Túlléptünk a túlélőtúrán?

Amióta a Magyar Labdarúgó Szövetség 12 csapatosra csökönyítette a hazai élvonalat, időről-időre felmerülnek kritikák a jelenlegi lebonyolítás ellen. A séma legtöbbször ugyanaz: a szűk mezőnyt támogatók a liga izgalmi faktorát és az értelemszerű színvonalemelkedést szajkózzák, a túloldalt meg bántja a háromkörös lebonyolítás, a magyar fiatalok bruttó hiánya és a nagymértékű fluktuáció.

A mezőny egyhatodának automatikus kiesése kapálózássá változtatta az NB I-et: a klubok jelentős része nem a túlélésen túl gondolkodott eredményben, hanem a túlélés maga lett az eredmény. (Nyilván ezen nem segít, hogy a bajnoki címre a Fradin kívül egyik csapatnak sincs reális esélye.)

Az elmúlt időszakban nem véletlenül a kiesés elkerüléséért folytatott harc okozta a legtöbb izgalmat az OTP Bank Ligában – de ez eddig ebben a szezonban változni látszik: a túlélőtúra helyett egyre több csapaton lehet valódi ambíciókat felfedezni. A változást több jelenség is mutatja, egyrészt a korábbiaknál több gól születik, másrészt a tabella felvett egy eddigiektől eltérő alakot, nem a Fradi különül el a többiektől, hanem az utolsó három helyezett – lefelé.

Mivel még a bajnokság felénél sem vagyunk, messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni, de ez a tabella nagyon nem úgy fest, mint a korábbi szezonoké. Van egy kilences massza, s vannak hárman mögöttük, a hét pont hátrány nem behozhatatlan, de ha azt vesszük, hogy három fordulót igényel bizony elég tetemes. Beszédes: a 9. MTK ugyanannyira van az éllovastól, mint a 10. Zetétől.

Ami a lent kullogó hármast illeti, Kisvárdán most épp látszólag őskáosz van, Zalaegerszegen visszajött az egyszer már bevált Márton Gábor, a Mezőkövesd pedig angyali nyugalommal próbál túlélni, ahogy az előző szezonokban is rendre megtette. Bár mindhárom csapat kaparászott győzelmeket az elmúlt fordulókban (múltkor a Hétvégi hősök is pedzegette, mennyire csalóka a tabella), az az ember érzése, hogy globálisan a tabella mégsem hazudik. Mintha az alsó három egyelőre továbbra is csak túlélni szeretne (már ami az NB I-et illeti, mert nyilván egy futballklubnak van egyéb küldetése is), a fenti blokk pedig reálisan gondolkodhat a dobogós szereplésben, látva, hogy mennyire közel vannak egymáshoz.

Kapcsolódó tartalom

Persze felmerül a tyúk-tojás anomália, nem azért tűnnek-e bátrabbnak a fentiek, mert a fenyegető vonal biztonságos távolságra van? Akárhogy is: ha a Fradit levesszük, 2-9. helyezettig tényleg szinte bármelyik meccs 50-50-es előzetesen, az alsó hármas pedig felvette klasszik túlélőszerepét novemberre. A gond az, hogy jelenlegi állás szerint csak egyikük menekülhet.

A fenti okfejtést persze alaposan megerősítette ez a hétvége, tessenek csak nézni melyik csapatok nyertek, melyek kárára:

Miután ezt megfejtettük, nyugtázom, hogy alig léptük át a bajnokság harmadát, bármi változhat még a hátralevő időszakban. Csupán egy aktuális kórrajz 13 forduló után.

Boldog születésnapot!

A születésnap akkor igazán boldog, ha nemcsak az ünnepelt, de közvetlen környezete is jól szórakozik. Hát, Dombi Tibor 50.-je egészen biztosan ilyen. Megunhatatlan!

Kapcsolódó tartalom

Átoktörő Üllői út

Több mint egy éve (2022.10.29.) nem nyert tétmeccset otthonától távol a Fehérvár, aztán elutazott a Groupama Arénába és bumm, láss csodát! Mindenek előtt jár a dicséret Bartosz Grzelaknak, akinek a képzelt naivitásán hónapokig mosolygott a futballtársadalom – az idő viszont eddig a svéd szakembert igazolja, mert ez már újra emlékeztet a dobogóért küzdő Fehérvárra, nem pedig az, amelyik az M4 Sport streamjére meredve harcolja ki a bennmaradást.

Kapcsolódó tartalom

Nyilván a Fradi globálisan jobb csapat, hiányoztak kulcsfigurák a hazaiaknál, de a korábban bizony kifogásolható mentalitás és fegyelmezettség most abszolút top volt a fehérváriaktól, s bizony még a gólt leszámítva is Dibusz Dénesnek kellett a legnagyobb védést bemutatnia a meccsen. A Fradi a szezonban először nem jutott el 1.0-s xG-ig egy bajnokin, miközben Grzelak csapata a maga 0.33-át transzformálta győzelembe.

