negyedébe eső más csapatok jellemzően alkalmazkodnak.

Önmagához képest

Ahhoz, hogy a számok mögött rejlő tényleges stílus megmutatkozzon, s részleteiben lássuk azt a bizonyos „egy kicsit másképpet”, a paksi statisztikákat önmagukkal hasonlítom össze – a múlt szezonvégi Bognár-csapat és az új szezont kezdő Bognár-csapat hasonlóságai és különbségei egyaránt élnek és virulnak.

Fontos megjegyezni, hogy bár a statisztikák adnak nekünk egy globális képet, ezeket egy-egy kirívó meccs vagy sorozat befolyásolhatja. Ilyen lehet az elmúlt szezon utolsó négy bajnokija, amikor a Paks már nem volt képes megújulni, s alaposan rontott addigi kiváló számain, de kirívó példa az új évad ferencvárosi első félideje, ami szinte megduplázza a másik 21 lejátszott játékrész kapott góljait. Az alábbi elemek azonban általánosságban levonhatóak az első 11 fordulóból:

1. Felülteljesítés

A jobban szereplő csapatoknál ez szinte automatikus, de a Paks esetében most kiemelkedő felülteljesítés látszik a várható (ez az xG-ből és xGa-ból – expected goals against, azaz várható kapott gólok száma – származtatott adat) és a ténylegesen megszerzett pontok esetében, előbbi 18.2, utóbbi 24 – ez a +5.8 kiemelkedik a mezőnyből. Nyilván a várható szerzett és kapott gólok csomagja nem különít el 90 perces határokat, de ez a bizonyos felülteljesítés utóbbiban mutatkozik: az új szezonban meccsenként 1.18 találatot szedett be a Paks, a tavaszi bognáros időszakban 1.71-et – miközben az xGa szinte pontosan megegyezett mindkét esetben (1.44 és 1.46). 

Ezt a jelenséget több tényezőből lehet összegyúrni: a Paks védői több lövést blokkolnak, a kísérletek szinte pontosan negyedét (tavasszal 22,5 százalékát), a kapusteljesítmény kiegyensúlyozottabb és nyilván a Fortuna-faktor, azaz az ellenfelek is kevésbé pontosak hasonló minőségű helyzetekből. Kiemelve a középsőt, bár hétközben nem feltétlenül a meccs közben nyújtott teljesítményével került középpontba Szappanos Péter, az új szezonban nagyon sokat ad a paksiaknak. Anno Nagy Gergely is képes volt bravúrokra, de az egyenletes teljesítmény mégis hiányzott, többször is hibázott. Lekopogom, de a válogatott kapus eddig extra, végzetes hiba nélkül hozta le a bajnokság első harmadát, meccsenként 3,36 védést bemutatva (a tavaszi Nagy, Simon duett 2,43-at) – ezek közül rendszerint nagy bravúrok is lapulnak.

Ahogy a klubról általánosságban említettem: a Paks kimaxolja a lehetőségeit. Nemcsak a klubházban, a tizenhatosoknál is.

2. Ésszerűség

Bár az ellenfél térfelén szerzett labdák terén első, a PPDA-ban (passes per defensive action – azaz hány átadásonként hajt végre védekező akciókat egy csapat, kvázi a letámadás intenzitását jelzi) második a Paks, mindkét érték alaposan visszaesett erre a szezonra. Előbbi esetében a tavaszi 46,07/meccs értéket 35,45 váltotta fel, míg a PPDA-nál – az egyébként nemzetközi szinten is kimagaslónak számító – 5,46-os értékből az új szezonra 9,4 lett (nyilván minél kisebb az érték, annál intenzívebb a presszing).

A labdaszerzések arányában kevesebb tehető az ellenfél térfelére, mint a tavaszi szezonban, ugyanakkor látványosan hatékonyabb e téren a pálya közepén a Paks.

A visszaesés okát nem stílusváltásban, egyszerű racionalizálásban látom. Egyrészt az első fordulókban még kicsit kereste saját üzemi hőfokát a csapat, nem volt olyan intenzív a labda elleni játéka. Másrészt pedig Bognár Györgyre jellemző volt, hogy az előrefele védekezést, a labdás játékos azonnali megtámadását gyakorlatilag kérdés nélkül vezényelte, nem egyszer elcsúsztatva a csapatvédekezést és értelemszerűen a sok kapott gólt okozva. Nyár óta – bár továbbra is rendre emberig mennek a paksi játékosok – ez nem konstans, elengedhetetlen eleme a védekezésnek. Ennek a szemléltetésére két meccs példáját használom:

• A Fradi elleni 1–6. Tavasszal (amikor 3–2-re nyert) a Paks legjobb meccsét játszotta az FTC ellen, 3.83-as xG-t dolgozott ki, 4.8-as PPDA-ja volt és 59 labdát szerzett a túlsó térfélen. Hahnék hasonló elvetemültséggel ugrottak bele az augusztusi groupamás meccsbe, de az első félóra (0–3) 3.7-es PPDA-ja a meccs végére 16.3-asra duzzadt, Bognár belátta, hogy a kitámadásból versenyfutás lesz, abban pedig a Fradi-játékosok nyilván szétverik az övéit. A meccs odalett, a csapat pedig szerkezetet váltott, visszaállt, a tavaszi 59 szerzett labdának alig a harmada maradt meg erre a meccsre.
• A másik a Mezőkövesd elleni 2–1-es győzelem. A tolnaiak előtte pótolták a DVSC elleni bajnokit, így kicsivel fáradtabban estek bele a meccsbe, Bognár György pedig el is árulta utána, hogy az első félidőt konkrétan megpróbálták elcsalni. Mi volt ez a valóságban?

A két képen a Paks első és második félidei labda elleni játékát hasonlítom össze a Mezőkövesddel vívott bajnokin, amelynek első játékrészét Bognár bevallása szerint „megpróbálta elcsalni” a csapat. A meccset 15-ös PPDA-val kezdő hazaiak az elején szinte egyáltalán nem tettek nyomást a labdásra (felső kép), a Kövesd hátsó ötös lánca nyugodtan járathatta. A második félidőben már mindössze 5.5-ös PPDA-t produkáló Paks precíz letámadással (alsó kép) zárta le a területeket, a labdát kapó Kállai Kevint elkapkodott ívelésre, ideális esetben hibára kényszerítették. A Paks az első félidőben egy egyéni hibából kapott gólt, a maga képére formált második 45 percben pedig fordított. Tegyük hozzá, hogy a letámadás nem volt mindig ennyire megszerkesztve, a vendégek időnként tudtak veszélyes kontrát vezetni.

Bognár György egyre többször reagál meccsszituációra, csapata állapotára – kevésbé eszetlen, inkább racionalizált az újkori Paks focija. Az impresszionista művész képes önmagának és övéinek is megálljt parancsolni. Csak akkor mond köszit, ha van is mire. Ezért (is) eredményes.

3. A gólkirály hiánya

Az elmúlt három évben egyaránt Atomvárosból jött az OTP Bank Liga gólkirálya, Hahn János, Ádám Martin, Varga Barnabás sorrendben (utóbbi már a waltneres időszakban is vezette a góllövőlistát). Jelen állás szerint a sorozat megszakad, a jelenlegi Paks házi gólkirálya egy középpályás, Windecker József.

A beadások és párharcok tömkelegével terhelt játék egyik alapvető eleme volt az ún. target man (magyarul hívjuk mondjuk célembernek?), az a támadó, a klasszikus befejező csatár, akire a temérdek előrepasszt fel lehet játszani. Kevésbé mozgékony, de annál erősebb, fejjel kimondottan veszélyes támadók – Ádám és Varga pont ezek archetípusai. Erre a szezonra az egyszem Böde Dániel maradt, de hát értelemszerűen már nem ő a zöld-fehérek elsőszámú éke.

Varga Barnabás hőtérképe egészen másképp fest: az új szezon Könyvese és Hahnja jelenléte elenyészőbb a tizenhatoson belül, ugyanakkor a szélességben a pálya közepét és a félterületeket is sokkal aktívabban betöltik. A múlt szezon Vargája a jobb oldali félterületben és a tizenegyespont környékén vette fel az átadásokat.