A Fradi nem tudta nagy helyzetekkel legitimálni mezőnyfölényét, ami a vendégek dicsérete is. A Fehérvár részéről a második legtöbb támadóharmadba juttatott pontos labdája a kapus (!) Tóth Balázsnak volt. (forrás: Wyscout)

Hiába a két vereség, gond persze a Fradinál sincs (ezt mondjuk már aligha lehet a dagonyára kenni), ennek ellenére elég paprikásan értékelt Dejan Sztankovics, nem volt elájulva a vasárnapi produkciótól.

Kapcsolódó tartalom

A spanyol fal

Gyakorlatilag a bajnokság kezdete óta rajta tartom a szemem a Diósgyőr védekező középpályásán – újabban belső védőjén – Álex Vallejón, mert már elsőre is nagyon jó játékosnak tűnt, amire azóta csak ráerősített. A Kuznyecov által megrajzolt pozíciós játék egyik legfontosabb pontja, labdakihozatalokban, átmenetekben is a DVTK megkerülhetetlen eleme, s valahogy mindig tudja, mire van szüksége a játéknak, csapatának. Sokoldalúságát jól mutatja, hogy a mezőnyben a legtöbb pontos passz, a legtöbb támadóharmadba juttatott labda – a forduló óta pedig már a legtöbb blokkolt lövés is.

A bajnokság első harmadában szinte állandó Bárdos, Szatmári duó sérülés és eltiltás révén felbomlott a Diósgyőrnél, s mivel Felcsúton jól muzsikált a helyettesítő Csorbadzsinszkij és a védelembe visszavezényelt Vallejo, a Mezőkövesdnek is ezzel a centerhalfpárossal ment neki Kuznyecov. Nem is bánta meg!
Bár a Kövesd kimondottan jól futballozott, meglepően támadólag lépett fel és eljutott két kapufáig is, a Diósgyőri vár bevetetlen maradt, nem utolsósorban a 17 (!) blokkolt lövésnek köszönhetően, amelyből nyolc egymaga Vallejóhoz köthető. Összevetésképp: egy NB I-es csapat átlagosan pontosan három blokkot produkál egy meccsen.

A Diósgyőr 17-szer blokkolt a Mezőkövesd ellen, ez egészen kimagasló arány. Csak Vallejo egymaga nyolcat – ezeket 🔴-val jelöltük. (forrás: Wyscout)

Ilyenkor meg már minden sül: ami hátul blokk, az elöl gólszerzés, poén, hogy milyen gólpasszt kapott a pillanatokkal azelőtt beállt Kampecisztől, a görög egy teljesen vétlen mozdulattal hozta helyzetbe Vallejót.

Nem is olyan rég volt ünnepelt spanyol kontingens Miskolcon, ha Vallejo továbbra is ilyen teljesítményt nyújt piros-fehérben, luquei szintre ugorhat a népszerűsége! Még úgy is, hogy az ő posztján nehéz látványosan játszani.

Az utolsó kívánság

Sok szempontból hasonlítható az MTK–ZTE mérkőzés az előbb említett Diósgyőr–Mezőkövesdhez. Szakadt az eső, a hazai csapat nyert 2–0-ra, megszakítva ezzel a saját rossz és az ellenfél jó sorozatát.

Az MTK-nak pedig ez a meccs különösen fontos volt: csütörtökön elhunyt vezetőedzőjük, Horváth Dávid édesapja, az első gólt szerző Kocsis Gergely – aki szintén nem rég vesztette el édesapját – a meccs után elárulta, az volt az egyik utolsó kívánsága, hogy az MTK megnyerje a találkozót, sikerült.

Amellett, hogy őszinte részvétemet fejezem ki Horváth és Kocsis felé, tisztelettel adózom a vezetőedző sportemberi nagyságának: a friss trauma ellenére valódi profiként menedzselte le a mérkőzést. Meg is lett a jutalma, édesapa elégedetten mosolyoghat odafent!

OTP Bank Liga, 13. forduló:
Debreceni VSC-Paksi FC 1-0
Kisvárda Master Good-Kecskeméti TE 1-2
Ferencvárosi TC-Fehérvár FC 0-1
MTK Budapest-ZTE FC 2-0
Diósgyőri VTK-Mezőkövesd Zsóry FC 2-0
Újpest FC-Puskás Akadémia FC 1-2

A 14. forduló programja:

november 24., péntek
20.00 Paksi FC–Diósgyőri VTK

november 25., szombat
14.45 Kisvárda-Master Good–MTK Budapest
17.00 Zalaegerszegi TE FC–Debreceni VSC
19.30 Mezőkövesd Zsóry FC–Újpest FC

november 26., vasárnap
17.00 Puskás Akadémia FC–Ferencvárosi TC
19.30 Fehérvár FC–Kecskeméti TE