Bognár György becsülettel kevergeti is a kártyáit elöl, a két támadó posztján kapott már lehetőséget – az említett Bödén túl – Könyves, Haraszti, Hahn, Skribek és Beke is, alaposan szétrotálva. Gyakorlatilag mind az elmozgó, labdabiztos támadók közé tartoznak, akiknek mélységben és az összjátékban lehet haszna, a beadásoknál viszont kevésbé versenyképesek a robosztus belső védőkkel szemben. A Paks önmagához képest (!) kevesebbszer is folyamodik beadáshoz (25.43 – 19.27 / meccs), s a klasszikus center hiányában jobban elosztja veszélyteremtését – amíg 2022/2023 bognáros meccsein abszolút többségben a pálya közepéről riogattak, az új idényben sokkal szélsőségesebb és változatosabb a helyzetek pozíciója.

A Könyves-jellegű visszalépő támadók helyét nem egyszer Windecker József tölti be, aki már most beállította egyéni gólrekordját. A középpályás nyilván ügyesen pecázik a támadó pontrúgásoknál, de nyílt játékhelyzetekből is eredményes – tekintve, hogy Bognár István már nincs itt, Szabó Bálint kevesebb lehetőséget kap, így többnyire ő játszik a másik két középpályás előtt, igen hatékonyan. 

A Paks gólgyára az „év dolgozója” nélkül is működik, csak nagyobb szerep jut benne kontráknak, második labdáknak, rögzített helyzeteknek.

4. A szögletek

Bognár György Paksa mindig is erős volt rögzített helyzetekből (a direkt támadójáték és a párharcrengeteg értelemszerűen sok támadó pontrúgást eredményez), de az új szezonban ez különösen kirívó, kilenc gólt is szerzett szöglet után, amivel természetesen első a ligában. A vezetőedzőnek mély a merítése, ha ideális rúgótechnikával rendelkező végrehajtókat keres, jobbal ott van Haraszti és Skribek, ballal Balogh és Mezei egyaránt. A felsorolt játékosok képesek a végén lefele csapódó pontrúgásokat virítani, amelyek ellen nehéz védekezni, kapusoknak nem kedvence, s még akkor is lehet belőlük veszély, ha a védők helyezkedése oké.

A Paks szöglet után szerzett góljai, szinte mind két-nyolc méteren belülről. Az ábrán nem szerepel Ljujics (Újpest) öngólja, az is paksi szöglet után született.

Eközben középen megfelelő felépítésű játékosok tobzódnak, akik legtöbbször két irányba spriccelnek szét, rövidre és hosszúra egyaránt robbannak, területet védő és embert fogó védelmet is egyaránt megtévesztve.

A Fradi és a DVTK után a Paks szögletei a legpontosabbak, az esetek 67,7 százalékában csapattársé az első érintés. Az ábrán viszont a kisszögletek is szerepelnek, az első két csapatnak pedig meccsenként több ilyen variációja is van – miközben a Paks eddig összesen hat kisszögletet végzett el az idényben.

 

Összességében elmondható, hogy a Paks nem változtatott nagyot a játékán, a Bognár György által elképzelt direkt támadófocit valósítja meg, de tudja azt a saját állapotára, képességeire szabni, ezáltal hatékonyabb. Emellett képes a rendelkezésre álló helyzeteket kimaxolni – ebből következik a jelentős felülteljesítés és a rögzített helyzetek magas százalékú értékesítése. Mindehhez járul a Paksot évek óta átlengő fegyelem, egyszerűség és közösség, ami az eddigieknél kevésbé különös végeredményű meccseket, de eredményesebb csapatot szül.

A paksi focit továbbra is jó nézni, köszönjük! Vagy jobban mondva: köszi.

A Paks–MTK mérkőzést vasárnap 18.30-tól az M4 Sport és az m4sport.hu élőben közvetíti.

OTP Bank Liga, 12. forduló

Mezőkövesd Zsóry FC–Debreceni VSC 2–1
Puskás Akadémia FC–Diósgyőri VTK 0–0
Fehérvár FC–Újpest FC 2–1

november 5., vasárnap
12.30 Kisvárda-Master Good–Zalaegerszegi TE FC
14.45 Kecskeméti TE–Ferencvárosi TC
18.30 Paksi FC–MTK Budapest

(A cikkben szereplő adatok és grafikák forrása: Wyscout. A cikkben a jelenleg is zajló 12. forduló adatai nem szerepelnek.)